Előszó, bevezetés

Előző gépemet, egy Acer Aspire 5670-est már 2006 óta nyüstöltem. Jól bírta, vigyáztam rá, az eladása napján sem volt semmi baja, de a teljesítménye valahogy már nem volt elegendő. Nem kellett volna sokkal több, de menet közben gyakran lassult idegesítő tempóra, lassan indult, de a legfájóbb az volt, hogy a full HD filmek szinte mindegyike megfeküdte a gyomrát. Ehhez adódott a viszonylag nagy súly, 3 kg volt a gép, valamint a kis akkuidő, bár egy 5 éves géptől 1 óra körüli üzemidő jónak mondható, a töltőt mindig magamnál kellett tartanom, tovább növelve a cipelendő súlyt.
Így a csere mellett döntöttem.

Mivel játékra szinte egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben akartam használni a gépet, így nem volt szükségem több erőműnyi teljesítményre, inkább egy fürge, könnyebb feladatokat gyorsan elvégezni képes, könnyű, hosszú akkuidővel bíró noteszre.
Jó lett volna ha a gép kicsi, könnyen hordozható, de ennek ellenére sokáig bírja töltés nélkül, a kijelzőnek értelmes felbontása van, a filmek gond nélkül lejátszhatóak, villámgyorsan lehet az alkalmazásokkal bánni. Egy netbook gyenge lett volna, viszont a notebookok többsége hordozhatóság szempontjából nem felelt volna meg.
Volt még egy nagyon fontos szempont, ezért lehet rám követ dobálni, de nagyon lényeges volt a gép külseje is. Nem akartam tucatgépet, így a legtöbb notebook és netbook kiesett a körből. Ami maradt, az valahogy nem tetszett.
Fontosnak tartom, hogy a gépet örömmel tudjam használni, ehhez nekem hozzátartozik a gép külső megjelenése is.

Sokáig nem találtam ilyen gépet, így vártam a cserével egészen tavalyig, amikor az Asus bemutatta ultrabookjait. Egyből megtetszett, már a képek alapján is, ez volt az, amire vártam. A bejelentéskor még az előzetes ára is jónak tűnt, bár tapasztalataim alapján már akkor is gondoltam, hogy ez nem lesz olcsó mulatság. Mindegy is, vártam, olvasgattam a géppel kapcsolatos híreket, folyamatosan figyeltem a konkurens termékekről megjelenő cikkeket is, hátha megtetszik egy másik. Nem tetszett meg.
Novemberben megvásároltam az UX31 jelzésű Zenbookot. Írásomban az eltelt idő alatt szerzett tapasztalataimról, a gép tulajdonságairól szeretnék írni, a végére pedig megpróbálom kideríteni, hogy megérte-e az árát ez a szemtelenül drága ultrabook.

Technikai részletek

Az Asus UX31 nem netbook és nem notebook. Ultrabook. Ez mit jelent? Könnyű és gyors, vékony és fém, nincs dedikált vga, de sokáig bírja szuflával. Sokszor olvastam, hogy lényegében az ultrabook csak valami hangzatos elnevezése a könnyű notebookoknak, ez a kategória már eddig is létezett és különben is, az egész csak valami lég-alma koppintás. Nem vitatom, lehet benne igazság, de a végeredmény szempontjából mindegy.

A birtokolt gép pár technikai paramétere:

processzor: Intel Core i5-2557M 1.70-2.50 GHz
memória: 4 GB DDR3-1333
háttértár: 256 GB SanDisk U100 SATA-III
kijelző: 13.3"-os, 1600x900 pixeles felbontás, TN+film panel, LED háttérvilágítás
grafika: Intel HD Graphics 3000
hang: Realtek ALC269
csatlakozók: analóg audió ki- és bemenet, Mini D-Sub, micro HDMI, USB 2.0, USB 3.0, kártyaolvasó
kommunikáció: Atheros IEEE 802.11b/g/n, Bluetooth 4.0
egyéb: webkamera, USB->Ethernet átalakító 100 Mbps, boríték, Mini D-Sub->D-Sub átalakító.
akkumulátor: 48 Wh
tömeg: 1.4 + 0.17 Kg
méret: 325X223X3-17 mm
Operációs rendszer: Windows 7 Home Premium 64 bit
garancia: 2 év
ár: 385.000 forint

