Kívül rend van, belül Isten

[1. rész: A világ vagyok beteg, nem én]

[2. rész: Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni]

[3. rész: Isten nem kíváncsi rád!]

[4. rész: Ha Istent lestoppolod...]

[5. rész: Hát te fiam hol laksz? Isten]

[6. rész: Isten sorsítótár]

[7. rész: Isten sincsen lincsen]

[8. rész: Isten kívül viccen]

Az írás címe eredetileg, aminek szántam: kívül rend van, belül sincsen. Ha arra az életre gondolok, amit gyermekként megéltem, s ami alapján gondoltam, hogy milyen lesz az életem, a cím nagyon is fején találta a szöget. Isten viszont nem ilyen életet szánt nekem, megmutatta, hogy az élet lehet ilyen, és ilyen. Lehet olyan, hogy eszel a jó és rossz tudásának a fájáról, s lehet olyan, hogy nem. A tiltás, hogy ne egyél, nem arra vonatkozott, nem azért mondta, mert a gyümölcstől valami bajod lenne. Ha valaki más megkérdőjelezi Isten szavát, hogy Isten valóban ezt mondta? Nem a gyümölcs a lényeg és nem is alma volt. A Sátán tudta, hogy Istennel nem tud szembe szállni, ezért a teremtményét csapta be. Annak nem volt akkora ereje sem, mint a Sátánnak, nem hogy Istennek. Csak is Isten szavában bízhatott, hogy arról a fáról ne egyél! Ha eszel meghalsz! Nem testben, lélekben.

Máté Evangyélioma 8. rész

21. Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
22. Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.

A feleségemmel villanyszámlásként ismerkedtem meg, a motiváltság úgy kezdődött, vagy is a kezdőlöket, hogy jártam a 10 emeletes lépcsőházakat, szinte már rutinból. Ismertem a lakások illatait, a lelkületét és a hangulatát. Sok helyre behívtak, tessék, jöjjön csak beljebb! Leültettek a konyhaasztalhoz, amíg kiszámolták a pénzt. Magányos emberek, pár perc alatt elmesélték a panaszaikat. Az emberek alapvetően emberek, és emberségre vágynak, meg kedvesek, én úgy tapasztaltam. Rengeteg félelem és bezárkózottság van bennük, nehezen nyílnak, bizalmatlanok, de a lelke mélyén mindenki arra vágyik, hogy őszinte és emberséges legyen.

Megmaradt bennem egy kép. Évek óta jártam abba a lépcsőházba, 7. emeleti lakás, a barna ajtó szétrúgva, kopott, látszott, hogy percenként és nagyon hevesen használják. Sáros lábnyomok az alján, ahogy belökték. Apuka, anyuka és három gyerek. Becsöngettem és csillogó szempárok szaladtak az ajtóba, s hangosan visítoztak, hogy anyaaa, anyaaa, a villanyszámlás bácsi az. Nahhh, eredjetek már innen, hess az útból! Menjetek már, iparkodjatok. Az asszony sebtiben fellökött néhány sörösüveget, ami a fal mellett sorakozott. Mosóporral elegy rántott hús illata terjengett a levegőben, az egész lakás sistergett az élettől.
Apu a szobában, fejmagasságban állt a cigifüst, füle botját sem mozdította, nézte a tévét és kupakolta a söröket, lába az asztalon. Ha elszaladt mellette valamelyik gyerek, akkor adott neki egy tockost. Mennyi lesz aranyom? Mennyiii??? Egész hónapban itthon sem vagyunk, mindig megmorogta az összeget, de azért kifizette és megtoldotta egy kis pluszpénzzel is.

