2019. július 16., kedd

Gyorskeresés

Ribi éra

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Ribi éra

Hol is kezdjem, kamionos vagyok, nem egy karrier, a nevem Dolby, mert előtte saját hi-fi szaküzletem volt, nekem is kint van a fülke ablakában sárga táblán. A kamionozásról nem lehet sokat, vagy érdekeset mesélni. Az ember egész nap a felezővonalat bámulja, s ezt igyekszik a lehető legkomfortosabbá tenni. Elváltam, bár sosem hittem, hogy idáig jutunk, ez már visszafordíthatatlan. Azzal kezdődött, hogy becsődölt az üzletem, elmaradtak a vevők, a számlák meg továbbra is bekopogtattak, a postás már nem is mondott semmit, amikor átvettem a sokadik ajánlott levelet az APEH-től.
Előtte megvolt mindenünk, szép autó, szép lakás, minden évben eljutottunk nyaralni oda, ahova senki más, nem volt tele magyarokkal, élveztük a nekünk kijáró luxust, megdolgoztam érte. Igazi, felhőtlen álomházasság, s csak most veszem észre, hogy egymás mellett éltünk, csak a jólét tartott össze bennünket. A kislányom is megszokta, hogy csak kiejti a száján, s már meg is kapta, de sohasem bújt oda hozzám, hogy szeretlek apa, nem is volt kíváncsi rám, nem kérdezett semmit.

Hogy mentsem, ami menthető, elszegődtem kamionosnak. Egy gyermekkori barátom ajánlott be, szerencsém volt, mert eltekintettek attól, hogy nincsen gyakorlatom. A saját teherautómat már vezettem, Európát ismerem, az üzlet miatt bejártam minden nagyobb várost, kellett a pénz égetően, mert a nejem szünet nélkül bosszús volt. Mit fognak szólni a barátnői, ha elmarad a szépségszalonból, ha nem megy aerobic-ra, nincs egy új ruhája, amit felvegyen, és a gyereknek is most lesz a szülinapja, olcsó vackot nem vehetünk neki, az osztálytársai kiröhögnék.
Én meg elhittem, hogy igaza van, hajtottam magam, hetekig úton voltam, magamra maradtam a gondolataimmal, a zenéimmel, és végül megint csődöt mondtam.
Nem is sejtettem, arra mentem haza, hogy válóper, csak úgy bejelentette minden előzmény nélkül. Sejthettem volna, mert már egy ideje hűvös volt hozzám, nem örült, amikor két hét után megérkeztem, kiküldött a konyhába, hogy menj, egyél! Ő nem ült le velem, dolga van, telefonált.

Szóval így alakult, vak voltam, a feleségem eladta magát, addig mesterkedett, amíg össze nem ismerkedett egy nála 5 évvel fiatalabb gazdag pasival. Ezt már egy barátom mesélte el, mert, hogy a nejem többet nem állt szóba velem, csak a bíróságon, s ott is tárgyilagosan. A lányom is szúrós szemmel nézett rám, hogy apa a bűnös, aki már nem tudja biztosítani a flancot, az anyja telebeszélte a fejét. Egy szavam sem volt, keménynek akartam látszani, némán sírtam legbelül, és alig vártam, hogy újra úton legyek, s immáron szabadon. Megvolt a tárgyalás, az ügyvédje könyörtelen volt, az enyém meg kirendelt és tehetetlen gyakornok, nekem sem volt tapasztalatom, hogy ilyenkor kit kell keresni. Mondhatni kisemmiztek. Úgy voltam vele, hogy nem számít semmi, legyen övé minden, nem harcolok, legyen boldog, a gyerek legalább jó helyen van. Én kivettem hirtelen egy albérletet, hogy legyen hova hazajönnöm. A nejem (ex) mert, most már írhatom, ott sem volt, amikor összecsomagoltam. Csak a legszükségesebb dolgokat pakoltam össze, belefért 4db dobozba az eddigi életem. 12 év házasság, egyetlen közös fényképet sem vittem el, csak a cd gyűjteményemet, egy drága öltönyt, drága cipőket, sportruhát, néhány fontosabb könyvet, egy katonai túlélő felszerelést, amit nagyon drágán vettem, és utoljára egy fényképet a lányomról, aztán lecsuktam a dobozt.

