XIII.kerület, zebra, villamos megálló, a lámpa piros. Nézek balra semmi, nézek jobbra s messzebb egy teherautó. Még beleférek és rátaposok a pedálra.
Ahogy a járdaszigetre érek meglátom a rendőrnőt a bent álló villamos mögött. Emberek jönnek s mennek, gondoltam nem veszi észre, hogy a piroson slisszolok át. Nem a fenét, a robogója mellett állt és valakivel beszélgetett, de rögtön odalépett hozzám. Fiatalember! Ugye tudja, hogy a piroson jött át a zebrán? Igen tudom s elnézést, azt már nem mertem hozzátenni, hogy többet nem fordul elő, mert a következőn is átmegyek. Ivott valamit?. Mondom magamban, hogy hazudhatnék, de ha megakar szondáztatni, akkor már mindegy. Aztán eszembe jutott, hogy mi a fene ez az egész, én egy kerékpáros vagyok, igaz hogy része a közlekedésnek, de mi a szart akar tőlem? Megittam ebéd után egy sört oszt annyi, kit érdekel? Mondom neki egy sört ittam. Azért csak nézzük meg azt a szondát válaszolta és már vette is elő. Fújok bele s jelez, vigyorog hogy ez bizony 20.000 Ft lesz. S kezdi sorolni, hogy zebrán kerékpározás piroson át, ittas vezetés. De ebben a pillanatban odalépett hozzá egy rikácsoló öregasszony, hogy maga kis tetves szemét, hány embert akar még megbüntetni itt? Nyilván régebb óta itt lehet a néni és egy ideje figyelemmel követheti a tevékenységét s nem tetszik neki, most meg felülkerekedett benne az igazság érzet s még az sem érdekelte, hogy rendőr, ment és leüvöltötte a fejét.
Miért nem mész el inkább rendes munkát végezni te államszukája, ahhoz bezzeg nincs tehetséged, csak az embereket baszogatni, meg sem tudnád állni a helyed az életben és a rendőrnő elkezdte arrébb tessékelni a nénit, az közben rángatta a vállát a rendőrnek, hogy ne taszigálj engem te senki, azt hiszed rendőr vagy már mindjárt megszűntél embernek lenni? Te is ugyanúgy szarsz, mint a többi és te is a föld alá mész szemétláda!!! Paprika vörös volt és rikoltozott. A rendőrnő zavarban volt és látszódott, hogy nem tudja kezelni a helyzetet. Valahol tisztelni szerette volna benne az idős nőt és kereste az egyensúlyt, hogy a tekintélyét is megőrizze.
Viszont nekem sem kellett több. Fel a kerékpárra és iszkiri, a francokat sem érdekli, hogy mit kínlódnak ezek itt ketten. Vissza amerről jöttem, mert már fejben összeállt egy menekülési útvonal. Be a sarkon és ott egy konténertömb, bokrok. Odáig eljutok, bemegyek két konténer közé és a bokrok takarásából megvárom mi lesz. Megvárom, hogy utánam jön e vagy sem. Ha igen, akkor úgysem áll meg itt, mert arra számít hogy beletapostam a pedálba és eltekertem. Majd ha látom, hogy húz el a robogóval, akkor pár másodperc múlva ki és megyek tovább az eredeti útvonal szerint. Ha meg kiszúrja, akkor be a forgalomba az autókkal szemben, motorral tuti nem fog tudni utánam jönni, szarok rá. Befordultam a sarkon, de nem fordult a kormány, a kerekek sem úgy mozogtak ahogy szerettem volna, az utca sem az volt, amit vártam és a konténerek sehol. Elbizonytalanodtam, mi elől menekülök én? A kormány elforog a kezem alatt, nem tudom irányítani, elkezdek belül remegni és félni. De mégis mitől? Nem értettem semmit. Az ébresztőóra hangjára keltem. Alig bírtam kinyitni a szemem és lenyomni, kábán feküdtem vissza a párnámra és megoldani, befejezni a helyzetet. A szemem előtt még mindig a robogós rendőrnő és keresem a logikai megoldásokat, hogy hogyan menekülhetnék el előle. Keresem a helyszínt, hogy hol járhattam álmomban és egy útvonalat, ami szabad. A feleségem hajolt fölém egy puszira, mondom neki hagyjál már, éppen egy rendőr elől menekülök.