Az volt az a pillanat, amikor becsukta az ajtót. Az orromban maradt a lakás tolakodó illata, a lüktetése, valami hiányzott, üres volt a lelkem. Hazamentem Ria nénihez, befeküdtem az ágyneműtartóba duzzogva, és nagyon szerettem volna valakit megvádolni, ha tehettem volna, úgy el voltam keseredve. Este levittem a Ria néni kutyáját sétálni, felnéztem a csillagos égre és megkérdeztem magamtól, vagy Istentől, vagy azoktól a fénylő csillagoktól, hogy ki vagyok én, és mit keresek itt? Nem jött válasz, sokáig nem jött válasz. A feleségemet már ismertem, egyszer találkoztunk, elkísértem táncház találkozóra a körcsarnokba. Akkor még nem égett le, és annak, hogy kör alakja volt, igen nagy jelentősége volt. A feleségem utólag elmesélte, hogy az volt neki gyanús, hogy mindig szembejöttem. Nem véletlenül. Mindig is értettem a páváskodáshoz, lestem én, hogy merre jár a barátnőivel, és tényleg úgy alakítottam, hogy akármerre jár, mindig találkozzunk, ha más nem, akkor a tekintetünk. Meghívtam kajakozni a Dunára, apám birtokára, és azzal etettem, hogy esti egyetemre készülök. S, hogy mi a valóság? Apámnak van egy tanyája, kajakozni azóta sem voltunk, szobafestő-mázoló vagyok, hja és tapétázó, de csak papíron szakmám, mindig is rühelltem, anyám akaratának engedelmeskedve lettem az. Fiam kell, hogy legyen egy jó szakmád.

Feküdtem az ágyneműtartóban, megadtam magam, oké, tessék itt vagyok. Élet! Tegyél velem, amit csak akarsz. Másnap a Lovászi Gabival találkoztam. Csiklandósan nevetett és hozzátette, hogy üdvözöl Annamária! Annamáriával egy éve nem találkoztunk, ő Balassagyarmaton lakott egy lakótelepi lakásban, s egyedül. Ő is a csodára várt. Elkértem a telefonszámát, majdnem karácsony volt, hirtelen felindulásból megajándékoztam egy gázpalackkal, a karácsonyt már együtt töltöttük, első nő volt az életemben, aki valóban az volt. Szigetszentmártonban volt egy kis parasztházam, a szomszéd néni mindig is csóválta a fejét, hogy nyáron minden hétvégén más lánnyal jelenek meg, a földet meg nem műveli senki.
Annamária volt az első, aki kora hajnalban felkelt és elkezdett kapálni. A szomszéd néni meg is dicsérte előttem, hogy látom asszonyforma, szeret kapirgálni.

Közös életünket Szigetszentmártonban kezdtük. Takaros kis parasztház, az állás, a hűtő, a melegvíz. Így kezdődött. Mert, hogy talált állást Szigetszentmiklóson, zenetanár. A hűtő? Nem volt hűtőnk, én meg ugye villanyszámlás voltam a tízemeletes lakóházakban, minden ajtóhoz volt kulcsom, minden elektromos helységhez. Beléptem a lépcsőházba, látom megy a sürgés-forgás rendesen, valaki éppen költözött el. Lifttel és lépcsőn hordták le a bútorokat, egy nagy hűtő is ott árválkodott. Egy hirtelen ötlettől vezérelve azzal a nagy hűtővel betáncoltam az elektromos helységbe és rázártam az ajtót, nem látott meg senki, mint ha ott sem lettem volna. Vártam egy hetet, a nejemnek volt jogsija, kölcsön kértük az apja Trabantját, késő este mentünk a hűtőért, hogy senki se lásson. Melegvizünk meg úgy lett, hogy volt a lakáson belül egy fúrtkút hidroforral, rezsón főztünk és azon melegítettük a vizet, lavórban fürödtünk a konyhánk közepén. Kijártunk Szigethalomra a piacra, füstölt szalonna, házi tojás, a sarkon volt egy cukrászda és akkoriban indult be a lengyel piac. Árultak egy szerkentyűt, rászereltem a csapra, átfolyt rajta a víz, egy spirál hevítette, s láss csodát forró víz jött a csapból. Pénzünk alig volt, tévénk fekete-fehér, akkor adták azt a brazil sorozatot, amiben szerepelt a Duda, Top Modell, bitang módon szerettük nézni. Vajas kenyeret majszoltunk tízdeka párizsival, nem unatkoztunk. Spectrum ZX 128-as számítógépen toltuk a backgammont és nagyon pipák tudtunk lenni, ha veszítettünk.

