2019. február 22., péntek

Gyorskeresés

Műszaki kultúra – eszmefuttatás

Írta: | Kulcsszavak: műszaki . kultúra . felhasználó . eszköz . használat . technológia . fejlődés

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Bevezetés, alapgondolatok

Napjainkban egyre több műszaki eszköz vesz körül minket, amelyek használata a mindennapi életben szinte elkerülhetetlen. Azonban még ha a mindennapi élet része is lett a – főleg elektromos – eszközök használata, az ezekkel kapcsolatos ismereteket, vagy bizonyos szokások kialakítását – nevezzük műszaki kultúrának – mintha szándékosan elutasítaná az emberek egy jelentős része. Ebben a cikkben ezt a sokrétű problémakört próbálom felvázolni.

Hosszú idő óta gondolkozom ezen, és próbálom szavakba önteni, de valószínűleg most sem fog sikerülni ;) Nem is egyszerű amúgy még körbejárni sem ezt a messzire vezető kérdéskört, főleg hogy általánosan kívánok fogalmazni, így valószínűleg száraz is lesz. Nem mellesleg messzire vezet, mert nemcsak a műszaki, de az élet egyéb területeit is érintik ugyanazok a problémák.

Hangsúlyozom ezentúl, hogy ez mind saját véleményem, és sokan nem szokták szeretni, ha hangoztatom.

Alapvetés

A műszaki fejlődést ugyan alapvetően késéssel követi minden társadalom, ám idővel minden, tartósan megmaradó technológiai újítás beépül a köztudatba, természetessé válik az emberek nagy része számára. Ez egy hosszú folyamat, és teljesen természetes, hogy az újítások nem válnak azonnal elfogadottá, természetessé. Eleinte hangos ellenző tábora van az újdonságoknak (mint a géprombolók voltak), néha hatalmas lelkesedés kíséri a bevezetésüket, néha problémákat okoznak, esetleg komoly károk is származnak belőlük, de előbb-utóbb beáll egy egészséges "szintre" az adott technológia, újítás használata, hogy aztán később átadja a helyét valami még újabbnak.

Ez a folyamat lejátszódott a különböző mezőgazdasági eljárások, a gőzgépek, robbanómotorok és sok minden más esetében is, ám ezeknek napjaink műszaki fejlődésétől eltérően sokkal több idejük volt elterjedni, mint amennyi ideje például maga a félvezetőipar, mikroelektronika létezik. Ráadásul egy gőzgép, bár nem feltétlenül egyszerű szerkezet, nem használható annyiféleképpen, mint egy modern okostelefon vagy számítógép.

Utóbbiak sokoldalúságával nő használatuk bonyolultsága is. Ugyanez a "beállási" folyamat megfigyelhető akár egyéni, családi szinten is, amikor egy új eszközre teszünk szert, és tanuljuk a használatát.

Erre a folyamatra társadalmi szinten jó példa az automobil és az építőipari eljárások. Az automobilnak a fejlett országokban volt ideje a 19. század vége óta, hogy beérjen, beépüljön a köztudatba – nemcsak maga a jármű, hanem a használatával, üzemben tartásával kapcsolatos ismeretek is. Sokaknak van jogosítványa, de még azoknak is szoktak lenni alapvető ismereteik egy autó fenntartásáról, akiknek nincs. Ugyanakkor kialakultak bizonyos szabványok is, amelyek segítették a köztudatba kerülést, egységes fogalmak elterjedését, nem mellesleg a biztonságos használatuk is szabályozva van (KRESZ, versenyszabályzatok).

Az építőipar pedig alapvetően nem rövidtávra szabványosít, hosszú életciklusú termékeket hoz létre, így a változások ezeken a területeken nagyon lassúak, a társadalom viszonylag könnyen követi őket.
Ezzel együtt sokszor még az ilyen jellegű, régóta használt műszaki eszközök felhasználóinál, mint például egy autó, is láthatóak a műszaki kultúra alacsony színvonalára utaló jelek, igaz, talán kevésbé látványosan, kevésbé általánosan (hiszen egy autó kevésbé filléres eszköz, mint a sokkal gyakoribb mikroelektronikai termékek).

