Romolda

Azt mondja Böce, hogy már több alkalommal feltűnt neki, kutattak az öltöző szekrényében. Kis zavaró apróságok de nem kerüli el a figyelmét. Szereti a szappantartót például elvágólag a polccal rakni, a széléhez, párhuzamosan. 2db törölközője van, az egyik a nagy törölközéshez és ha már vizes lesz, akkor veszi a másikat, puha, illatos és jobban esik neki, mint amelyik már átnedvesedett. Dezodor mindig jobb oldalt és mögötte egy doboz, amiben a borotvája van. Figaro borotvakrém és borotva pamacs. Nem eldobhatós borotvát használ, hanem Wilkinson cserélhető pengés lehúzót. A borotválkozós dobozhoz mindig hozzáér a dezodor doboza. Nem zárja a szekrényt soha, mert kevesen dolgoznak a cégnél, mindenkit ismer a munkatársai közül. Két műszakban dolgoznak, egy nyomda, egyetlen újságot nyomnak csak egy napilapot, meg még ami beesik fusi.

Belép az öltöző ajtaján és ott találja a sötétben a főnököt, ahogy motyog az orra alatt valamit, aztán felkapcsolja a villanyt. Főnök erős gondolkodást mímelve kiviharzik és dörzsölgeti az állát. Szappantartó ferde, egyik törölköző sarka félrehajtva. Máskor meg a titkárnőt találta ott. Széles derekú csoroszja, mindig sötét szoknyában jár és szódásüveget hord szemüveg gyanánt. Az is bent motoszkál, felzizzen és egy jaj csak a beosztást keresem, mert valaki elvitte az asztalról aláírni. A dezodor nem ér hozzá a borotválkozós dobozhoz, a melós póló a szekrény bal oldalán lóg, pedig mindig a jobb oldalra tolja. A legdurvább az volt, amikor a pár cipőjét a szekrény előtt találta, de elhessegette a gondolatot, hogy biztos a takarítónő porszívózott a szekrény aljában hisz mindig nyitva van. De a por ott van, akkor meg?

Kitalálta, hogy hoz otthonról mégis egy lakatot és a pánt közötti poros részhez direkt nem ér ill. a lakatot oldalára fordítja a szekrényen. Végzett, mindent a helyére rakott, ahogy szokta és a lakatot elfordította vízszintesre, mint ha a kulcsot oldalról vette volna ki belőle.
Másnap a lakat függőlegesen állt és tiszta ujjlenyomat volt a poros rész középen, valaki összefogdosta. Böce akkor már biztosan tudta, hogy valaki szándékosan megpróbált belenézni a szekrényébe.
Böcéről még tudni kell azt is, hogy amikor együtt serdültünk és még nem volt 18 éves, akkor kiugrott a szobája ablakán és óvatosan becsukta az ablakot a félig lehúzott redőny mögött és bent az ajtókilincsre egy apró papírszeletet rakott, hogy lássa ha hazajön, hogy az Apja járt e bennt a szobában ellenőrizni Őt.
Rendre hajnal háromig piáltunk és ritkán fordult elő, hogy pont azelőtt mászott vissza az ablakon, hogy az Apja elment dolgozni. Ha nagyon el is csúsztunk időben, akkor is már az ágyban feküdt, mikor a fater felbőgette a hajnal csendjében a Komár kismotort. Egyszer előfordult, hogy elaludt de arra ébredt, hogy hánynia kell, végighányta a szobába a szőnyeget és a wc-t is teljesen. Az Apja kijött és megkérdezte mi a baja. Ugyan tök részeg volt de eltudta játszani, hogy megbetegedett. Az orvos kiírta pihenni egy hétre de már aznap este az én szobámban vigyorgott egy szatyor sörrel. A szülei vakon megbíztak benne, ilyen volt Ő gyereknek, nem volt semmi gond.

