SLAGOKA POTTER

(ne vihogj)

Jaj ezt muszáj elmondanom. Kicsit Hofi bőrében érzem most magam, mert a pocakom is akkora, meg a vigyorom is. A tehetségét meg kipótolom a lekezeléssel, lenézéssel és nagyképűséggel.
The Pompous Marsh-hen, mármint mi az anyád picsájáért használsz angol nyelvű idézetet aláírásnak, mottónak, kompótnak és ha azt hiszed a te seggedből süt a nap, akkor azt is angolul írnád le. De hülye mondat volt ez.

Mindegy.

Sem német, sem angol, sem francia embert nem láttam még, hogy büszkélkedett volna azzal, hogy beszél vagy ír magyarul. Jártam már angliában és akik ott beszéltek angolul nem voltak különb emberek nálam. Volt például egy összefosta magát koldus, akinek az anyanyelve volt angol, ha szétitta az agyát, akkor is többet tudott angolul és az angolokról meg az angol nyelvről, mint bármelyik slagóka, aki próbálja bevilágítani a seggével a napot.

Jaj ez most rosszul esik? Önérzetem nekem is van és folyamatosan diktálja, hogy ezt most ne írjam le, mert nem lesz jó vége, de mikor ránézek egyik-másik eltoszott ember profiljára, akinek egy nagy sirám halmaz az élete s néha még megtoldja azzal, hogy emós, akkor kinyílik a bicska a zsebemben.

Feszít ott aláírásnak, hogy temple of the akármi meg nothing black another l@fasz mother. Ez igen, de tényleg. Miért nem szúrod nyakon magad? Gondolod megállna az élet? Több sör jutna.

Egyébként nem is vagyok ilyen, nem kenyerem hogy kiosszam az embereket, csak dühít ez a faszoskodás az angol nyelvvel. Voltam eneszkába és ott mindenki alapból nyomja az angolt. Éjszaka mentem át egy hídon és megkérdeztem valamit gondolkodás nélkül válaszolt, de bárhol, még a sörözőkben is a csapos.
Kedvencem azzal előhozakodni, hogy a föld alatt minden ember egy nyelvet beszél és ugyanarra a mérlegre kerül. Hogy lehetne a földbe döngölni némelyik ember slagókáját?
Szükség van rá?
Nem erőlködöm, mert még céltáblája leszek, majd az élet megdolgozza.

Napokban itt járt egy ember, lehet ismeritek, a fűtő.
Általában csipkelődünk egy sör mellett. Én segítek neki sepregetni a ház körül és adom alá a lovat, hogy te elhízott sertés, kilóg a fogad, ha ebédelsz a szomszéd hívja a vágóhidat meg ilyenek. Ő meg azt mondja te ruppótlan senki, majd ha már sorba állsz az üres üvegekkel akkor legyen nagy a szád, tartsd el a családodat, menj dolgozni, menj vagont rakodni napi 3000-ért és megtudod mi az élet.
Szó se róla van alapja a szájalásnak ide is, oda is.
Egyszer csak könnyezni kezd. Sír, potyognak neki a meleg könnycseppek végig az arcán.
Azt mondja nem tudsz te semmit az életről, sem a gyereknevelésről.
Mutatja a telefonját én meg hőbörgök tovább, hogy mit akarsz azzal a féltéglával, még normális telefonra sincs pénzed.
Mutat egy fotót, aznap reggel fotózta.
Egy kisgyermek sírja, rajta friss virágok.
Nem mondtam még, kérdezte, volt egy 5 éves fiam és meghalt.
Megdermedt bennem a lélek, én erről eddig nem tudtam.
Hát ez az, mondja. Ma lenne 31 éves. Voltam kint a sírjánál és lefotóztam.
Eszembe jutott Benjámin, a kisebbik fiam, Ő most 4 éves és rendesen kommunikál velem, mondja hogy én vigyem óvodába meg menjek is érte. Nagyon ragaszkodik hozzám, nagyokat szoktunk marhulni, volt hogy az utcán négykézláb mentem, Ő meg a hátamon és mindenki csak nézett, hogy ezek milyen állatok.
Eszembe jutott, hogy egy év múlva még jobban kötődnénk egymáshoz, és úgy elveszíteni Őt.
Kérdezem, hogyan és hogy bírta a nejed?
Beteg volt a gyomra, utolsó hétre kiengedték a kórházból és vittük vidámparkba meg mindenfelé, sokat sírt, nagy fájdalmai voltak.
S a nejed?
Az idő minden begyógyít, közhely de tényleg így van.

Én a mai napig megvagyok rendülve tőle, hogy tudom.
Ennek az embernek az élete átértékelődött a szememben. Eddig lenéztem, mert hitelekből utazgatott egy hetes egyiptomi nyaralásokra és már előre vihogott, hogy ecsém a seggemet kinyalják, megy a dollár borravaló, dzsoni vóker jéggel a medence partján s allinkluzív.