Újratervezés, ahogy a gps mondaná. Érzek magamban annyit, hogy talpra álljak. A dohányzó asztalon hagytam a nejemnek (ex) egy üzenetet, rövid volt.
Amire szükségem lehet, azt elvittem, a többiről döntsél belátásod szerint.
Legyetek boldogok! Szeretlek!
Alig bírtam visszatartani a könnyeimet, fuldokoltam, szorított a mellkasom, hevesen vert a pulzusom, majdnem lekönnyeztem a papírlapot, de rájöttem, hogy nem érdemli meg, azt sem tudja miről beszélek. Ennyi volt, becsuktam magam mögött az ajtót, vettem egy nagy levegőt, s ahogy kérte, a kulcsot bedobtam a postaládába.
Újra úton voltam, telve önváddal, hogy miért voltam ilyen hülye, hogy nem láttam kivel élek együtt, ennyi erővel egy luxus prostit is tarthattam volna, s váláskor nem lenne ez a megalázó procedúra.

A kamion lett a barátom, az életterem, olyan kifacsart voltam, hogy a kollégák röhögése is taszított, arrébb húzódtam. Később beültem a fülkébe, várnom kellett a rakodásra, beraktam egy régi AC/DC lemezt, Back in black. Felhangosítottam és az önsajnálatom is hangosabb lett. Átmentem fél Európán és még mindig ugyanaz a lemez, két hétig csak nyomtam a gázpedált, alig ettem, néztem ki a fejemből üresen. Nagyon kiürültem lelkileg, iszonyatosan feszített, de a munkámra kellett koncentrálnom, attól függött az életem. Egyik este pihenőidőben még Magyarországon beültünk egy étterembe páran, volt velünk egy török, meg egy szlovák, aki beszélt magyarul. A török csak néhány szót ismert, mint mondta azért, mert az ősei sokat voltak Magyarországon, hja, nagyjából 150 évig, ennyi idő alatt akár meg is tanulhatták volna a nyelvünket. Büszkélkedett néhány szóval, hogy kenyér, szekrény, hálószoba, kurva, meg bátor. Jókat vihogott magán, a negyedik sör után én is ellazultam, és mondtam neki, hogy törökül csak annyit tudok, hogy bejgir gücü, mert ittam már török Coca Cola-t. A törvény által védve helyén ez állt, csapkodta a térdét úgy röhögött, s aztán kér még sört.

Lehet egyáltalán neked sörözni? Mutattam neki az üvegre, aztán az égre, hogy nem gond? Értette azonnal, s az ujját a szájára tette, hogy pssszt! S aztán belefogott valami török monológba, hogy még milyen bűnöket követ el, sandított hozzá, kacsintott, egy szavát sem értettem. A végén azt mondta, hogy ajándék, csak ennyit fogtam fel.
Szerencsénkre mellénk szegődött egy magyar sofőr, aki ismerte a törököt, és török nyelven is jól beszélt, mert szinte csak oda fuvarozott, s kamionosok között már öreg rókának számított. Sorban jöttek a sörök, egyre jobb kedve lett mindenkinek, s a magyar folyamatosan fordított, hogy szépek a magyar lányok, náluk Törökországban ilyen nincs, és nem lehet. Csodálatosak, készségesek, kedvesek, és nagyon olcsó.
Vannak fix helyek, ahol megáll, már ismerik, tudják mik az elvárásai, gyönyörűen szopnak, vadítóak, alig várja, hogy Magyarországra érjen.

Van feleséged? Kérdeztem.
Nem, nem, nincs, csak volt, apám vette nekem, apám előre gondoskodott, de asszony használhatatlan, nem szereti szex. Csak fa, fekszik, nem csinál semmit, zavarja, azt hiszi kötelesség. Nem jó, én meg elmentem kamionosnak, kamionosnak mindent szabad, nem lenni otthon nekem szabadság.
Van gyereked?
Még csak az kéne, nem, nem. Ilyen asszonytól nem kell gyerek. Én állandóan úton, nem viszek neki soha virág, ha hazamegyek egyből barátok. Nem volt választása, elment magától családjához, azóta nekem szabadság. Érted? Szabad vagyok!

