1Kor 11,27
Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

1980 Kuznyeck lakótelep 15. fsz 1. családi lakoma, egyszobás lakótelepi, a konyhában forgalomkorlátozás, fogalmam sincs, hogy fértünk el annyian, a mama sürgött-forgott, sorra hozta be az illatozó tálakat, a finomságokat. Tyúkleves, a piacról vásárolt, tyúkvérrel öntözte az aszparátuszt, az meg befutotta a szekrény tetejét. Nagyapám szótlanul ült a fotelban, nem szerette a nyüzsgést, maga elé meredt és azt várta, hogy mikor lesz újra csend. Leül a konyhában, tekergeti a Sokol rádiót 2 band 7 transistor, vékony ragtapasszcsíkkal volt megjelölve, hogy Kossut és Petőfi. A család körbeérte az asztalt, mama nem ült le közénk. Megvárta, amíg mindenki végez a levessel, összeöntötte magának a maradékot, és azt ette meg, nem mehetett pocsékba semmi. Sokat mesélt a szegénységről és az éhezésről.

2012 Bánk, üdülőövezet. Külsőre szemkápráztató a terület terület, élesen különválik a falutól, holott nincs meghúzva a határvonal. Amiből észre lehet venni, hogy itt nem köszönnek az emberek.
A Juhász Gyula utca egyik oldalán még igen, a másikon már nem. A falusiak inteni szoktak ha autóval megyek, ha sétálva, akkor képesek szóba is állni az emberrel, elképesztő.
Az üdülőterületen a nejemmel már előre röhögünk, ha andalogva sétáló idős házaspár jön felénk, a szituációt kényszeresen úgy alakítják, hogy amikor egy vonalba érünk, akkor éppen elfordulnak valamit megbámulni, csak ne kelljen köszönni. Ha kiülnek a kertbe s arra megyünk, fel sem néznek, szenvtelenül és felhőtlenül élvezik a távolságtartást, nincs is ezzel semmi baj, a fővárosi ember hozzá van szokva, hogy minél nagyobb a tömeg, annál jobban elhatalmasodik rajta a közöny. A közvetlen szomszédimat már megtanítottam arra, hogy velem lehet beszélni. Kedvesek is, közvetlenek, és elhalmoznak minden földi jóval cserébe, hogy felügyelem a környéket. Mert ugye ez nyaralóövezet, mi életvitelszerűen élünk itt, szeptembertől májusig itt naponta egy autó megy el az utcában, az is a mienk.

Ma is így volt, a környék szemkápráztató, igényesen karbantartva, a fű mindenhol lenyírva, tombol a tavasz, virágkarnevál, émelyítő virágillat és egy kis furcsaság, a fűben szétterítve a hétvégi mulatozás. A nyaralóövezetben úgy alakították ki a rendszert, hogy vasárnap délután nejlonzsákokba rakják a hulladékot, kirakják a nyaraló elé és elmennek haza. Hétfőn délelőtt jön a szemetes autó és elviszik, kivéve azt, amit az éjszakai látogatók megdézsmáltak, ahhoz a szemetesek nem nyúlnak. Az éjszakai látogatók a macskacicák, van belőlük bőven. 2007 nyarán költöztünk ide, kettőt rögtön befogadtunk, a többit csak etetjük télen a házunktól elég messze, az udvarba nem engedem be őket, de a két macskám is gondoskodik róla, hogy távol tartsák magukat. Éjszakánként olyan virnyákolást csapnak, hogy reggel meg sem lepődöm rajta, hogy az Olajos nevű macskám tiszta vér és a fűben egy négyzetméter macskaszőr.

A macskák tapasztaltak, éjjel a kirakott zsákokat körbeszimatolják és nem is alaptalanul, valami 40db macskát számoltam meg télen, ha ezek egyszer beindulnak. Szóval a szépen lenyírt gyepen, tulipánok között rengeteg szemét, aprólékosan szétszedték a zsákot és alapos munkát végeztek. Magam miatt szoktam kisétálni és zsákokba gyűjteni a szemetet, mert zavarja a szépérzékemet. Szeretek itt élni ebben az utcában, néha olyan érzésem van, mint a földön az utolsó embernek, nincs itt senki. Fogok egy zsákot, és az utolsó csikket is belerakom, s akkor most jöjjenek a részletek, aminek apropóján belefogtam ebbe a történetbe.