Szánalmas, mondogattam magamban, szánalmas. Azt sem tudja egy évben hány nap van de arra a hét napra készül minden évben és utána nyögve fizeti vissza.
De aztán azt mondtam magamban, hogy neki ez jött össze, ezt élte túl, ezt dolgozta fel és ennek örül, ezt élvezi. Élvezettel éli az életét.

Eljön, fűt, takarít, hiányzik az összes foga de él és örül, tud mosolyogni.
Mondom neki félek, hogy ez velem is megtörténhet.
Azt mondja nem kell erre gondolni.
Mondom nem attól függ mire gondolok, jobb tartani tőle és tudni, hogy velem is megeshet.
Már miért történne meg veled, emelte fel a hangját.
Azért bazdmeg, mert van egy négyéves gyermekem, akkor nem történhetne meg ha nem lenne, de már üvöltöttem vele.

Kézfogással búcsúztunk egymástól, és másnap fel is hívtam.
Nagyot nőtt a szemembe ez az ember, hogy kibírta s főleg hogy tudok róla. Elmondta.

A kisebbik fiam mostanában teljesen kivan akadva. Van vagy inkább volt egy parkoló a benzinkút mellett a házunktól nem messze és volt ott egy autómosó. Ledózerolták, épül egy mekdónáldsz, jelenleg az alapja. Törik fel a betont gépekkel, meg markolókkal teherautókra.
Kérdezgeti, hogy akkor most hol lesz a mosó?
Mondom sehol, nem lesz és kész, vége, lebontották.
De nem érti, akkor hova mennek majd az autók.
Mondom másikba.
Az hol lesz?
Máshol és kész, de lassan vesztem el a türelmemet, aztán eszembe jut a fűtő gyereke, aki kicsivel volt idősebb az enyémnél és már csak egy sírkő van, ami emlékezteti rá.
Magamhoz ölelem és kérdezem tőle, hogy megnézzük a markolót?
Igeeeeeeeeeeeeeeeeeeen, válaszolja kitörő örömmel.

Besétálunk a felbontott területre, homok, kődarabok, kiálló vasak és egy magányos markoló nyitott ajtóval.

Beültettem a gyereket körül sem nézve, gondoltam biztos nyitva hagyta a kezelője, mit lehetne belőle ellopni?
Csináltam pár fotót, ahogy vidult az arca ér örült, hogy beülhetett egy markolóba.
S akkor kinyílt egy teherautó ajtaja, bent aludt a markoló sofőrje, csak felébredt a neszre. Jó nagy marha vagyok, hogy nem néztem körül. Nyikorgott az öreg teherautó, ahogy becsapta az ajtaját, majd megindult felém.

Mondom neki bocsánat, de...
Torkomra fagyasztotta a szót. Hagyja csak, semmi baj és legyintett.
A legyintésében benne volt minden. Az egész élete.
Beszélgettem vele pár szót és kérdeztem bor vagy sör?
Borozgatok, válaszolta.
Napi ötezret keres a markolóval, a sajátja a gép. De nemrég hajnal négykor jött fel vidékről az IFA-val, amiben aludt, mert nincs rajta műszaki és nehogy elkapják. Így napjában két gépen dolgozik és dupla bért kap. De már harmadik napja elfelejtették hazavinni Őt, még szerencse, hogy van nála pénz és tud venni kaját.
Az IFA-ban alszik éjjelente.
Készül a mekdónáldsz.

Másnap hoztam neki egy üveg finom muskotályt és beültünk az IFA-ba elkortyolni.
Mesélt ezt-azt.
Például, hogy ült egy évet katonai börtönben, mert hazament a tankkal, csak úgy szikrázott az út. Még be sem tudott köszönni, hogy megjöttem édesanyám s már vitték is el.
Aztán mesélte, hogy a hetvenes években traktoron ült, fűkaszán. Éjjel járta a főutak szélét és lecsapta a magasra nőtt füvet. Egyszer csak tiszta vér lett az üveg meg minden. Megállt és azonnal hívta a rendőrséget, mentőket. Egy részeg ember aludt a fűben és lecsapta a fejét.
Azt mondja a mai napig rémálmai vannak, akkor 3 napig nem dolgozott és azóta is elég sokat ivott, hogy elfelejtse de nem megy.
Néha hideg verejték a homloka, úgy ébred és utána már nem tud aludni.
Olajos a körme, a ruhája, a göndör haja és beszélget, nyíltan fogad, nem köntörfalaz, csak legyint.
Semmit sem tudok az életről.
Semmit sem tudsz az életről.

Azt hiszem kicsit eltértem az eredeti témától, de nem baj. Igazából én ilyen vagyok, magyarul beszélek s érthetően.

Persze mindez angolul mennyivel entellektüellebb lenne, én is tudom.

Például tutálibe-bálibe. Na?