Tényleg felveti a pénz, nem tudom mennyi vagyona van, de nem is ez a fontos, a lényeg hogy átlépett egy határt, ami után sokan vágyakoznak.
Ismerem Őt, látom hetente, de nem egy boldog ember. Van egy apró testi hátránya, ami miatt automatikus komplexusai keletkeztek. Az egyik kezén egy születési rendellenesség folytán négy ujj van. Abból is a szélső béna és görbe, nem tudja mozgatni. Mivel a jobb kezén van állandóan azt nyújtja ha kezet fog.
Férfias jellem és úgy is öltözködik. Személyre szóló bőrkabát, annak a tapintása is róla szól. Deréköv fekete bőrből és ezüst csat, a csaton futó lovak és puska.
Farmerba jár, ami kopottas és western csizmát sarkantyúval. Van egy motorja is Moto Guzzi, hatalmas jószág, mint ha egy tehénre kapaszkodnál fel és a hangja kegyetlenül megemeli a tesztoszteron szintem. A tankon a Motörhead mozdonya az elefánt agyarral. Téglavörös színű a motorja, a gázkarról bőr rojtok lógnak le.
Kedvem lenne élni az életét, no nem a pénzét, amije van, hanem az érzést, ahogy felül a motorra. Szívesen utánoznám az öltözékét és megülném azt a motort. Van hogy elindul pénteken csak úgy bele a világba, mikor kezdődik a barátok közt Ő éppen valahol motorozik és szállást keres. Megáll egy motelnál és újra estig húzza a gázkart és ismét megáll. Idegen ágyakban hál, keres valakit.

Magányos, és nem csak úgy félvállról, hanem igazán mélyen magányos, látszik, mert kiül a szemére, mint a bezárt oroszlán, amelyik csak álmában fut a szavannán. Mélységes mély fájdalom és kétségbeejtő kiáltás, ziháló, fékezhetetlen, zuhanó és hideg, nyirkos mint egy hűvös kút, amelyik felett ha félrehajtod a gazt a szúnyogok rebbenek fel a faláról, nincs benne élet és nem adja a vizet senkinek, nem táplál senkit.

Mikor nevet is, érzem hogy nem őszinte. Gúzsba kötötte a magány és az egyedüllét, hogy nincs neki társa, akinek odamondhatná a szíve vágyát, fájdalmát és megértő lenne hozzá, s akkor sem taszítaná el magától ha a világ helyett alázná meg, akkor is türelmes lenne hozzá és elnéző, félre tenné a saját baját, hogy túléljék azt az időszakot.
Ilyen egy igazi társ, szerető.

Ezt keresi Ő már régen. Minden mondatában benne van, azzal van megfűszerezve.

Zoknikereskedőként kezdte, meg női alsókkal. Egy kelenföldi piacon árult a zöldséges mellett. A kínain vette nagy kartonokban és nagyon sokat eladott belőle. Akkoriban újdonságként hatottak a kínai termékek, jóval olcsóbbak voltak a hazai aranypóknál, de hordhatatlanok. Vagy két napig volt jó, vagy három. Aztán vehettél másikat. Van egy zsebkendőm, majdnem velem egyidős, s még mindig abba fújom az orrom. Nem használok soha papírzsebkendőt, repülnek szét a papírcafatok.
Miután jólment a zoknizás felvett oda egy helybéli lányt és Ő meg nyitott egy másik pultot Németországból behozott édességeknek. Mogyorókrém, Milka, akkoriban ezek még nem voltak az üzletek polcain, hamar elkapkodták.
Testépítőknek hozott be díszdobozos tápanyagokat, az is fogyott.

Következett pár év szünet, hogy nem láttam. Mikor megjelent már volt motorja és stílusa, de nem szívesen beszélt arról, hogy miből él. Én meg nem feszegettem, biztos jó oka van rá, hogy hallgatag, ha egy fagylaltos pultja lenne két csöcsös bagamérivel, akkor nem vibrálna körülötte a feszültség. Nem nyugodt, forgolódik, folyamatosan figyeli a környezetét, mint ha számítana valamire.