Furcsa szomszédaink voltak, kezdve a szomszéd nénivel, aki mindenbe beleütötte az orrát, leskelődött és hangot adott a véleményének. Méhészkedett, többször is megkért, hogy fogjam be a kirajzott méheit, amikor túlnépesedett egy kaptár. Tőle tudom, hogy mi az a Tövisszúró Gébics, lakott nála egy ilyen madár és a környező szögesdrótok, meg a tüskés bokrok fel voltak díszítve nagy böglyökkel, dongókkal. Misi bácsi a szomszédunk mankóval járt, beteg volt a lába, állandóan műtötték, mert a cukorbetegsége folytán nem gyógyult a seb, így mindig lefaragtak neki belőle. Hatalmas nagy hegyomlás ember volt, alig kapott levegőt úgy szuszogott, ha beült a kinti vécébe, akkor nyitva hagyta az ajtót és nem mehettünk ki a kertbe, amíg nem végzett. A szomszédjával haragban volt, az részegen kiabált Misi bácsival, lekommunistázta, lezsidózta, Misi bácsi meg slaggal locsolta az öreget.
Hja, elsőék, akik a sarkon laktak, őket azért hívtuk elsőéknek, mert az első házban laktak, logikus. Meghívtak bennünket bográcsolni, halászlét főztek. Mikor készlett, ők bementek a lakásba tévét nézni, mi meg kint maradtunk a nejemmel az udvaron. Néztünk egymásra egy darabig, aztán hazamentünk éhen
Kockáék, kockáékat azért hívtuk kockáéknak, mert orvos család volt. Apu, anyu orvos és a fiuk is, de nem ezért voltak kockáék, hanem azért voltak kockáék kockáék, mert minden egyes fűszálat egyenesre fésültek. Beteges módon ügyeltek arra, hogy a telkükön minden patent legyen. Egyébként nem tárgyaltak senkivel és nem is köszöntek senkinek, csak a gyepet tisztelték és ha a szél rossz irányból fújt, vagy a nap nem onnan sütött, ahonnan kellett volna, akkor megfenyegették az eget és dühösek voltak.
Hja, Szilárd, ő dobos volt, és volt neki dobszerkója, nekem meg egy Jackson fecskefarkúm. Átjártam hozzá punk zenét játszani a szomszédok legnagyobb örömére. Kitaláltam, hogy sötétedés után menjünk ki a két falu közé a búzatábla kellős közepébe. Szigetszentmárton és Szigetújfalu, talán 2-3 kilométer van a két falu között, és közös a HÉV állomás.
Fénykukacnak hívtam a HÉV szerelvényt, ha este közlekedett. Sokan szálltak le és gyalogosan nekivágtak Szigetújfalunak. Szereztünk nekik pár kellemes percet és értetlenkedtek is rendesen, hogy honnan a fenéből jön a dobszóló. A sötét miatt nem láttak semmit, felállítottuk a teljes dobfelszerelést, cintányérokat és elkezdtük adni a taktot. Az autók is megálltak és kiszálltak az utasok.

Feleségemmel átbeszélgettük a dátumokat, mert naptár szerint igen rosszul állok, így eshet meg, hogy képtelen vagyok megjegyezni kinek mikor van születésnapja, névnapja, a sajátomat sem tudom és nem is érdekel. 16 év házasság után eljutottunk arra a szintre, hogy végre nem kell kényszeresen figyelni azt a napot és valami hirtelen ostoba ajándékot vásárolni, ami egyébként soha nem több egy dezodornál és elmondhatod hozzá a köszöntőt, hogy Ede, de bedezodoroztad magad! Nincsenek névnapok, születésnapok, végre a karácsonyt sem ünnepeljük, a Valentin napot messzire elkerüljük, és jókat vihogunk, hogy te! Két hete volt a házassági évfordulónk, gyere, adj egy puszit! Ennyire nem durva a helyzet, gyerkőcöknek még kell a színház, ők kapnak karácsonyit is. Nekem nem kell semmi, megvan mindenem. S, hogy mi az a minden? Jól figyelj, felsorolom. Van családom, nem a második, harmadik, negyedik. Nekem ez az első családom, nem két anyától van négy gyerekem. Egy anyától van két gyerekem, együtt vagyunk. A két fiam nem azt mondja az iskolában, hogy mostoha apám, hanem azt, hogy édesapám. Minden nap van mit ennünk, egészségesek vagyunk, van ruházatunk, van meleg otthonunk és igen, a legfontosabb. Isten az, aki vigyáz ránk, erről is nagyon sokat, legtöbbet tudok mesélni.

