Az ezredforduló környékén járunk, nagyon szerettem azt az időszakot, rengeteg munkám volt és folyamatosan gyűjtöttem a tapasztalatokat.
A kedvencem az volt, mikor új ügyfél, olyan gépet hozott be hozzám, amit nem tőlem vásárolt. Letesszük ugye a szervizasztalra, s rákérdezünk: hogy van a beteg?
Mi volt az utolsó hárdveres vagy szoftveres mozzanat, ami esetlegesen kiválthatta a hibát?

…, hát azt nem tudom, csak nem kapcsol be…

Bemosakodok a műtéthez, egyeztetek az aneszteziológussal és a műtéti asszisztensekkel, hogy, mik a szükséges lépések. Bedugom, bekapcsolom és megy.
Ügyfél hitetlenkedik, hogy ilyen nincs, nagyon sajnálja, hogy bekapcsolt a gép és nem tudja demonstrálni a hibajelenséget.
Gyorsan kizavartam a Semsibe két túró rudiért, mert két fiam van, s hogy mégse ingyen legyen az a bekapcsolás. A nejem is összecsapja a tenyerét, ha jön haza s belenéz a hűtőbe.
Volt, hogy több rudi volt benne, mint tojás.
Bár mostanában leszoktam róla, de akkoriban egy 10 perces vizittel még felmértem a gép szoftveres, és hardveres állagát. Belenéztem a tápegységbe, púpos kondi, kifolyt elektrolit. Mutatom, hogy ennek füst, vagy robbanás lesz a vége, s már megbánta, hogy hozzám jött, más szervizben elengedték volna úgy, hogy nem tájékoztatják. Amiről nem tudunk, a miatt nem fáj a fejünk mottóval. Rábízzák a véletlenre, hátha nem történik meg a baj.
Dehogynem, csak idő kérdése, és ha az ügyfélnek nincs szerencséje, akkor eldurran a winchester is. A számítógépben az egyetlen, olyan alkatrész, amit nem lehet kiváltani. Csak gyakori archiválással előzhető meg.
10 éves szervizmúlttal azonban elmondhatom, hogy bár sokszor figyelmeztettem az ügyfeleket a fontosabb dokumentumok és fényképek kiírására, ez általában nem történik meg. Helyette, vagy inkább utólag sopánkodnak.
Mert a féltve őrzött, digitalizált filmeket és zenéket, ha elvesztjük, az „talán” pótolható. De a tenerifei last minutos, sörhasas, all inclusivos fotókat honnan szerezzük be újra?

A szervizes életemnek jelentős hányadát teszi ki a tápegységekkel vívott harc, pontosabban a tápegységeken keresztül a vevőkkel vívott pszichikai háború.
Mindig azzal kezdem, hogy lehet kezdeni olcsóbb géppel, de mindenképpen drága ház + táp, hogy legyen mire alapozni. Nem akarok most favorizálni egyetlen gyártót sem, de, amíg a dzsunkabárka tápok kivétel nélkül visznek magukkal további alkatrészeket is az örök vadászmezőkre, addig a 10.000 Ft feletti súlycsoport esetében ez szinte kizárt. Ott csak kivételekről lehet beszélni.
Szóval mondom én mindig, hogy nem jó ötlet az a 3.500 forintos tápegység.
Áhhh, de jó az, jó az, valameddig kibírja.
Persze, de nem Linux live cd fut a gépen, hanem néha értékes anyagok és munkák.
Sokakat csak a dzsunkabárka számítógép megvásárlása után ébresztik rá, hogy micsoda alapos átverés volt. Borítékolni lehet, hogy a garancia lejárta után megborul a számítógép + az integrált videokártya a reklámmal ellentétben, nem alkalmas a sokrétegű használatra. Sőt, kifejezetten egyrétegű használatra jó, az pedig az irodai felhasználás.
Hasznos lenne, ha az emberek egy számítógép megvásárlása előtt alaposan utána érdeklődnének, hogy mit érdemes venni. Ugyanúgy ajánlatos, mint egy használtautó vásárlása előtt, mert, ha már megvettük, akkor a vásárlással a gond is a nyakunkba szakad.