A szlovák is belekezdett, hogy a magyar lányok tényleg szépek, nem is érti, hogy ilyen csajok mit keresnek az út szélén, mert ilyen testtel többet is kereshetnének, és mindent megtesznek, nem kell zavarba jönni, bármit kérhetsz tőlük, ezek ismerik a dörgést.
Elmesélte a feketét, hogy megkérte menjen el, és alaposan zuhanyozzon le, meg mosson fogat a benzinkúton, mert csókolózni szeretne vele, mint ha első randin lennének. A csaj úgy jött vissza, mintha a kamion baldachinos ágy lenne. Illatozott, friss volt, és képes volt elhitetni vele, hogy belé tudna szerelni. Gyönyörű mellei voltak, harapdálta, csókolgatta, és mellébújt, simogatta a fenekét, félrehúzta a bugyiját, akár egy kezdő tini, akinek nincs gyakorlata. Hosszan csókolgatta, a lány mondta is, hogy nincs ehhez szokva, neki általában beleélveznek a szájába. Kérte tőle, hogy ne rontsa el az idillt.
A fekete belement a szerepjátékba, neki is jólesett a gyöngédség, a mellbimbóját addig simogatta, amíg hegyes nem lett, utána puhára csókolta, a hasát végig puszilta, leemelte róla a tengerkék bugyiját, s alaposan kinyalta, pedig félt tőle.
Aztán akkorát élveztek mindketten, mint a hegyoldal. A fekete meg is jegyezte, hogy veled bármikor, akár ingyen is, a pénzt viszont elvette, mert tőle is elveszik. Aki futtatja, az nagyon ügyel rá, hogy a pénzt pontosan leadja, de legalább normális, nem veri, és megad neki mindent, amit kér.

Még egy kanyar sör, és eleredt a magyar is, aki a törököt fordította, hogy neki is volt kalandja egyszerre kettővel. Mindig is fantáziált róla, mert hogy pornó filmekben sokat látni, csak ugye család mellett az embernek ilyesmire nincs lehetősége, de ez már a múlté, és szomorúan legyintett. Megállt mellettük, azok tudták mi a dolguk, nyitották az ajtót és bemosolyogtak, szinte kacagtak, várták, hogy melyiket válassza.
Gyertek mind a ketten, olyan szépek vagytok! Behuppantak az ülésre, mámorító volt, ahogy a miniszoknyában leültek, formás mellek, egy kicsit elindult velük, hogy menjünk kiesebb helyre, majd visszahozlak benneteket, ha végeztünk, s megálltak egy erdő mellett, ahol másnak már nem volt hely. Befüggönyözte a kamiont és azt sem tudta melyikkel kezdje. A lányok segítettek rajta, az egyik lehúzta a sliccét, meg sem kérdezte, hogy fürdött e előtte, de ő mindig fürdik. A szájába vette azonnal, a másik meg kigombolta az inget rajta. Csókolgatta a mellbimbóját, ő meg a lány mellét bontotta ki a melltartóból. Eleinte zavarban volt, mint egy kisiskolás, pedig már hány nővel volt, de egyszerre kettő az meghaladta a tudását. Nem tudott koncentrálni, mindkettővel akart foglalkozni egyszerre. Aki a mellét csókolgatta megkérdezte, hogy: mit szeretsz?
A feneked, az nagyon tetszetős. Akkor akarod hátulról? S odaadta magát, le sem vette a szoknyát, csak félrehúzta a bugyit, le volt borotválva. A másik a lány hátára tette a fejét, hogy majd élvezz a számba, s közben a zacskóját simogatta kéjesen. Nem sikerült, elsőre nem jött össze, pedig pont a határán volt, de a másik lány arca annyira szenvedélyes volt, hogy őt is megkívánta. Az is felkínálta magát, fehér szoknya volt rajta, mondtam neki, hogy ne vegye le, a bugyiját félrehúztam és adtam neki. Majdnem beleélveztem, annyira durcásan csábító és felkavaró volt a helyzet. Négy mell, mindegyiket simogathattam, markolhattam a kezembe, a feneküket tartották mindketten, hol az egyiket döftem, hol a másikat. Aztán letérdeltek elém, az egyik a makkomat, a másik a zacskómat szopta, beleadtak apait, anyait, azt sem tudtam hol vagyok, úgy lerendeztek. Ráélveztem az arcukra.

