Bagóért hozzájutottam az elmúlt években kicsi SSD-khez, amelyik viszont az én felhasználási módjaimhoz tökéletesen illettek... Van ugyanis sok olyan gépem, amit a mai közönség bottal sem piszkálna - ez a gépeket nem zavarja, teszik a dolgukat, de mindig minden lehetne gyorsabb, szóval ha alkalom van javítani rajtuk, kihasználom...

Mostanra két Fujitsu S7010D maradt öreg laptopként nálam, a saját T430-am tartalékaként / nyúzós gépként, amiken nem fáj összeborítani az OS-t, hardvert, semmit. Mind a kettő Pentium M 1,7GHz-es procival, és IDE busszal rendelkezik, az egyikben 1,5, a másikban 1GB DDR RAM van, általában valamilyen Linux fut rajtuk.
Az IDE busz magában annyira nem is korlátozó tényező, de a ráakasztható winyók sebessége már nagyon is. Ez érezhető volt ezeken a gépeken a teljes életútjuk során, még WinXP-s cégesgép-korukban is. A Lifebook S7010D üzleti gép - abba ne menjünk bele, hogy a könnyűség miatti harmatgyenge ház okán hullottak, mint a legyek - viszont mivel könnyű, kicsi, cipelésre tényleg jó lehetett A hasonló belsejű Thinkpad T30 ehhez képest egy tank volt, a T420, Dell E64xx óriás mellette.

A szebbik masina a 32GB-os IDE SSD-vel

Szóval ezekbe a gépekbe kerültek a bagóért kapott SSD-k. Az első 2014-ben vagy 2015-ben egy 32GB-os Transcend, 2,5" IDE buszos darab volt - ez valószínű nem egy sebességbajnok, de válaszidőben máris jobb, mint bármilyen IDE winyó; ezt igazából csak be kellett tenni a HDD helyére, és ment. Az Ubuntu meglódult tőle, de csak a winyóhoz képest volt durva a különbség, azért nem csattogtak az ablakok mindenfelé, egy Index.hu letöltése közben nem lobogott a hajam, de bőven sokkal használhatóbb volt a gép, mint előtte.

A másik SSD nemrég került ide MaxWil-től, nem sok pénzért; ez egy 16GB-os Innodisk Innolite, szintén "noname", de végülis ide, nem mindegy? Viszont nem lehetett értelmesen betenni a gépbe, mert ez SATA csatolós, és kellett egy IDE-SATA átalakító. Ebből már volt egy itthon, de az az átalakító még a gépből is kilógott, a HDD takaró műanyagot nem lehetett visszatenni tőle. 800Ft-ért lőttem az Ebay-en egy olyat, ami már elfért. Mármint azt hittem, hogy elfér, de ez is vagy 8-10mm -rel növelte meg a háttértár helyigényét.
Természetesen a HDD helyén így nem fért el az SSD, mert valaki mindenféle füleket tervezett a winyótartó belső oldalára. Ezeket kicsit alakítottam (reszelő, csípőfogó) - sehonnan nem látszik, és nem szépnek kell lennie, a gép amúgy is le van lakva. A SSD-ből kikaptam a 8 csavart, ami benne volt, a NYÁK magában már elfért a winyó helyén.

A gépből kiszedett winyót (egy 6GB-os IBM Travelstar volt, finoman szólva is csiga) egy USB-IDE racken át bekötöttem a laposra. Bebootoltam egy Live CD-ről, majd egy jóízű dd if=/dev/sdb of=/dev=sda -al átklónoztam az oprendszert, a partíciók rendezése után pedig már indult is a Debian 7.
...de nem is akárhogy, mert ez valami brutális gyors. A másik SSD-s Fusihoz képest is, pedig abban van 1,5GB RAM. Winyót meg ne is említsük.

Jobban optimalizált oldalak, mint a PH lapcsalád, akadásmentesen görögnek, és pillanatok alatt töltődnek le (54Mbites wifi pedig, és nem Quantum Firefox), de a nagyobb adatmennyiségek is elég gyorsan megvannak. Filekezelő katt, és ott van. Nem mértem semmit, mert nem érdekes, de érzésre elég gördülékeny a cucc, és az számít.

Jobban megnézve, a Debian 7.11 + Gnome3 elvan 300MB RAM-mal, ha semmit nem nyitok meg, ez biztosan sokat dob a dolgon, az Ubi LXDE-vel többet kér. (Tárhelyből is vicc, 5GB-on elvan felextrázva... bár egy Lubuntu sem sokkal több.)

Az Innolite szétszedve

És bent a helyén... Látszik az átalakító is

Debian

Nyilván nem ezzel a géppel kell Youtube-t nézni (amúgy hallgatni lehet böngészdéből is, de VLC-vel teljesen jó a kép is, hiszen a böngésző zabál sok erőforrást). Ugyanakkor sok egyéb feladatra még mindig teljesen jó, a gyorsulás csak hasznos extra