Találkoztam egy emberrel

Ha olvasok, hallok, látok valamit, akkor levonom belőle a megfelelő konkurenciát, hja nem konzekvenciát. Azt a faszt, konklúzió, rühellem az idegen szavakat. Bár a konzekvencia súrolja a határt.

Előrebocsátom, hogy nagyon hosszú írás lesz, ha nem szereted a gugát, és a rövid csúszkát ott a jobb oldalon, most kattints a sarokba. Szia! Eddig az volt, hogy próbáltam megfelelni az igényeknek, 1-3 oldalas röpke, értelmetlen, összefüggéstelen szösszenetek, amit csak úgy kiadtam magamból. Többre vagyok képes, most nem fogom vissza magam. Leesett az első hó, befűtöttem a bungiba, nyakon vágtam egy tyúkot, mivel kiderült, hogy kakas, a nejem éppen a konyhában alkotja a szájam íze szerint. Nincs semmi dolgom, és jóval több borom van, mint, amivel elbírnék.

A nyakon vágott tyúk, ami valójában kakas volt szép és reményteljes életet élt nálunk. Sokszor kézbe vettem, nemrég beköszöntött az esős idő, s azt láttam, hogy minden tyúk háta sáros, de ennek a hátára nem ugrik a kakas. Messzire elkerülte, egyébként is téveszmében élt, egyik szemére vak volt, furcsán mozgott, de ha bementem a tyúkudvarba, elsőként jött oda hozzám, várta a jutalom falatot. Már minden tyúkom tojik, ez nem. Csak pár napja derült ki, hogy kakas, mert az egyetlen királya a tyúkudvarnak Poki, hajnalban kukorékolt, s utána halottam valami gyengén bútorozott próbálkozást a Nyugipipétől, ez volt a neve, sokat ült az ölemben. Ma terítékre került, gyorsan végeztem vele, ölbe vettem, megsimogattam, a fejét egy fatönkre hajtottam, s macsétával leküldtem, észre sem vette.

Van/volt 8db japi csirkém, Pusztaberkiből kaptam őket ajándékba, darabját 5 Forintért. Azért hoztam őket, mert tyúkanyó alól keltek, s durván költenek. A kakasokat muszáj volt lenyomni és jó ebédhez szól a kvóta, mert éjfél után óránként kukorékoltak, nem lehetett tőlük aludni, s Poki is válaszolt a kihívásokra. Na annak van hangja, légvédelmi sziréna. A japik nem alszanak bent a tyúkokkal, kint alszanak a fenyőfán, s úgy repülnek, mint a rigók.
Reggel átrepülnek a negyedik szomszédba, autóba ülök, s benézek a szomszédim nyaralótelkére, mindenhol az én japijaim piszkítanak, s kapirgálnak. Mire megérkeznek a nyaralótulajdonosok, addigra megesszük mindet, mert a nyaralótulajdonosok, hogy is fogalmazzak. Nem fogják tolerálni. Bár van az ő telkükön is vadgalamb, rigó, veréb, egyéb madár, aminek a tulajdonosa Isten. De a japik tulajdonosa én vagyok, behatárolhatóan, feljelenthetően, így muszáj megenni őket. Istent nem tudják feljelenteni az önkormányzatnál, hogy a vadgalamb a kertjükbe piszkított, gugát viszont igen. Letagadhatnám, hogy enyém a japi, de nem tagadom meg őket, nagyon jó haverságban vagyok velük. Mások sast röptetnek, én ha kimegyek azonnal a vállamra szállnak, vagy a kezemre. Bungiban a fotelem tetején sorakoznak, mert meleg van, halkan püttyögnek, hogy ne zavarjanak írás közben. Cserébe elnézem nekik, hogy összeszarják a linóleumot. Ez nem Lenin mauzóleuma, amit újra kell linóleumozni.

Na még annyit, hogy 2013 májusában hoztam a csirkéket, nem a japikat. 25db öklömnyi kis tollpehely, azonnal kiszaladtak a kerítés lyukain szét az udvarban. Keltetőgépből jöttek, jó sok kakas volt köztük, mára 11db maradt + a Poki, aki felügyeli őket. Az a tyúk, ami keltetőgépből kelt, nem fog kotlani, elülni (elvileg). Exceptio probat regulam, magyarul a kivétel erősíti a szabályt, de latinul a megregulázás nagyon hülyén hangzik.