Emlékszem egy régi ügyfelemre, aki hónapokig gyűjtött a számítógépre és még kölcsön is kért. Természetesen nagyáruházban vásárolta, matricával. Azaz, ha kinyitja ugrott a garancia. Celeron, 256mb ram, full integrált. Először visszavitte az áruházba, mert zörgött a tápventillátor és zavaró volt. Gondolom a bent dolgozó szervizes, rápaskolhatott egyet a számítógép fenekére, hogy aszongya: nincs ennek az égvilágon semmi baja.
Visszaadták neki, hogy megjavították, de egy óra elteltével még hangosabban zörgött.
Megint visszavitte és paprikás hangulatban kérte őket, hogy most már tényleg oldják meg, nem túl felemelő a város másik végéből átcipelni, ilyen apróság miatt.
Valószínűleg kicserélhették benne a tápegységet, de mint utólag kiderült egy használtra, ami előidézte azt, hogy hozzám kerüljön.
Miután a tápegységet kicserélték, sorozatos kékhalál lépett életbe.
Nem értette és ismét visszavitte az áruház szerviz részlegébe, hogy most meg ez.
Eltelt egy hét számítógép nélkül, majd mondták neki, hogy a memória meghibásodott, kicserélték, de már minden rendben.
Hazavitte, mind megette, vagy is az ideg majd szétvetette.
2-3 nap múlva újra kékhalál, akkor már gyanús volt neki és elkezdett kérdezősködni, így jutott el hozzám.
Teljesen feldúltan jött be, hogy őt már egyáltalán nem érdekli a garancia elvesztése, nyissam ki és azonnal mondjam meg neki, hogy mi a baj.

Kinyitottam és az első, ami feltűnt, hogy az új számítógépben egy poros, bagószagú Acorp 250W-os tápegység van, aminek a ventillátora ugyan nem zörög, de két kondenzátorból kifolyt az elektrolit. Ez látatlanban füst, vagy robbanás és más nyalánkságok. Sulinetes gépről lévén szó, panasszal már nem élhetett, mert kinyitottam, a matricát eltávolítottam.
Akkor találkoztam életemben először Excelstor márkájú winchesterrel, öregem, igazi kínai találmány, akkora súlya sem volt annak a vincsinek, mint egy zsemle. Olyan érzés volt kézbe venni, mint egy nagyon beteg, idős embernek megfogni az élettelen, hideg kezét.
Vázolom az újsütetű ügyfelemnek, hogy tápegység vagy olcsón ugyanez a minőség, de új, vagy drága, de biztonságos.
Na ott elszakad a cérna általában, mert az egész nem ér annyit, mindjárt bevágja a kukába, ha tudja előre, hogy ennyi bosszúsággal jár egy számítógép, akkor inkább elissza, vagy elkurvázza azt a pénzt.
S ez még nem minden, a következő az integrált vga, mert azért jó lenne néha a pasziánszon kívül egy jó autóverseny, az mindjárt úgy kezdődik, hogy 20.000.
Tovább nem is merem neki mondani a hibákat, mert tartok tőle, hogy az elmúlt időszak frusztrációit, amit a számítógéppel kapcsolatban átélt, azt rajtam vezeti le.
Nekem ront és megver

Nahhh, itt kezdődik az, amikor az ügyfél informatikai nyelven szólva megtér, találkozik az ő Neójával, aki én volnék, s ráébresztem, hogy áruházban számítógépet vásárolni nem sikeres dolog. (én is olvasom a homárt )

Én csak azt szeretném mondani, hogy 1000 évvel ezelőtt, amikor a kárpát- medencébe jöttünk, éjszaka a románok ellopták a lovainkat!

