Amikor még kis taknyos voltam (nem is olyan régen), úgy gondoltam, a felnőttek világa nagyon bonyolult. Annyi elintéznivalójuk van, folyton mennek, rohannak, munka, haza, család, stb. Nem értettem, hogy tudnak annyi mindent egyszerre észben és kontroll alatt tartani. Hogy értenek mindenhez? Hogy ilyen bölcsek? Hogy bírnak el annyi mindennel.
Aztán elmúltam lassan én is 25, néha meg csak úgy ledöbbenek, hogy te jó ég, én is felnőtt lettem. Ilyenkor kicsit hihetetlen nekem ez az egész. Hisz, mintha most egy éve lett volna az, amikor készültem az érettségire, izgultam a gyakorlati próba előtt, hogy meglegyen a jogosítványom.
Lassan 3 éve dolgozom, magam tartom el, küzdök, hogy az otthoni házamat fenntartsam, vegyek egy másik kocsit, legyen kifizetve a telefonszámlám - mindennapi dogok, amik nekem, régebb, olyan bonyolultnak és felnőttesnek tűntek, csak reméltem, hogy én is megtanulom majd, hogy kell felnőttnek lenni.
Most, szétnézve a világban, azt látom, hogy nem is olyan bonyolult ez. A felnőttség varázsát, misztikumát, ami gyerekként alakult ki bennem, teljesen lerombolták. Vannak személyek, akiken csodálkozom, hogy annyi ésszel, ilyen felfogással, hogy képes életben maradni - hogy érte meg ezt a kort egyáltalán?
Kiábrándultam a felnőttekből és a felnőttkorból is. 19 éves akarok lenni újra, most, amikor még nincs is olyan messze. 
_________
Ajánló:
). Volt egy nagyobb haveri banda, akikkel jártunk focizni, bringázni, sörözni, bulizni és egymásnak segítettünk a melóban. Ez, miután mindenki végzett a sulival, felbomlott, ki egyetem, ki külföldre. 