Napjainkra a technológia fejlődése ugyanis felgyorsult. Itt főleg az informatikára érdemes gondolni, de sok más területen is tetten érhető ez. Ennek a pozitívumok mellett akadnak negatív hatásai is. Itt nem kívánok belemenni abba, hogy a félévente kihozott processzorok, az 1 cm-rel nagyobb kijelzőkkel szerelt telefonok gyártása mennyire környezetbarát, esetleg mennyire van – valójában – értelme, de ezen kívül a társadalom asszimilációja, úgy látom, egyre kevésbé képes követni ezeknek az új fejlesztéseknek, és főleg a velük megjelenő új lehetőségeknek a megjelenési ütemét. Ennek több oka is van – egyik a túlzottan gyors ütem, illetve a többit ez erősíti leginkább.

A probléma a felhasználói oldalon nagyon könnyen megfogalmazható : sokan birtokolnak olyan eszközöket, amelyeket nem tudnak megfelelően használni. Megfelelően, értve hogy a használata során ne ütközzenek napi szintű problémákba.

Ami furcsább, hogy sok felhasználó nem is akarja a meglevő eszközeiben rejlő lehetőségeket kihasználni, vagy annak használatát megtanulni, megérteni, arról ismereteket szerezni. Így gyakorlatilag a társadalom egy jelentős része önfeledten generálja magának a problémákat, és szidja a műszaki eszközöket.

Ez már csak azért is furcsa, mert a felhasználó egy-egy műszaki eszközért kifizet nem kevés pénzt. Amennyiben csak a képességeinek egy részét használja ki, vásárolhatott volna olcsóbb eszközt is. (Egy mobilcégnél dolgozó ismerős szerint az ügyfélszolgálatukon megforduló iPhone-ok nagy részén nincs bejelentkezett felhasználó, tehát azokat egy mezei telefon szintjén használja a tulajdonos...)

A második ok, amiért a felhasználónak érdemes ismereteket szereznie a birtokában levő műszaki eszközökről, hogy különböző problémákat, sőt, károkozást kerülhessen el egy kis odafigyeléssel.
Utóbbira jó példa a teljesen publikus Facebook profilra kiposztolt nyaralás és a nyaralás alatt kifosztott lakás esete – ennek oka, hogy a felhasználó nem ismeri a szolgáltatás működését, amit használ. De a cyberbullying ellen is sokat lehet tenni a közösségi oldalak biztonsági beállításainak használatával, a Dyn elleni DDOS támadás pedig rávilágított, mennyire kevesen vannak tisztában az alapvető biztonsági követelményekkel.

Ugyanakkor az eszköz működésének nem ismerete sokszor a segítségkérést is megnehezíti; amennyiben a felhasználó nem tudja megfogalmazni a problémáját ("valamit kiírt a gép"), az esetleg felkeresett szakember dolgát is nehezíti, a felhasználónak pedig frusztrációt okoz, ami miatt viszont nem fogja saját magát okolni.

A harmadik ok, amiért jó, ha tisztában vagyunk a műszaki eszközeink helyes használati módjával az, hogy helyes használattal nehezebben teszünk kárt azokban. (Gondoljunk bele, hogy valójában a legtöbben egyáltalán nem olyan könnyen fizetik ki egy eszköz árát, mint ahogy azt mutatják.)

Nyilván használat közben semmi sem marad tökéletes állapotban, felesleges a széltől is óvni a használati tárgyakat, de feleslegesen amortizálni őket ugyanígy nem célravezető. Sokat ronthatunk az eszköz élettartamán, ha nem melegítjük be az autó motorját, vagy ágyban, takarón használjuk a laptopot, ugyanakkor az ezekhez hasonló, használathoz kapcsolódó ismeretekkel sokan nem foglalkoznak. (Ugyanezek az emberek háborodnak fel, amikor a meghibásodott eszköz javításának árát közlik velük.)

Érdemes megemlíteni az új eszközök, technológiák által okozott társadalmi, életmódbeli változásokat, amelyeknek szintén időre van szükségük a “meggyökeresedéshez”, vagy akár a velük kapcsolatos törvényi szabályozás, társadalmi elfogadás kialakulásához. Ez szintén fontos kérdés, és nagyon könnyen látható, hogy a törvényalkotás többek között a telekommunikáció fejlődésével is majdnem teljesen képtelen lépést tartani – kicsit kevésbé húsba vágó probléma, de a mobiltelefonálás megítélése is gyökeres változáson ment át az elmúlt tizenöt évben.