Egyik délután már rég lejárt a műszak és állt a zuhanyzó alatt, épp elzárta a vizet és nyúlt a törölközőért mikor hallja hogy valaki sziszlet az öltözőben. Egyből eszébe jutott a szekrénye és a sok apró részlet, amit nem tudott hova illeszteni eddig, elhinni meg nem akarta csak tudta.
Kinézett óvatosan és meglátta a főnökét, ahogy túrja az öltöző szekrényeket, emelgeti a holmikat, kinyitja a táskákat s belenéz. Kiveszi a reklámszatyrokat és belenyúl, átforgatja, visszarakja. A zsebeket mindkét oldalt és ha talál valamit kiveszi megnézni és csörgeti, hmm kulcs és közben motyog. Az egyikben kajás doboz, felnyitja és csettint a nyelvével, hogy ez igen, miből telik rá vajon és egy kérdőjel. Nem sejthette a főnök, hogy bárki is bent lesz, mert nagyon sokáig zuhanyozott. Rutinból jött be, mert a délutános műszak már a gépek mellett van. Befejezte a kémkedést és még egy székbe belerúgott, majd lekapcsolta a villanyt és kiment. De hosszú percekig állt némán a zuhanyzóban, mert igen kellemetlen lett volna kilépni onnan és lebuktatni a főnökét. Csekk is igen sok van, meg kell becsülni az állást, részletre vásárolt ez meg az, óvatosnak kell lenni és inkább csöndben marad.
Hazafelé átgondolta az egészet és úgy döntött inkább lenyeli, ez még elviselhető. Ugyan felháborodott rajta de az egzisztenciális színvonal tartása érdekében tartja a száját.
Napokkal később egy munkatársa kezdett el panaszkodni kérdőn, hogy nem tudod ki piszkált be a szekrényembe? Eltűnt egy újságom, amit a felső polcon hagytam, hogy majd a vonaton jó lesz. Nem is volt olcsó, ez az egyetlen egy hobbim, voltak benne új tesztek is.
Böce csak csóválta a fejét, hogy igazából még olvasni sem tud, de magában elraktározta az információt és megint tovább zuhanyozott a kelleténél.

Figyelte az öltözőt csendben, hátha valaki belép. Nem jött senki, le is zuhanyozott és már indult volna, amikor lejött a titkárnő. Szemmel láthatólag részeg volt és elmosottan beszélt. Kicsit megbotlott a küszöbnél és eleresztett egy elharapott végű zmegazanyád.
Jött az egyik műszakos srác, a délutános és kérdezte a titkárnőtől, hogy visszategye az asztalra a jelenlétit?
Neeeeeeeeeeem neked nem kell, teee nem vagy olyan, mint a Peti, az zárja a szekrényét.

Böce ott állt és kérdőre vonta, hogy honnan tud maga arról, hogy zárom a szekrényem? Honnan tudja, hogy bezártam? Mióta tudja? Miért probléma ez? Nem az én holmijaim vannak a szekrényben? Kérdezte felindultan és kérdőre vonó hangnemben. A titkárnő próbált menekülni a szorításból és aztán foghegyről odavetette, hogy a szekrény a cég tulajdona, nem lehet zárva tartani és elviharzott nyomban, válaszra sem várva.
Böcében hazáig vihar dúlt és aznap este át is jött hozzám néhány sörre s közben elmesélte.

Mondtam neki ember, te megfogtad Isten lábát. Ha megfelelő bizonyítékokat gyűjtesz és vannak tanuk meg egy jó ügyvéd, akkor szénné perelheted a tulajt és sírva fog könyörögni, hogy peren kívül hagy adjon neked vagy tízmilliót.

