2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Szív küldi szívnek szívesen

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

A nejem a reggeli kávénál, hajnalban, ágyban azt mondta már nem tudok szívből írni. Neki elhiszem, a legjobb kritikusom. Tényleg az van visszagondolva, hogy szinte minden írásom burkoltan válaszcsapás. Ugyan, akinek címeztem nem tud róla, szeretnék szakítani a hagyománnyal és szívből írni.

Mi a végeredménye annak, ha szívből írok? Szív küldi szívnek szívesen és a Valentin day ott rohadjon meg, ahol van.

Mostoha apám részegen jött haza, Békési László, aki verte az egész családot, nyugodtan lemerem írni a nevét. Mondta, hogy takarítsam ki a szobát, amit éppen előtte takarítottam ki.
Mondtam neki, hogy már tiszta, éppen végeztem. Enyhe paranoiás rohamot követően sem hitte el. Fejbe vert a katonai derékszíjjal, a mai napig hatalmas seb van a fejemen.
No panasz. Jó volt így, kellett hozzá, hogy megismerjem mire képes.

A húgom Kati óvodás volt, én sem voltam különb, elszedtem tőle az uzsonnát, a kemping kerékpár kormányán hoztam haza minden nap, rám volt bízva. Aznap a hóban voltam kifeküdve, bár elindultam. Anyámat hívták, hogy a fiad a ház előtt a hóban fekszik véres fejjel. Anyám is a tehenészetben dolgozott, azok szóltak nekik, akik elhaladtak a ház előtt, s mentek őt váltani, 3 műszak. Fasz tudja, nekem ez volt a természetes, mindennapos.

A húgomért nem tudtam elmenni, nem tudtam felzabálni az uzsonnáját, de évekkel később mutatott egy noteszt, amit én jegyzeteltem, s megőrzött magának. Beleolvastam. Kollégiumban voltam, valami idős tanárnő felügyelt ránk, s kikéredzkedtem pisilni. Nem engedett. A padlóra pisiltem, vagy rosszul emlékszem, valami palack? Megoldottam, ahogy minden esetben.

Osztálykirándulás, na az tényleg palack volt. Somoskőújfalu, ott szálltunk meg, bazalt omlás meg ilyenek, a tanárok lerészegedtek körömhegyig, s nem akartak rólunk tudomást venni. Éjszaka próbáltam kikéredzkedni, az ajtó zárva, s valami távoli üvöltés, hogy maradj nyugton!
Na akkor biztosan egy üvegbe pisiltem az ágyon fekve, majd kidobtam az ablakon. Reggel a tanárok bealudtak, mindenkinek jött a szükség. Kinyitottuk az ablakot, emeleti. Embernek fogtam a térdét, hogy ne essen ki, s úgy könnyített magán.

Jártam gyerkőcként Erdélyben, apám befizetett. A zsebpénzemet a tanárok gyűjktötték be, mondván, majd adagolják, felügyelik. Egy 5 forintos kisautóval a zsebemben tértem haza, apám kérdőre vont, hogy mit vettél a pénzedből? Nem mertem neki elmondani, hogy a tanárok elitták.

Ennyit a szívderítő történeteimről, híres vagyok a lélekrombolásról. Innen szép nyerni.
Apám megismert valami nőcit, a focimeccsről hozta haza, bemutatta a családnak, 5700 Gyula, Hajós u. 2. Kivettek az iskolából, új suli, Eszperantó, s a mostoha nővérem megkért, hogy soha senkinek ne említsem, hogy bármi közöm van hozzá. Egy iskolába jártunk, én nagyon alsó osztályos, neki pedig már kunkorodott a didije. Kész káosz volt. Úgy indult, hogy véletlenül összetörtem az éjjeli lámpát, levertem, apám el akarta titkolni, az ágy alá söpörte a cuccot, de a mostoha nővérem mindent látott. Fenyegetett, bevonult a fürdőszobába hisztizni, utána mentem és orrba vertem, eleredt a vére. Utólag is bocsi. Nem volt jobb ötletem.
Apámat velem együtt kirúgta a nő, akit a focimeccsről hozott. Mehettem vissza a régi sulimba, ahol tárt karokkal.

Aztán apámnak lett a ki tudja hányadik felesége, de kacérkodott velem részegen. Piázott, töményt, s az üvegeket elásta a kertben. A friss földhányások miatt hívtam fel apám figyelmét, hogy valami nem stimnmel. 16 éves voltam, már lemerem írni, hiszen meghalt (pia), hogy meg akarta magát baszatni. Apám ebből nem hitt el semmit.
Egyik délután magához vont. Fiam! El kell menned a háztól, te már nagy vagy, meg tudsz állni a lábadon! A mostoha anyám kényszeríthette, s leveleket írt a füzetembe. Nincs rám szüksége, csak teher vagyok, s apámat válaszút elé állította, vagy ő vagy, én. El kellett mennem.

Ezer köszönet, ha nem így történt volna, akkor egy állandóan panaszkodó, hisztis kis, betegeskedő picsa lennék, aki szünet nélkül rinyál.

Jelenleg a saját családom issza a levét. Minden eseményt magamhoz mérek, ha nem olyan kemény, mint, amit én megéltem, akkor nem tolerálom. Emiatt a nejemmel kerülök állandó konfliktusba. Ő védi a két számomra puhánynak tűnő gyerkőcöt.

A feleségem normális családban nőtt fel, ahol voltak családi ünnepek, karácsony, húsvét.
Jelenleg én vagyok nyerőben, megszabadítottam ezektől, a terhektől, első év, amikor ő jelentette ki, hogy soha többé nem megyünk.

Nagyon gyerkőc voltam, kint a tanyán, ültem az ablakban, s vártam, hogy a dombon felbukkanjon apám a motorral. Czetka 350, oldalkocsis. Bazmeg nagyon jó volt a törődése, amikor mentünk a szegedi könyvvásárra, és berepült egy darázs a sisakom alá. Azonnal lefékezett, lerántotta rólam a sisakot, s az ujjával megnyálazta a csípést.

Ez vagyok én, próbálok valami vidám sztorit írni, s állandóan a sértettség, amin végképp nem lehet röhögni, nem hogy sírni.

Mindkét gyermekem születésénél jelen voltam, bepótolták az űrt, úgy sírtam, mint a gyerek, hívtam a szüleimet, elcsuklott a hangom, letettem inkább a telefont. Mind a kettő magamra emlékeztet, ezért nem találják a helyüket ebben a világban.

  • Nem lehet hozzászólni
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.