Kicsit másképp megközelítve, a műszaki eszközök alapvetően azért jöttek létre, hogy az ember életét megkönnyítsék. Az egyszerű eszközhasználattól a fejlődés során az egészen bonyolult gépekig jutott az emberiség. A bonyolult eszközök pedig már nem is használhatóak bizonyos ismeretek nélkül – és minél sokoldalúbb egy eszköz, pl. egy okostelefon, modern autó, annál bonyolultabb lesz, annál több ismeretre, magasabb fokú tudatosságra is szükség lesz a használatához.

Sajnos az "Én csak használni akarom!" kívánalomnak megfelelő mobiltelefonok, számítógépek, autók csak a marketingesek fantáziájában léteznek, és egy jó ideig még ott is maradnak. Jelen műszaki eszközeink nagy részének használata nehezen képzelhető el az arról szerzett alapvető ismeretek, illetve odafigyelés nélkül. Bármennyire is intuitív egy-egy újabb eszköz kezelőfelülete, a legtöbb esetben a megfelelő működés eléréshez a felhasználónak bizonyos módokon kell azt használnia.

A műszaki kultúra – vagy általános műszaki műveltség – kicsit komolyabban vétele tehát egyre fontosabb lenne, ahogy életünkben egyre több dolgot bízunk gépekre. Ahogyan azonban az általános műveltség része több művészeti alkotás, történelmi esemény ismerete, úgy egyre inkább követelmény lenne az átlagember szintjén alapvető műszaki, természettudományos ismeretekkel is rendelkezni (bár szerencsére egyes természettudományok esetében nem olyan rossz a helyzet, mint műszaki területeken).

Az (itthoni) oktatásban azonban, ugyan a természettudományok aránya megfelelő, műszaki ismereteket egyre kevésbé szereznek a diákok. (Függetlenül az oktatás korlátozott lehetőségeitől, ez probléma.)

Természetesen a műszaki eszközök használata nem kötelező, de mégis viszonylag kevesen vannak, akik egyáltalán nem használnak pl. mobiltelefont – semmi gond nincs a műszaki ismeretek hiányával olyan esetben, amikor valaki önként lemond az eszközökről is, de legtöbbször nem ez a helyzet.

Jelenségek

Sokféle lehetséges oka és okozata van a fent felsorolt problémáknak – lássunk néhányat :

Ha már az oktatásról esett szó, érdemes megemlíteni a szövegértés hiányát mint egyik alapvető okot. Ez az élet más területein is gondot jelent, és a jelenséggel már komolyan kell foglalkozni.

Informatikai eszközök esetén gyakran kap a felhasználó hibaüzenetet vagy egyéb információkat a képernyőn, amelyeket gyakran meg sem próbál értelmezni, pedig sok esetben egyértelműen segítenek a továbbjutásban. Ugyanakkor nem kell ennyire messzire menni; sokszor tapasztalom, hogy felnőtt embereken kifog egy postai sorszámosztó is. Anyanyelvű feliratok értelmezésével vannak gondok, ez gyakorlatilag a társadalom teljes keresztmetszetében megfigyelhető. (Nem ebbe a problémakörbe tartoznak azok a hibaüzenetek, amik valóban rosszul vannak megfogalmazva, mert sajnos ilyen is szép számmal akad.)

Az írott kommunikációval kapcsolatos gondokat azt hiszem itt a fórumon is sokan tapasztalják, sok olyan emberrel találkozni, aki egy értelmes mondatot nem tud megfogalmazni – nem filozófiai mélységekre kell gondolni, hanem akár azt képtelen valaki összefüggően leírni, mit lát a képernyőn. Persze ilyen eseteket elnézve, már nem is tűnik olyan furcsának, hogy az "átlagember" (akinek nem inge, nem veszi magára) nem képes értelmezni egy hibaüzenetet.

Ami súlyosabb problémát vetít előre, hogy azért a műszaki eszközök nagy részét alapvetően könnyen használhatóra igyekeznek tervezni a gyártók (ez érdekük, hiszen így szívesebben vásárolják a vevők azokat); ha ez nehézséget okoz az embereknek, akkor vajon hogyan értelmeznek egy bonyolultabb hírt, hitelszerződést, jogszabályt?

Megint oda jutunk, hogy ez, és a későbbiekben vázolt problémák egy súlyosabb jelenségre mutatnak, miszerint a társadalom műveltségének, ismereteinek, absztrakciós képességének alapjaival is gond van – itthon biztosan.

