Már írtam párszor a Sigma 70-300 és Canon 75-300 teleobjektívjeimmel történő szenvedésről - egyik sem lett akkor tökéletes, de azóta voltak lépések, kisebbek, nagyobbak, de főleg előre.

A Canon egyszerű, de drága eset volt - laza 18 ezerért volt frontlencse az ebay-ről, csere, és "jó" lett, azaz csak annyira borzalmas, mint új korában.

A Sigma viszont, hiába a frontlencse takarítása, majd cseréje, csak borzalmas képet adott, aztán rájöttem : kotyog az egész első tubus.

Na de az úgy biztos jó... de nem, nem jó. Próbáltam kihézagolni, stb., nem lett jó. Egy ideig használtam úgy, hogy minden kép előtt megrántottam kifelé a tubust, és vagy jó lett a fókusz, vagy nem. Na de mégsem kávéfőző ez, hogy kotyogjon!

Róla van szó. APO DG Macro

Amikor összeraktam a Canont (ami amúgy barátnőm szüleinél teleobjektíveskedik), úgy voltam vele, hogy ám egy próbát megér a Sigma, nem maradok működő tele nélkül. A terv az volt, hogy az optikai középrészt, amit nem szabad szétszedni , szétszedem, hátha eltört valami (régebben esett egy nagyot az objektív).

Nem is kellett ilyen mély beavatkozás. A középrész és az első tubus egy közdarabon át csatlakozik egymáshoz. A cucc a középrészbe van csavarozva három helyen (azaz három stifttel, ami a zoom tekergetésekor egy pályán tologatja a középrészt), az elején pedig a több bekezdésű meneten forog a front tubus. Ez az elem (a képen a fekete) kotyogott, de nem tudtam, miért.

Három csavar fogta, kicsavar, lejön. Alatta három réz persely.
Kiesnek. Hűha, itt valami eltört. (Meg melyik hol volt?! )
Jó, hogy nem ragasztottam be, mert akkor többet nem tekergetek semmit

A fekete a közdarab, itt már kitekertem a csavarokat - karikázva a csavarhely. A szürke a lelke, gyak. ezen kívül csak a frontlencse van az obiban, mint optikai elem.

Ez a réz-műanyag alkatrész kopott ki - szemmel sem nagyon látszott a kopás. A pirossal karikázott helyre való.

Mint kiderült, ez a három elem (ami réz csavarpersely, műanyag borítása) okozta a kotyogást; a műanyag megkopott, így mindenfele tudott mozogni a pályában, arra is, amerre nem kellett volna.
Ebay-ről a három alkatrész 11000Ft... Nem voltam boldog. A roncs Nikon bajonettes Sigma objektív is kotyog (amit régen alkatrésznek vettem), abból sem tudom kitermelni.

Meg minek is? Lehet, hogy maga a pálya is ki van kopva.
Viszont egy próbát megért, gondoltam, hogy szigetelőszalag borításba teszem a perselyeket, mert azzal maradandó kárt nem tudok okozni. Gányolás az élet!

Így is lett, egy réteget kapott mind a három, majd összeraktam (nem is kell tökéletesen síkba illeszkedniük, gyárilag is kiemelkednek kicsit). Feszesen illeszkedett minden, ez jó jel volt, a közdarab sem kotyogott már. A zoom jó nehezen jár, de nem akad.

Frontlencse, stb., összepakoltam az obit. Szépen működik, minimális (a korábbi tizede) a kotyogás, az is főleg a több bekezdésű meneté lehet.
Nem gyengén javult a kép, nyitva hozza azt, amit gyárilag tudnia kell - nem sok, de legalább azt tudja . Nyitva lágy , f8 éles, de nem kell húzkodni a tubust, anélkül is majdnem mindig pontos fókuszt talál. Már csak az a kérdés, mi legyen a végleges megoldás a szigszalag helyett :S Hézagolásra is szükség lesz még, mert 70mm-en élesebb, mint 300-on, ennek pedig fordítva kéne lennie.

300mm, 1/400, f5,6, ISO100, 100% képkivágás - gyárilag is ilyen lágy nyitva, hézagolással még javulhat kicsit

300mm, 1/400, f8,,ISO160, 100% képkivágás

Ugyanakkor, talán van némi magyarázat az olcsóbb Sigmák "lágyságára", pontatlan fókuszára; a 17-70-em is szerkezeti okok miatt fókuszál rosszul, ez pedig szerkezeti kopás miatt csinálta... Lehet, hogy optikailag még ezek a belépőszintű optikák sem lennének rosszak, ha nem lenne ennyi buta megoldás bennük?