Ahhoz, hogy valódi, hamisítatlan, igazi és használható számítógépe legyen, el kell költeni majdnem ugyanannyit. De legalább lesz rajta guga logós matrica, és felvághat vele, hogy ezt a gépet a gugától vettem

Kicsit visszatérnék még, a rápaskolunk a számítógép seggére, hogy MÚKOGGY!!! És erre beindul, mert mint mondtam többször is előfordult. Ilyenkor kellemetlenül érzem magam én is, nem csak az ügyfél bosszús. Holott érthetetlen, mert azért hozza be, hogy rendbe rakjam, s miután bekapcsolom, s pöccre-röffre megy, hibátlanul teljesít, már nem örül neki.
Egyszer keményre szikkadt lekvárt diagnosztizáltam a bekapcsoló gomb körül.
Lehet kicsi gyermek él vele a lakásban és belekente, bekapcsolás után 5 másodperccel kikapcsolt, épp csak felvillant a képernyő.
Nem értették, hát bejöttek vele, ez esetben ugyan nem volt alaptalan, mert nem hiszem, hogy rájöttek volna. A power gomb a száradt lekvár miatt beragadt és az 5 másodperces shut down érvényesült. Alkohollal kitakarítottam, műszerolajjal megkentem s utána kizavartam a Semsibe két túró rudiért (Levente, és Benjámin).
Erős csontozatú a két gyerek, rengeteg rudi veszett el bennük, jó kis kalcium tuning

[1] [2]
[3]

Írhatnék egy önálló posztot, olyan címmel, hogy: Dolgok, amiket számítógépben találtam.
Ez a lekvárról jutott eszembe. A számítógép oldallapját levéve találtam már mumifikálódott, rántott csirkecombot. Jóval kisebb volt a hús, mint a prézli, lötyögött benne, saccra úgy két év, amit a gép belsejében töltött.
A gyerekeim nagy legó rajongók, azt is találtam bőven, sok érdekes és ritka elemet.
Kinder tojásokból figurák, öngyújtó, golyóstoll, cd lemez, rengeteg papír zsebkendő.
Aztán vegyük az extrém dolgokat, iratok, pl. adókártya, vagy személyi igazolvány, stb.
Hogy megörültek neki az ügyfelek. Nagy valószínűséggel 5 év alatti gyerekek juttatták a számítógép belsejébe az apróbb tárgyakat, amikor szó szerint láb alatt voltak és ügyet se vetve rájuk az ügyfél széke alatt négykézmásztak.

Nahhh, aztán erről a csirkecombról rögtön eszembe jut, hogy 1998-ban még vékony daliaként ültem le a szervizasztalhoz, az eltelt évek azonban meglátszanak az alakomon.
Eleinte azzal védekeztem, hogy a műhely legtávolabbi pontján hagytam a telefonomat. Így, ha egy nap sokan hívtak, akkor sokat is gyalogoltam, megvolt a napi mozgás.
A műhely, a lakás ajtajától egy méterre volt, nagyon könnyű volt munkába járni.
Hajnal ötkor kikeltem az ágyból és kisgatyában átsétáltam, elhörböltem egy kávét, meghallgattam a Kossuth-ot, fajanszlátogatás, s indulhat a nap.
Általában 5h-tól 22h-ig ültem a szerviz asztal előtt, főleg télen. S utána elmentem aludni.
82kg voltam 1998-ban, jelenleg 125kg vagyok.
Talán Győzike mondta egyszer, hogy a férfi 100kg alatt karácsonyfadísz.
Nincs ezzel gond, csak a súlyommal együtt a vérnyomásom is megnőtt. Étkezni rendszeresen szoktam, de sokat
Lefekvés előtt nem szerencsés elkölteni egy egész grill csirkét, fél kiló friss kenyérrel

A rohanó ügyfélről is szeretnék szót ejteni.
Fut, szalad, elhadarja, nem indul, majd jövök, helló guga.
Bekapcsolom és MÚKOGGY!!!
Pöccre-röffre, hibamentesen duruzsol.
Eszembe jut, hogy, olyan leszek, mint Pikobello.
Pikobello Olasz ember, nagyon temperamentumos, de vigyázni kell vele. Magyarul alig tud, inkább hevesen gesztikulál.
Őt nem szabad lakásra kihívni, pedig hirdeti magát, hogy pc doki.
Röhögve mesélte, hogy az egyik ügyfelénél panaszolták, hogy valami dos rendszer indul a Windows helyett és nem értik.
A bios first boot cdrom-ra volt állítva, amiben benne volt az alaplapi driver lemez.
A rajta lévő, ajándék free dos indult minden bekapcsolás után.
Pikobelló, mint egy úriember, megjelent a megmentő szerepében, felnyalábolta a gépet, megfurikáztatta, és másnap visszavitte, hogy immáron minden rendben, tízezer lesz