Böce eleve egy hitetlen, bizalmatlan alkat, még ebben sem hisz hogy ez megtörténhet. Pedig mennyire, hogy ugye?
Csak az ombuccmannak kell írni egy levelet, hogy Európai Unió, Magyarország, 2007, nyomda, munkáltató, aki nap mint nap átkutatja az alkalmazottak szekrényét.
Elsőként raknám ki a netre a filmet, amit titokban vettem fel és írnám oda a céget, a tulaj nevét, mail címét és telefonszámát?
Miféle személyiségi jogokra hivatkozhatna?
Vagy a magyarokkal mindent meglehet tenni? A magyar ennyire hülye, vagy ennél is azabb?
Hát miféle emberek irányítják az országunkat? Némán tűrik, féltik az egzisztenciát és inkább befogják a szájukat, részletre vásárolt ez meg az, plusz még vagy két hitel.
Majd valaki más.

Sehol Európában nem etetnek fel az emberekkel annyi élelmiszer hulladékot akciósként hirdetve, mint nálunk. Ezt is tűrik némán.
Még a szemetüket is ide hordják, még a koldusaikat is ide exportálják.
Ma mentem kerékpárral a Dagály fürdő előtt és megláttam egy mozgássérült embert az autók között, ahogy lépett a rossz lábára és tartotta a sapkát. Megyek fel a hídra és ott van még egy ugyanolyan görbebottal, az az egyen műanyag.
Aztán egy árokban még ült kettő és mellettük három ugyanolyan görbebot.
A híd feljárójánál közvetlenül is szintén behajol egy autó ablakán és tartja a sapkáját.
Ezek az emberek erdélyiek, cigányok, jó eséllyel tudnak magyarul. Mindegyiknek egy rosszul összetört törése van a lábán, rosszul lép, te pedig megindulsz a lelkedben és megnyitod a tárcád. Mégis miért ne lennének ott ha van rá alapjuk? A nem kapnának egy forintot sem, akkor nem állnának ott csőstül. A nejem azt mondja, hogy nem maguktól mennek oda, hanem viszik Őket autóval és kiállítják.
Gondolom reggel Ők is felkelnek, kávé :rotty-potty: kis reggeli aztán ajtó bezár és irány munkába, mint bárki más. Kiérnek és elosztják a terepet, tiéd ott lent. Ebédre összegyűlnek az árokban és kibontják a kockás konyhakendőbe csomagolt elemózsiát, mint ha az asszony indította volna Őket útnak. Köpnek egyet a fa tövében és egy sanda bagó még elfér utána, menjünk mert mindjárt itt a főnök. Neked mennyi? Csak 6000, tegnap jobb volt.
Én már túl vagyok nyolcon, de nem vallom be mind, kicsit vihog és mutatja a foga hegyét hozzá, hogy milyen ravasz hozzá.
A lámpa 3 percenként vált, mondjuk egy százas, de legfeljebb kétszáz.
Ha egy óra, akkor számoljuk annak a felét, mert nem mindenki ad. De számoljuk inkább a negyedét, az biztosabb. Az óránként kb.

Az szélsőséges esetben is óránként egy ezres. Ha van 4-6 embered, akkor az kb. napi 30 ezer mínusz rezsi, mert este beléjük kell verni egy kanna szőkített bort a hentestől, aki belenyúlt nemrég egy jó bizniszbe, fekete vágás. Nem kell felháborodni így van.

A magyar az olyan ember, hogy eltűr némán mindent, mint a birka, száját sem nyitja fel az Őt nyíró előtt.

Egyszer szívesen a szeme közé néznék annak, aki kiad egy százast az ablakon szánalomból, mert nem bírja elviselni a látványt. S akkor a szemébe mondani, hogy te szoktattad ide ezeket az embereket a kocsik közé, csak is miattad jönnek hiszékeny Úr!
Egyszer szívesen a szeme közé néznék annak az Úrnak, aki beletúrt az életembe, kifordította a sarkát, hogy nem ér semmi semmihez, semmi nem elvágólag és párhuzamosok. Mondanám neki, hogy verjek rád, megkarózlak nem szédülsz