Az utolsó svédasztal, amit összeszedtem így festett: 4db üres cigarettás doboz (Marlboro), természetesen csikkek, valami Tequila, az alján maradt egy deci, nem szeretném lejáratni a pincészetet, bontott üveg bor, a háromnegyede benne volt (7dcl ára: 1950 Ft), bontatlan kaukázusi kefir, dobozos. Bontatlan zacskó laskagomba, egy csomag szeletelt kenyér fele, 4db érintetlen fokhagyma, 2db citrom, hozzá sem nyúltak, 1 zacskó juhbeles virsli, a macskák valamiért nem jöttek rá, hogy micsoda csemege lapul benne, megkegyelmeztem nekik.
Flakon mustár, félig volt, kidobták. Fűszerek felbontva, de nem üres, és, amin a legjobban meglepődtem, kaviár.

Nagymamámnak volt egy kedvenc szavajárása, pástétom nem kéne?
Számára a pástétom valószínűleg elérhetetlen dolog volt, a mai napig nem tudom mi az.
Nekem a kaviár volt ínyencség és elérhetetlen, ennek ellenére többször is megkóstoltam. A gyulai szupermarketben volt kapható, fekete és vörös, orosz kaviár. Sohasem fizettem érte, gyerek voltam, általános iskolás, bocsánatos bűn, vagy nem az, Jézus már fizetett a bűneimért, csak akkor még nem tudtam, amikor úgy gondoltam, hogy elveszem.

Szerencsére a feleségem és én is valljuk azt a szemléletet, hogy az ételt nem dobjuk ki, még a krumpli héját is elásom a kertben, a tavalyi évben jót röhögtünk rajta, hogy kihajtott, hatalmas bokor lett belőle, és majdnem napszámosokat kellett hívni, annyi termett belőle.
Ha véletlenül marad egy kis kenyér, megszárad, az megy a fagyasztóba és később bundás kenyérnek kiváló. Az asztalról lesepert morzsát a madarak kapják, persze hátsó szándékkal, mert direkt olyan helyre szórom, ahol a macska el tudja kapni a madarat. Telente szoktam vásárolni madárszotyit, imádják, akkora sistergés van, hogy már el sem repülnek, megszokták a jelenlétemet. A Kossuthon van a hajnaltájt c. műsor, reggel 5h-6h-ig, rendszeresen megszólal egy ornitológus, ő mondta el a madarak etetése kapcsán, hogy nem probléma, ha a macskacica néha elkap egy énekes madarat, ez a természet rendje, így működik.

A nejem jót vihogott egyik reggel, mondta a két fiamnak, hogy apátok eteti a hangyákat.
Nálunk minden körforgásban van. Van a bánki tó, és akik ide járnak nyaralni, lejárnak a tóra horgászni. A pénteki és szombati fogásokat megoldják, elfogyasszák, de ha vasárnap késő délután akad valami a horogra, akkor az gugáéknál landol, mert nincs idejük sem feldolgozni, sem elfogyasztani. Mi pedig hálásan köszönjük, nem is tudom hány kiló pontyot ettünk tavaly nyáron, omega hárommal el vagyunk látva rendesen. Nemrég egy 6 kilós ponttyal állított be az egyik szomszéd, hogy mennek haza, fogyasszuk egészséggel.
Én a gyors halál híve vagyok. Még Budapesten laktunk, a városligeti tónál suhancok megfogtak egy vadkacsát és megkínozták, még tudott levegőt venni, de fulladozott, kitekerték a nyakát, vigyorogva rugdosták, a szeme kifordulva, de még élt. Odaléptem és akkorát tekertem a kacsa fején, hogy azonnal megkönnyebbült, a suhancok döbbenten néztek, ott hagytam őket. A fiamnak van egy nagyon éles kése, azt használom a halak kivégzésére.
Legyen szó bármekkora halról, egy másodperc alatt levágom a fejét. Hirtelen mozdulattal és sebesen, hogy észre se vegye. A hal fejével nem tudok mit kezdeni, halászlét ritkán főzünk, ezért egy hatalmas, éles balta be van készítve és a hal fejét kettévágom.

