Hogyan lettem táskaügynök? Egy pillanat erejéig még visszatérnék az NPWT készülékre. Eseménydús kórházi napjaim egyikén olyan fél tíz magasságában bejött a kórterembe az a fiatal doktornő aki először cserélte a szivacsokat. Rögtön hozzám fordult: 'Magához jöttem!' Alapesetben ez bármilyen más helyen minimum enyhe örömöt váltott volna ki belőlem, most viszont inkább összerezzentem. Ha egy kórházban az orvos hozzád jön külön...az nem sok jót ígér.

Épp kezdtem volna szánalmas kóbor kutya nézést produkálni, amikor rátért a látogatásának céljára. Nos, a helyzet az, hogy akadt a szinten egy fiatal hölgyemény akinél úgy áll a dolog hogy szintén az NPWT sorsára jut. Azért keresett meg a doktornő, hogy amint lesz egy kis időm (majd beiktatom a sűrű programomba valahogy...) átmehetnék a lányhoz és bemutathatnám a csodagépet. Elmesélni, hogy milyen is vele létezni, mozogni ... milyen érzés úgy általában. Ekkor én olyan 8-10 napja használhattam, így volt vele tapasztalatom bőven. Szívesen mondtam igent a felkérésre.

Mondanom sem kell, olyan 20 nap kórházi legatyásodás után...úgy készültem a látogatásra mint egy randira. Az eddigi bent töltött napok alatt a minimumra törekedtem, macskamosdás, fogmosás...néha borotválkozás..stb. Körülményes is volt mikor a madzagok , mikor a táska miatt....plusz fájdalmas is és kimerítő. Egyik mosdás alkalmával vissza is kellett feküdnöm, mert úgy éreztem elhagyott minden erőm.

Ha már tisztálkodás...egy gyors köztes történet: Amikor bekerültem aznap már majd' 1 hetes borostám volt. Érthető módon már azt is fájdalmas lett volna leborotválni...de én még ráhúztam 2 hetet. Inkább szakáll volt már mire sikerült megszelidíteni. Két darab teljesen új pengét használtam el a folyamat során és cirka 30 percig tartott. Teljesen elgyengültem a kórházi mosdóban mire végeztem. De a lelki öröm amit a tiszta arc okozott az leírhatatlan volt. Az éjszakás nővérek azt hitték új beteg érkezett...

Na de...folytatom a termékbemutatós történetet. Amikor már úgy ítéltem meg, hogy én indulásra kész állapotban vagyok, még gyorsan fogtam a kis gépemet megsuvickoltam, hogy ő is top formában legyen és elindultam. Tudtam melyik kórterembe kell mennem, egyetlen aggodalmam az volt, hogy elfelejtettem a lány nevét...és miként fogom kitalálni a négy beteg közül hogy kihez is jöttem. Azt azért reméltem, hogy nem 4db 20-25 éves fiatal csaj fog a kórteremben fetrengeni...és kicsit könnyebb dolgom lesz tippelni. A kórterembe belépve majdnem elnevettem magam hiszen minden félelmem alaptalan volt, ugyanis a lány egyedül volt bent. Azonnal felismertem, hogy előző éjszaka összefutottunk a folyosón. Nem kell semmi rosszra gondolni, ő akkor tette meg első lépéseit a műtét után két nővér segítségével, én pedig büszkén előztem meg őket a belső sávban. Azt, hogy miért bolyongtam épp akkor éjszaka a folyosón...majd később mesélem el.

Kedves, törékeny lány volt. Láthatóan még a műtét által megviselt állapotban. A kórházban szokásos: 'te miért vagy bent?' kérdésre érdekes választ adott. Legyen elég annyi, hogy gyerekkorában kezdődött az egész amikor is - nem részletezte hogyan - de fadarabok kerültek az emésztőrendszerébe. És ezek közül az egyik okozott sok-sok évvel később ismét galibát. Ezért volt szükség műtétre...de neki is szakadozott a dolog..így jött képbe nála is az NPWT lehetősége. Körülbelül 15-20 percig beszélgettünk, próbáltam minél több információt átadni valamint meggyőzni arról, hogy bár elég barbár dolognak néz ez ki...de mégis roppant mód hatásos és vétek lenne kihagyni. Végül sikerült a győzködés..és ha jól tudom bele is vágtak nem sokkal később. Azt hiszem jó porszívóügynök lenne belőlem...