Tudom, hogy a világ sok és extra dolgot kínál, csábít és hívogató, meg lehet csettinteni a nyelvünkkel, hogy eeeezzzz igen, de szép autó, de szép háza van. Uhhh de jó helyen voltál nyaralni. Nemmmá, ne csináld, új melled van? Uhhh, és mekkora, te jó ég van, aki fogdossa, vagy a koporsónak csináltattad? Kedvencem a lapostévé korszak, valahogy a jónép úgy fest, mint az agárverseny. Pontosan nem tudom, hogy az agárversenyen mi az a csali, ami után nagy sebességgel futnak, csak tippelni tudok. De a jónépnek, ha kinyitják a kapukat, akkor döntik egymást le, marakodnak, próbálnak minél többet magukhoz ölelni, az áruház biztonsági emberei feladják, a tömeg akkora, hogy nem lehet bírni vele. Üvöltve veszik ki egymás kezéből, van aki éjfélkor kelt, hogy jusson neki és szabadságot vett ki, a kollégájának is ő veszi, meg az anyósáéknak. El tudod képzelni az életedet tévé nélkül? Én igen, van tévénk, de soha nem nézem szándékosan. Ha már nagyon késő van, s ágyba kerülök, akkor arra alszok el, a feleségem is egyedül a „barátokköztöt” nézi. A két gyerekünk sem igényli a tévézést. Tudod mire vágynak? Arra, hogy beszélgessünk velük.

Na szóval, Szigetszentmártonban volt egy nagyon szép évünk. 1994 tavaszán ismerkedtünk meg a feleségemmel Érsekvadkerten. Akkor már ő is kereső fázisban volt, kikötőt keresett, de a szívében még egy másik srác is helyett kapott, ezért volt a hatás szünet. Először csak arcát látta, várnom kellett 1994 karácsonyáig, amikor Lovászi Gabi mondta, hogy üdvözöl Annamária. A karácsonyt már együtt töltöttük a balassagyarmati lakásában. Akkor már mindketten tudtuk, hogy kész, vége, ennyi, megtaláltuk, nem volt kérdés. Van ilyen az életben. Ezt nem úgy hívják, hogy szerelem első látásra, hanem úgy, hogy az Isten is egymásnak teremtett bennünket. Gondolod, ha bennünket Isten egybeszerkesztett, akkor szükségünk van arra, hogy Valentin napon bizonygassuk egymásnak szívecskékkel, meg buborékokkal és egyéb válogatott hazugságokkal, hogy mennyire szeretem?

A szerelem és a szeretet között hatalmas különbség van. A szerelem, maga a szó tartalmazza, hogy mi. Szer + elem. Ha még nem tudtad volna a magyar nyelv a világon az egyetlen, amelyik Istentől ered és bizonyítja Isten létezését. Társadalom? Társ a dalom. Közösség? Közös ég. Együtt lenni? Ahhoz két ember kell és még is egyről beszél, kettőnek kell eggyé válni. Félelem? Csak egy fél elem, nem egész. Tudod mi a tobozmirigy, a harmadik szem, s hogy milyen anyagot tartalmaz? DMT. Akár nevezhetjük szentháromságnak is. Az agyadban lévő kémiai anyag jól elrejtve, ami csak is igen stresszes helyzetben szabadul fel, mármint mind a három egyszerre. Ilyen a halál, akkor segítségedre lesz, az az anyag, ami átsegít a sokkos állapoton. Egyébként a tobozmirigy az embrió 49. napjában jelenik meg, amikor a nemiség. 7*7? Van ebben bőven számmisztika is. Szóval a szerelem, a DMT közül az egyik.