Én csak lestem, szabadkoztam, hogy nekem nincsenek ilyen élményeim, nem tudom őket elkápráztatni, mert ott a család. Hja az más, aztán összeröhögtek, hogy majd elmúlik.
Nem akartam nekik mondani semmit, fáradt is voltam, megittam a sörömet és elköszöntem. Behúzódtam a kamionba, lefeküdtem aludni, de nem bírtam álomba szenderülni. Idegesen felugrottam és beraktam egy régi cd lemezt halkan. Gondoltam hátha zenére sikerül, kellemes dallamok, Enya, el is bóbiskoltam, így félálomban jártam valahol, amikor lányok kacagása riasztott. Magam előtt láttam, ahogy nevetnek, buják, és gondtalanok. Kicsit félrehúztam a függönyt, a kamion mellett álltak és az utolsó fuvart tárgyalták, hogy a fickó milyen ciki volt, mert kicsi a farka, s alig tudott elélvezni.
Az egyik lány emlékeztetett egy gyermekkori szerelmemre, hasonlított az arca, eszembe jutott, amikor levélkét csúsztattam neki oda az iskolapadban, hogy szeretem. Szünetben meg az összes lány rajtam vihogott, azonnal elmondta nekik.
A lányok észrevettek, ahogy leskelődöm a függöny mögül, s azonnal kikezdtek velem.
Na, mi van szépfiú? Akarsz egy menetet?
Kiábrándító volt, annak ellenére, hogy a lány kihívó és szép volt, a mellei domborultak, nem is rejtette véka alá.
A másik is nevetett és várták, hogy mi lesz. Kinyitottam nekik az ajtót, és zavaromban bemutatkoztam. Nem tudtam, hogy kell ilyenkor viselkedni.
Sziasztok, Dolby vagyok!
Szia hercegem, én meg Dolbyné, a barátnőm meg simán csak volume, ő az, aki behangol, és akkorát röhögtek, hogy majd el süllyedtem szégyenemben. Mit akarok én, kik ezek az olcsó kis kurvák? Semmi közöm hozzájuk, alantas, nem kell velük szóba állnom, de nem hagytak békén. Elkezdtek játszadozni velem.
Van pénzed? Mi nagyon el tudnánk kényeztetni ketten!

Úgy nézek én ki, mint akinek nincs pénze? Próbáltam rájuk visszamosolyogni, de nagyon nehezen ment, akkora terhet cipeltem, hogy még a sör sem oldotta fel bennem a feszültséget, ezek a lányok nem tudnak rólam semmit.
Hjaj, ne legyél már ilyen feszült, csak egyszer élünk, nem fogja megtudni a nejed, biztos otthon alszik békésen, ennyi neked is jár!
Nem ezzel van a gond, az a helyzet, hogy én izé, szóval én még nem voltam olyan lányokkal, mint ti.
Miért, milyenek vagyunk, nem tetszünk neked?
A kedvencem a mellei alá nyúlt és felemelte, mutogatta, azt hittem helyben eldurranok.
A másik sem fogta vissza magát, megfordult és megmutatta a fenekét, felhúzta a szoknyáját, szép csipkés bugyi volt rajta.
Uhhh, nem erről van szó, hanem…
De tudjátok mit? Gyertek üljetek be, kint már hűvös van ilyen lenge ruhában, meg be is sötétedik lassan.

Mint a villám úgy pattantak be a kamionba, a kedvencem megkérdezte, hogy ez Enya? Nagyon szeretem, romantikus zene, mikor kislány voltam sokat hallgattam.
Nem sokat teketóriázott, gondolkodásra nem hagyott időt, az ölembe ült velem szemben, és átölelte a nyakamat. A fülembe súgta, hogy innen már nincs menekvés, és megmarkolta a nadrágomat. A másik durcáskodott, hogy nekem nem jut semmi, ereszé már oda, s a vállamra hajtotta a haját, jó illata volt.
Lányok! Az a helyzet, hogy ez nekem nagyon kellemetlen, mert…
A kedvencem megnyalta a fülcimpámat, hogy cssssst! Lazulj el! Csak élvezd.
Kibontottak, mintha karácsonyi ajándék lennék, nem is kellett beszélnem.
Úgy játszottak rajtam, mint egy hangszeren, mesterien, a zene és ahogy törődtek velem, eggyé vált, olyan tökéletes harmóniában, hogy könyvet lehetne írni róla.

