Leveleki Eszter a kor haladó pedagógiai áramlataitól, elsősorban Nemesné Müller Márta Családi iskolájától megihletve, frissen végzett pedagógusként Molnár Verával először 1939-ben szervezte meg "vidám vakációját", amely az egy 1944-es háborús esztendő kivételével 1978-ig folyamatosan működött a Nógrád megyei Bánkon. Azoknak, akik Bánk története és e szeretetre méltó, igaz ember iránt érdeklődnek, a Nyugodtan tegezz! című riportkötetet ajánljuk, amelynek elején alapos és informatív Leveleki-interjú áll. (Szerk. Farkas Endre; a könyv beszerezhető Fábri Ferencnél, pipeclandi nevén Bidnél, akár e-mail útján is.)

Bánkra a kezdetektől fogva elsősorban a budapesti közép- és kispolgárság küldte nyaralni gyermekeit. Ha a harmincas években az informális hangvétel, az üres konvenciók elvetése, a meritokrácia és a plebejus demokrácia éthosza különböztette meg Bánkot a külvilágtól, az idők változásával éppen a Bánkban továbbélő individualista, származásra nem tekintő polgári szemlélet vált kuriózummá. A számháború játék volt, és nem levente- vagy úttörő-hadgyakorlat, a színház önfeledt hülyéskedés, nem pedig ideológiai továbbképzés, az ellenség támadása fantázia- és szerepjáték, nem imperialista diverzió. Ráadásul ezek a játékok szemtelen iróniával, néha nyílt gúnnyal parafrazeálták a szocialista mindennapokat. Pipecland királyság volt az államiság megannyi kellékével: Pipec király - a legkisebb gyerek - a bilin trónolt, az ország életét a régens irányította, Leveleki Eszter büszkén viselte a királyi fődada címet. Hadi ügyekben jelentős szava volt az FG-főnöknek (értsd: Forradalmi Gárda). Leveleki Esztert abban az időben valószínűleg azért nem lehetetlenítették el, mert gondja volt rá, hogy mindig ott legyen a gyerekek közt egy-egy vezető funkcionárius gyereke (mint ahogy egy állami gondozottat is évről évre magával vitt). Az ott nyaralók számára Bánk a szabadság szigete volt, a valódi gyerekkor életre szóló közösségi élménye egy olyan időszakban, amikor mindenki más úttörő- és építőtáborba járt.

1978-ban az idős és beteg Leveleki Eszter befejezte Bánkot. Néhány "bánki gyerek" a hagyományok folytatásával próbálkozott - több-kevesebb sikerrel. Ilyenek voltak Varjasi Mihály (Tocs) és mások továbbra is a bánki Tarcsi-házban, Sipos(.!) Pál és mások a borsodi Szendrőn (aminek ma is élő folytatása Stodulka Gábor 'Stodi' Herencsényben működő nyaraltatása), Rákoss Péter (Páter) és Mácsai János (Motyó) Hejcén majd Köveskálon, rövid ideig Arnold Eszterék (Arni) Kóspallagon.