1995 december 16-án házasodtunk össze, természetesen, ahogy egy jó házasságkötéskor illik, a nejemnek otthon maradt a személyije. Már álltunk a házasságkötő előtt, apósom kocsiba pattant, feltépte a lakás ajtaját és nekilátott kikeresni a tűt a szénakazalban. A vendégek ruhái, bőröndjei, táskái a lakásban hegyekben. Mögöttünk már sorjázott a következő násznép, mert ne gondold ám, hogy egy házasságkötés nem futószalagon gyárt. Ahogy a születés, ahogy a halál, ahogy állsz sorban a pénztárnál és eszedbe jut, hogy kéne még venni egy hatos pack kólát, s odaszólsz a kicsit túlpocakos, mindenhol szőrös és izzadtan büdös férjednek, hogy szaladj már el egy hatos packért he! Utolsó pillanatban érkezik meg vele, mögötted már morognak, te meg csitítgatod őket, hogy mit vannak úgy oda?
Az igazolvány végül meglett, utolsó utáni pillanatban, mert már az anyakönyvezető is azt mondta, hogy jegyezzük elő magunkat másik időpontra.
S mikor már mindenki elkönyvelte, hogy végünk van, apósom marathoni módjára, tüdejét majd a küszöbre letéve átnyújtotta, hogy tessék, itt van.

Szép zenére vonultunk be, tessék meghallgatni, igen szép zene. Rondo di Veneziano: Armonie. Ohhó, lengyel Takt kazetta, még a Kondorosi úti első kínai piacról, ahonnan karton számra vásároltam a kazettákat és a nyugati cigarettákat. Mert, hogy akármilyen cigit nem lehetett kapni a boltokban. Haverommal Kiss Tamással a Váci utcában nyakból, palettáról árultuk a külföldieknek a különlegességeket, amik nálunk nem voltak kaphatók. Dunhill, Davidoff, stb. Itt csak Sophianae és Symphonia volt kapható

Olyan előélet után, mint az enyém, ilyen feleség, ilyen esküvő, ilyen család. Isten ilyen.
Sokan voltak az esküvőnkön. Nem csak családtagok, barátok, jött egy kisebb kórus is és a templomi esküvőn énekeltek, felemelő érzés volt. Nagyon hajnalig tartott a lagzi, beleadtunk apait, anyait, mint a pillangók, vendégről vendégre. Mindenkivel táncoltunk, mindenkihez leültünk koccintani, aztán egy székkel arrébb. Néztem rá nagy bambán, hogy bocs, de fogalmam sincs, hogy ki vagy, ne haragudj meg rám ő is elvihogta magát és elsorolta a rokoni ágat, hogy honnan vetült elő. Szépen volt menyasszonytánc, menyasszony elrablása, utána menyecsketánc, majd nászéjszaka. Van egy VHS szalagom, párszor már megnéztük, néhány ember meghalt azóta. Komolyan mondom a világ legszebb menyasszonya volt és a legszebb esküvő.

A családban dugtak már az orrom alá esküvői képeket, hogy nesze nézd! Évek múlva már a vagyonon osztozkodtak és az anyósok a háttérből szurkálódtak, hogy ne hagyd magad, az a szemét nem érdemli, a gyerekeket szortírozták, hogy melyik kié legyen. Utána már kellemetlen volt látogatóba menni hozzájuk, mert a látogatás abból állt, hogy a másikat káromolta, hogy micsoda egy szemétláda alak, ha tudtam volna nem megyek hozzá és nem szülök neki gyereket.

A Bibliában van egy olyan rész, de inkább beidézem pontosan, mert fontos.

1Móz 4,1
Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.

Pont az ellenkezőjét olvashatod, mert ez a házasság Istentől rendeltetett. Mondtam is magamban, hogy a Biblia milyen árnyaltan és szemérmesen fogalmaz arról, hogy Ádám jól megcsöcsörészte Évát, majd egymásnak estek. Szó sincs róla, hosszú évek múltán jöttem rá, hogy nem a testi aktusról beszél, a Biblia Isten szava a lelkünknek, nem test, soha nem testi. Csak mi emberek, mivel testben élünk, test alapján olvassuk. Mit jelent az, amikor kijelented, hogy ezt az embert ismerem? Durva példát mondok, vannak kamionosok, szeretik a magyar csajokat a kamionos parkolókban. Kifizetik neki a jó Eurókat, a lányok csábosak, mindent megtesznek, készségesek, felejthetetlenek, és a török meg bolgár vagy fene tudja milyen kamionosok már alig várják, hogy újra arra járjanak. Szerinted bármelyik kamionos, amelyik hazamegy utána a családjához, s a felesége elé rakja a finom ebédet, hogy végre itthon vagy, gyerekek meg elősereglenek a különböző szobákból, hogy aaapppaaa!!! Nem láttunk már két hónapja, szóval egy ilyen ember kijelentheti az őt lefurulyáló készséges lányról, aki utána letörölhetetlen vigyorral az arcán zsebre rakta a jó Eurókat, majd hazament a saját családjához, miután a jó Eurókból bevásárolt a hentesnél, hogy ismerem?
Ismerheti? Ha arról beszél a Biblia, hogy szexuális kapcsolatot létesítettek egymással, akkor ismerte. Sőt a kamionosok folyamatosan ismerkednek ezekkel a rövidre szabott szoknyás lányokkal, akik mielőtt megismertetnek, meghajolnak, hogy az alsónemű is varázslatosan kilátszódjon abban a parkolóban, hogy minél jobban megismerhessék. Megmutatja magát.