A kedvencemet megkérdeztem, hogy: megcsókolhatom?
Hát persze, mindenem a tied! S, aztán összefonódtunk, a másik lány a szájába vette a farkamat és keresett egy akkordot. Nem sok kellett hozzá, hogy felszabaduljak, ezek a lányok tényleg nagyon ügyesek, és szépek. Mindenük formás, kerek, és domború. Amikor az ember eléri azt a pontot, hogy elfelejti a lelkét, és csak a teste számít, akkor kitör, mint a vulkán. Harapdáltam, csókolgattam a kedvencemet, az pedig kéjesen nyögött. Nem tudtam eldönteni, hogy megjátssza, vagy tényleg élvezi, de elég hiteles volt.
Ahogy forgolódtunk a kamionban egymáson hárman, elég állatias volt, s egyben felszabadító, már nem voltak erkölcsi aggályaim, nem engem használtak ki, én használtam ezeket a lányokat. Egyszerre simogattam mindkettő arcát, egyszerre fogtam a melleiket a tenyerembe, mindkettőét végig csókoltam, mindkettőbe behatoltam, izgatóak voltak, és egyben felháborítóak. Ettől volt durva és hihetetlen az egész, meg hogy ilyen egyszerű? Azt hittem bonyolultabb lesz, körülményesebb, de ez magától megy. A lányok mellém feküdtek, az egyik szájában a farkam, a másik a nyakamat nyalogatta, a fenekét fogtam és belenyúltam a pinájába, érezni akartam, hogy milyen forró, most már minden mindegy. Mindenképpen a kedvencem szájába akartam élvezni, de hogy a másik se sértődjön meg, neki is tartogattam, nehogy kiderüljön, hogy őt nem annyira kedvelem. Bár ezek kurvák, mindent kibírnak, biztos sok durvaságot élnek át nap, mint nap. Nehogy már a szimpátia kérdése legyen a buktató.

Felváltva ültek az ölembe, megmarkoltam testesen a feneküket, rávertem mindegyiknek atyaian, azt hittem élvezik, úgy is tettek, és kéjesen néztek a szemembe, hátborzongató volt, már alig tudtam visszafogni magam. Egy igazi állat vagyok, gyere! Megfogtam a kedvencemnek a fejét, bár lehet ez így bántó, de ráélveztem az édes kis pofijára, és az utolsó cseppeknek a másik fejét húztam oda.
Némán tűrték, tudtam, hogy nekik ez munka, de megengedték, hogy elhiggyem, élvezik.
Adtam nekik papír zsebkendőt, letörölték, megigazították a ruhájukat, s megkérdeztem, hogy mivel tartozom?
Mondták, hogy fejenként három rugó, de ha legközelebb jössz, akkor kapsz egy kis kedvezményt, mert nagyon aranyos hapi vagy, olyan kis ártatlan, akit érdemes megrontani. Na, tudod, hol találsz minket. S, békésen, kedélyesen szálltak ki a kamionból, már nem kacagtak, nekem is megalázó volt, ahogy ráébredtem mit tettem.

Ezt a két lányt megszerettem, többször közösültem velük, vacsorázni is meghívtam őket, sokat beszélgettünk, nekik köszönhetem, hogy elmúlt a gátlásom, s azóta bátran leszólítok lányokat, aki megtetszik. Nem szoktam cifrázni, elmondom az igényeimet, amik nem durvák, egyszerű emberi dolgok. Én kamionos vagyok, igyekszem komfortossá tenni az utat, s a magyar lányok tényleg szépek, a legszebbek, van miből válogatni, már nem ítélem el őket, magamat sem, ilyen helyzetbe kerültem, még mindig férfi vagyok, csak nincs feleségem.

Hozzászólások

(#1) Vakegérke


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

"...még mindig férfi vagyok..."

Itt a tévedés. A főszereplő akkor vesztette el a gerincét, amikor extrákat adott a családjának, holott tudhatta, hogy nem ő a fontos, hanem az a rohadt pénz.

Nemzőképesség rendben. Viszont nem ettől férfi a férfi.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#2) guga válasza Vakegérke (#1) üzenetére


guga
(Közösségépítő)

Üdv! A sok pénz, a jólét bedarálja az ember józan ítélőképességét. Ritka az az ember, aki ezt el tudja kerülni. Én nap, mint nap látom, hogy aki nem szűkölködik semmiben, az teljesen másképp érti a világot, egy másik dimenzióból kommunikál az emberekkel.
És bizony azt is látom, hogy amikor lecsusszannak a lejtőn, mert, hogy ez is mindennapos, akkor mennyire kétségbeesnek olyan dolgoktól, ami másnak teljesen természetes.

Nemrég találtam egy blogot, ami kicsit erről is szól, durva önéletrajz: [link]

Maxi thx. az olvasatot :D

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

(#3) zoo8800


zoo8800
(PH! kedvence)

Miért nem írsz könyvet? Én megvenném :))

"nagyon best buy vétel"

(#4) guga válasza zoo8800 (#3) üzenetére


guga
(Közösségépítő)

Üdv! :D

Már a kiadónál van, az első 11 fejezetét meg sem kell venned, elolvashatod.

Maxi thx.

[link]

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.