Első beszélgetőpartnerünk azért kérte arca eltakarását, mert állítása szerint olyan információ birtokába jutott, mely miatt veszélyben érzi az életét.
Hagy mutassam be önöknek most csak a hangját, hölgyei és uraim, kedves nézőink, fogadják szeretettel a hangyát.

-G: Elsőként hagy kérdezzem meg, miért választotta ezt a nevet: hangya? Ez valami utalás vagy vonzalom?

-H: Úgy gondoltam jobb ha nem hagyok felesleges nyomot magam után, olyan mint Katalin, Sára, István vagy Jakab, Mónika, Eszter, Zoltán, Tamás vagy épp a Katalin, de mondtam ezt már egyszer?

-G: Nem gondolja, hogy túl egyértelmű következtetést vonhatunk le a hangjából? Mert egyértelműen nő, csak férfivé változtatta.

-H: S ha férfi vagyok csak nővé változtattam a hangomat, mégpedig olyanná, akit férfiutánzó hanggal áldott meg az ég?

-G: Mi lenne az az információ, amit szeretne megosztani velünk?

-H:
Péld 6,6
6. Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!
7. A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
8. Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.
9. Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
10. Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
11. Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!
12. Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
13. A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
14. Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.
15. Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

-G: Úgy érti egy idézet a Bibliából?

-H: Nézze uram! Én csak egy kis hangya vagyok ebben a bolyban, hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a maguk eledelét.

-G: Nem értem önt, miért érzi úgy, hogy veszélyben van az élete, csak mert fejből tud egy Bibliai idézetet?

-H: Hagy kérdezzek én is egyet Guga úr! Ön hány Bibliai idézettel tudna nekem szolgálni fejből?

-G: Az őszintét megvallva egyel sem. De azért párat már hallásból ismerek, vagy ha látom valahol, akkor eszembe jut. Tudja, mint mikor megkérdezik, hogy ismerem e az amerikai zászlót?
Persze, hogy ismerem. Jó akkor rajzolja le pontosan! Aztán csak állok ott bambán, mert nem tudom hány csík, hány csillag, mire merőleges és van e a kéken, fehéren és piroson kívül másik szín?
Nem tudom lerajzolni pontosan, de megismerem, azt is tudom , hogy minden csillag egy-egy államot jelöl.

-H: Látja ez ebben az életveszélyes, hogy valamit csak épp, hogy megismerünk és már is hiszünk benne, de semmit nem tudunk róla pontosan.