Valahol ott tartottam, hogy Szigetszentmártonban volt egy szép évünk, majd összeházasodtunk, s 1996 november valahanyadikán megszületett az első fiunk Levente.
Sosem tudom, mert a nejem vagy 11, vagy 13. A fiam vagy 11, vagy 13. De mindkettő skorpió, novemberi. A kisebbik fiam Benjámin, hogy melyik hónapban született már tényleg nem tudom, és a napját sem nyáron, jó meleg volt és azt mondták császár lesz, mivel az első is császár volt. Mármint úgy született, hogy felvágták az asszony hasát. A második születésénél végig ott voltam, természetes úton született, nem vágták fel a feleségem hasfalát, de császár lett. A kezemben tartottam, amikor először felsírt és csitítgattam, hogy csííísss!!!
Az orvos meg rám förmedt, hogy hallja e, ne csitítgassa, most született meg, hadd hallassa a hangját

Felhívtam anyámat, hogy ffff, nem bírtam kimondani, elcsuklott a hangom, elsírtam magam, az élettől egy akkora ajándék, hogy az ember megsemmisül. Anyám kérdezett rá, hogy ugye fiú? Mivel nem az L betűnél akadtam el, így nagyon könnyen rájött. Mi a neve? Benjámin.
Akkor már ismertük Istent, tudtam, hogy mit jelent a legkisebb fiú Benjámin sorsa, ezért kapta ezt a nevet. Istennek ajánlottuk őt, mert hosszú szünet után született, sokáig próbálkoztunk. Levente után 7 évre, 7 év korkülönbség van köztük.
Sem Levente esetében, sem Benjámin esetében nem szerettük volna előre tudni, hogy fiú, vagy lány születik. Kifejezetten kértük, hogy ne árulják el, legyen meglepetés, vagy inkább természetes. Nem is a rokonokkal szerettünk volna kiszúrni, hogy vesznek egy rakás rózsaszín rugdalózót, aztán vihetik vissza lihegve, hogy kéket, kéket!

Komolytalan, idétlen és szánalmas dolognak tartjuk azokat a szülő nőket, akik alaposan felkészülnek. A lehető legaprólakésobban. Nincs is ilyen szó, szóval aprólékosan. Kiválasztják a doktort, hogy melyik legyen, melyik a legmegbízhatóbb. Utána tömik a zsebét pénzzel alaposan, majd, amikor eljön a szülés napja, s percre pontosan, akkor hisztériáznak a szülő asztalon, hogy most mi történik velem? Ez miért van? Mi az, amit érzek? Nem ezért fizettem basszameeeg! Ez fáááájjj! Kisasszonka! Ne üvöltözzön feleslegesen, hanem toljon, a hangja helyett abba fektessen energiát! Mikor Leventével voltunk bent, ez a szomszéd ágyon zajlott, függönnyel voltak elválasztva, a csaj olyan hisztériát csapott, hogy azt hitte pizzát rendel és sima ügy, megpumpolta a szülészt havi 100 küveccsel, ami közel egy millió és azt hitte a surmó, hogy megúszhatja, majd ő másként fog szülni. A doki elrakta a lóvét, neki pedig ugyanúgy kellett szülni, mint annak a cigányasszonynak, aki a negyediket hozta világra a sarokban és meg sem mukkant. Magához vette mosolyogva, megsimogatta a buksiját.
Ennek a csajnak később olvastam a blogját, fel volt háborodva, hogy ő nem ezért fizetett ki egymillió Forintot, szánalmas volt a kiszolgálás, szánalmas volt az orvos, szánalmasak voltak a nővérek, szánalmasak voltak a körülmények.
Nem tudom hogy hívják a zaranyeső a szép kis házra, hja megvan, Bódi Gusztiné, az a nő elmesélte őszintén egy riportban, hogy az édesanyja a szántóföldön szülte meg, mert napszámos volt, nehéz körülmények között éltek. Nagyon kellett a pénz és sokat kellett dolgozniuk. Szülni sem volt idő, terhesen is dolgoznia kellett a földeken. Hogy hívják azt a csajt?