Anyósom mesélte, hogyan ismerem fel, ha egy tyúk kotlani kezd. Nem csak tojást tojik, hanem rajta marad, ül tovább, s naponta tojik, nem fog felkelni, s ha odamegyek hozzá, akkor elkezd vészesen kárálni, s a csőrével a kezemre koppint. Na most egy olyan japcsiról beszélünk, akivel országos cimbik vagyunk, a tenyeremből eszik, nem fél tőlem, tényleg a vállamra száll. Egyik reggel megyek a jó kis eldugott helyre, amit készítettem neki. Nem örült nekem, fenyegetően károgott, mint egy varjú, s hosszasan. Azt hittem valami baja van, áhhh, kotlani kezdett 1db tojáson. Előbrevaló volt neki az utódok kinevelése, mint én, szó szerint szart a fejemre. Kivettem alóla a tojást, s bepakoltam 10db tyúktojást, nem szeretnék több japit, mert, ha megjönnek a nyaralótulajdonosok, nem fognak örülni, hogy átrepülnek minden határt, s vígan kapirgálnak. Kikelti a tyúktojásokból a csibéket, ez a feladata, majd ha tyúkanyó alól keltek, akkor már ők is el fognak ülni szépen, ahogy a csillag megy az égen, rendben.

Na és most következik az a rész, amitől a többség agygörcsöt kap, jönnek az összefüggéstelen csapongások, de a végén minden érthetővé válik. Véletlenül semmit sem írok.
Azon keveseknek, akik végigszenvedik, lesz juti falat, mint a lónak, amikor nagy terhet elcipel, s kap egy kockacukrot.

Haverom 1988, rendszerváltás előszele már megérkezett, lementünk a Balcsira a nyaralójába, 5 személyes autó, 8-an ültünk benne, s bennünk jóval több sör, és még a házipá is jelentkezett, hogy tegyük meg vele. Valahol a Balcsi előtt elbutulva kiszáll a haverom, aki vezetett. Pisilnie kellett. Sehol egy fa, vagy bokor, csak egy nagy hirdetőtábla. Beállt mögé, s letolta az autópálya mellett a nadrágját. Csak a feje nem látszott, a hirdetőtábla nyaktól felfelé kitakarta őt, de semmi mást. Ment is a vihogás, a lényeg, hogy ő maga nem látott a külvilágból semmit. Visszaült, s leintett valahol az aranypart környékén bennünket egy rendőr. Senki sem tudott beszélni, a sofőr felőli ajtó üveg helyén ragszalaggal fólia, s belülről az ajtó nem volt nyitható.
Megkérte a rendőrt, hogy nyissa ki az ajtót neki kívülről. Megpróbált kiszállni, de elesett a rendőr lába elé a földre. Amúgy is hétvége volt, s a rendőrnek is jókedve, imponált neki a 8 fős társaság, ahogy részegen rémült arccal összekucorodva várta a kivégzést, elengedett bennünket, mert már alig volt hátra pár száz méter a nyaralóig. Megérkeztünk, amíg becuccoltak a nyaralóba, addig én ki. Elővettem a csomagtartóból a gitáromat, erősítőt, bekábeleztem és füst a víz felett. Minden ostoba metálos eljátssza ezt a számot. A szomszédok azonnal kikérték maguknak, s elindult a mulatság. Ti öregek, vének vagytok, mi pedig 20 évesek, bennünk lüktet az élet, ti pedig csak kapirgálni, kávét kortyolgatni, süttetni magatokat jártok ide. Nem foglalkoztunk velük. Később megszólaltak a hangfalak, s dübörgött a metál. Beköszöntött az éjszaka, nem tudom honnan verődtek körénk emberek és lányok, de megszámolni sem tudtam őket. Nyüzsögtek egymáson, mint a férgek, mellek buggyantak ki a melltartókból és a nyelvek ölelkeztek, mint a fák gyökerei. Hajnalban a Balaton partján ébredtem, valaki szemetet szedett a strandon, nem volt rajtam csak fürdőnadrág, jött fel a nap, hunyorogtam, s valami homályos emlékem volt az elmúlt estéről. A gitáromat ellopták, volt egy csajom, de nem tudtam, hogy hívják. Éhes voltam, de inkább szomjas. Volt ott egy büfé, az előző napi lángos maradékokat gyűrtem magamba, s elindultam, de nem tudtam hova, mert nem emlékeztem rá, hogy hol van a nyaraló.
Eltelt sok év, a srác, aki vezetett, s a rendőr lába elé esett, meg a szüleié volt a nyaraló, később ügyfelem lett. Rendezett családi élet, kér gyerek, szigorú, és felelősségteljes feleség, aki kordában tartotta őt. Kérdeztem tőle, hogy szoktál még lazulni? Csak a fejét ingatta, már nem lehet, de láttam a szemében, hogy szeretné. Nem erőltettem rá