Egyszer Apám mondta, hogy egyek meg egy tányér levest anélkül, hogy felnéznék. Nem sikerült. Legközelebb egyedül voltam otthon, halászlé volt, szeretem. Megvártam míg jó forró lesz és egy fél tányérral szedtem, hozzá omlós, friss kenyér. Leültem s utoljára még jól körbenéztem a konyhában magam körül.
Tudatosítottam magamban, hogy nyugalom van, semmi zavaró tényező, nincs mitől tartanom. Belenéztem a tányér halászlébe és elkezdtem kanalazni. Ügyeltem rá, hogy ne nézzek fel, miért is tenném? A leves finom, egyedül is vagyok, eszek, csak arra kell figyelnem. Nem sikerült, egy óvatlan pillanatban felnéztem és nagyon megkönnyebbültem, francnak erőszakolok magamra olyasmit, ami nem természetes. Kiszedtem még egy tányérral és újra leültem. Mondom ez nem igaz, nehogy már Apámnak legyen igaza. Kivettem egy konyharuhát a szekrényből és bekötöttem a szemem, hatalmas masni volt a fejemen hátul. Elcsöndesedtem és ismét kanalazni kezdtem a forró halászlét, kicsit kényelmetlen volt, hogy a szálkát nem láthattam, csak a számra és a kezemre hagyatkozhattam. Már egész jól belejöttem és elöntött a büszkeség, hogy lám-lám csak sikerült, fater hazajön egyből szembesítem vele. De sajnos előbb ért haza Anyám és már nem volt időm levenni a konyharuhát a fejemről. Hát te meg mit csinálsz ??? Szegezte nekem a kérdést. Veszed le a fejedről az új konyharuhám, megvagy te húzatva, minek ülsz az asztalnál bekötött szemmel? Jobbnak láttam nem mondani semmit, mert olyan paprikás hangulatban jött haza, hogy eldurrant volna egy pofon. Fölnőttek.

Ült a motoron és a mondandóját úgy intézte hozzám, hogy közben folyamatosan más irányba nézett. Mosolygott egy életidegent és elhajtott.
Róla eszembe szokott jutni, hogy mi a helyes viselkedési mód ha az embert felveti a pénz, annyi van neki, hogy nem tud vele mit kezdeni.
Ha megkérdezel valakit, hogy mit tennél az első napokban ha temérdek, elkölthetetlen mennyiségű pénzhez jutnál, akkor általában az a reakció, hogy nagyobb lakás, de inkább ház, új autó, rokonoknak osztogatni, elutazni körbe a világban meg minden olyan, amit soha nem engedhetett meg magának, csak álmodozott.
Azt hiszem én is utaznék egy keveset, de nem azonnal. Elindulnék motorral, mögöttem a nejem és csak szerényen. Mennénk, amíg meg nem unnánk a látottakat és esténként keresnénk egy útszéli motelt. Nem hinném, hogy keresnénk a felső osztályú szállodákat, ahol tipródnak körülötted a pincérek, csak ideges lennék tőle és az elsőt nyakon is vágnám. Utána meg címlapra kerülnék, hogy az újdonsült milliomossal elszállt a ló és eljárt a keze.
A motor a szabadság, kötetlenség érzetét keltette bennem mindig is.
Apámnak volt egy oldalkocsis Czetkája, sokat vitt magával nyaranta csak úgy céltalanul. Reggel elindultunk és késő éjjel értünk haza.

Ez a srác tud viselkedni. Hiába van annyi pénze, mint a szemét nem költ semmire. Eszik meg legyen benzin, aludni meg mindig van hol. Már többen magyarázták neki, hogy hidd el ezt érdemes megvenni, ez most tuti üzlet, nem fogod megbánni. Mindig észrevette a mögöttes szándékot, nem hülye hanem milliomos.
Nem ugrik bele mindenféle jött-ment üzletbe, alaposan átgondolja és mindent a háttérben intéz, még telefonálni sem hallottam soha, mert ha megcsippan a telefonja, akkor inkább visszahívja később ha már senki sem zavarja. Magányos farkas. Autója sosem volt és nem is vágyik rá, legalábbis egyszer sem nézett utána elismerően járgánynak és nem csettintett a nyelvével, hogy ez igen. Ha lehet úgy fogalmazni „leszarja”. Számítógépe sincs, ne zaklassák mailban, ha valaki akar valamit, akkor menjen oda hozzá. Rémesen egyszerű gondolkodás, néha úgy érzem nem tud élni, pedig amit csinál azt élvezettel teszi.
Szereti a finom borokat, néha csak azért motorozik, hogy felkeresse a hazai pincészeteket. Bevág egy üveggel a hűvös borból és arrébb megy 100 kilométert. Megint egy domboldal, megint egy nyirkos borpince, leül egy asztalhoz egyedül és rendel. Estére motel, fáradtan zuhan a paplan alá, hűvös van, látszik a szemén.