Nagyanyám mesélte, hogy, amikor még a bevállalós korszakban éltek, megpakolták a lovas kocsit saját dinnyével, elgyeplőztek a Balatonhoz, eladtak mindent, s egy hétig a tarlón aludtak, összetolták a szalmabálákat. Innen a gyökér.

Hétfőn volt pénzem, autóm, benzinem, s kiléptem a munkahelyemről.
A nejem nyaggatott, hogy a gyerekek még nem látták a Balatont, üljünk be a kocsiba, és utazzunk le. Hozzá kell tenni, hogy előtte volt Angliában repülővel a barátnőjével, csak is azért, mert még nem ült repülőn. Elkezdtük kipipálni a bakancslistát.
Pocilackó megjött Belgiumból. Én hozzá vágytam, de nem erőltettem.
A nagyobbik fiam említette meg a nejemnek, hogy most voltál.
Erre a fülem hallatára azt mondja, hogy akkor átengedem.
Mármint mehetek a Debrecenbe, Debrecenbe kéne menni.
Délben dőlt el, de nem akartam elindulni, amíg nincs visszaigazolás, hogy alkalmasak vagyunk e. Elég későn jött a höhhhhnyeee. Beültünk a Hondába, Hatvanig kanyargós, kátyús, majdnem elütöttem egy kislányot a zebrán. Kértem tőle bocsánatot, olyan volt a ruhája színe, mint a vakolat, nem vettem észre.

Megérkezés, nyissad sör, s ez ment két napig, de a veretés kedvéért, hogy ne unatkozzunk, toltunk egy kis nyársalósat.
A történetem nem erről szól. Ez a része unalmas, hétköznapi, sablonos, így élek.
Szerda reggel korán elindultam haza a nagyobbik fiammal.
Már megszoktam, hogy minden esetben én húzódok le, de a szerek hatása alatt észre sem vettem, hogy 170 és 180-an között menekülnek előlem, mint a patkányok.
A nejem meg is lepődött, hogy ilyen hamar megérkeztetek?

A Balatonra készült lélekben, hogy lássák a gyerekek.
Kiszálltam a Hondából, s mondtam, hogy irány a szlovén tengerpart, ne aprózzuk.
Nagy szájtátás, de erre nem adtam időt, be a családot az autóba, vadkemping, majd vasárnap visszajövünk.
A szlovén határig minden rendben ment, ott derült ki, hogy nincs magyar benzinkút, nincs is határ. Leparkoltam, hogy majd a betervezett Forintot beletolom a tankba, de csak ójróval lehetett fizetni. Szóval, ha valaki készül arra, akkor álljon meg 60 kilométerrel korábban.

Este 21h-ra érkeztünk meg Koperbe. Hülye egy város, de az egész Szlovénia nem nekünk lett kitalálva. Vadkempingezésre alkalmatlan. Sötét volt, kerestem a gps-en egy közeli helyet, ami hegy, nem tengerpart. Szlovénia tengerpartja 20km, kibetonozva, precíz, pedáns, minden leszabályozva. Oké, elindultunk a gps szerint a hegyekbe alvóhelyet találni. Valami adótorony, lezárt terület, azt még láttuk, hogy leparkolunk, gyújtottunk mécsest, vacsora, és bontottunk a nejemmel egy üveg bort, de így sem sikerült elaludni.
Hajnalban kétszer is elment mellettünk ugyanaz az auto, az út szélén aludtunk. A nejem a kisebbik fiammal a csomagtartóban, a hátsó ülések lehajtva, én a nagyobbikkal a fűben.
Mivel késő este érkeztünk, nem volt lehetőség szemügyre venni a környéket, hogy hol aludjunk.