Az oktatás témaköréhez köthető az is, hogy a felhasználók nagy része sajnálja az időt, energiát arra, hogy információt vagy ismereteket szerezzen – még akkor is, ha neki magának van szüksége arra. Saját tapasztalat, rengeteg megkeresést kapok, aminek kapcsán nekem is fórumon kellene kérdeznem – de a kérdező, aki képes egész nap a Facebookon lógni, nem kérdezi meg maga, még akkor sem, ha megmutatom neki, hol érdemes.

Mire gondolok? A "Milyen laptopot vegyek?" kérdésekre sajnos nem lehet mindig úgy válaszolni, hogy "Ezt! Onnan!" – a PH megfelelő topikjában viszont az ott található, naprakész ismeretekkel rendelkező emberek könnyen megoldást találnak.

.

Ez a "csináld meg helyettem, lehetőleg ingyen, azonnal, találd ki, mit szeretnék" hozzáállás lassan kezd teljesen általános lenni – cégeknél is, ami annak a következménye, hogy emberek alapvetően így gondolkodnak. A jelenség valahol érthető, hiszen a felhasználó érdeklődési területe valószínű nem pont az a műszaki problémakör, amiről szó van; mégis, adott esetben a saját életét teszi egyszerűbbé, ha maga intézi a dolgait.

Ugyanakkor érdemes lenne belegondolni, hogy az ismeretek hiánya sokszor – az eszközök használatának elégtelen elsajátítására is gondolok – megnehezíti a napi rutint, így egyszerűbb lenne, ha megtanulja használni az adott műszaki eszközt, esetleg megérti, mi miért történik. (Persze az a gyakoribb, hogy szidjuk a gépet, mert ez sokkal egyszerűbb.)

Az oktatás “felelőssége” (mert valójában csak részben ezen múlik) ebben az esetben annyi, hogy az ismeretszerzés fontosságát, annak örömét nem helyezi előtérbe (bár ez valóban nehéz feladat), így később az iskolából kikerülő tanulók kíváncsiságával van gond, egyre kevésbé kívánunk új ismeretekre szert tenni. Persze az az információbombázás, ami napi szinten ér manapság pl. egy átlagos internethasználót, vagy okostelefon-felhasználót, persze nem tesz jót sem az ismeretszerzési kedvnek, sem a figyelemnek, azonban ez megint csak egyéni felismerés és problémamegoldás kérdése kellene, hogy legyen.

A segítségkérés magában is érdekes téma, mivel főleg elektronikus eszközök esetén nagyon sokszor kényszerül egy felhasználó segítséget kérni szakemberektől, vagy olyanoktól, akik egyszerűen csak több ismerettel rendelkeznek. Amennyire tapasztalom, ez lassan kezd olyan mértékű lenni, hogy sokan már meg sem próbálnak megoldást keresni a legegyszerűbb problémáikra sem, egyszerűen rábízzák valaki másra.

A közösségi oldalak, fórumok nagyon jó terepei ennek, hiszen úgyis lesz valaki, aki ingyen segít – ami magában szép dolog, de ez könnyen a saját problémamegoldó készség csökkenéséhez vezet (nem beszélve a korábban említett mentalitásbeli változásokról). Értem ezalatt azokat az eseteket, amikor a segítség után a felhasználó nem tanulja meg az adott probléma megoldását, hanem egyszerűen a hiba következő jelentkezésekor ugyanúgy segítséget kér.

Ugyanakkor a segítségkéréssel kapcsolatban az is észrevehető, hogy a felhasználó, ha ismerőstől nem kap segítséget vagy információt, akkor sem hajlandó más módon (pl. saját maga kérdezze meg fórumon) megpróbálni megoldani a problémát.
Erről született a közismert közmondás is: “Segíts valakinek, és ha bajba kerül, emlékezni fog a nevedre.”

Fontos momentum – és az előzőekből következik – az odafigyelés hiánya, mert a felhasználók nagy része nem figyeli meg az általa használt eszköz, szolgáltatás kezelőfelületét, tulajdonságait, de az eszköz által küldött üzeneteket sem.