A gép kívülről

Már a képeken is rettentő jól nézett ki, élőben azonban különösen szép. A dobozból kivéve nagyon jó érzés volt kézben tartani. Az előző, 15 colos gépemhez képest ez hihetetlenül könnyű és vékony volt, a minősége pedig kiváló. Fémből készült szinte az egész gép, becsukva más anyagot nem is találni. A fedél körkörös mintázata gyönyörű, az alját borító szálcsiszolt fém is szép, bár ezt nem láttam túl gyakran.

A vékonysága megdöbbentően jól néz ki. Légies a gép. Igen, némileg hajaz az Apple gépére. Én láttam Air-t közvetlenül a sajátom mellett és bár tényleg fel lehet fedezni hasonlóságokat, már messziről felismerhető, hogy két különböző gépről van szó. Nekem az Air is nagyon tetszett, de valahogy az Asus komolyabbnak, férfiasabbnak tűnt. Sötétebb árnyalatú a borítás is, elképzelhető, hogy emiatt tűnt szimpatikusabbnak.

Masszív, merev a fém borítás, erősebb nyomásra is alig-alig hajlik egy keveset, a vékony kialakítás ellenére.
A méretadatoknál a vastagság egyébként érdekesen van megadva, elől 3mm, hátul pedig 9 mm, ami valójában 17 mm.

A mérnökök nagyon ügyesen úgy oldották meg, hogy csak nagyon alacsony szögből látszik a gép teljes vastagága, egyébként tényleg olyan, mintha csak 9 mm vékony lenne.

Súlyát tekintve nagyon könnyű. A gép maga 1400 gramm, a töltő pedig 170 gramm a konyhai mérlegem szerint, a töltő mérete is kompakt, főleg az átlagos féltégla töltőkhöz képest. A gép súlyelosztása is jó, nem lehet azt mondani, hogy a gép farnehéz vagy orrnehéz, bár vonaton azért először féltem, hogy hátrabukik az ölemből, de végül ilyen probléma nem jelentkezett.

A gépet első ránézésre nehéz kinyitni, hiszen nagyon vékony, ezért gondolhatnánk, hogy nehéz rajta fogást találni. A helyzet azonban nem ez, a mérnökök nagyon ügyesen egy kis kiugró résszel oldották meg, hogy akár egy ujjal könnyen fel lehessen nyitni a kijelzőt. Ez tényleg működik is, egy ujjal kényelmesen ki lehet nyitni, a gép alja nem emelkedik fel, a zsanérok szerintem e tekintetben tökéletesen funkcionálnak.

Kinyitva hasonló szálcsiszolt fémfelülettel találkoztam, mint ami a gép aljára jellemző. Kellemes tapintású, igényes, szép.

Az igencsak hatalmas touchpad felett a házzal színben harmonizáló billentyűzet található, melyen azért szokni kell a gépelést. Nagyon tetszik, hogy a billentyűzet részt egészen a kijelző tövébe tolták, nagyobb helyet hagyva ezzel a csuklótámasznak és touchpadnek. A kijelző fényes felületű, aki szereti magát nézegetni az örülni fog, másoknak ez kisebb fejfájást okozhat. Személy szerint jobban örültem volna a matt felületnek, de a kijelző magas fényereje kompenzálja a tükröződést, még kültéri használat mellett is. Szobában használva nekem nagyon ritkán volt zavaró a tükör, 50%-os fényerőnél szinte észrevehetetlen, inkább filmeknél lehet zavaró.