Hajnalban keltünk, s végiglestük a szlovén tengerpartot, hogy merre, s hová cuccoljunk le.
Sehová, át kellett menni horvátokhoz, akik egy napja voltak uniós tagország. Én iratok nélkül, a nejem vezetett, s keményen vigyorgott a határőrre, én meg bambultam neki egyet, de átengedett. Ugyanez a helyzet visszafelé már izzadós téma volt, de majd mesélem.
Savudrija, kikötő halászhajóknak, meg van kemping is, a tengerpart sziklás durván, a víz kristálytiszta, cserébe legalább már vannak színes halrajok, kagylók, és a víz 6-8 méter mély, mint az üveg. Pár évvel ezelőtt voltunk családdal Krk szigetén, olajfinomító, sneci halak, a tenger piszkos, és két élőlény volt fellelhető. Uborka meg tengeri sün. Itt meg akkora halak rajban, mint a combom. A nagyobbik fiammal nekiláttunk a parttól messze búvárkodni, csak ilyen szemüveges megoldás. Kihalásztam a mélyről egy 1 kilós arab halkonzervet, a doboza rozsdás volt, felbontottam, a fémbe belenyomva arab betűk. Kíváncsi voltam, hát olyan finom konzervet még nem ettem, mint az volt. Beletoltam 5db citromot, egész nap azzal éltem. Később találtam a fenéken egy üveg pezsgőt, a nejemmel közösen megittuk. Árurakodásra használt kikötő volt és a halászhajóknak.
Gyakorlatilag egész nap a tengerben voltunk, csak úgy spontán. Estére mindenki kiidőlt, de nem maradhattunk ott, mert betonplacc. Be az autóba, kerestünk olyan helyet, ami vadkempingezésre alkalmas. Basanija és Zambratija között van egy nudista strand, én nem jöttem zavarba a meztelen testek látványán, a nejem a gyerekek miatt inkább. Találtunk a tengerpart mellett egy fás, árnyékos, fövenyes helyet. Ők azonnal elaludtak, ahogy leparkoltunk. Én a vízbe vetettem magam búvárkodni.
Lement a nap, mindenki fáradt, ez volt csütörtök, hétfő óta nem aludtam, levezettem a nejemmel közösen Szlovéniába. Előző éjjel azért nem aludtam, mert frusztrált, hogy az út szélén alszunk a fűben. A nejem azért nem aludt, mert félt, hogy valaki mögénk parkol, s ránk, akik a földön alszunk.

Péntek hajnalban egy kapás horvát paraszt ébresztett bennünket, 5 óra volt, arra lettem figyelmes, hogy kemény tekintettel magyarázta, hogy no szlíp, no kemping, zwei minute policaj. A furgonja vagy 500 méterre parkolt az úton, nem fértünk el tőle, a nejem kiszállt és levezényelte, hogy menjek el mellette az ültetett Honda, fakormányos sportautóval. A fickó nem akart rólunk tudomást venni. Hatra már Savudriján voltunk a kikötőben. A tenger nyugodt, mint egy tó, csak késő délután csapnak fel a hullámok a napsütés és a passzát szél miatt. Megreggeliztünk, s hiába invitáltam a családot, hogy maradjunk vasárnapig, intenzív tengerjárás volt, csóválták a fejüket, hogy elég volt, menjünk haza.

A szlovén-horvát határon hatalmas kocsisor, mindenkitől kérték az útlevelet. Úgy araszoltunk oda, mint, ha minden rendben volna. A nejem kinyújtotta az igazolványát, a határőr a két gyerekét is kérte, s mielőtt rám pillanthatott volna, másik két határőr elrángatta, gondjuk akadt. Simán átjutottunk a határon, hatalmasat lélegeztem, nagy kő.
Beleillett a spontán világképembe.

A nejem feladta a vezetést még Szlovénia felénél, álmos és fáradt volt. Én a Balaton végénél dőltem ki, Budapesten csak keresztül csorogtunk, dugó, dugó, hőség.
Késő este érkeztünk, Budapest miatt 1 órás csúszással, a csirkéim elém szaladtak, sört is ittam, elálmosodtam, a fiammal lefeküdtünk aludni az udvaron a fűben.
Végre itthon egy hét után, el sem tudom mesélni, nagyon a helyén volt minden és nem megtervezett.

A nejem arra kért, hogy soha többé ne mondjam azt, hogy no szlíp, no kemping, zwei minute policaj

A hozzászólásokat ne, kár lenne elvenni az élét az én így csináltam volna, vagy guga hülye vagy, hogy ezt tetted hozzászólásokkal
Hja, és ezt ne próbáljátok ki otthon, ehhez ki kell mozdulni