(Gondoljunk a Play, Pause, stb. szimbólumokra, amiket nagyon sok felhasználó nem ismer fel pl. videolejátszó szoftverekben, akkor sem, ha pl. van vagy volt videomagnója, kazettás magnója!) Több olyan laptoptulajdonossal találkoztam már, aki nem tudott a gépén levő Wi-Fi kapcsolóról, amíg egyszer véletlenül át nem kapcsolta (esetleg több év után). Utána sem az tűnt fel nekik, hogy az operációs rendszer a tálcán jelezte, hogy a vezeték nélküli hálózat kikapcsolt állapotban van, hanem hogy "nincs internet".

De nem kell ide feltétlen számítógép; egy kijelzős kávégép által kiírt "Ürítse ki a gyűjtőedényeket" vagy "Öblítés szükséges, a kezdéshez nyomja meg az OK gombot" üzenet is többször kifog a felhasználókon. Nagyon sok esetben hiányzik az az absztrakciós készség, ami alapján a felhasználó ok-okozati kapcsolatokat állítana fel, megértené az általa tapasztalt történéseket – enélkül pedig nagyon sok minden nehézkes, gondoljunk csak arra a korábban említett esetre, hogy esetleg a felhasználó segítséget kér, de nem tudja megfogalmazni a problémáját. Ez a segítségnyújtónak és a felhasználónak sem kellemes.

Ezeket a jeleket sokan nem ismerik fel
Ezeket a jeleket sokan nem ismerik fel

A műszaki ismeretek hiánya mögött gyakran az ismeretlentől, szokatlantól való félelem is felfedezhető. Ugyanaz lehet a mögöttes ok, mint amit fentebb is olvashattunk; mivel a felhasználónak ismeretlen az eszköz, így bizalmatlan, türelmetlen, frusztrált lesz. A felmerülő furcsaságokra nagyon sokan nem úgy reagálnak, hogy annak okát derítik ki, hanem elkezdik az eszközt hibáztatni, vagy nem foglalkoznak a tünetekkel (amik így sokszor komolyabb problémát okoznak később).

De ugyanígy az ismeretlentől való félelem, bizalmatlanság az oka az orvosokkal szembeni ellenérzéseknek, és a konteók vadhajtásainak is (chemtrail, oltáskritikusok). Az egészségügyben előkerülő szakkifejezéseket a legtöbben nem értik, és ez – főleg, hogy általában betegségek kapcsán kerülnek elő – idegenné, félelmetessé teszi őket. Pedig a mögöttük levő folyamatok, fogalmak megérthetők, csak utána kell nézni, az pedig internet-hozzáférés birtokában nem nehéz. Igaz, minél hiányosabbak az egyén ismeretei, annál több utánajárás szükséges, és annál valószínűbb, hogy az nem is fog megtörténni.

Ahogy fentebb is volt erről szó, az eszközök működését értve sokkal könnyebb azokat hatékonyan használni, de néha a használat feltétele is, hogy értse a felhasználó, mi történik. Legegyszerűbb eset az a számítógép-használó, aki csak annyit tud, hogy az adott programban hova kell kattintani.

Nem tudja, miért, vagy éppen ő mit csinál (ezért sem tud egy "Biztosan futtatni akarja ezt az alkalmazást?" jellegű hibaüzenetet megválaszolni), csak hogy oda kell kattintani – ez azért nagyjából az idomítás szintje. Jó példa volt a Windows 8 csempés felülete és a Firefox menüátrendezései is. Valójában minden megvan, csak máshova került, megszokás kérdése. Alapvetően persze én sem szerettem a csempéket, de a kényelmetlenségen kívül más nem történt (illetve az volt a nagy hiba, hogy a MS elvette a választás lehetőségét).

A legszebb példa mégis az itt leírt eset az autó ajtónyitójával. Alapvető lenne ilyen sokoldalú eszközök esetén, mint egy autó, számítógép, hogy tudatosan használjuk; ez nehéz anélkül, hogy ahogy fentebb taglaltam, értenénk az összefüggéseket pl. az általunk a gépnek adott utasítások és a következmények között, vagy esetleg átlátnánk a gép működését.