A kijelző kerete leginkább füstszínűnek mondható, matt felületű, teljesen rendben van. A kijelző felett található a webkamera, aminek nem túl nagy a felbontása, de a 640X480 pixel nekem több mint elég. Eddig konkrétan egyszer sem használtam a beépített kamerát. A kijelző tövénél találjuk a szellőző nyílásokat, itt fújja a kijelzőre a meleg levegőt a ventilátor.

A gép két oldalán találhatóak a portok, elől és hátul nincs semmi. Szerintem ésszerűen vannak elrendezve, hozzá is lehet férni mindegyikhez, akár egyszerre az összeshez is, bár olvastam már olyanról, hogy egy vastagabb pendrive nem fért el. Szerencsére ilyen gondom nem volt.
Összességében tehát nagyon jó érzést kelt a gép kinézete, igazán igényes megjelenésű, vonzza a tekinteteket.

Billentyűzet

A billentyűk műanyagból készültek, érzésre legalábbis biztosan nem fémből. Világos színük miatt nekem az éjjeli sötétben gépelésnél sem hiányzik a háttérvilágítás, mert nagyon jól megvilágítja a kijelző fénye. Az elrendezéssel nincs gondom, az egész jól kézre áll. A bekapcs/kikapcs gombot is a többi billentyű között helyezték el. Pár billentyű azért hiányzik, pl. nincs külön Home vagy End, de ezek nem kritikus hiányosságok számomra. A gépelési élmény már más tészta. Az előző gép után furcsa volt, hogy milyen rövid úton járnak a billentyűk, továbbá, hogy milyen erővel kell verni őket, hogy észleljék a leütést. Furcsa, mert jobban szeretek finoman gépelni, de ez is megszokható. Legutóbb pár napja tűnt fel, milyen határozottan kell gépelni, amikor a család 15 colos alsó-középkategóriás laptopján gépeltem és hullámzott a kezem alatt a billentyűzet. Ez két dolgot jelent. Rettentő érzéketlen a Zenbook billentyűzete, viszont remek a szerkezete, mert az erőteljes leütések ellenére egy millimétert sem hajlik.

Touchpad

Nagy. Méretes. Előzetes tesztekben sok rosszat olvastam róla: pontatlan, ugrál, egyszerűen rossz használni. Én szerencsére akkor sem és azóta sem tapasztalok ilyeneket. A többujjas gesztusok jól működnek, görgetés, nagyítás, forgatás, lapozás, de az egy ujjal történő kezeléssel sincs semmi probléma. A felülete is kellemes, jól csúszik rajta az ujjam, szóval egér hiányában is jól vezérelhető a gép. Méretre egyébként kicsit nagyobb, mint egy 4.3 inches kijelző.

Kijelző

Fontos szempont volt, hogy kis mérete ellenére a kijelzőnek emberi felbontása legyen. Mivel az előző gép felbontása 1280x800 pixel volt, egy 1366x768 pixeles panel visszalépés let volna, így ennél mindenképpen nagyobb felbontású kijelzővel szerelt gépet akartam. Ez már magában erős szűkítő tényező volt. A Zenbook 13 inches panelja 1600x900 pixeles felbontású, szerintem böngészéshez és alapvető feladatokhoz tökéletesen megfelel.

Játékok natív felbontású futtatása természetesen nem lehetséges az integrált kártyával, de ez nem is fontos szempont. Ahogy azt már korábban írtam, meglehetősen tükröződik a kijelző, de a fényerő valamelyest kompenzál. Színei megfelelőek, azonban az optimális betekintési szög elég kicsi. Ez azt jelenti, hogy filmezés közben a kijelzőt az üléspozíciónak megfelelően folyamatosan állítani kell. Egyéb feladatok közben nem annyira zavaró, de a filmek kritikusak ebből a szempontból.

Szerencsére az esetek túlnyomó többségében filmet külső kijelzőn nézek, így el tudom kerülni a kellemetlenséget.
A zsanér elég erős, minimális lötyögés ugyan van, de vonaton sem bukott hátra a kijelző, remélhetőleg ez később is így marad. A maximális nyílásszög bőven elegendő, sosem kellett teljesen hátradöntenem a kijelzőt.

