2019. március 26., kedd

Gyorskeresés

Vak vezet

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Egyik ismerősöm, aki születésétől vak (így ezt sem tudja elolvasni hi-hi), szeretett volna bemutatni egy barátjának. Szombat ebéd utánra beszéltük meg a találkozót az Örsön a bkv jegypénztárnál. Mint általában mindig, amikor valakivel találkozót beszélek meg, előtte már 10 perccel ott vagyok a kialkudott helyen.

Vak ismerősöm, akit mostantól fogva nevezzünk Gyurinak (kérem ne horkanjon fel most minden György).
Gyuri időben jött, ahogy a másodperc mutatója betöltötte a posztját felbukkant a legfelső lépcsőfok felett, ahogy a fehér bottal letapogatta maga előtt a területet.
Odaléptem hozzá és ráköszöntem, szervusz Gyuri és nagyon kellemetlenül éreztem magam, hogy egy olyan emberrel beszélek, aki engem nem lát s mégis ugyanolyan magabiztosan viselkedik velem szemben, mint én vele. Meg van róla győződve, hogy ugyanannyi információval rendelkezik rólam, mint én róla. Holott nekem nem csak az az előnyöm van meg, hogy én látom Őt, hanem az is, hogy Ő nem lát engem. Köszönés után bátran szamárfület mutathatnék neki, kiölthetném rá a nyelvem és az egészből nem venne észre semmit. Talán ha valaki indokolatlanul felnevetne a környezetünkben és felismerné Ő is, hogy az a nevetés nem kötődik semmi olyanhoz, amit Ő nem lát. Csak a hangomra, a szagomra és a kézfogásomra alapozhat, de számára a szem a lélek tükre olyan fogalom, mint nekem Isten, amiben lehet hogy Ő is hisz, pedig még nem látta, én sem pedig nyitva tartottam a szemem

Próbáltam az érkező HÉV szerelvényre koncentrálni és úgy álltunk meg, hogy Ő kicsit előttem s ez bennem azt az érzetet keltette, hogy nekem kell rábíznom magam. Részben, mert akire vártunk én még nem láttam, továbbá a legtöbb információm az volt róla, hogy beszélt már Gyurival többször telefonon és Gödöllői. Magamban rákérdeztem tréfásan, hogy „és hogy néz ki” de magát a kérdést már nem mertem feltenni. Az utolsó pillanatban derült ki csak, hogy akit várunk szintén vak. Mikor Gyuri elmondta a földbe gyökeredzett a lábam. A kezem elé kaptam a szám, néma sikoly s nem látott sötétség. Ezek ketten hogy ismerik meg egymást? Aztán elárult egy titkot, hogy az ismerőse Imre nem születésétől vak (kérem ne horkanjon fel most minden Imre).

Nagyon is jó, hogy itt vagyok veregette meg a vállam a sötétben, mert ha Imre a megbeszélt hely közelébe ér, akkor csak a nevén kell szólítanom és elkezdi a hang irányába fordítani a fejét reflex szerűen ugyanúgy, mint amikor még látott.
De erre nem volt szükség, mert már messziről láttam a fehér botot.

Gyuri és Imre bár előtte még személyesen nem találkoztak s dacára annak, hogy jelen pillanatban sem látják egymást, régi ismerősként üdvözölték egymást. Átölelkeztek, mert ez egy határvonal, amit átléptek. 2 éve beszélnek hetente egyszer telefonon és most végre eljött az idő, hogy a sötétben megérintsék egymást, számukra az, hogy könnybe lábadt szem, olyan mint nekem Isten.
Mégis ugyanazt érzik.

Egy pillanatra behunytam a szemem, elképzelni, kicsit megélni hogy milyen lehet nem látni és csak a hangokra hagyatkozni és pont amikor azzal kezdtem magam nyugtatgatni, hogy becsukhatom a szemem, mert úgysem látják, akkor jutott eszembe, hogy mások esetleg hülyének néznek, ahogy állok itt becsukott szemmel.
Rémülten nyitottam ki a szemem és gyorsan körbenéztem nem e vett észre valaki, hogy ismeretlen vizekre eveztem. Közben eszembe jutott az, hogy na ez mindjárt mekkora jó dolog, hogy én rémülten kinyithatom a szemem, mekkora előny, Gyuri ezt nem teheti meg. S még az az öröm sem adatott meg neki, hogy Imrét jól megnézze magának, akár csak egy percre is, Isten nem engedi. Egy percet sem, nekem meg végig kell néznem, ez is egy-féle ítélet. Neki is meg kell tanulni együtt élni vele és nekem is azzal, hogy mindezt látom s nyomaszt a tudat, hogy Ő is ugyanolyan felszabadultan éli az életét, mint én.

Aztán hetekkel később, pontosabban ma délután, megyek át a zebrán s a túloldalt egy vak cigány áll a zöld lámpánál. Tőle balról autók fordulnak ki sietve, hogy még beleférjenek a zöldbe, edzett szülőnek kell ahhoz lenni, hogy az ember határozottan kilépjen eléjük gyerekkel. Én a nagyobbikkal mentem át de kerékpáron s ahogy átért a fiam letámasztottam gyorsan egy oszlophoz és karon fogtam a cigány embert s mondtam neki határozottan, hogy jöjjön. Hallotta Ő hogy fordulnak ki az autók és azt is, hogy az egyik dudált, amikor megállt hogy a vak cigány menjen át előtte. De az a vak ember nem látta csak hallotta a dudát sürgetőleg, hogy ne lépjen eléje. Ezért aztán megállt és türelmesen várt, hátha valaki megszánja és kiszól az ablakon: tessék bácsika, menjen csak nyugodtan.

Gyuri bemutat Imrének, mint közös ismerőst, akit eddig még nem látott, de tegyük hozzá de faktum, hogy ezután sem fognak. Sőt tetézném még ezt azzal a kis geggel, hogy úgy eltűnök a helyszínről, mint akit sosem láttak, ennek ellenére megbíznak bennem, mert Imre aki vak és ilyen hátránnyal kell élnie az életét valakire támaszkodnia kell ebben az ismeretlen világban és az éppen a Gyuri, aki merészen ajánl, hogy fogadjon a bizalmába, de azt már nem mondhatta, hogy én láttam dolgozni, tényleg remek a srác. Imrének elromlott a számítógépe és ott volt a jobbjában egy szatyorban, azt mondja hiénák a gödöllői számítógép boltok nem meri rájuk bízni, eddig is kilopták a szemét.

Miután kezet fogtunk próbálta nekem elmagyarázni, hogy hogy néz ki a hiba, amit tapasztalt. Kérdezném rutinból, hogy mit látott a képernyőn, mi volt a hibaüzenet?
De meggondoltam magam, hagytam hogy elmagyarázza, hogy vezessen, a hiba okát feltárja. Ugyanis Ő csak a hallottakra alapozhat, hogy mit hallott. Azt mondja egy csippanás után egy kattogás, majd a monitor mint, amikor a jég reped, kis szünet, egy érdes hang, mint amikor a macska dorombol de kihangosítva (mondom magamban ez biztos a floppy), megint csippanás egyet és újra a jég bereped.

Magamban megkönnyebbültem, hogy na ez biztos egy púpos kondi lesz vagy a ramja rossz, de a legjobb ha a szoftveres hiba, én ezt már becsukott szemmel megállapítom, mind ezt egy vak ember elmondása alapján, arra támaszkodom.

Aztán rémülten nyitom ki a szemem, nehogy valaki észrevegyen.

El se olvassátok hi-hi.

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.