Általános iskolás koromban nyaralni voltam Szigetváron két hétig. Egy alakalommal körbevezettek bennünket és bemutattak egy fafaragást, ami a vár ostromát ábrázolta. A kép nagyon részletes volt, apró kardok, emberi arcok, a várfal, szenvedés, küzdelem.
Nagy hatást gyakorolt rám, mert ugyan most 40 éves vagyok, de a mai napig emlékszem rá. Belegondoltam, hogy valaki, akinek szívügye volt a város, a fafaragáshoz tehetsége volt, évekig mesterkedett a művön és végül az azt megillető helyre került.

Általános iskolás koromban emlékművet felavatni voltam a Veszely kanyarban (Veszely csárda). Szépen úttörő nyakkendőben felsorakozva, vasalt fehér ing, vigyázzállás, öntudat és ideológia által vezérelve, engedelmeskedve. Az emlékmű egy nyolctagú vasoszlop volt, lehet alumínium, ezt majd a szakértő utókor (színes fémkereskedők) közelebbről megvizsgálják.
Mindössze csak azért a két hasonlat, hogy az eltérő művészi alkotásokat összevessem.

A Nyugat a huszadik századi magyar irodalom folyóirata volt. 1908 és 1941 között jelent meg. Nagynevű, megkérdőjelezhetetlen írók neve sorakozott fel mögötte, akiket csak jótékony kritika illethet. Nem mindegyikről mondható el, hogy tanult, magasan képzett, iskolázott ember lett volna, de ettől függetlenül a lelkületük elődeink/előttünk járt.

Blog

Elérhetővé váltunk a föld bármely pontjáról. Ír egy hárommondatos posztot, hogy ma nem kaptam kedvenc sajtos rolót, zsemle is száraz volt, a bor meg langyos és micsoda pancs, pedig borászaté, a címke is veretes és hiszti a piszti…

Van ennél komolyabb is, tartalmas, mély gondolatok által vezérelt, öntudatos, ideológiamentes, fegyelmezett, alázatos.

…és van a Tóta W.

A blogolással megpróbálkozott a Havas tanár úr is, de ki tudja miféle okból kb., két hónap után abbahagyta, pedig a Velveten is felbukkantak az elsőzők, köztük én is.
Könnyű dolgom volt, mert Havas úr 12h után küldte el a posztot és én akkor pont, gép előtt ültem minden nap.
Havas tanár úr írásai vasoszlopként magasodtak az amúgy mindenki által elérhető blogok fölé. Próbált felül emelkedni a gályán, a víz az úron és valami olyat átadni számunkra, ami legalább akkora olvasottságot és kommentet terem, mint a Tóta W.

Észnél kell lennem, mert én is csak egy vagyok, a sorban álló blogolók közül, aki ha nem kellőképpen célozza meg a közönséget és nem a megfelelő témát tálalja, akkor kihullik, mint a varas fog. Tudom, mivel lehet szem előtt lenni és olvasókat megnyerni.
Kiszel Bünte, Győzike, Mónika show, BKV, MÁV, kender, film, zene, sérelem, bűn, szex, politika, egészségügy, mások közös ellenségképként feltüntetése, leugatása.

…és van a Tóta W. vagy szex Tóta W.-el.

Elvitathatatlan érdemei vannak az írás tartalmától és minőségétől függetlenül. Elárulok egy titkot, én mint olyan ember, aki hisz Isten igazságában, sok helyütt igazat kell, hogy adjak neki, amikor vehemensen támadja a vallást. Nem csak tömegeket, de még engemet is megmozgat.
Nem szeretnék abba a hibába esni, mint a valamikori amerikai szülők, akik kart lengetve, felháborodottan adtak hangot nem tetszésüknek a Coca-Cola mámorban fetrengő fiatalság felé. Azóta a fiatalság családapává, családanyává avanzsált, a kajabálók meg alulról szagolják az ibolyát. Tévesen mérték fel a kialakuló helyzetet. A Coca-cola teret nyert.
Mondhatnám, hogy gyerekek, a blogolás nem feltétlenül hordoz magában értéket, többségében hiszti a piszti és nem szolgált rá a népszerűségre, vasoszlop, tartalmatlan, kielégületlen és hangulatkeltő.
De ha teret nyer?
Hányszor, de hányszor olvastam már kirohanásokat a fiatalok által kedvelt, használt szavak ellen, mint pl. a vok (vagyok) is. A vagyok és a vok közötti különbség az agy hiánya.
Dinnyés József, a nemzet dobgitáros alkoholistája, már megfogalmazta előttünk, hogy ha a tudatlanság hatalommal párosul.

