Orwell 1984-e kapcsán mindenkinek a Nagy Testvér ugrik be, pedig a könyv ideológiai mondanivalója az állandó kontrollon kívül is sokkal több réteget tartalmaz. Korántsem összeesküvés-elméleteket kívánok gyártani, de sok társadalmi folyamat ismerős lehet a műből napjainkban - ezeket veszem számba, amennyire tőlem telik, persze nagy vonalakban (hiszen teljesen megfeleltetni nem lehet ezeket egymásnak), teljesen szubjektíven. Hogy másnak mi a véleménye ezzel kapcsolatban, azt meglátjuk a kommentekben.
(Plusz pont annak, aki nem csak film formájában ismeri az 1984-et, írásban sokkal sokrétűbb.)
Kezdhetjük az újbeszél nyelvvel. Az antiutópiában a nyelv átalakítása a hatalom céljait szolgálja; nem az a fő motivácó, hogy egyszerűbb, és gyorsabb legyen a kommunikáció, hanem a nyelv megfelelő manipulálása, annak érdekében, hogy a hatalomra káros közléseket már maga a nyelv felépítése elfojtsa.
Beláthatjuk, hogy ez a világ bármelyik kormányának jól jönne napjainkban...
És mi történik a valós világunkban? Kialakul a politikai korrektség, majd a safe places fogalma, amik bizonyos értelemben ezt valósítják meg - a másik oldalon a társadalom egy része már a sok kommunikációs eszköz ellenére is elbeszél egymás mellett, illetve egyáltalán, nem is értelmezi a hallottakat, olvasottakat, pláne nem tudja kifejezni magát írásban. Persze, ezek még nem jelentenek komoly korlátokat, de lehetnek csírái bizonyos folyamatoknak, amelyek könnyen a társadalmi problémák kifejezésének, megtárgyalásának olyan mértékű megnehezedését jelenthetik, ami komoly gondokat okozhat.
A könyv világában szó esik a dolgozó réteg szórakoztatásáról - a figyelem lekötése, elterelése szintén hasznos, bár ezt már régóta tudjuk : ez a római "cirkusz és kenyér" elve. Az 1984-ben az is kiderül, hogy ez a szórakoztatás silány, együgyű produkciókkal történik. Nem nehéz ebbe belelátni a technika fejlődésével együtt egyre inkább elburjánzó szórakoztatóipart, ami rendkívül hatékonyan gerjeszt mesterséges igényeket, és látja el a világ lakosságát egyre tartalmatlanabb zenével, filmekkel, celebekkel, szorítja vissza az olvasást.Mindössze a motivációja más ennek a folyamatnak - Orwell művében politikai, világunkban pedig gazdasági érdekek idézik elő, bár ezek egymástól a legtöbbször nem függetlenek.
Ugyanakkor a szórakoztatóipar a "fölösleges javak felélésének" egyfajta megvalósításának is tekinthető. amint elég sok ember elhiszi, hogy egy új telefontól, vagy autótól egyedibb lesz, vagy jobb élete lesz, és ezért dolgozni is hajlandó, máris ugyanott vagyunk, mintha háborúban pazaroltuk volna el ezeket az erőforrásokat, mint az 1984 világrendjében. Adódik egyébként a "duplagondol" elvének alkalmazása ezzel kapcsolatban; a tömegtermelésben készülő termékekkel nagyvonalúan pazarló nyugati világ papíron lelkesen védi a természetet... (Bár ennél a könyvbeli duplagondol sokkal bonyolultabb.)
A háború (béke) kapcsán is találhatunk párhuzamot; a három szuperállam folyamatosan háborúzik a könyvben - ezzel is párhuzamba állíthatók a hidegháború, és az utána következő enyhülés politikai erőterei. Ugyan a hidegháborúban csak két világrend állt szemben, de napjainkra kialakult a harmadik (jelenleg ugye a terrorizmustól is félünk itt a nyugati világban), az ellenséget megváltoztató szónokra még várnunk kell, de őszintén, meglepődne valaki, ha felbukkanna? :) Nyilván nem olyan egyértelműek a határok, és a szerepek, mint a könyvben, de nekem nem esik nehezemre belelátni a a folytons háborút ezekbe a folyamatokba.
A világban szerteszét zajló, valódi háborús konfliktusok pedig már az 1984 írásakor is többé-kevésbé hasonlóak voltak, mint manapság; a helyi, kisebb háborúk száma kicsit csökkent, de maradtak olyan területek, ahol a nagyhatalmak gyakorlatilag egymással háborúznak, és olyanok is, amelyek lakóit (közvetve) teljesen kizsákmányolják. A valóság legfőbb eltérése a könyvtől, hogy a "hátországokban" (már amelyikben) nincs hiánygazdaság.
Természetesen a könyv alapjait jórészt a hidegháború légköre adta, de mindenesetre elgondolkodtató, mennyire könnyen megfeleltethető még így is napjainknak.
A Párt felépítése visszaköszön néhány multicégben; a hatalom nem öröklődik, hanem a szervezethez való legnagyobb hűség a a hatalom birtokosai közé való bekerülés feltétele. A szervezet ezért örök életű, mindig frissen tarthatja magát. Ugyanakkor mindenki cserélhető is, ha bizonytalanná válik, és az egyes tagok távozása sem ingatja meg.
A történet végén, a rehabilitált Winston egy bizottságba kerül, amelyben a zárójel utáni pont hihetetlenül fontos problémájával foglalkoznak - a legszebb, hogy az ehhez hasonló "felfele bukás", és az amúgy hasonló jelentőségű problémákkal foglalkozó bürokrácia a könyv írása óta nem hogy csökkent, de egyes területeken növekedett is - és nem csak az államigazgatás, hanem a multicégek is melegágyai a hasonló jellegű adminisztrációnak. (Ezt egyébként ez a cikk nagyon jól tárgyalja.)
Persze még sok esetben lehetne azonosságokat találni a könyv és a valóság között, ami természetes egy antiutópia esetén, de a többi sok esetben magától értetődőbb, vagy a könyv írásának idején is létező jelenséghez köthető, esetleg már beépült a köztudatba. A Nagy Testvér általi megfigyelés ilyen, ezt már leírták sokan sokféleképpen, és kellően félelmetes ez is, de ezen kívül kevés helyen olvastam a könyvben szereplő egyéb veszélyekről (persze biztos megírták ezeket is már sokan).
Ennek ellenére ezek csak szerény fantáziám által kitalált párhuzamok maradnak, leginkább azt mutatva, hogy mennyire zseniálisan, és előrelátóan felépített a könyv ideológiája, ezzel együtt Orwell mennyire jól látta a már akkor is zajló társadalmi folyamatokat, amelyek bizonyos értelemben mára kiforrták, vagy éppen tökéletesítették magukat.