Pár napja esett az eső, kiléptem az udvarra, hogy kiengedjem a tyúkokat. Csúszkáltam, tapicskoltam a sárban, a tyúkok is csak az orrukat dugták ki, aztán az ólon belül maradtak, nem hülyék. A nejemnek pörgős nap ígérkezett, én a vállamat leengedve kullogtam be, nem is reggeliztem, nem ültem asztalhoz. Ösztönösen sejtettem, hogy nem szeretem, keserű, önmarcangoló nap elé nézek. Elköszönt, ment Vácra melózni, ott tanít, zenetanár, lelépett Rétságról, s meg is értem, mert kinyílt előtte a világ. Hatalmas előrelépés. Általában nem osztozunk egymás önsajnálatán, s ha ebbe a hibába esünk, a másik soha nem partner. Márpedig elhatároztam szándékosan, hogy nálam nyomorultabb ember nincs. Gyerkőcök suliba, asszony melóba, üres a lakás, üres a gyomrom, üres a hűtő, üres a lelkem. Lefeküdtem az ágyra és befordultam, vagy két órán keresztül bámultam a mintázatát. Majd feladtam, s megreggeliztem délben. Befűtöttem a kandallóba, megvártam, amíg forróság lett és késő estig a National Geografic-ot lestem. A végére már azt is elhittem, hogy a világon én vagyok a legjobb helyzetben, annyi nyomorúságos életet mutattak be. Ha ébredünk hajnalban, két véglet van. Vagy nagyon sokat beszélek, s a nejem lecsendesít, hogy ssss, a gyerekek még alszanak. Ha gond van, akkor nem szólok egy szót sem. Nem szokványos beszélgetések, amit általában hallasz. Időjárás, meg ilyen gyökérségek, bár megjegyzem a helybéli lakosokkal, akik érdemtelenek, megosztom az időjárásra vonatkozó tapasztalataimat, mert rühellem, ha ennél többet mondok, s csavarnak a történeten, majd úgy hallom vissza, mint ha gyilkos és tolvaj lennék. Nagyon szép fiktív történeteket tudnak kerekíteni a semmiből is. Ezért ügyelek rá, hogy csak is a napsütésre korlátozzam a beszélgetésünket, azt is mosolyogva, vagy ha ezen túlmegyünk, az legyen a maximum, hogy hány tojást tojtak a tyúkok. Aztán ezt kerekíthetik oda, ahová akarják.

Pénteken, (melyik pénteken?) nem mindegy? Jövök haza a fiammal, s belementem egy velős témába, az „em” jelentésébe, mint tulajdon, hogy életem, Istenem, világegyetem. Mert, hogy szerintem a jelentése ugyanaz, tulajdon. A világ egy, s ha az élet életem, a sajátom, akkor a világ egysége, a végén em, akkor az is a sajátom. Na erre azt mondta, hogy a seggem. Nem volt hangulata a témához, lestrapált volt. A nyílt utcán leüvöltöttem a haját, persze röhögve és poénból, s a bánkiak megbotránkoztatására, hogy: Bazdmeg! Akkor írd ki a hátadra CAPS LOCK-al, hogy magas röptű filozófiai témákat nem érintünk, amíg haza nem érünk! Mert az volt a kitétel, hogy majd otthon megbeszéljük. Tudom mi volt a baja, éhes volt és fáradt. Tele gyomorral, s melegben már más a helyzet.