Blog, mint gépsonka.

Általános iskolás koromban üzemlátogatáson voltam a gyulai húskombinátban, egy alakalommal körbevezettek bennünket és bemutatták, hogyan készül a gépsonka.
Vannak ilyen fémvályúk (tégely), amiben a fagylaltot is tárolják Abba bele gyümöszkölik iparilag a gépsonkafinomságot, hő kezelik, gőzölik, előfőzik s mikor elérte a pulpitust, hogy hűtőpultban közönség elé álljon, akkor egy gép lemetszi a két végletét. A két oldala ugyanis nem publikus, nem egyenes. Óóóóóóóóóóóóóó wuhhhááá.

A két lemetszett kb. egy centiméteres lapka, utána visszakerül a masszába, és újra feldolgozzák. Ez azt eredményezi, hogy meg van annak az esélye, hogy egy-egy hús sejt a végtelenben kering, és sosem jut pulpitusra. Kimetszik a disznóból, fűszerezik, előfőzik, csinosítják, tégelybe rakják, gőzölik, a gépsonkából kimetszik, fűszerezik, előfőzik, csinosítják, tégelybe rakják, gőzölik, s végtelen úton haladva a körforgásban észre sem veszik, hogy vasoszlopként magasodik föléjük.

Még Budapesten laktam, mikor a Hungária körúton sétálva egy lámpaoszlopon, magasan, elérhetetlen helyen felragasztva, a következő feliratot láttam egy plakáton:

SOHA TÖBBET FIDESZ!
SOHA TÖBBET MSZP!
SOHA TÖBBET SZDSZ!
SOHA TÖBBET MDF!

Akkor még is kit?
A JÓ KURVA ANYÁDAT!

Nem tudtam mire vélni, mert a valamire rámutatás után nem nyújtott igazi megoldást, a problémát áthelyezte egy másik dimenzióba, a disznósejt forog tovább, fűszerezik, előfőzik, húsos fazék, lemetszik s pulpitus. Tartalom helyett a forma, a két oldal disznósága nem publikus.

A kisebbik fiam Benjamin (5) nemrég megfázott. Lázas volt, köhögött, prüszkölt. Kapta a gyógyszereket, amit a gyerekorvos felírt neki. De miután beadtuk neki, perc elteltével hánynia kellett. A köhögés is okozhatta neki. Sírósan, nyöszörgősen mondta, hogy apa hánynom kell…
Futottam a konyhába és felkaptam az első kezembe eső műanyag edényt, amiben reggel kevertem az omlett alapanyagát s még a falán ott sárgálott a tojásmaradék.
A fiam meglátta, és undorodva mondta, hogy apaaa (!!!), ez gusztustalan, ebbe nem hányok bele…

Friss hús, kerekes hús van az udvarában, disznó befőtt, tegyük el holnapra.

Nemrég találtunk pár könyvet egy elhagyott épületben. A nejemmel közös egyetértésben hazahoztuk és beraktuk a polcra, mindenféle (nyugati) író, mint Móricz, Kosztolányi, Babits.
Hetekig a könyvek felé sem néztünk, a nejem aztán vécére menet leemelte Móricz Zsigmond: Az Isten háta mögött c. regényét, és dolga végeztével megjegyezte, hogy 3-4 oldal elolvasása után látszik, hogy fantasztikus íróval van dolga, az írása képek, akár a mozi.

Vannak ezek a süvölvény blogosok. Élettapasztalat, öntudat és ideológia hiányában kényszerítenek vigyázzállásba, belehányni sincs kedvem a dolgaikba, mert a seggükön még ott a tojáshéj. A legnagyobb problémájuk, hogy mit nem tudnak megvenni, vagy a megsérült önérzet. Semmi menetelés családtagokkal s napokig éhezés, ami kihozná az emberből az alázatot. A kakaós nem kakaós, a friss nem friss, a köszön nem mosoly, az ember cigány, a kis ember mindig elbukik, Kiszel Bünte miért (?), a tartalom nélküli forma.

…és van a Tóta W. vagy szex Tóta W.-el.

Magyar identitás és valóságképző tanfolyam, ami teret nyer. Mondom, nem szeretnék amerikai hibába esni, hogy leugatom az agy nélküli vagyokot és utána alulról szagolom az ibolyát. Észnél kell lennem, mert én is csak egy vagyok, a sorban álló blogolók közül.