Szellőzés, hőmérséklet, zaj

A szellőzőnyílások a gép alján és a kijelző tövében találhatóak. A gép csendes. Alacsony terhelés mellett az esetek nagyobb részében a ventilátor be sem kapcsol, a gép teljesen hangtalan marad. Ekkor a hőmérséklete is teljesen kellemes, akár ölben is. Ha több lapon böngészem, közben internetrádiót hallgatok, futtatom a szövegszerkesztőt vagy egy pdf olvasót, akkor halkan működésbe lép a hűtés. Ilyenkor a külső 2.5-es winchesterem még mindig hangosabban forog, szóval a hangerő ekkor is elfogadható. Ha játékot futtatok, esetleg full HD filmet nézek, akkor a hűtés magasabb fokozatba kapcsol, ekkor már van hangja, de ekkor is bőven a zavaró szint alatt marad. Az előző gépem hűtése akkor is hangosabb volt, ha semmit sem csináltam vele. Mindeközben a gép hőmérséklete is elfogadható marad, a csuklótámasz legfeljebb langyosnak mondható, inkább a gép jobb hátsó pereme és a billentyűzet jobboldali harmada melegszik, gépelés közben ez nem zavaró.
Korábban olvastam, hogy a 11 colos i7-es változat hűtése hangos volt, mondhatni elégtelen, azonban valószínűleg a nagyobb háznak és az i5-ös procinak köszönhetően sokkal jobb a helyzet az ux31 esetében.

Hang

"Audio by Bang & Olufsen ICEpower" - áll a gépen. Gondoltam, ez majd valami garancia lesz a jó hangminőségre. Részben tévedtem. A hangminőséget természetesen csak notebookos viszonylatban érdemes nézni, hiszen a legolcsóbb hangfalszett is porig alázza ezeket a ciripelőket. A vékony kialakításhoz képest jónak mondanám a hangminőséget, mélyhangok után természetesen kár vágyakozni, de összességében korrektnek mondanám a minőséget. Egészen 50-60%-os hangerőig. E fölött ugyanis torzítani kezdenek a hangszórók, élvezhetetlenné téve a zenét. A hangerő rendben van, hangosabban szól mindegyik 15 inches laptopnál, amiket hallottam. Persze a hangerő nem sokat ér, ha közben torzít az egész. Tehát kb. 60% fölé nem érdemes a csúszkát állítani, de addig egész jó a minőség, a gép méreteihez képest főleg. Arra nem jöttem rá, hogy pontosan hova helyezték el a hangszórókat, valószínűleg valahol a billentyűzet alatt találhatóak. Természetesen lehetőség van a 3.5-es jack aljzat használatára is, vagy micro HDMI-n keresztül digitális formában külső hangkeltőre küldeni a hangot, mindkét esetben jó minőségű a lejátszott audio anyag.

Csatlakozók, adapterek

Mondanom sem kell, kis helyre kevés csatlakozó fér el, így a gépen is csak minimális mennyiségűt találunk. Szerintem pont elég. Az USB 3.0 nagyon örömteli, pl. 3.0-ás pendrive használata esetén egész szép sebességet lehet elérni. Mindössze két USB csatlakozó található, én ezt a számot egy elosztó segítségével megnöveltem, így a 2.0-ás portot sokszorozva elfér minden eszköz. Egér, billentyűzet, pendrive, valamint az ethernet adapter is. Ez a csatlakozó sajnos nem fért rá a gépre, viszont gyárilag kapunk a géphez egy 100 Mbps sebességű külső hálózati kártyát, nagyon hasznos, sokat használom. Kapunk még mini-Dsub átalakítót is, viszont a micro-HDMI kimaradt, így ha HDMI porton keresztül akarunk tartalmat lejátszani, akkor a kábel beszerzése plusz költség. Nem sok, de akkor is. Pont ez maradt ki a csomagból?
Van még b/g/n wifi, bluetooth 4.0 és 4 in 1 kártyaolvasó. Egy lyuk van még a gépen, mégpedig a tápcsatlakozónak. Ennek az az érdekessége, hogy a töltést jelző ledet nem a gépre, hanem a töltőfejre helyezték. Ötletes, talán a minimalista kialakításnak is jót tesz. Személy szerint a zöld-piros led helyett kék-pirosat választottam volna, hiszen a gépen található fények is mind kékek. A működést jelző ledből kettő is került a gépre, hogy csukott állapotban is látható legyen.

