2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Tudom mit tettél tavaly nyáron (másképp)... egy perforált vakbél története 6.

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Ahogy az előző posztban írtam a hétfőn délutánom szinte teljesen lemásolta a szombatit. Egy apróbb...illetve egy nagyobb különbséggel. Az apróbb különbség az volt hogy más altatóorvos látogatott meg délután illetve 'kezelt' a műtét alatt. Viszont végül neki is köze lett a nagyobb különbséghez is.

Mivel nem vehettem magamhoz táplálékot illetve italt, ezért természetes hogy kaptam infúziót. Olyan fél három magasságában kezdődött a branül és az én karomnak az egyesítése. Eddig még nem írtam róla, de pár nap kórházi tartózkodás után - ha a nővérek vámpírok lettek volna...én lettem volna ellenük a fokhagyma. Amikor bekerültem a kórházba, rögtön vettek három kémcsőnyi vért. Ezzel nem is volt probléma, mint korábban sosem vérvétel esetén. Az egy dolog, hogy kissé nehéz megtalálni a vénámat (irodista alkarom van...) de ha nem is sikerült rögtön, másodjára mindig összejött. Most viszont az első műtét után amikor vért akartak venni, az istennek sem sikerült. Ha találtak vénát...akkor sem akart megindulni a vér. Feltételezem ennek köze van ahhoz, hogy napokig nem ettem és ittam, csak infúziót kaptam...

Ez rendesen frusztrálta a nővéreket/ápolókat. Majdnem sorsot húztak hogy ki jöjjön hozzám vért venni. Volt olyan eset, hogy kilenc alkalommal próbálkozott egyetlen ápoló. Többször küldtek be újabb és újabb próbálkozót. Úgy nézett ki a karom illetve kézfejem mint egy szita. Arról nem beszélve hogy a szúrások helye pikk-pakk bezöldült...így hamarosan akár a 'The Walking Dead'-ben is szerepet kaphattam volna.

A bal karom hasonlóan gyalázatos állapotban volt. A probléma ott kezdődött, hogy a hétfői branül leragasztása nem sikerült túl jól, ráadásul pont a csuklóm és a kézfejem találkozásánál sikerült vénát találni, ami eléggé megnehezítette a kézfejem használatát. Plusz feszített is rendesen. A sok mozgás hatására kicsit elengedett a tapasz. A műtét előtt még szóltam az egyik ápolónak, hogy valamit kezdeni kellene vele...mondta, hogy majd jön nemsokára. Aztán eltűnt és nem láttam jó fél óráig csak amikor bejött egy szobatársamhoz vérnyomást mérni. Szóltam neki ismét mert a branül és a ragtapaszok már salátaként lógtak belőlem. Oké-oké jön már. Majd ismét eltűnt. Fél perc múlva nyílt az ajtó...óóó de gyors volt és nem felejtette el. Gondoltam én...

A műtőssegéd volt. Értem jött. 5 másodperccel utána érkezett az ápoló...majd látva hogy én már fél lábbal a műtőben vagyok, közölte hogy majd ott megigazítják. Így már robogtunk is a hetes műtő felé, amit már lassan második - azaz inkább harmadik - otthonomnak nevezhettem. A második otthonomnak inkább kinevezem a hetes kórtermet. Fura hogy a hetes szám ennyire rámtelepült....nem?! Az előkészítőn ismét csak átsuhantunk, pedig szóltam a branül miatt....de megint az a válasz jött, hogy majd bent...majd bent...

Odabent is elmondtam a branülös problémát, kiegészítve azzal, hogy eléggé instabilnak érzem az egészet. Az aneszteziológus asszisztens megnézte, majd a doki is..és arra jutottak, hogy leragasztják pár tapasszal és jó lesz az még. Ez meg is történt. Intéztük a többi dolgot, jobb karra vérnyomásmérő, majd kar a fenék alá...kikötözés, sapka a fejre, bal karba jóféle altató...stb. Az altatódoki felém hajolt a maszkkal...'csak oxigén jön belőle...lélegezzen nyugodtan'. Oké. Olyan 1 perc elteltével is csak pislogtam mint hal a szatyorban. Hmm, ez fura...ilyenkor már aludni szoktam. A doki is kérdi: 'Nem álmos?' 'Ööö, nagyon sajnálom de nem' - válaszoltam. Na, akkor várunk tovább. Lehet immunis lettem az altatóra? Újabb 1 perc elteltével ugyanez a párbeszéd játszódott le. Majd újra meg újra..

Kb. az ötödik forduló után lett nekik gyanús, hogy itt valami nincs rendjén. Ááá, megvan...nem jó helyre megy az altató. Kinéztem balra a kérdéses alkaromra, ekkor már kb. duplájára volt dagadva az egész kézfejem a csuklóm felett olyan 5 centivel bezárólag. A bőröm alá...vagy isten tudja hova ment az altató....nem a vénába. Ezután kezdődött a 'keressünk vénát az úriemberen' című játék. A játék tetőpontján három nő szúrkált egyszerre mindkét karomon. Úgy nézhettünk ki mint egy zenekar amiben három zenész próbál meg egyszerre hatkezest játszani egy gitáron. Vagy inkább nagybőgőn...a méretemből adódóan. A főnyereményt végül az altatódoki vitte el. Igaz, majdnem lejárt a műsoridő....de érzésem szerint olyan 20 perc elég volt számára. A díjat azóta sem adtam át neki...ez nagyon bánt.

