Avagy újabb 5-minute lájfhekk.

Jó ideje használok egy borzalmas kínai 32GB mSata SSD-t (kb. Kingspec szint ), USB3-mSata átalakítóval. Tök jó - azért borzalmas, mert jóérzésű ember nem tesz ilyet a gépébe, de ez persze az SSD-t nem zavarja, az USB-ről bootoló Debian szépen megy róla . Viszont sóher voltam, nem vettem hozzá házat. Amúgy is melegszik, zárt házban megsül. De valamivel védeni kéne, mert amúgy meg elég sérülékeny a két NYÁK összefordítva.

Volt otthon hibás 16GB Kingston SSD, SS100S2, amin firmware-t kellett volna frissíteni, hogy ne haljon meg, de erről az előző tulaj nem tudott, én már hibásként vettem. Pár éve küzdöttem vele, de sok minden nem lett belőle, leginkább a SATA csatit operáltam le róla. A házzal meg nem tudtam mit kezdeni, eddig, amikoris leesett, hogy lehetne ebbe SSD-t tenni újra

Kis méregetés után kiderült, hogy pont ugyanannyi hely van benne, mint az átalakító magassága. Az USB csatit éppen ki lehetett lógatni a SATA néhai helyén. Na de mivel rögzítem, és mivel szigetelem?

Semmivel, azaz gap pad-del. A szilikonpadok optikai meghajtóból származnak, és pont elég vastagok voltak. A ház minimálisan feszül, ha összecsavarozom. A SSD-t nem tudja görbíteni, mert a pad rugalmas, de az SSD nem tud elmozdulni a padoktól. Lesz hőátadás a Kingston fém házára, nagyjából védve lesz a kínai cucc, és a levegő is járhat benne. Amúgy sem lehet azt az SSD átalakítót közvetlen portba dugni, natúrban is kell hozzá hosszabbító.

Ennyi a vége

Tehát sikeres újrahasznosítás lvl. kókány. Jobban örültem volna, ha a hosszabbító USB aljzata is bekerül a házba (hát még ha a hosszabbító is USB3), de az már nehezebb lett volna.