De nem, maradok a szokásos két túró rudi lesz a Semsiből, mert hosszútávon tervezek a szakmában maradni, és a Semsis Zsoltnak is nő a forgalma.
Ilyenkor jön, hogy guga telefonál. Mostanában már erről is leszoktam, csak sms-t küldök.
Ugyanis rendszerint visszakérdeznek, hogy:…és, mi volt a baja?
Szerintem az eltelt 10 év alatt legalább 100 ezer forintomba került ezt úgy elmagyarázni, és olyan ügyfeleknek, akik ebből egy kukkot nem értettek.
Vegyünk csak egy szokványos hibát.
Új gép, alkatrészenként vásárolták, dehogy rakják össze nekik, majd ők otthon, mert szeretik, imádják, s értenek hozzá.
Kínosan ügyelve, óvatosan, mint, ha lovat basznának, a réz távtartóból oda is csavarnak, ahol nem volt az alaplapon lyuk. Így közvetlenül az elektronikával érintkezett a réz távtartó, miután minden csavar a helyére került. Rövidzárlat és néma csend. Szerencsére ritkán fordult elő, hogy füst lett a vége, mert még a dzsunkabárka tápegységekben is akad rövidzár elleni védelem. Ezért is kerül a gép hozzám, bár az alkatrészeket nem tőlem vették, a bolt meg nem foglalkozik hibafeltárással, az rám marad.
Nahhh, szóval, ha valamire ráordítok, hogy MÚKOGGY!!! S mégsem embereli meg magát, akkor nincs más hátra, szétszedem. Rögtön látom, hogy réz távtartóból egyel több van, az alaplap meg nem igényli, ez hát a baj.
Rácsörgök az ügyfélre, hogy kész a gép, s már kapom is visszakézből a lázas kérdést.
Mi volt a baj?
Az ennél bonyolultabb szakszavakat és hibákat meg ne említsük. Elmagyarázom én szívesen, de szóban, élőszóban. Ezért az sms.
Még, olyanok is visszakérdeznek, akik nyíltan bevallják, hogy nem értenek hozzá, csak azt tudják, hol kell bekapcsolni.

A következő alapfogalom, hogy ügyfél jelenlétében nem rakunk össze új gépet, és nem javítjuk a hibásat. Mesélhetnék meredek dolgokat, amit jobb, hogy nem láttak, mert csak feleslegesen idegesítették volna magukat.
[Ilyen] az, amikor Dell gépbe szabvány tápegységet kell varázsolni, mert Dell tápot csak hosszas utánajárással tudunk vásárolni. Az eltérés a két tápegység között minimális, de ahhoz pont elég, hogy ne lehessen a szabvány tápegységeket beszerelni.
Ilyenkor jön a népi mondákból már jól ismert kalapács, amit esetünkben egy flex képvisel A Dell számítógép tulajdonosa egy Evangélikus lelkész volt, 2008-as sztori.