Levente szülésénél mi is legalább olyan hülyék voltunk, mint ez a hisztis picsa.
Volt a Szabolcs utcai szülészeten egy prof, lehet valaki a családból ajánlotta, hogy na az aztán valami űbersirály, majd ő levezeti a szülést. Havonta kapta az 5 küvecses borítékot, nem sok tudom, de ennyi is felesleges volt. A kitűzött dátum, amit datált, és garantált, az bejött, egy gyereket általában 9 hónapra hoz a gólya. A pakliban csak az nincs benne, hogy a prof. Elhúz nyaralni szó nélkül a Kanári szigetekre. Tudta pontosan, hogy a szülés időpontjában nem lesz jelen, de a pénzt elfogadta, zsírosan mosolyogva, hogy jól van hülyegyerek, a szülés rendben lesz. Aztán, amikor jött a szülési fájdalom, ő a hasát süttette a napon és koktélokat rendelt abból a pénzből, amiből lehülyézett, és zsíros, tokás mosolyával a jobb zsebébe süllyesztett.

Levente úgy született meg, hogy tanuló orvosok jártak fel, s alá a szülészeten, medikusoknak hívják őket? Kértünk epidurálást, az egyik nagy nehezen bevállalta, de nekem kellett segédkezni, mert a közelben nem volt senki. 24 órás vajúdás után végre jött egy orvos, aki azt mondta, hogy ebből elég, a gyerek császár lesz! Köszönjük a nagyobbik fiunk egy császár a műtőszobába már nem mehettem be. A műtős segéd hozta ki a méhlepényt és azt hitte városi gyerek vagyok, Vagy háromszor az orrom alá dugta, hogy szagoljam meg, hátha rosszul leszek. Voltam gyerekkoromban imszeminátor mellett tehenet elletni, a saját disznónk mellett is segédkeztem és virrasztottam. Rezzenéstelen arccal fogadtam, s megkérdeztem, hogy fiú, vagy lány?
Pöcse van, aztán vihogott, vitte a méhlepényt lefagyasztani, nem tudom mire kellett nekik.

Benjámin születése már Isten rendelése szerint zajlott. Nem kértük, hogy árulják el fiú vagy lány. Sőt, utólag elmondhatom, hogy legszívesebben orrbagyűrném az összes kotnyeleskedő barmot, aki elsütötte azt a sablont, hogy igazatok van, mindegy, hogy fiú vagy lány, a lényeg, hogy egészséges legyen! Mert ezzel hülyének nézett. Az alapvető társadalmi elvárás, hogy jattolsz a dokinak és azonnal, a lehető leghamarabb megtudakolod, hogy fiú lesz, e vagy lány. Majd a rokonok orrára kötöd, akik bevásárolnak az adott színből, nehogy lyukra fussanak. Megkérdezik diszkréten, hogy mi lesz a neve, azon gondolkodtatok? Aztán, ha elárulod, akkor jön a nyakleves, ne legyél már hülye, ilyen nevet már rég nem adnak a gyereknek, nem divatos! Ilyen nevet csak a cigányok adnak a gyereknek! Ilyen nevet csak a buzik adnak a gyereknek! Ilyen nevet csak a zsidók adnak a gyereknek! Ilyen nevet? Miért nem inkább „opcionális” s már is mondják, hogy ők mit gondoltak neki. Leszarják, hogy ők valamikor nem csak gyereket szülni voltak jogosultak, hanem nevet is adni. Te csak szüld meg, nevet majd adnak neki ők, mert, amit te kigondoltál az hülyeség. Ki adna ilyen nevet egy gyereknek? Egy életre kitolsz vele, ne hülyéskedj! Vannak sokkal szebb nevek, mint például a valahány név a naptárban.