Az előrelátás hiánya is sokszor probléma; a klasszikus példa a biztonsági másolatok szinte teljes hiánya a felhasználók nagy részénél, de egy-egy eszköz vásárlásakor is nagyon kevesen gondolják végig, mire van szükségük. Tehát sokan kiadnak úgy nagyobb összegeket, hogy valójában nem biztos, hogy értelme lesz a vásárlásnak, és abba is kevesen gondolnak bele, hogy egy telefon ellopása, meghibásodása esetén elvesznek a telefonszámaik, vagy a családi képek, amiket a gyerekekről azzal a telefonnal készítettek (és természetesen máshol meg sincsenek, mert a felhasználók egy jelentős részének eszébe sem jut, hogy a telefont PC-re csatlakoztatva másolhat file-okat).

Az időközönként érkező szoftverfrissítést az átlagfelhasználó szintén nyűgként éli meg, de hihetetlenül felháborodik, ha biztonsági hiányosság miatt (amire esetleg nem tette fel a javítást) adatlopás történik az eszközeiről.

Végszó

Mint látható, nagyon sok esetben hasznos lenne, ha az átlagfelhasználó több odafigyelést, tudatosságot mutatna a rendelkezésére álló műszaki eszközök használatának kapcsán, és főleg, ha általánosabb lenne az a nézet, hogy ezzel, bármennyire is nem szórakoztató esetleg, a saját életünket könnyítjük meg – a valódi probléma az, hogy ezekre társadalmi szinten mintha igény sem lenne. Az eszközök hatékony használata nélkül azok pedig nagyrészt semmilyen előnyt nem jelentenek, néha pedig hátrányt.

Ha kicsit tágabb körben vizsgáljuk a problémákat, azt találjuk, hogy ugyanezek a hiányosságok jellemzőek a társadalom egy jelentős részére – olyan tekintetben, hogy hasonló jelenségekkel találkozhatunk hivatali ügyintézés, orvoshoz fordulás esetén, és még sok egyéb helyzetben. A gyökerek is jórészt azonosak a műszaki területen tapasztalható problémákkal: szövegértés hiánya, előre gondolkodás, absztrakciós készségek, egyéb ismeretek hiánya...

Az lehet egyedül megtévesztő, hogy ezekben az esetekben a hiányosságok nem olyan feltűnőek, mint műszaki területeken. Az emberek alkotta szervezetek, társadalmi felépítmények természetüknél fogva tanúsítanak némi rugalmasságot, így sok egyéni szintű probléma megoldható, áthidalható menet közben is. Viszont ettől azok még problémák maradnak – valószínű úgy a műszaki, mint egyéb területeken, a fentebb vázolt gondok csak gyökeres társadalmi változásokkal lennének teljesen eltüntethetők.

A témát nemkülönben több szerző is feldolgozta így vagy úgy; C. M. Kornbluth Menetelő maflák, Asimov Egy szép napon, és Ray Bradbury Fahrenheit 451 c. művei mind erről a problémáról szólnak, csak más-más körítésben. :) Film formájában pedig az Idiocracy dolgozta fel a témát.

Hozzászólások

(#1) Hieronymus


Hieronymus
(senior tag)
LOGOUT blog

"csak gyökeres társadalmi változásokkal lennének teljesen eltüntethetők."

Ez a probléma megoldás aszpirinje.
Jól hangzik, csak nem sok hasznos információt hordoz.
Amúgy sem a társadalom, hanem egyének tudatosságának fejlődése a mértékadó.
Ebből fognak következni a társadalmi változások, amik jó esetben pozitívan hatnak vissza az egyénre.
Az emberek többsége az élete során során, soha és semmilyen körülmények között sem tud egyetlen önálló gondolatot létrehozni.A reakcióik tanult folyamatok.
Akik bármilyen apró, de önálló gondolatra tudnak tudnak szert tenni, jó eséllyel kerül be a történelem könyvekbe.

Ha értelmetlen hozzászólásommal találkozol, az nem a véletlen műve. A Fantasztikus tag, címre hajtok! Muszáj hozzászólnom.

(#2) seolwon


seolwon
(kvázi-tag)

A "kiír valamit a gép" szövegtől agyvérzést tudnék kapni. Soha senkinek nem jutott még magától az eszébe hogy azt fel is kellene olvasni, de sokszor volt olyan is hogy ha megkérdeztem mit ír ki akkor jött a válasz hogy "nem tudom".