Az ügyfél előtti hibajavításnak megvan az a hátránya, hogy 3-4-szer annyi időbe telik a folyamatosan záporozó kérdések miatt. Ilyenkor az ember vagy udvariatlan és azt mondja dugulj el, vagy képmutató és hirtelen sürgős dolgom akad, jaj mennyire bánt, hogy el kell mennem. Ráadásul vannak tényleg nagyon drága számítógépek, extra házak, optikai tuning. Úgy hozza be, mint a saját gyerekét, végtelenül óvatosan lép, hulló porszemet is meglátja, s kitér előle. Nahhh, ilyenkor kiszalad a vér az emberből és hozzá sem mersz nyúlni a gépéhez.
Tényleg jobb megvárni, amíg ajtón kívül van, hogy nyugodtan dolgozhassak.
Eddig még mindent visszaadtam úgy, ahogy hozták, s mindenki elégedett volt.
Egyszer viszont bementem az erdőbe, kicsit elbíztam magam.
Behoztak egy VIA processzoros notebookot, hogy állandóan kifagy.
Mivel nem szoftveres hibája, muszáj volt kinyitni.
Úgy voltam vele, dehogy viszem notebookdoktor-ékhoz, majd neki esek én.
Sikerült is megoldani, de mikor a gépet összeszereltem, az egyik csavart nem a helyére raktam vissza. Hosszabb is volt, mint a menet, így sikeresen belecsavartam az alaplapba.
Sápadtan hívtam fel az Attilát, hogy te mi lehet ez?
Ennek bizony GEBASZ a neve, de azért hozd be.
Megcsinálta, Isten áldja a két kezét, így én is vigyorogva adtam vissza az ügyfélnek, és vettem egy nagy levegőt.
De azt a lilulást, amit lenyomtam a szerviz asztal előtt, mikor a gép nem indult el, jobb, hogy nem látta.

Az új gépek összerakása ügyfél előtt sosem (kivéve a gyevi bírót (Twollah) )
Merugyanis Twollah csak bekönyörögte magát, fene a sündörgőjét

Hárman voltunk a műhelyben, Témi, Ücsüküé és én. Ökörködtünk szokás szerint, meg [buzultunk]. Nem tudom mi az oka, de megfigyeltem már, hogy nős férfiak előszeretettel állítják be magukat homokosnak, és nagy elánnal viccelődnek vele.
Nincs is ennél jobb szórakozás, ha hárman összejönnek.
De így van ez idegen férfiakkal is, aki életében először jár nálam.
Leül, s látja, hogy megy a [buzulás]. , rögtön beszáll, s hahotázik, mint aki cirkuszban van. Nahhh, mindegy, nem is erről akartam beszélni.
Tény, hogy közvetlenül az szdsz szomszédságában voltunk, értsd úgy, hogy Kuncze maci a fal túloldalán foglalatoskodott, nem is lett volna más dolgom, mint egy vékony lyukat fúrni és bemikrofonozni.
Tényleg, mi az? Láthatatlan és málnaszagú. Medvefing.

Aznap nem volt nagyon munkánk, meg lusták is voltunk, a Semsibe legalább háromszor kimentünk Zsoltit bosszantani, meg vihogni rajta.
Egyetlen gépet kellett összerakni és kiszállítani. A munkamegosztás menete a következő volt. Ücsüküé ment a nagykerbe megvenni, én összeraktam, installáltam, [Témi] meg kiszállította (volna).
Még szerencse, hogy nagyon nem húztuk el és ebéd után belefogtam. Nagyjából egy órába telt, mire feladtam, nem bírtam elindítani a szervizasztalra kirakott alaplap+cpu+ram+vga+atx táp konvojt.
Na engedj csak oda, tolt félre Ücsüküé. Mindent kicserélt.
Az alaplapban lévő összes alkatrészt letesztelte egy másik asztalon, másik alaplapban. Minden működött, de ez nem indult el. Az alaplapot is átvitte másik asztalra, ott az is ment.
Majd [Témi]. unta meg a szerencsétlenkedést és ő tolta félre Ücsüküét.
Egy ideig ténykedett, de rossz volt nézni.
Én vetettem véget az ámokfutásnak. Mondtam Ücsüküének, hogy vigye vissza a nagykerbe.
Mikor lerakta a cuccokat a szervizben, hogy ma reggel vittem mindet és nem indul, csak néztek rá.
A benti szervizes ráordított, hogy MÚKOGGY!!!
Ment az, csak mi derekasan elfelejtettük rádugni az alaplapra a 12V-os csatlakozót, ami a cpu áramellátásához kell.
De érted, számtech szerviz, bent vagyunk hárman és ekkora öngól.
Ilyenekből jobb, ha kimarad a vevő, mert legközelebb azt sem bízza ránk, hogy vigyük le a szemetet

