Ha az ember egy ilyen kutyára adja a fejét, bizony gondoskodni kell a kellő energialevezetésről az eb, energiáról meg a humán részről.
A mi esetünkben rendelkezésre áll egy hatalmas telek, de a kutya nem áll neki edzeni a testét hiába mondom neki. Persze elhatározás van, már én pedig minden nap sétálok/futok vele kilométereket. Aha, ez igaz is az 5. alkalomig. Nem lehet bírni ezt sokáig, hiába nem vagyok duracell nyuszi... Aztán jött az ötlet.
Egy nap legurultam hozzá megetetni simson motorkerékpárommal. Amikor bejártam a telepre és tettem vele egy kört, olyan természetesen futkorászott mellettem, nem félt egyáltalán a motor hangjától. Hát ki is gurultam az útra. Na most mutasd meg buksi milyen gyors vagy. Az első 100méteren még óvatosan, nehogy bejöjjön elém aztán bukok én is ő is. De aztán neki húztam a gázt, szépen tartotta a sebességet, végül is ő diktálta a tempót én csak tartottam vele az iramot. Pikkpakk lefutottunk egy jó gyorskört, majd visszatértünk a bázisra. Egy napra éppen elegendő volt neki láttam a nyelvén.
Következő nap, mondom még se motorbiciklivel, hanem igazi kerékpárral sétáltatom, mert az az igazi, mind két fél részéről. Azonban Nox úgy gondolta, ő vezet és én csak követem. Amikor lankadt a figyelme csak egy rárikkantás és póráz megrántás segített elkerülni a bajt. Azonban olyan sokszor kellett csinálnom, hogy ez már nagyon zavaró volt, meg hát különben is... Majd újra el kezdett sorolni a bicaj irányába és akkor egy laza ellenkormányzást alkalmaztam a buksira úgy, hogy a kerékkel kicsit megbökjem az oldalát. Természetesen ügyelve arra, hogy lassan menjünk és az első kerekekre a lehető legkevesebb súly jusson. Persze megijedt, először nem tudta mire vélni, de aztán többet nem kellett soha rászólnom, mindig figyelt a szeme ball sarkából.
Egyébként nagyon jó kutyakifárasztó eszköz, 20perc intenzív iram után már alig poroszkálunk csak. Ő is szeretheti, mert mihelyst meglátja, hogy biciklivel vagyok és veszem elő a pórázt, jön oda pitizni...
Annyit viszont el tudom mondani, az eddigi tapasztalatok alapján, hogy nem szabad rászoktatni arra, hogy ő húzzon minket illetve érdemes a jobb oldalunkon vezetni az ebet. Ez a két dolog, persze csak akkor érvényes, ha közúton sétáltatunk. Ha folyamatosan húz minket és érkezik egy autó, nagyon nehéz lesz visszahívni, persze ha tudja a "lábhoz" parancsot akkor ez is hatálytalan. A másikat pedig azért jó ha betartjuk, mert ugyancsak ha jön egy autó, akkor nem tud kiugrani elé, mert tart a bicajtól annyira.
Összegezve: Nem dobermannak való a sétáltatás, illetve a lassú tempó. Minden mozdulatában, megnyilvánulásában a gyorsaság/sebesség jellemzi ezt a fajtát, ezért csak ajánlani tudom a bicaj melletti futtatást.