Teljesítmény, sebesség

Gyors a gép, főleg általános használat közben. Nincsenek lassulások, gyorsan vált az alkalmazások között, gyorsan nyitja meg azokat és a befejezésük is azonnal megtörténik. Először a Windows indulása is hihetetlen gyorsnak tűnt, mára már hozzászoktam, illetve a telepített programok is növelik az indulási időt, de sima merevlemezekkel szerelt gépek indulását látva még mindig nem lehet okom panaszkodni. Gyakorlatban ez kb. azt jelenti, hogy amíg egy hagyományos gép elindul, addig ez elindul-leáll-elindul. Az indulási idő jelenleg a következőképpen alakul: bekapcsolás után 20 másodperccel indítható a böngésző (tényleg el is indul, nemcsak "homokórázik"), további 6 másodperc múlva az utolsó program is betölt (Gmail Notifier). A leállás 10 másodpercet vesz igénybe. Pár éves játékok szépen futtathatóak, Race Driver Grid, GTA SA, korábbi NFS részek, de pl. a legújabb Hot Pursuit rész is fut, igaz csak 1366x768-as felbontásig érdemes menni.

Minimum játékra tökéletesen megfelel. Kíváncsiságból elkezdtem adagolni a filmeket, két full HD és egy 720p film egyidejű lejátszása nem okoz gondot, de szerintem már ennek sem sok jelentősége van, hiszen elég ritkán nézek egyszerre három filmet.
A jobb sebesség valószínűleg az SSD-nek köszönhető, de a processzorra sem lehet egy rossz szavam sem, az igénybevétel mértékétől függően szépen állítja magától az órajelet.

SSD

Az előző gépemet eredetileg egy Hitachi 5400 fordulatos SATA merevlemezzel vásároltam, majd később cseréltem egy 7200 fordulatos SATA II Westernre. Már ez érezhető gyorsulást eredményezett, főleg az indulási időben, egy kedves barátom szuper-csúcs gépe sem indult gyorsabban, illetve általános használat közben sem volt jelentős a különbség.
Az ux31 adatainak tárolására egy 256 GB méretű, SanDisk U100 típusú SATA III SSD szolgál. Az elérhető tárhely kb. 230 GB, ezt gyárilag 95:135 arányban particionálva kapjuk.
Tudomásom szerint a 128 gigás változatok ADATA SSD-vel és SandForce vezérlővel vannak forgalomban, ami az egyik leggyorsabb mobilgépekhez elérhető SSD. Nos, a SanDisk nem a leggyorsabb, de még csak az élmezőnybe sem raknám. Nyilván gyorsabb forgóalkatrészes társainál és sebessége még így is elfogadható. Fontosabbnak tartottam a nagyobb méretet, még ha ez sebességcsökkenést is jelent. Képeket 34 MB/s sebességgel, nagyobb, több gigás fájlt 75 MB/s sebességgel másolt. Ezek a fájlok mérete és az eltelt idő alapján számított értékek, mert a másolási sebesség nem volt állandó. Látható, hogy adatmozgatás terén nem valami remek értékek ezek, szerencsére egyéb esetben nem ennyire rossz a helyzet, illetve előny a hangtalan működés is. Másolás közben érezhetően melegszik a tároló, de aztán hamar vissza is hűl.
Érdekesség, hogy ADATA S102 Pro USB 3.0 pendrive használata esetén 91 MB/s sebességgel lehet másolni az SSD-re, ekkor nyilván a pendrive a korlátozó tényező.