Egy ideje már nem is szoktam segíteni senkinek ilyen ügyekben, egyszerűen elegem lett. Azt nem hiszem hogy az emberek ennyire hülyék lennének, egyszerűen nem érdekli őket a téma, lusták.
Az a lényeg hogy a probléma megoldódjon, lehetőleg anélkül hogy nekik kicsit is gondolkodni kellene. Erre példa hogy keresnek valamit, kérdezem: "google-ben kerested már", jön a válasz: "persze már csomó helyen megnéztem". Aztán ha beírom a keresőbe biztos hogy az első találat lesz a válasz. Tény hogy azt sem tudják sokan hogy kell rákeresni valamire, de azért ez nem atomfizika, csak egy kis józan paraszti ész kell hozzá.

A legdurvább az volt amikor felhívtak hogy rossz a másik telefon ("kiír valamit"), természetes kérdeztem hogy mit ír ki: "nyomja meg a kiold, majd a * gombot". Kérdeztem hogy mit nem ért ezen, azt mondja nem tudja mit kellene csinálni. Nyomd meg a kiold majd a csillag gombot!! Pár másodperc után jött a válasz: "nahát működik, te honnan tudsz ilyeneket?"...

(#3) hcl válasza Hieronymus (#1) üzenetére


hcl
(PH! félisten)
LOGOUT blog

OK, hogy mitől lesz, vagy lenne gyökeres társadalmi változás, azt nyilván nem kezdem el fejtegeni, de alapvető dolgok hibádzanak, ez a lényeg.

"Akik bármilyen apró, de önálló gondolatra tudnak tudnak szert tenni, jó eséllyel kerül be a történelem könyvekbe."'
Szerintem ennyire nem durva a helyzet, de sikeresebbek az átlagnál, az biztos.

@seolwon : "azt mondja nem tudja mit kellene csinálni."
Igen, ezt említettem is. Anyanyelvén van, nem tud absztrahálni.

Veszek _hibás_ LCD monitort,fényképezőgépet, objektívet, routert ---- Mutogatni való hater díszpinty

(#4) pulutodurumo


pulutodurumo
(őstag)
LOGOUT blog

Mélyen egyetértek a cikk írójával. Egy baj van csak. Akiknek ez szólhatna, azok nem olvasnak el ennyit egyszerre. Ha pedig megpróbálsz egy ilyen mentalitású embert rávezetni a megoldásra, fel van háborodva hogy gondolkodásra készteted.
Na de kitartás, a kardhal először, a reményhal meg utoljára.

"Don't fret, boyo. I'll be gentle!"

(#5) hcl válasza pulutodurumo (#4) üzenetére


hcl
(PH! félisten)
LOGOUT blog

Van amelyik elolvasná, ha érdekelné, csak azt meg nem érdekli :) Azért köszi :)

Veszek _hibás_ LCD monitort,fényképezőgépet, objektívet, routert ---- Mutogatni való hater díszpinty

(#6) Feketelaszlo


Feketelaszlo
(senior tag)

"láthatóak a műszaki kultúra alacsony színvonalára utaló jelek"

Nekem is ez jutott eszembe, mikor megláttam a robbanómotor kifejezést a cikkben...
Máskülönben érdekes gondolatok, de valóban kicsit terjengősre sikeredett. A tipikus műszakiatlant én az 1. Keress rá neten 2. Nézd meg a súgóban 3. Olvasd el a használati utasítást trióval szoktam lerendezni. Az biztos, hogy a XXI. században ezt a kérdéskört meg kell kicsit rágni, de nem lenne jó az sem, ha visszanyalna a fagyi. 20 éve még az volt a "gáz", ha szakbarbár módjára értett valaki a kütyükhöz, ma meg már lassan az, ha könyvet olvas vagy kiállításra jár. Jó dolog a műszaki kultúra, de óvatosan kell bánni vele, hogy ne a hagyományos értelemben vett kulturával versenyeztessük, mert azzal szemben ez kevésbé cél, s sokkal inkább eszköz.

(#7) hcl válasza Feketelaszlo (#6) üzenetére


hcl
(PH! félisten)
LOGOUT blog

"Nekem is ez jutott eszembe, mikor megláttam a robbanómotor kifejezést a cikkben...'
Nem mondtam hogy végig szaknyelv lesz :)

"20 éve még az volt a "gáz", ha szakbarbár módjára értett valaki a kütyükhöz, ma meg már lassan az, ha könyvet olvas vagy kiállításra jár. "
Ki is tértem a kérdésre, miszerint nem az a cél, hogy mindenki kocka legyen, hanem hogy legyen egy általános műszaki műveltség, és alapvető problémamegoldó gondolkodás...

