Egy fotós ismerős keresett meg azzal, hogy egy leesés után nem villan a Canon 340EXII vakuja. Ennek javítása amúgy csak a hivatalos szervizekben drága, független javítóműhelyekben pár ezer Ft-ból megvan. Ugyanakkor nem kivitelezhetetlen egy egyszerű pákával, és PH00 csavarhúzóval sem. A cső pedig ebay-ről 1-2000ft-ért is beszerezhető.
Fontos : a vaku RÁZ. Nem kicsit. 1000V körüli feszültség van a villanócső kondenzátorában kikapcsolás után is, és az nem játék, csak akkor kezdj bele egy vaku szétszedésébe, ha tudod, mit csinálsz. Mindenképpen le kell sütni a vaku kondenzátorát, mielőtt elkezded a csövet cserélni! A kisütés menetét lásd később.
A vakuból ki kell venni az akkukat. Alap, véletlenül bekapcsolod, baj lesz.
A 430EXII és az 580 csőcseréjéhez is elég a felső, forgatható részt szétszedni. Ennek az alján van két csavar, ezeket csavarjuk ki. A forgásponton kétoldalt két kemény gumi dugó van, ezeket fel kell pattintani. Alatta oldalanként 4 csavart találunk, illetve a forgatómechanikát kioldó gomb mellett egy-két plusz lyukat. Az egyiken belátni, két rézszínű érintkezőre. Ezek a kondenzátor pontjai, az egyiket a talphoz érintve egy 1k-4,7k ellenálláson keresztül, le kell sülnie a kondenzátornak. A talphoz képest a lyukon keresztül mérhető is a feszültség, amíg nem 0, ne dolgozzunk tovább (mind a két ponton érdemes megpróbálni a mérést)! Szigetelő anyagból készült kesztyű is jól jöhet.
Nekem annyi szerencsém volt, hogy a három hét alatt, amíg a cső megjött Kínából, lesült a kondenzátor, de ez nem törvényszerű.
Az oldalsó csavarok kicsavarása után leemelhető a felső rész alja. A mechanika gombját is vegyük ki oldalról, könnyen kiesne, csak zavar.
Vegyük ki a két Fresnel-lencsét a villanófej elől. (A sorrendet jó megjegyezni.)
A villanófejen már belátni a csőig. Nekem elég látványos törés jutott
A villanófej fehér műanyagját két csavar fogja a házba. Ezeket csavarjuk ki, így az egész fej kifordítható. A cső két szilikongyűrűben ül a reflektorban, rá három vezeték van forrasztva, ezekből a két főérintkezőre csatlakozók átlátszó zsugorcsőbe húzva. Amelyik oldalon csak egy szál jön ki, vágjuk le a zsugorcsövet, és forrasszuk le a drótot. Megint csak szerencsém volt, a cső az első mozdításra kettéesett, könnyen kijött, így már könnyű volt megszabadulni tőle.
Az új csövet lehetőleg ne sokat fogdossuk, a nagyon felmelegedő üveg nem szereti a zsírt. A vezetékekre húzzunk zsugorcsövet, a villanócsövet toljuk a helyére, és már lehet is forrasztani.
Ha minden rendben, tegyük vissza a villanófejet a helyére, és a burkolatot is (esetleg egy csavar is mehet bele). Az óvatosság oka, hogy most már be lehet kapcsolni a vakut, és egy tesztvillanással ellenőrizni a működést.
Ha elég ügyesek voltunk, villan is!
Bent az új cső, a harmadik vezeték még nincs forrasztva. Nekem csak fekete zsugorcsövem volt.
Érdemes a zoomot is ellenőrizni, bár nem sok esélye van, hogy belegyűrjünk valami vezetéket a mechanikába.
Ha minden rendben, visszatekerhetjük a csavarokat, és mehetünk villogni az újra működő vakuval...
Ami nekem fura volt, hogy a 430EXII mennyivel kevésbé felhasználóbarát, mint a saját YN-500-asom (ami mondjuk a 430 és az 580 keverékének tűnik). A 430-on nehezebb villanási erősséget állítani, nehezebb a zoomot állítani, egyáltalán, bármit. A két ívelt gomb is nehezebben nyomható meg, mint az YN-500-ason. Igaz, hogy az YN-500 sokkal későbbi tervezés, de a Canon vázak igen jók ergonómia terén, meglepő, hogy ez a vaku viszont kevésbé az.