Nem tudom, hogy a mért értékek miért lettek ilyen alacsonyak, mert láttam én már folyamatosan 250 MB/s sebességgel is adatot másolni.

Telepített alkalmazások

Az előre telepített alkalmazásokról sajnos nem sok tapasztalatot tudok leírni, vannak, működnek, többségüket kikapcsoltam, vagy soha nem is láttam.

Van pár asztali widget, pl. a processzor aktuális órajelét figyelhetjük vagy kapcsolhatjuk az Asus Instant-On rendszerét, ami elvileg alvó üzemmódból segít gyorsabban felébredni, de beállíthatjuk, hogy kikapcsolt állapotban lehessen-e USB 3.0 porton kersztül tölteni a mobilunkat, de arra is lehetőségünk van, hogy Windows jelszónak magunkat adjuk meg a webkamera segítségével.

Van még Asus Live Update, ami minden gyárilag telepített alkalmazás frissességéért felel. Ezzel egy bajom van, mégpedig az, hogy ha frissíteni támad kedve, akkor nem kérdez, csak csinálja, aztán figyelmeztet, hogy restart, restart. Nem szimpatikus.

Van továbbá energia gazdálkodásért felelős Asus program is, nem rossz, csak nem jó. Ennyi kékhalált Windows 7 rendszertől még nem láttam, mint mióta ezt a gépet használom és erős a gyanúm, hogy ez a program a felelős érte, de ezt csak halkan írom. Szerencsére a gép gyorsan újraindul és mivel ez csak közvetlenül indítás után fordult elő, így nem mentett munkám sem veszett el emiatt.

Ezeket ki lehet kapcsolni, le lehet törölni, de úgy vagyok vele, hogy ha eddig nem tettem meg, akkor nem is igazán zavar a dolog.

Akkumulátor

Üzemidő tekintetében ugyancsak nincs szégyenkezni való, erről a 48 wattórás beépített akku gondoskodik. Kiszedni sajnos nem lehet, de reménykedem benne, hogy a lehető legkésőbb fog tönkre menni és így nem is lesz szükség a kiszerelésre.
Állás közben kikapcsolt wifivel kb. 10 órát bír, de ez számomra értelmetlen adat, mert így sosem használom. Wifivel, 2-es fényerővel, böngészéssel, szerkesztgetéssel 7 órát üzemel, maximum fényerőn 720p sorozatból 6 darab fért a keretbe, 40 perccel számolva ez 4 órát jelent, plusz apró.
Tapasztalataim szerint ez az üzemidő bőven elég egy egyetemi napra, az akku degradálódását figyelembe véve pedig még egy év múlva is elég lesz.
Töltéshez nagyjából 3 óra szükséges. Érdekes, hogy míg az előző gépem folyamatosan 100%-on tartotta az akkut, addig az ux31 miután feltölti azt, szépen lassan, napok alatt hagyja lemerülni 95% körüli értékre, és csak ekkor tölti vissza 100%-ig.

13 vs. 15

Érdemesnek tartom összevetni a 15 colos gépekkel is a kis Asust. Hogy miért pont ezzel a mérettel, mikor a 13 inches gépek logikusabb választásnak tűnhetnek? Véleményem szerint, aki ekkora géppel rendelkezik, az valószínűleg tudja, miért döntött a kisebb méret mellett és jobban el is tudja képzelni, hogy a valóságban mit jelent ez a méretkategória. Ráadásul én is 15"-ról váltottam több okból is.
Hiába mondják sokan, hogy nem fog letörni a kezük egy 3 kilós géptől, azért mégiscsak könnyebb egy fele olyan nehézzel közlekedni.