Igen, eszköz, de :
- borzalmas rosszul használják sokan
- sokszor hátráltatja a használóit, ha nem tudja használni az eszközeit
- sok esetben mutatja az egyébkénti szellemi képességek szintjét is

Veszek _hibás_ LCD monitort,fényképezőgépet, objektívet, routert ---- Mutogatni való hater díszpinty

(#8) alcsa


alcsa
(senior tag)

Nagyon erdekes iras, jo volt olvasni. Koszonom.

(#9) hcl válasza alcsa (#8) üzenetére


hcl
(PH! félisten)
LOGOUT blog

:R

Veszek _hibás_ LCD monitort,fényképezőgépet, objektívet, routert ---- Mutogatni való hater díszpinty

(#10) Lenry válasza pulutodurumo (#4) üzenetére


Lenry
(PH! félisten)
LOGOUT blog

sokszor nincs is értelme rávezetni a megoldásra, mert végeredményben csak annyit csinálsz, hogy fogod a kezét, de továbbra sem fogja tudni, hogy mit miért csinál.
nem figyel, nem érdekli, közben persze bólogat.

jómagam rendszergazda vagyok egy közepesebb méretű cégnél. a kollégák 100%-a használ napi szinten számítógépet és okostelefont, mégis sokszor kell egy kattintással "javítani" a számítógépüket. ami persze nem romlott el, csak a megfelelő helyre kellene kattintani.

~40 percben hallgattam végig egy kolléga hisztijét, mert az új céges telefon elején nincs fizikai Home gomb, és így vezetés közben nem tudja bekapcsolni a képernyőt. amikor közöltem vele, hogy a képernyő és a készülék bekapcsolására szolgáló gomb viszont kb mikrométerre ugyanott van oldalt, mint a régin, meg egyébként vezetés közben ne nyomkodja a telefonját, akkor fel volt háborodva.
végül azt hiszem visszaadta a telefont és a régit használja, mert azt megszokta. pedig saját bevallása szerint nagyon műszaki beállítottságú...

van akinek nehézséget okoz egy fejhallgató bedugása is, pedig nem volna olyan nehéz meglátni az összefüggést a világoszöld kerek dugó és a világoszöld kerek dugalj közt...

volt olyan, akinek heti rendszerességgel kellett Teamvieweren ugyanazt a "kicsomagolom a zip-ből, felülírom a fájlokat" mozdulatsort eljátszanom, mert képtelen volt megjegyezni.

rengeteg gépen milliónyi toolbar meg malware, mert kattintanak mindenre, ami él és mozog

az ország másik végében lévő irodánk titkárnője...
- nincs internet, mit csináljunk?
- mondjuk hívd fel a Telekomot, mert ők adják a netet, nem én, de azért előtte indítsd újra a modemet, hátha annyi is elég.
- az melyik?
- fehér doboz, zöld lámpák villognak rajta és rá van festve egy nagy rózsaszín T
- aha megvan
- kihúzod a konnektorból, visszadugod
- áh inkább adom valamelyik fiút, mert én nem értek az ilyenekhez.

utoljára pedig a kedvencem:
nemrég egy raspberryPi-vel szórakoztam, offline Windows Update cache-t szerettünk volna készíteni, kellett egy gép, amin élesben is ki tudom próbálni, beültem egy épp' szabin lévő kolléga helyére. a mellette ülő grafikus lány nézte egy darabig a kis NYÁKot, vezetékek, számítógép, űrtechnika meg varázslat majd abszolút őszinte arckifejezéssel megkérdezte:
- Ricsi te kém vagy?
mit lehet erre válaszolni...
- ha elmondanám, meg kellene, hogy öljelek

egyébként mielőtt bárki félreértené, nem fáj, mert egyrészt bizonyos esetekben szórakoztat, másrészt ha értenének mindenhez, akkor nem lenne mit csinálnom, harmadrészt élvezem, hogy a szemükben én vagyok a mindenható csodatévő varázsló, akinek a teste számítógépeket gyógyító aurát sugároz magából.
de nem zavarna, ha átmehetnék Dr. House-ba, aki csak az érdekes problémákkal foglalkozik, mindenki mást meg elhajt a vérbe :D

[ Szerkesztve ]

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.