Levél a 12 halnak

Üdv! Megvallom őszintén, hogy ez idáig sokan szóvá tették számomra, hogy kerüljem a vulgáris megnyilvánulásokat, mert néha elég szélsőségesen fogalmazom. Magamat visszaolvasva 2002-2003 tájékáról még én is hátrahőköltem, attól amit leírtam. Az internetes jelenlétem behatárolható szavakra épült, mint hőőőjjj, höhhhnyeee meg ilyenek. S ez tetszett mindenkinek, azaz dehogy. Biztos volt, akinek nagyon is nem tetszett, hogy ilyen szabad szájú, alpári stílusom van, de voltak olyanok, akiknek nem csak tetszett, hanem átvették, továbbfejlesztették és ott ragadtak velem évekre.

Préd 9,21
A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azon képen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.

Számomra mindig is elsődleges dolognak számított, hogy Istent megismertessem az emberekkel, mert pontosan tudtam, hogy vannak köztük olyanok, akik Istennek jó gyermekei lehetnének csak rossz gyülekezetbe járnak és hamis igéket hallgatnak, nincsenek üdvözülve csak a szájukkal tisztelik. Vagy mert gőgösek, dacosak és sértődöttek lélekben, de legbelül pontosan tudják, hogy létezik Isten. Olyanok, mint én csak én kegyelmet kaptam.

Aztán hiába a nagy igyekezetem, hogy átadjam Istent, vagy a szándékét, akár csak egy szikrát is belőle, mindig azon kapom magam, hogy elidétlenkedem az egészet, nem fegyelmezem magamat és nem példát mutatok, hanem én viszem Őket bele a rosszba. Bujtogatom Őket és jókat röhögünk.
Mindig az lesz a vége, hogy höhhhnyeee. Sokszor szégyenlem magam, hogy ugyan mindenki önmagáról köteles majd számot adni Istennek, de azért hatalmas az én felelősségem is. Vannak rám bízott feladatok, amiket tovább kellene adnom. Ott van például az ige helyes ismerete. Mondhatni maga az igazság, birtokában vagyok s tudatában vagyok Isten munkájának, mert ez számomra Isten ajándéka.

De soha nem beszélek róla, úgy vagyok vele, hogy Istennek biztos az is megfelelő ha jó kapcsolatokat ápolok emberekkel, kedvelnek és keresik a társaságomat. Úgy gondolom, hogy ha Isten munkálkodik az Ő életükben, akár rajtam keresztül, akkor sosem késő számukra Istenről beszélnem, már ha kérdeznek.
Mert én magamtól nem mondom. Megjön egyik is éppen, kimegyünk a semsibe, iszunk egy sört meg egyet viszünk a műhelybe is. Leordítjuk a Zsoltit, hogy mi van nigger, megint szeded a gyapotot, aztán vihogunk meg csapkodjuk a térdét.
Otthon is hangosak vagyunk, harsányak, zeng tőlünk az utca.
Megint höhhhnyeee a vége.
Mondom is magamban, hogy na ma melyik mozzanat volt a napomban, amelyik Istenről szólt vagy neki szántam? Meg az is eszembe szokott jutni, mikor érzem, hogy most kicsit messzire mentem, hogy ez az Ember egyszer Isten előtt fog állni. S ha megkérdezik tőle, na az a guga, mit tudsz mondani róla?
Hja a guga, hát jó hülye volt, sokat röhögtünk meg bzui.

Más valami?

Mindig eszembe jut ilyenkor egy idézet a Bibliából:

13. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.
14. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
18. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
19. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25. Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27. El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
30. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

A föld az mindig az ember testét jelenti, mert az ember onnan vétetett s ha én az Istentől kapott igazságomat a földbe ásom, azaz mindig arról beszélek, hogy ma mit ettem, melyik egy finom bor, borotválkoztam, wc-n voltam, vagy éppen nem és még az állagát is részletezem.
Fürödtem, új cipőt vettem, kerékpárt is, voltam szaunázni, dagadt a prosztatám, benőtt a körmöm, rossz a hangulatom, menjünk igyunk egy sört. Höhhhnyeee és megint ez a vége.
Mondom is magamban, hogy na ma melyik mozzanat volt a napomban, amelyik Istenről szólt vagy neki szántam?

Semmit nem adok át Isten lelkéből, nem is a lélekről szól az életem, minden csupa testi s nem hogy azonosulok velük, hanem én vagyok az élükön a legrosszabb.

Olyannyira borzalmas állapotban vagyok, hogy már nincs semmi biztosítékom csak azon ismeretem, hogy Isten kegyelmes, csak a kegyelmében bízhatom.
Folyamatosan ott lebeg a szemem előtt a mondat a Bibliából, hogy:

30. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Tudok róla, de nem hiszem el, nem vagyok képes elfogadni, hogy ez megtörténhet. Talán azért vagyok néha ennyire bátor és szemtelen. Egyszer azt mondta a lelkészem, hogy Zoltán te egyáltalán nem félsz Istentől.

Mindig hessegetem el magamtól a gondolatot, hogy ááá biztos nem igaz az, csak viccelt és majd elröhögünk Jézussal a mennyben, hogy höhhhnyeee, csapd bele az orrtörlőd.