Néhány éve csak úgy, mert jólesett, kimentem az erdőre a két gyerkőccel összeszedni a szemetet. Közben főztem nekik, lett belőle film is. Én úgy vagyok az erdővel, mint, ha egy embert látnék. Nem kért fel rá senki, hogy takarítsak, zsákokba szedtük azt, amit a nyaralótulajdonosok átbasztak a kerítésen. Márkás piák, kiürült üvegek, 30 éves háromkerekű gyerekbicikli. 2 pótkocsi telt meg a szeméttel, s az erdő meghálálta, bár tudom, hogy élőlény, de hogy lelke is van, na azt nem. Budapesten központi fűtés, úgy éltünk, nem volt vele gondunk, jött a sárga csekk oszt jóccaka. 2007 nyarán, a nagy hőségben költöztünk Bánkra.
Eszembe sem jutott, hogy itt lehet tél és fűteni is kell. Majd az első hideg napon kaptunk észbe. Akkor még megvolt a kulcsi nyaralónk. Suzuki mi autónkkal elruccantunk, s elhoztuk a kályhát. A kertünk sarkában volt egy kisebb kupac fa, gondoltam elég lesz télire, nagyjából 3 nap alatt fogyott el. Volt mellette egy nekem nem tetsző, idős és beteg meggyfa, gyorsan kidöntöttem. Azt is elfűtöttük gyorsan. A nejem sürge telefonált egy Susunak, hogy honnan lehet tüzelőfát rendelni? Megadta a számot, jött a srác, leborította a ház elé az egy köbmétert, ami nagyjából egy hónapra elég aprított. Jelenleg ez a srác dolgozik nekem. Úgy alakult, hogy valakinek segítettem, s nem kértem cserébe semmit, majd rám telefonált, hogy volna egy lehetőség. Erdőre hívták, fakitermelésre, gyérítés, cserébe a fizetség a gallyfa. 10-20cm átmérőjű akác, tölgy, cser, ki bedöntve mindenhol, több hektár. Ő nem ér rá, nekem adja.
Egyeztettem az erdésszel, minden ment simán, egyedül az erdőn dolgozni veszélyes, így kellett mellém egy ember. S eszembe jutott István, aki az erdészetnél dolgozott sokáig, jelenleg nyugdíjas. Sokat tanultam tőle, bölcs és türelmes ember.
Minden a visszájára fordult. Volt időszak, amikor a nyaralóterületen kidobált gyümölcsfák gallyait gyűjtöttük össze a Suzuki mi autónk hátuljába, majd dekopír fűrésszel vagdaltam. Szegény Balck&Decker bele is fáradt, még működik, de már csak az emlék miatt őrzöm, nem használom. 3db Husqvarna 136-ossal dolgozom, ha az egyik beadná a kulcsot, akkor emelem a másikat. Van mellettem döntőfűrészes, aki az erdészetnél dolgozott, persze nem döntünk semmit, de van mit tanulni. 2 éve vásároltam a neten egy Husqvarna 240-est, postán jött, nem nagyon bíztam benne, hogy ez tényleg új, ahogy hirdették. Platóról leesett, vagy kirakati darab formula. A lényeg, hogy megjött, átvittem Zolcsihoz, hogy lesse meg, azt mondta ez teljesen rendben van. Használtam, majd egyszer azt vettem észre, hogy bummog és erőtlen. Viszem újra Zolcsihoz, s a kipufogót mutatja leszerelve, hogy tele van vasreszelékkel.
Laza, életlen lánccal erőltettem, hogy vágja a fát. Gőzöm sem volt róla, hogy egy lánfűrész hogyan működik. Láncot élezni? Hülye vagy? Én informatikus vagyok. A 3db 136-osra úgy tekintek, mint az életem társai, fontos kellékeim, törődést, odafigyelést igényelnek. Kellett a tanulópálya, s az erdő, ahonnan először csak úgy összegyűjtöttük a szemetet, mindent visszafizetett. Két napja megyek le a faluba, köztiszteletben álló hölgy gallyakat gyűjt, s elkezdte kimagyarázni a nyomorát, valahogy elleplezni egy ideológiával. Na de pont előttem? Én már ismerem a helyzetet, előttem nem kell szégyenkeznie.