Benjámin esetében nem adtunk borítékot az orvosnak, nem is volt választott szülész, majd jön, ahogy jön. S, amikor jött a szülési fájdalom, akkor bementünk az Uzsokiba, az volt a legközelebb. Főnővér rögtön biztosított bennünket, hogy ha az első gyerek császárnak született, akkor a második is császár lesz
Rögtön megnyugodtam, de nem engedtem neki. A nejemnek is azt mondtam, hogy Istennek is van egy rendelése a szülés felől, Isten rendelése szerint fogsz szülni. Ne foglalkozz azzal, hogy az orvosok mit mondanak. Látták, hogy makacskodunk és megfenyegettek bennünket, hogy bizony lesz ebből vajúdás holnap estig is, ha így halad.
3 óra múlva megszületett Benjámin, de nem akárhogy. A nejem már olyan fájdalmakat élt át, hogy felpattant a szülőágyról, hogy nem csinálja tovább, hazamegy. Én soha nem szültem, soha nem is fogok, csak a kezét fogtam, a homlokát törölgettem, mellette voltam.

Benjámin úgy született meg, hogy egy hajszál választotta el a haláltól. A szemén a mai napig látszik, az a szexepilje. Megviselte a szülés, szapora szívveréssel és légzéssel született. Azonnal hívták a csecsemő mentőt és mondták, hogy átviszik a Péterfibe, ahol van inkubátor, mert itt nincsenek megfelelő eszközök, nem marad életben. Jött a rohammentő, nejemmel néztünk egymásra, én kerékpárra pattantam, a nejemnek meg azt mondták, hogy majd másnap utána mehet. Szép történet volt, késő hajnalban robogtam kerékpárral a macskaköves Thököly úton, megtaláltam a kórházat. Benyitok, mint a szélvész, s a dokinő felháborodottan fogad, hogy fogalma sincs ez a gyerek, mit keres itt, de nincs semmi baja. Ne gondoljam azt, hogy mások elől majd elfoglal egy inkubátort, akik betegek.

A feleségem utólag elárulta, hogy nagyon megalázott és kényszeredett helyzetben volt, imádkozott Istenünkhöz és azt kérte, hogy ha Benjámin megérkezik a rohammentővel a kórházba, akkor ott már tárják szét a karjukat, hogy egészséges legyen. Így történt, életem egyik legszebb és legnagyszerűbb bizonyságtétele Isten munkájáról, hogy meghallgatta a feleségem kérését és teljesítette.

Másnap mentem az Uzsokiba a feleségem cuccaiért és a főnővér megállított. Hallja fiatalember! Ha ezen az osztályon össze lehetne szedni a sztárszülész csapatot, na képzelje el, hogy a maga gyerekénél az a csapat volt jelen bólogattam, mint aki mindent ért, de nem akar tudomást venni arról, hogy pénzt kellene adnom egy hónappal később a nők lapjában a szülészdoki, aki Benjámin szülésénél jelen volt, az év szülésze lett.

1Móz 3,16
Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.

Addig is itt a vége, fuss el véle, majd folytatom, azaz abba sem hagyom, azonnal írom én tovább, csak egyszerre elolvasni sok ez, meg feldolgozni.
A kommenteket egyelőre nem szeretném, az a helyzet, hogy a téma, amit eddig vázoltam bonyolult. S, ha most kiragadnál belőle egy mondatot, s a mentén próbálnánk meg kommunikálni, szerintem nem tenne jót. Előrevetítve azt, hogy nem fejeztem be, úgyhogy a kommentek megválaszolása helyett inkább írok tovább, mert arra is rájöttem, hogy az írás, nem csak, hogy Istentől kapott ajándék, képesség, amit sohasem tanultam, de egyben lelki gyógyszer is. Mert, amíg írok, addig én lehetek, s olyankor úgy érzem, hogy az lehetek, aki vagyok.