Aztán eszembe jut a köztársasági elnökünk a Sólyom László, akiről néha már azt hiszem Nő, mert annyira nem férfias. Kiskorában biztos felcsúszott a heréje és azért lett ilyen a hangja. Hogy odatudnék e menni hozzá, hogy hőőőjjj bakker, nyomd ide az orrtörlőd tata, aztán praclizunk. Vagy ott van a Mádl Ferenc. Az férfias, csak hát könyörgöm, mindenki szabadságon volt a takarítónőn kívül, amikor lovaggá ütötték és a seprűnyéllel avatták fel Elnöknek? Nincs kiállása neki, az ember nem is mer odanézni.
Gönc Árpád már más eset, az komoly ember, tényleg látszik rajta, hogy elnök.
Szeretem is, olyan apókás, apa feeling, de kicsit becsúszik az anyaiság is, mert olyan ártatlan arca van, mint ha Ő rázná Holle anyó dunyháját és attól havazik. Mióta leváltották még az időjárás is megbolondult, hó sem esett.
Odamernék menni bármelyikhez is így, hogy csapd bele az orrtörlőd?
Biztos hogy nem. Vagy mondjuk ki van náluk a földön nagyobb ember? Angela Merkel? Nem hiszem, hogy röhögne a markába ha meglátna. Vagy ott van Kiszeli Katalin vagy ki, az országgyűlés elnöke, akiből majdnem köztársasági elnök lett, de a sors kegyes volt. Szép is lett volna magyarországon egy olyan köztársasági elnök, akinek a fogorvosa egy sült szalonnáról mintázta a protézisét.
Hozzá sem sétálhatnék csak úgy oda, hogy höhhhnyeee. Pedig valójában Isten fia vagyok höhhhnyeee.

1Jn 3,2
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.

Elvileg neki kéne összekapni a bokáját előttem, de nem ragaszkodom hozzá.

Jézushoz odamehetnék, hogy csapd bele az orrtörlőd? Ő mindenkinél nagyobb. Az Ő kezében van az én életem, a Sólyom Lászlóé, Szili Kataliné, Kiszel Tünde is az Ő reszortja, a fiam is és még a te lelked is, ami ha kimegy a testedből mérlegre kerül.
Ez nem fenyegetés, én is rühellem ha valaki úgy beszél Istenről, mint Anya, mikor nem bír a gyerekével és vigyázz ha Apád hazajön kapsz. Akkor az a gyerek automatikusan elkezd félni, rettegni az Apjától csak nem helyes módon.
Mert Isten is azt kéri tőlünk, hogy féljük az Ő nevét, de nem úgy hogy jaj pók, jaj kígyó, jaj mély árok, jaj baleset, jaj Isten, mint valami, ami csak rossz és gonosz dolgok származnak tőle meg átok, hanem mint a fiam.
Ha átmegy a zebrán, akkor eszébe jut, amit mondtam neki, hogy várd meg, amíg zöld és ha nincsen lámpa, akkor előbb nézz balra és utána jobbra.
A Biblia is egy használati utasítás az élethez, hogy át tudj menni a zebrán, így kell félni Istent, ez a helyes.

A hal a kegyelem jelképe, a tizenkettő meg egy tucat.

20. És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.

A halak és a madarak túlélték Isten ítéletét a vízözönt. S mikor Jézus megetette az ötezer embert, akkor is halat adott nekik eledelül és kenyeret.

Most is van ez a kiélezett politikai helyzet, ami hamarosan kiforrja magát és ahelyett, hogy békíteném az ellenfeleket élvezem, ahogy összeugraszthatom Őket. Ha balos, akkor jobbosként beszélek, ha meg jobbos, akkor fordítva.
Ugorjatok már egymásnak oszt annyi legyen vége végre. Isten tuti nem szakad meg a röhögéstől, ahogy látja mit csinálok.

Na mindegy, tartozom neked egy vallomással, eddig nem hallgattam senkire ha kritikával illetett. De te úgy tudtad megfogalmazni, hogy muszáj volt utána felülvizsgálnom magam, hogy tényleg ilyen állat lennék, mint amilyennek mondják?
„

Szia Zoli,
(Szólíthatlak így?)
Most olvastam az ''A legbonyolultabb szín a prizma''-t . Nagyon tetszett!!

Nagyon ügyesen írsz! Néha olyan ''vasveretes'', szépirodalmias hangulata van a ''műveidnek'' :-)
Éppen ezért szerintem a helyesírásra sokkal jobban ügyelj. (meg természetesen a szalonképességre továbbra is:-)..de észrevettem, hogy mostanában a-téren valóban óvatosabb vagy. . Köszi!
További sok sikert kívánok neked!
Ildi”

Bocs, hogy beidéztem a leveled, szerintem nincs benne olyasmi, amit ne vállalnál fel mások előtt is.
Biztos nem tudtál eddig róla, hogy miattad, de észrevetted, hogy óvatosabban fogalmazok.
Sajnos annak ellenére, hogy hiszek Istenben nagyon kevés kritikát fogadok el. Mindig úgy vagyok vele, hogy jóvan öreg, mondjad csak a magadét, nagyon nem érdekel. Én ilyen vagyok s valóban, elvárnám még Jézustól is, hogy csapjon egy orrtörlőt és azt mondja höhhhnyeee.
Pedig még Sólyom Lászlóhoz sem mennék oda, Jézus pedig királyok királya, furcsa egy helyzet.
Azt hiszem visszaélek a bizalmával, ez a valós helyzet. S ami még rosszabb, hogy nem találok a környezetemben példaértékű embert, akire azt mondanám, hogy ez valóban Isten szolgája és számomra is mintaértékű az élete.
A lelkészem a legrosszabb, s így feljogosítva érzem magam arra, hogy úgy viselkedjek, ahogy akarok, pökhendien, lekezelően.
Nem annak szánom, de valamiért másoknak úgy jön le.
Kit érdekel?
Na látod erről beszéltem, elszalad velem a ló.
Pedig Isten előtt nem menthetem ki magam azzal, hogy ez is azt csinálta, az is úgy élt, én miért ne tettem volna?
Azért mert rám bízta Isten, hogy miként kéne élnem, belém égette és mindig ott lebegnek a szavai a szemem előtt, vált a lámpa, zöld.