Az említett időszakban, [ilyen] jó dolgunk volt.
Egyik reggel elindultam a nagykerbe, hogy kifizessem egy régebbi számlánkat, 130.000 Ft lapult a kabátzsebemben. Szép tavaszi délelőtt, a kabátot valószínűleg az autóban hagytam és az övtáskámban lévő, másra szánt pénzből egyenlítettem ki a tartozást.
Mivel úgy ítéltem meg, hogy az idő kellőképpen felmelegedett, a kabátot a műhelyben lévő fogasra akasztottam. Teltek a hónapok és beköszöntött a hideg ősz. Egyik reggel fázósan bújtam a kabátba és érdeklődve lapogattam meg a belső zsebét. Majd nagy örömre madárlátta 130.000 Forintra leltem.
Hónapokig lógott a fogason, anélkül, hogy észrevettem volna a pénz hiányát.
Ha el kellett mennem valahová, haverok és idegen emberek maradtak a műhelyben felügyelet nélkül. Bármikor lába kélhetett volna a pénznek, észre sem vettem volna.

Hja, olyan viszont előfordult, hogy saját magamat loptam meg (majdnem).
Elutaztunk a Horvát tengerpartra a családdal két hétre.
Mivel a műhelyhez volt kulcsa a ház takarítójának és még egy lakónak baj esetére, így a notebookomat bevittem a lakásba és eldugtam a szekrény alá.
Miután lebarnulva hazajöttünk, első dolgom volt, hogy letöltsem a leveleimet.
Persze a notebooknak nyoma sem volt, gyártottam mindenféle összeesküvés elméleteket, még hirdetést is adtam fel a paramétereivel, hogy ellopták.
Mivel az élet nem állt meg, dolgoznom kellett s vettem egy másikat.
Eltelt kb. egy hónap, s takarításra adtam a fejem.
Köztudott, hogy a férfiak alaposabban takarítanak, én minden porszemet feltörlök.
Kiporszívózom az ágyneműtartót, nedves ruhával a szekrény tetejét és alját.
Na azt a homlokhoz , láttátok volna. Én ökör, úgy eldugtam, hogy el is felejtkeztem a notebookról. Konkrét elképzelésem volt róla, hogy ki lophatta el, még szerencse, hogy nem szegeztem neki a kérdést. Ha nekiáll szánalmasan védekezni, csak ront a helyzetén, úgy se hittem volna neki

Volt még egy érdekes sztori. Én az alapos és rendszerető emberek közé tartozom, mindennek megtartom a dobozát. Egy aiwa walkmannak is szépen elraktam, úgy annyira, hogy meghirdettem eladásra, mivel már egy éve hozzá sem nyúltam. Szenvedtem tőle, hogy nem tudom hol a doboza. Tűvé tettem érte a műhelyt, zakatolt az agyam, hogy nem lehetek, ilyen hülye, de nem találtam meg, így le is vettem a hirdetést. Majd teltek a napok, hetek s egyszer csak jött egy családbarátja, aki fotózta digitális géppel a két kölyköt.
Majd miután hazament, felrakta a képeket a netre, ahogy tekerem a görgőt, egyszer csak megakad a szemem egy [zöld dobozon]. , az asztalban volt benne, az aiwa walkman doboza.

Hogy, milyen kimagaslóan magas kereskedelmi vénával vagyok megáldva, annak korábban is volt jele. 1990 környékén a kelenföldi városközponban, a 7-es busz megállójánál lévő abc-ben. Annak is a zöldséges részlegében, ott döbbentem rá.
Szokás szerint nem volt pénzem, de tenni akartam ellene.
Kölcsönkértem egy barátomtól annyit, hogy felvásároljam az összes tojást az abc-ből.
Raklapra raktuk, még segítettek is békával kihúzni az abc elé. Onnan nem is mentem messzebb, egy forinttal drágábban árultam. Mivel az abc-ben nem volt egy darab sem, így megvették tőlem pénzem is lett, aztán megint nem, de többet nem engedték meg, hogy felvásároljam a tojáskészletüket, egyszer volt Budán kutyavásár.