Kecskenéninek hívom, egyébként Ilonka, hatalmas bölcsességgel rendelkezik koránál fogva. Az emberek általában megvetik, mert, hogy büdös, kecskeszagú. Egyik reggel leruccantam hozzá tejért, bár magam is láttam, hogy a tető hamarosan a fejére szakad, mert 100 éves épület, a férje eltemetve, a családja meg távol. Másnap erdőre mentem volna a volt erdésszel, s jeleztem neki, hogy mit szólna hozzá, ha nem erdőre mennénk, hanem kecskenénihez a tetőt helyrehozni. Nem ellenkezett, de nem is árulta el, hogy ácsoknál is dolgozott 5 évet. Mondtam neki, hogy kábé 2-3 óra alatt végzünk. Somolygott a bajsza alatt, de nem értettem miért. Kora reggeltől késő estig dolgoztunk, nagyon kemény meló volt és hideg. Amikor a szerszámokat összepakoltuk, s levonultunk, kecskenéni futott utánunk, hogy mivel tartozom? Mi tartozunk magának köszönettel, hogy megcsinálhattuk. Nagyon kényelmetlen helyzetbe érezte magát. Kínjában hozott a hűtőből kecsketejet és túrót, hogy valamit adjon. Elfogadtuk.
Elmesélte azt is, hogy a faluból járnak hozzá emberek dolgozni, előre elkérik a pénzt, a munkát még el sem végezték. Alkeszok, bagóznak, és mindent ellopnak kecskenénitől, ami mozdítható. Említettem neki, hogy szükségem lenne kukoricamorzsolóra, mert tervben van a kukoricaföld, a csöves kukoricát meg fel kell dolgozni. Mondta, hogy menjek másnap, előkeríti a padlásról, olcsón adja. Reggel megyek a kapujához, a kutyák jeleznek, de már ismernek, nyílik az ajtó. Ne haragudjon rám, tördelte a kezeit. Felmentem a padlásra, de nincs ott, ellopták.

Ezt most Bakos Pali bácsi emlékére, bár nem vagyok bánki, ezeket a sorokat nekik kéne gépelni. Beteg volt már, amikor megismertem, a felesége Margit néni nagyszerű ember.
Palibácsi sokat mesélt a petényi bányáról, ahol dolgozott, s robbantgatott. Mestere volt a robbantásoknak. Erre ment rá az élete, a tüdeje. Finom borokat termelt a kertjében. Orvoshoz vittem Budapestre, s volt is egy kellemetlen szitu, de nem fedtek meg érte. Elhagytuk Rétságot, félreálltam, s kiugrottam az autóból, vécéznem kell. Kínos pillanat volt, elhúzódtam távolabbra a bokrok közé, mindig van nálam papírzsepi. A végét ők viccelték el, miután beültem a kormány mögé. Nem mai gyerekek, láttak, éltek meg már ilyet.
Egyik nyáron, és vasárnap, ami vásárnap, üres volt a hűtőnk, s a nejemmel néztünk egymásra, hogy most mi lesz ebédre? Hatalmas kérdőjel, de én mindig tudom, hogy az üres hűtő annyit jelent, hogy lehet bele rakni. Akinek tele van a hűtője, nincs ilyen gondja. Palibácsi hívott bennünket telefonon, hogy segítenénk e szüretelni a szőlőt? Naná.
Ebéd adott volt, boroztunk a pincében, vihogtunk, régi történeteket mesélt. Végeztünk, s meg is pakoltak bennünket süteményekkel, maradék tyúkpöri, savanyúság, egy butykos bor és sok más. Tele lett a hűtő, s este ránéztem a nejemre. Van még kérdésed? Értette.

A fiamat legénybúcsúba hívták, hogy zenéljen. Bekeveredtek a bánkiak, lerészegedtek, s az egyik hölgy tántorogva odalépett hozzá, hogy rakjál be mulatóst! A bánkiaknak semmi köze nem volt a fiamhoz, a vőlegény fizette. A fiam próbált magyarázkodni, hogy vannak itt olyan zenei igények, amit egy pendrive-on adtak, hogy azt játsszam. Akkor takaródj a kurva anyádba, ha nem azt játszod, amit én kérek, menj haza! A fiamat nem egy hazamenős fából faragták, a labdát le kell kezelni, ért hozzá, hogy úgy küldje el a köztiszteletnek örvendő bánki hölgyet, hogy másnap ne orroljon. Sokat tanultam a fiamtól, örökölte a mentalitásomat, már megint egy idegen szó, van saját, úgy hangzik jellem. Vagy a jelem? Élete(em), Istene(em), világegyet(em).

Miután hazaértünk, s jóllakott, a bungi befűtve. Leültünk beszélgetni hosszasan.
Fogalma sem volt arról, hogy hazajövet mi volt a téma.

Emberekről írtam, akikkel találkoztam, s olyanok, mint én, emberek, nem lelketlenek.