Miután sikerült álomba szenderülnöm a következő már emlékem az volt, hogy a kórteremben fekszem a kézfejemen valami hideg, nehéz dologgal. Kaptam rá egy szép jegespalackot ami egész éjjel rajta volt. Reggel olyan volt a kezem mint egy Calippo jégkrém. Napokig csak nehezen tudtam mozgatni a csuklómat/kézfejemet...és egy területen teljesen érzéketlen volt a bőröm. A mozgás már sokat javult, de az érzéketlenség (igaz, csökkent üzemmódban) a mai napig tart.

A kedd reggel a lefagyott bal kéz mellé tartogatott egy másik újdonságot is. Kaptam ugyanis egy NPWT készüléket. A szépséges nöpövötö elnevezés a 'negative pressure wound therapy'-t jelenti, azaz negatív nyomású seb terápiát. Ez tulajdonképp annyit takar az én esetemben, hogy a sebbe belepasszíroztak speciális steril szivacsokat, majd letakarták egy átlátszó öntapadós fóliával és negatív nyomás (vákuum) alá helyezték. Hogy ez a vákuum megmaradjon, magától értetődik hogy kell valami ami folyamatosan biztosítja a 'szívást'. Nos, bemutatom nektek a Hartmann VivanoTec Pro-t:

Ez a kedves kis készülék volt hozzámkötve. Ő gondoskodott rólam és a gyógyulásomról egészen sok ideig. Mivel töltés nélkül limitált ideig volt üzemképes, ezért ha feküdtem mindig tölteni kellett. Ez azt jelentette, hogy minden egyes felkelésnél gép kihúz (szigorúan figyelve rá hogy ne essen le a kábel...az katasztrófa lett volna számomra hiszen képtelen lettem volna felvenni a földről) minden egyes lefekvésnél pedig vissza az egész.

A reggeli viziten tudtam meg, hogy a második hasfal szakadás után úgy döntött a doki (a főorvossal konzultálva) hogy rámgyógyítják ezt a gépet...ha már ennyire problémás eset vagyok. Valamint azt is elmesélték, hogy 5 naponta cserélni fogják a szivacsokat és meglátjuk mire jutunk. Ekkor ismét vegyes érzések öntöttek el. Egyrészt örültem, mert a gépezet némi biztonságérzetet adott másrészt viszont nem tudtam mennyi ideig tart majd ez, illetve fog-e nekem használni. Később egy nővér kottyintotta el, hogy bizony ez egy elég drága készülék...tehát vigyázzak rá mint a szemem fényére. Ő másfél milliót emlegetett, volt aki később hármat illetve hatot. Na, ilyen luxustáskám sem volt még...

Eredetileg öt napos csereperiódusról volt szó, de nagy meglepetésemre már három nap után cseréltünk. Szerintem a dokit is érdekelte, hogy látni-e valami javulást...vagy dobjuk ki a ketyerét a fenébe. A csere altatás nélkül történt a kötözőben. Első alkalommal kicsit féltem tőle...de szerencsére előtte kaptam egy injekciót ami segített helyileg érzésteleníteni kicsit a dolgokat és ellazulni is. Az injekciót a kötözőben kaptam meg, mert állítólag okozhat némi szédülést meg hasonlókat és nem lett volna jó fejreállni félúton a kórterem és a kötöző között. Hogy mondjak valamit sem az ellazulás sem pedig a helyi érzéstelenítés rész nem jött be. Ott feküdtem a kötözőben vagy 5-6 perce...csipkedtem az oldalam...de még mindig úgy éreztem mint korábban, semmivel sem kevesebbet és lazább sem voltam. Bejött a doki plusz egy fiatal orvosnő és egy nővér. A doki csak a sebre volt kíváncsi, kiszedte a szivacsokat...nézelődött, megállapította hogy van némi javulás..majd a fiatal doktornőre és a nővérre bízta az új szivacsok behelyezését és a gép visszakapcsolását majd angolosan távozott. Mivel egyikük sem tűnt túl magabiztosnak, sőt a nővér kijelentette...hogy ő még sosem csinált ilyet...na itt az a minimális lazaságom is eltűnt ami volt. Végül egész jó hangulatú és viszonylag fájdalommentes beavatkozáson estem át. Azt tudni kell, hogy ezek a szivacsok ilyen blokkokban érkeznek adott méretben, tehát mindig ott kell a helyszínen kiszabni a megfelelő méretet. Ez okozott néhány vicces pillanatot....illetve az amikor nem tudták miként kell visszakapcsolni a gépet. És milyen értékre volt beállítva. Szerencsére én emlékeztem rá....mármint az értékre.