Az előző gépem jó, ha kétszer magammal vittem az egyetemre, mert nehéz volt, körülményes a szállítása, ráadásul a gyenge üzemidő miatt állandóan kellett a töltője is. Annak ellenére, hogy a gép nagyobb volt, a touchpad jelentősen kisebb mérete miatt egeret is érdemes volt vinni, ehhez jött a nagyobb méretű táska. 3 kiló gép, 0.5 kiló töltő, 1.5 kiló táska plusz az apróságok, amik most is kellenek, ezért ezeket nem számolom. Az ultrabook ezzel szemben töltővel együtt 1.5 kiló, a kisebb táska pedig 0.5 kilogramm. Máris 5 helyett csak 2 kilogrammot kell cipelnem, számomra ez jelentős motivációt jelent arra, hogy napi szinten magammal vigyem a gépem. Ráadásul a töltőt nem is muszáj vinnem, hiszen gond nélkül kibír egy napot.
Másik szempont a kijelző. Először féltem, hogy a kisebb méret - nagyobb felbontás problémás lesz, nehéz lesz olvasni, elfárad a szemem. Szerencsére ezen aggodalmam alaptalannak bizonyult, nagyon kényelmesen használható kijelzővel rendelkezik az ux31.

Azonban nem lehet elsiklani a gyenge csatlakozókínálat felett sem. A legtöbbeknek fontos, hogy elegendő port legyen a gépükön, mindenféle feladathoz. Sajnos a Zenbook ebből a szempontból nem mindenkinek lehet ideális, bár én továbbra is tartom, hogy pont elegendő a csatlakozók száma minimális kompromisszumok megkötése mellett (USB elosztó, átalakítók). Optikai meghajtóról nem is beszélek részletesen, mert utoljára kb. 3 évvel ezelőtt használtam, így ezt már teljesen feleslegesnek érzem, de ha mégis szükség lenne rá, akkor külső meghajtókat már olcsón lehet beszerezni.
A külső megjelenés alapján nem biztos, hogy igazságos lenne összevetést készíteni, hiszen 15 inches gépek között is vannak különlegesek és szépek, valamint a szépség megítélése egyéntől függ. A méretbeli előnyök azonban vitathatatlanok.
Árban viszont egyértelműen a 15 colos gépek a nyerők, az ultrabookok ebből a szempontból pedig duplán hátrányban vannak.

Összegzés, értékelés

Szerintem azon kedves olvasók, akik nem aludtak el valahol az írás közepénél, sejthetik, hogy milyen következtetést fogok levonni.
Az ultrabook, mint kategória továbbra is csak egy hangzatos szó. Ha a termék rossz, akkor lehet akármilyen-book, sehogy sem lesz jó. Szerencsére a gyártók tanulnak, fejlődnek, remélhetőleg idővel egyre jobb, egyre kevesebb kompromisszummal járó gépet fognak eladásra kínálni.
Idén már jönnek a második generációs ultrabookok, alacsonyabb fogyasztású alkatrészekkel, kisebb-nagyobb fejlesztésekkel, remélhetőleg alacsonyabb áron.

Ami pedig az Asus ux31-et illeti, a november óta eltelt idő alatt nagyon a szívemhez nőtt. Szerethető, kellemes külsejű és korrekt teljesítményű gépezet. Hogy megérte-e a pofátlanul magas árát? Ez nem egyértelmű mindenkinek, hiszen közel ilyen jó, vagy bizonyos tekintetben még jobb gépeket is lehet kapni olcsóbban. Mégis, szerencsére rendelkezem külső megjelenítővel, hangszórókkal, nagyobb méretű külső tárhellyel, valamint használati szokásaim miatt is a lehető legjobb választás volt.

Számomra nagyszerű vétel volt, elsőre tudtam, hogy ha árokásásból is, de össze fogom szedni a rávalót, mert nekem ez kell! Minden megtalálható benne, ami számomra fontos egy számítógépben, szinte tökéletes összeállítás.
Bízom benne, hogy az elkövetkező években is jól fog működni a nagyobbik Zenbook, és megszolgálja az árát.

Köszönöm a figyelmet!