Van az udvarunkban egy fenyőfa, amitől rettegek. Na jó ez túlzás, inkább álmélkodok rajta. Hangyák laknak rajta, jó magas, csak azt látom, hogy a hangyák jönnek-mennek rajta. A tetejében van a fészkük, vagy lehet, hogy az egész fában hangyaboly van, csak valahol a magasban a kijárat. Attól félek, hogy ez a fa elgyengül egyszer annyira, hogy egy vihar kidönti. Ki tudja, mit művelnek benne a hangyák, ráadásul a tövében is elég sokat dolgoznak, a gyökere sem tarthatja, ha ekkora hangyapopuláció él vele szimbiózisban.
A hal fejét először a macskacicáim látogatják meg, s amivel már nem bírnak el, azt a hangyák fogyasztják. 3-4 nap és a hal fejnek nyoma sincs, elképesztő. Tudnék mesélni a sünökről is, rendszeresen látogatják a kertünket, tudják, hogy mindig számíthatnak valami finom falatra. Ha ilyen halfejek reggelre eltűnnek, akkor biztos, hogy a sün mókázott éjjel, s mire én felébredek, valahol az avarban horkol édesdeden, tele pocakkal. Szóval van itt recycling, mint Rozi a moziban.

Elkanyarodtam, vissza, mert van miről értekezni. A polgi megkért, hogy csináljak filmet a szelektív hulladékgyűjtők környékéről, mert nem rendeltetésszerűen használják. Kezdeném azzal, hogy cserépkályhával fűtünk, szükségünk van papírra, hogy begyújtsunk. Lesétálok a szelektívhez, és begyűjtöm, amit a nyaralótulajdonosok kidobnak. Olyan magazinok, újságok, amit soha az életben nem vennék meg. Szép lakások, otthonok magazin, baromi drága, egész évfolyam. Ezzel nincs probléma, ha valaki abban leli kedvét, hogy kiad két küvecset arra, hogy lapozgassa mások tökéletes otthonát, hát tegye. Kiszel Büntével a címlapon gyújtok be, a fürdőszobában mindig van a wc mellé téve könnyed bulvár. Soha nem fizetnék érte, nem is időzök sokat a nagy dolgokon, épp csak átlapozom, sokkal fontosabb a fűtőértéke.

A nyaralótulajdonosoknak két szelektív hulladékgyűjtő van kihelyezve, mindkettő a Juhász Gyula utca végében, egyik a teniszpályánál, a másik a szuszogó végében, ahol az idősek meg megállva baktatnak fel a húzós kocsijukkal. Borzalmas állapotok uralkodnak. A szuszogó végében lévőt azok látogatják, akik Leveleki Eszter keze alól kerültek ki. Ha látná, hogy mit művelnek forogna a sírjában. Elmesélek egy rövid történetet. Kemény fagyok voltak, a hó az aszfaltra jegesedett, megálltam a Suzukival a szelektívnél papírt bányászni. Felhajtottam a kék színű műanyag konténer fedelét és találtam benne bezsákolva papírokat. Meg sem néztem, beraktam az autóba, és uzsgyi haza. Másnap vettem észre, hogy az egyik zsák tartalma nem stimmel.

Bontatlan feta sajt, bontatlan lazac, bontatlan szalámi, egy üveg nagyon finom bor, nem szeretném lejáratni a pincészetet, hozzá sem nyúltak. Egy üveg nagyi lekvárja, alig hiányzott belőle. Kb. 2kg felkockázott marhahús, a macskák legnagyobb örömére, nem részletezem, baromira kiakadtunk, undorító, hogy mit megengednek maguknak. A feleségem azt gondolta látván a sok drága élelmiszert, hogy biztos valaki vendéget várt és az nem jött, így dühében kidobta. A szelektív hulladékgyűjtőbe, ahová papírt kéne. Én nem vagyok ennyire naív, fogalmam nincs róla, hogy ki tette, de megérdemelné, hogy alaposan kiéheztessék, és ez nincs már annyira messze.

Ami viszont az én csőrömet is alaposan bassza, hogy lerakják a szelektív mellé a wc kagylót, a diszperzites dobozt úgy, hogy a festék félig benne van. Kirakják a megunt bútorokat, ágyneműt, vasat, építési törmeléket, aztán lesz, ami lesz. A lényeg, hogy az önérzetük ne csorbuljon. Ők jó emberek, rendelkeznek szavazati joggal, mindenről van véleményük, nagyon tuti autókkal jönnek, s szemrebbenés nélkül tiporják lábbal ennek a falunak az életét.
Kubi majd megoldja.

1Kor 11,26
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.