Na akkor sürgősen fejezd be, én addig főzök egy kávét. Sok érzelmi behatás ez egyszerre, nem lehet követni. Felpattantam az ágyból és próbáltam elhessegetni az álom hatását de nehézkesen ment, nagyon megülte az agyam. Úgy volt, hogy a nejem viszi a nagyobbikat iskolába autóval. De mikor mondta, hogy csak 4 órájuk lesz és délben végeznek, akkor jeleztem hogy hagyd, elviszem én kerékpárral. A gyerek iskola előtt is szeret felmenni egy dombra s onnan legurulni, ugratni át egy kisebb dombon, meg suli után is szoktunk odajárni. Tegnap a fákat küzdöttük le, mint ókori lovagok, hatalmas, hosszú ágakkal kerékpároztunk és kiütöttük a 100 éves fákat a nyeregből, aztán röhögtünk.
Hazafelé megláttam egy rendőrt a járdán, egyből éreztem, hogy ez nem azért áll ott, hogy simán elkerékpározzak mellette. Végül is a járdán kerékpározok, soha nem szól érte egyik sem, mert Ők is tudnak rangsorolni a problémák között, de ez már messziről kiszúrt magának. Feltartotta a kezét és felszólított, hogy álljon csak meg fiatalember! A túloldalon kéne kerékpároznia, mert ott a kerékpárút. Mikor a kezét feltartotta a cigarettát a szájába vette, mert biztos cikinek tartotta egy cigarettával a kezében megállítania. De így meg alpárian röhejes volt, ahogy beszélt és közben jött ki a füst a szájából és fel s alá ugrált a cigaretta ahogy beszélt. Mondom neki igen tudom, hogy ott a kerékpárút, de én itt lakom ebben az oldalban. Akkor tessék leszállni a kerékpárról és tolni. Közben kivette a bagót a szájából de még mindig úgy beszélt hozzám, hogy dőlt a füst a szájából.
Igen, rendben, értettem és leszálltam a kerékpárról és hátat fordítottam neki, elkezdtem tolni. Aztán végiggondoltam magamban, hogy ez a járda elég széles, sokan szoktak kerékpározni rajta, mert rengetegen laknak itt. Meddig tartana kijelölni egy részét kerékpárútnak? S kit érdekel? A rendőrt biztos nem, Ő szerinte toljam. Én szerintem, meg az anyját tolja meg, hogy annak ellenére, hogy én tartom el még annyira sem tisztel, hogy a büdös bagóját kivegye a szájából mikor hozzám beszél. A polgármester? Az is szarik rá a kerékpárútra, ez nem hollandia, hogy a kerékpáros mindenhol prioritást élvez, mindig elsőbbsége van és igényük van a levegő tisztaságára. Ebben az országban senkit nem érdekel semmi. Toljam.
Befordultam a sarkon és eszembe jutott, hogy felülök, úgysem lát. De az is eszembe jut, hogy a rendőr ugyanezt gondolja magában, hogy ha a sarkon befordulok úgy is felülök. Azért sem, nehogy már neked legyen igazad járdabajnok. Szépen hazasétálok, kell egy kis mozgás. Közben eszembe jutott, hogy itt mindig szokott állni rendőr és eddig még egyik sem volt olyan agyatlan, hogy leszállítson a kerékpárról hisz közel 4 méter széles, bőven elfér mindenki. Mellettem jön a gyerek kis biciklin és a kormányomon az iskolatáskája, még soha nem mert ránk szólni senki. Meg tényleg sokan járnak itt kerékpárral.
Biztos nem kapott pinát az éjjel, attól volt ilyen frusztrált. Abba bele sem merek gondolni, hogy egy ilyet március 15-én kiengednek az utcára, vagy hogy egy ilyen a parancsnokuk, vagy a kerületi kapitány. Tényleg Gergényinek van felesége?

Atyaég mi lesz itt, nem is merek belegondolni, megsorozták a rendőrpalotát és most készülnek a visszavágóra, a saját lelkükben is elégtételt akarnak venni és az embereknek is meg kell mutatni, hogy a rendőrség az érti a dolgát, annak tekintélye van.
Belegondolt már valaki, hogy miként jutottunk el idáig? S abba, hogy hol a vége?
Hazaérek s mondom a nejemnek képzeld mi történt, leszállított egy rendőr a járdán. Erre rám néz és összecsapja a kezét, te apjuk, nem akarsz legközelebb egy nagyobb házról álmodni?
Már rég egy másik országról álmodom, ezek meg hagy marják össze egymást.