Valami, ilyesmit agyaltam ki az apronetre is. Pörögtek a PIII. 1GHz-es processzorok 20-25.000 forintos áron. Ismertem egy srácot, a helyi Intel képviselettől.
Forgalmaztak komplett gépeket is, meg foglalkoztak alkatrészpótlással. Náluk borsos áron juthattak hozzá a cégek alkatrészekhez, főleg kiszállással, óradíjjal, stb.

Nahhh, de vegyük csak sorba, előbb az apronet.
Meghirdettem egy nemlétező processzort 15.000 forintért kamu névvel és mailcímmel.
Viszont nagyon feltűnő hirdetés volt, csupa nagybetűvel, hatalmas Intel cpu fotóval. Ebből a hirdetésből föladtam vagy négyet.
Ennek az volt a lényege, hogy aki szeretné eladni a sajátját, de nincs tisztába az árakkal, az előbb körbenéz az aproneten, majd meghirdeti ugyanazon az áron.
Mivel ebből éltem, percenként frissítettem az oldalt.
Amint megjelent egy hirdetés 15.000 forintért, már hívtam is és perceken belül ott voltam a megbeszélt helyszínen kerékpárral.
Közben folyamatosan hirdettem 1GHz-es processzort 25.000 forintért, úgy, hogy kisebb teljesítményűt beszámítok.
Kaptam is rengeteg levelet, hogy nézd meg, mások 15.000 forintért adják, a tiéd miért, ilyen kurva drága?
Udvariasan válaszoltam, hogy egyrészt ez egy üzlet, nem egy aluljáróban veszed át, ahol nincs garancia. Itt letesztelheted a helyszínen, a régit beszámítom, a sajátomra meg 3 hónap garanciát vállalok. Továbbá a tavak Királynoje... A napfény megcsillant aranykelmébe burkolt karján... A magasba emelte a tó mélyéből a Szent Szablyát...
Jelképezvén, hogy Isten akaratából én, Arthur legyek, annak hordozója -
majd az előbbi vitatkozó stílusban ripakodott rájuk - Ezért vagyok a
királyotok!

S, ha ez nem lett volna elég indok, akkor bennfenteseknek elmondtam, hogy az Inteles kapcsolatom zokszó nélkül átveszi ennyiért, mert egy-egy kiszállásnál az ügyfélnek tovább adja 50-60.000 forintért. Csak a cpu kódját kellett átküldenem mailban, s ha az szerepelt náluk, mint eladott termék, akkor azonnal vitte.
Ezt csak azért mesélem el, ilyen bátran, mert az a kapcsolatom rég megszűnt, rég nem ott dolgozik, és nem is ebben az országban.

[*] [*] [*] [*] [*]

Nem tudom ki járt akkoriban nálunk, és ki az, aki még emlékszik a különleges berendezésre.
Az egyik sarokban volt nyugágy és napernyő. Kétféle szerepet töltött be. A lakásunk kicsi volt, így a családi rendezvények kiszorultak a műhelybe. A karácsonyi közös vacsorát is ott költöttük el, ha vendégek jöttek ott aludtak, a [gugás] bulikat ott rendeztük. Lehet azt mondani, hogy a lakásba csak aludni jártunk.
A gyerekeket is ott ette a penész délután, élvezték, hogy jönnek, mennek az emberek, meg a sok marhulást, vihogást, és bezsebelték a túró rudikat.
A nagyobbik fiam képes volt felkelni velem együtt [hajnal]. ötkor és kijött a műhelybe pizsamában, annyira szeretett körülöttem lenni.

Véget ért a móka mára, zárul Miki mókatára. De,ha tetszett, nemsokára...Tercsi, Fercsi, Kata,Klára, s valahány név a naptárban…
Megjött a család, nem tudok tovább írni

Basszus, pedig most [wipesről]. akartam, na majd legközelebb
Utána meg a ronda [didyman]. -ról

[Hja, és az elmaradhatatlan, legendás, Guga bétés reklámfilm]