Miután végeztek meg kellett várnom a 'házimentőt' azaz egy bácsit aki egy kerekesszék kíséretében meg is érkezett értem pár perc elteltével. Hopp be a kocsiba és irány a kórterem. Ott még egy hopp át az ágyba. Ezzel le is zárult a csere érdemi része. Semmi rosszullét, szédülés ilyesmi nem jelentkezett később sem.

A második cserére már öt nap elteltével került sor. Izgatottan vártam miként alakult a helyzet odabent. Félelem nem volt bennem, hiszen már átéltem egyszer és egyáltalán nem volt vészes. Érdekes módon most behozta a nővér a 'zsibbasztót' és a kórteremben kaptam meg. Nubain volt mint az első alkalommal. Ez egy erős hatású ópioid típusú fájdalomcsillapító, hatásának erőssége a morfiuméhoz hasonló. Szépen átsétáltam a kötözőbe, itt még nem volt semmi érdekesség. Megtörtént a csere, azzal a jó hírrel körítve hogy javul a helyzet és némileg kisebb felületen szivacsoztak, majd jött értem az egyik ápoló srác, hogy visszakísérjen a kórterembe. Elindultunk szépen lassan sétálva. Még ekkor sem éreztem semmi különöset...kicsit talán labilisabb voltam mint amúgy, bár akkoriban úgy általánosan nem voltam túl stabil közlekedés szempontból. Az ágyhoz érve rögtön elterültem mint az Alföld...és amint párnát ért a fejem szinte már aludtam is. Próbálkoztam beszéddel, de utólag tudtam meg, hogy kb. 3 szót mondtam és közben elaludtam. A mondat végét sosem tudta meg a hallgatóságom. Éjszaka felkeltem, fogalmam sincs mikor. Viszont úgy éreztem mint ha legalább két elefánt ülne rajtam és nyomna bele az ágyba. Pár másodperc elteltével már ismét aludtam. Ez még 2-3 alkalommal megtörtént reggelig. Még reggel is olyan voltam mint akinek jártányi ereje sincs, de már csak egy elefánt ült rajtam. Kicsit megdolgozott a Nubain....na...

Azért érdekelt, hogy mi okozhatta ez a legatyásodást. Így megkérdeztem a dokikat a reggeli vizitnél. Azt mondták, hogy a Nubaint az én esetemben izomba kellett adni, de lehetséges hogy a kis piszok utat talált egy hajszálérbe...és bekerült a véráramba...így kicsit felerősödött a hatása. De mivel pár óra elteltével már olyan fitt voltam mint soha....ezért nem is aggódtam tovább miatta.

A harmadik cserére szintén 5 napot kellett várnom. Azt már előző nap megmondta a doki, hogy ha szépen gyógyult a seb, akkor másnap zárni fogja, nem pedig csere lesz és megcsinálja itt a kötözőben. A beavatkozás napján, a reggeli vizitnél már nem volt olyan biztos ebben, azt mondta majd meglátjuk hogy kötöző vagy műtő. A délutáni vizitnél pedig már tutira ment: műtőben lesz az akció. Nagy kő esett le a szívemről. A csere még oké a kötözőben, de egy 'varrótanfolyamot' inkább a műtőben élek át...köszönöm szépen. Annyira kis jelentéktelen dolog volt ez, hogy még aneszteziológus sem jött hozzám aznap. A szokásos öt óra körüli időpontban jött a műtőssegéd, irány a műtő. Begurulunk, sehol senki. Mivel vasárnap volt amikor nincsenek 'tervezett' műtétek csak sürgősek...ezért nem volt bent senki. Úgy kellett összetelefonálni az aneszteziológusokat - dokit, asszisztenst - hogy gyertek má' mert műtét lesz. Én meg fagyhattam 20 percig egyedül a műtőben.

Szerencsésen lezajlott a beavatkozás...de az örömöm korai volt, ugyanis a milliós táskától nem szabadultam meg. A hasfali varrat rendben volt, ezért zárták a 'külső' varratot is...de még a felszínre is került némi szivacs és kapott pár napot még a gép velem, hogy tutira menjenek a gyógyulást illetően.

Folyt. köv.

Hozzászólások

(#1) Syl


Syl
nagyúr

Szóval elemről működtél :DDD

Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

(#2) #90088192 válasza Syl (#1) üzenetére


#90088192
törölt tag

(#3) Syl válasza #90088192 (#2) üzenetére


Syl
nagyúr

Ezt a filmet több, mint harminc éve láttam először... :B

Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

(#4) #90088192 válasza Syl (#3) üzenetére


#90088192
törölt tag

Kb akkor volt az Duna TV-n, sosem láttam mert nem volt Duna, csak láttam az újságban, és emlékszem rá, meg akartam nézni :K

(#5) hdanesz válasza Syl (#1) üzenetére


hdanesz
senior tag
LOGOUT blog

Ja, ahogy Hofi is mondta... :D

(#6) Syl válasza hdanesz (#5) üzenetére


Syl
nagyúr

Pont arra gondoltam. Jár a plusz pont! :C

Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.