G: Ezt értem, de még mindig nem, hogy miért érzi úgy veszélyben van az élete?
H: Képzeljen el egy olyan játékot, ahol van mondjuk ezer induló és csak egy lehet a befutó, mindenki meghal csak egyedül az az egy hitt abban, hogy biztosan él és a helyes utat járja.
G: Látom hova akar kilyukadni, de a másik 999 ember is abban hitt, hogy a saját hite helyes, aszerint élt, úgy alkotott évezredeken át, letűnt kultúrák és legújabb kori vallásburják.
H: Van egy egyetemleges törvény, ami minden országhatárt lefed. Képzelje csak el, hogy ha átlépjük az országhatárt, akkor van olyan ország, ahol egy szelet sertéskaraj főben járó bűn, tisztátalan. Furcsán érzi magát az ember olyan közegben, ahol számára megszokott dolgokat ítélnek el, sőt némely esetben kimondják bűnöző vagy bíróság ítéli el, mert olyat tett, ami az ottani törvények szerint büntetendő.
De, aki az embert alkotta, a működési elvét, a földet, hogy mint az óra úgy járjon. A felfoghatatlan erőket és távolságokat a gondolatokat, amivel vizsgáljuk, a mélységeket.
De mi van ha nem helyes a hitem, vagy ha nincs is semmi, leoltják a lámpát és kész, sötétség örökre. Se hang, se fény, se érzék, se harag, se öröm nincs, az sincs, hogy nincs annyira nulla. Akkor az emberek miért éltek annyi évezredet, gondozták és féltették, utódjaikat trónra emelték az ősközösségből, ahol még nem is volt kocsma, ide a magasba, ahol ülök a billentyűzetem előtt s beültetek egy gondolatot az agyadba, amelyik megkérdezi tőled, hogy ha Mózes, vagy Ádám és Éva most látna, vajon fontosnak tartaná e az utódlást, hogy idáig jutottunk?
Nem kéne alább szállni, esetleg Istenhez?
G: Ez igen, ezt nevezem, szépen megfogalmazta kedves hangya, hangyás, hangyagyás. (látjátok, most magamat dícsérem: a szerző)
Azt hiszem ezt le sem adom riportba, mert gyenge és nevetséges, ne haragudjon hölgyem de engem mindenki bolondnak nézne ha ezt leadnánk adásba, felérne egy öngyilkossággal. S ezzel most nem bántani akarom, biztos a jó szándék vezérelte önt, az én kezemet meg a főnök köti meg, a jövő hónapban is szeretnék kapni fizetést.
H: Áá erről van szó, a pénz, mindig az van előtérbe, pénzért mindent.
Hisz Ön Istenben, melyikben? Szokott korábban kelni ha plusz pénzért dolgozik? Szokott tovább maradni egy kis jussért vagy egyel több napot dolgozni? Számolja össze hány órát és napot dolgozott, hogy több pénzhez jusson? Mennyi mindenről lemondott a pénz érdekében, eldobott emberi kapcsolatok. Ez a pénz hatalma, egy valóságos Isten, kézzel fogható, felhalmozható és ha valakinek szólsz tedd ezt, tedd azt nézd meg megteszi, csak pénz kell neki, olyanok, mint a szolgák.
G: Hölgyem! Már bocsánat, hogy így nyíltan felfedem kilétét a kamerák előtt, már nem vesznek, nem megy ki adásba. Ön nincs tisztában az alapvető emberi értékekkel, az együttélés szabályaival. A pénz csak egy norma, egy viszonyítási alap, hogy mi az amit megengedhetek magamnak, mennyire végzem jól a munkámat és társadalmilag hol foglalom el a helyem. Ha egy éhezőt látok az út szélén, ahogy koldul, akkor kényelmesen hátradőlök és belül megjelenik egy mosoly, hogy engem nem versz át, nem elég, hogy nem dolgozol még tőlem tarhálsz, hogy ne is tudj magadról, én sem tudok rólad, csak ha kell egy indok kire haragudjak. Ez nem változott Mózes óta vagy hogy mondta, biztos az a tutajos, özönvíz vagy mi, aki megevett egy fürt erjesztett szőlőt és látomása volt tőle, becipelt egy elefántot valami teknőbe, hogy ezt most én megmentem aztán elengedett néhány galambot és kiszellőztetett, huzat lett és olyan, ami feláztatta az özönvízszerű könnyeket, há-há nevetnem kell, mindjárt sírok.
H: Uram Ön menthetetlen. Egyrészt Noé, másrészt tipikus amerikai zászlós eset. Pontosan nem tudja, de biztosan állítja, hogy amit mondd az igaz.
Így van vagy nem? Most igazat beszélt vagy hazudott? Hisz abban, amit mondott?
G: Ne nevettesse ki magát hölgyem itt mindenki előtt, nem ülök fel a kérdéseinek. Lehet nem vagyok egy rutinos vitapartner csak egy egyszerű riporter, de van végzettségem, ebből élek és mindenki elismer. Tudom mit beszélek, ne jöjjön nekem Istennel. Komolyan nem értem Önt, hogyan hiheti azt, hogy csak az az egyedüli igaz, amit ön gondol? Már eleve ezért a tényért nem is kéne szóba állnom magával, mert az emberi kapcsolatok alapja a kölcsönös tolerancia. Meghalok és biztos ott lesz egy Isteni fegyőr hatalmas dudákkal és a falhoz állít terpeszbe, megmotoz tetőtől talpig, megáll a szívem fölött és belemarkol, hogy hopp itt találtam valamit, egy eldugott dolgot, maga rejtett életet élt, másnak mutatta magát végig, adja csak a kezét. Láncra vernek egy katlanba, amit az ördög forral és Hitler lesz a szomszédom. Ennyire rossz ember lennék? Akkor milyen az Isten, akiben maga hisz, hogy ennyiért elítél?
H: Nem ennyiért és nem is ítél, hagyott egy menekülő utat, hogy aki azon jár megmarad. Az összes többi hazugság. Mindenki halott, aki azon jár.
G: Ha ez így van, akkor miért nem gondoskodott róla, hogy mindenki beérjen a célba, ebbe a nagy labirintusba? Na most megfogtam magát, erre feleljen, ha olyan nagy Isten, nincs meg hozzá a hatalma, hogy mindenkit megtartson, hogy mindenki túlélje? Tétlenül nézi és jót mulat magában, hogy én tudtam előre.
H: Hirdetik, úton, útfélen vagy maga még nem hallotta Jézus nevét, elvitte mindenki bűnét, mindenki bűntelen és tiszta, a vérével lemosta.
Vonszolták már magát erőszakkal cukrászdába s enne ott jó ízűen egy krémest?
Vegye úgy, hogy megvan hívva.


Péld 16,25
Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.