Bulutty

2006 áprilisában elhatároztuk a nejemmel, hogy építünk két kerti tavat a telkünkön, egyet a ház mellett, egy kicsit. S egy nagyot a telek közepén.
Kronológiai sorrendben a képek:

1.A máshol fel nem használható, ki nem dobható vasakból és betonokból csináltam a sziklakertnek merevítést.
2.Ebéd előtti ejtőzés
3.Ebéd utáni ejtőzés
4.A kerti tó alapja estére a helyére került
5.A kerti tó benépesült

[link]
[link]
[link]
[link]
[link]



Igen ám, de olyan száraznak, üresnek tűnt a kisebbik tó. Másnap elugrottunk autóval egy helyre, egy burjánzáshoz, egy önképző tóhoz és szedtem gyökerestül sást. Beleraktam egy vederbe és az aljába vizet. Nagy örömömre találtam az árnyékos részen a fűben kis békákat. Tényleg picik voltak és kergetőztem velük mire összejött vagy 8db belőle, az is hupp bele a vödörbe, gondoltam tóba jó a béka, legalább pusztítja a szúnyogot.

Hazaértünk és nagy műgonddal ültettem el a kövek között az apró sást és végeztével szépen belehelyeztem a békácskákat is. Nem tetszett nekik a helyzet, körbe-körbe úszkáltak és kiugráltak a vízből. Egyenként paskoltam őket vissza a vízbe, de ahogy félrenéztem már a fűben varattyoltak és ugrándoztak. Órákkal később a szomszédom hangját hallottam a boros pincéből, ahogy sűrűn és cefetül káromkodik valami békák miatt, hogy tele van vele a pince. Rögtön vigyázzba álltam és elillantam, nehogy kiderüljön, hogy én hoztam a békákat de átment hozzá és beugráltak a pincéjébe.
Béka téma off, egészen másnapig. Gyerek megy le a pincébe befőttért, tettünk el körtét. Van vilmoskörte fánk kettő, macerás a befőzés, de az íze jobb, mint a teszkósé. No meg saját, de nem ez a lényeg. Levente rohan fel, hogy áááááá, Apaaaaaa ááááááá, minden tele van békákkal.

Jóvammá, ne szirénázz annyit. Lementem és egy sereg kis béka hűsölt a pincében, jóval több, mint amennyit tegnap hoztam. Ha azt veszem, hogy a szomszéd pincéjében is van, az enyémben is, akkor rengeteg kis béka van. Amellé hoztam még + 8db kis békát. Bulutty.
Összeszedtük őket a vederbe és kivittük a határba, a kukoricásba. Mikor beléptünk a magasra nőtt szárak közé a fiammal azt láttuk, hogy rengeteg béka menekül minden felé. Hozzáadtunk még egy fél vederrel és nyugtával dícsértük a napot. Békás év ez, esővel jönnek vagy a földből bújnak fene tudja de eltelt egy év.

Megyek le a pincébe gombáért és borért. Bográcsolok kacsát gombával és meglocsolom kevés borral, de közben én is belenyalok az üvegbe.
Veszem le a polcról az üveg bort és a szemem sarkában megmozdult valami, éppen csak ugrott egyet hanyagul. Lehet jelezni akarta, hogy ott van, ha nem megyek le meg sem mozdul. Nem volt rémült csak tenyérnyi.
Hogy..., hogy a fenébe nőtt ekkorára???
Mit evett ez a béka itt a pincében, hogy ekkorára nőtt egy év alatt? Látom vakolat megbontva, de homokot csak nem evett, ez nem a Dűne.
Akkor látom, hogy a megbomlott vakolat alatt még négy béka lapul, összebújva. Az anyátok nyálkás kurutty mindenit. Büdös dögök, nem vagyok kibékülve velük ebben a szituációban, ezeknek egy tóban lenne a helyük, vagy legalább kettőnek dísznek a kerti tóban. De nem itt a pincében, ahová az ember fia ínycsiklandó dolgokért jár le.
Találtam 12db-ot és szintén veder, kivittem mindet a határba és szélnek eresztettem Őket.

Kerti tó közben benépesedett. Macskák oda járnak inni, szomszédban van vagy 10. Halak már nincsenek benne, mert a macskák kifogták, nem haragszom rájuk, ez a dolguk.
Sás is benőtte emberesen, le is kellett vágnom ollóval, mert már nem látszott a tó.
Ahogy húztam szét a sást benne az egyik kőről beugrott egy béka a vízbe és lent maradt, láttam is hogy hol. Elkezdtem vakarni a fejemet, hogy ez meg milyen béka, biztos nem én hoztam ide, ez magától telepedett le.
Nem bántottam csak filóztam rajta és meglestem, ahogy újra kiült arra a kőre és napozott. Szép nagy kecske béka.
Este kiültem inni egy pohár bort és közben nekiállt hangosan vartyogni, gondolom valami párzási nótát döngölt de eléggé idegesítő volt az esti csöndben.

Eszembe jutott Apám meg a tanya, ahol gyerekkoromban laktunk. Volt egy nagy eső és a tanya mögött megállt a víz. Gyönyörű volt, egy méter magas víz és vagy 100m hosszan, mert beszivárgott a környékről is, a területünk alacsonyan feküdt.
A magasra nőtt füvet ellepte a víz és három nap múlva megmelegedett. Gázoltam a kristály tiszta vízben és pocsoltam sikítozva, jöttek a szomszéd lányok is és meztelenül ugráltuk a fejeseket egész délután. Egy hét múlva apró kis pöttyök jelentek meg a fűszálakon, majd ebihalak s később békák lettek, a víz viszont nem vonult le, maradt.
Apám esténként a partján ült és egy légpuskát tartott a térdén, emelt, célzott, bulutty s tölt. Emelt, célzott, bulutty s tölt. Fejébe vette, hogy kilövi az összes békát a vízből, mert éjjelente olyan kóruspróbát tartottak, hogy fater őrjöngött a dühtől, nem bírt aludni. Másnap meg hajnalban ment dolgozni.

Reggel raktam a tüzet a nyársaláshoz és odavetődött a pillantásom a kis tóra, a kövön 2db béka ült. Mondtam is magamban, hogy fene a zsírod csak becserkésztél egy nyőstényt magadnak, de nem marad ez így.
Megfogtam mindkettőt és kivittem a határba, jó messze, hogy nehogy visszataláljanak.
Ebéd után lefeküdtem a fűbe hortyogni egyet, de nem bírtam, mert folyton brekegett valami. Felkeltem kelletlenül és odamentem a tóhoz, mindkét béka ott napozott nagy lelki nyugalomban és várták a nirvanát.
Felrémlett Apám eltorzult arca, emel, céloz, bulutty és tölt.
Nekem viszont nincs puskám. Viszont a szomszédban van macska bőven.
Körbepakoltam a kis tó környékét csirkecsontokkal, ami bogrács után megmaradt és nagy elégedettséggel ledőltem egy fa alá aludni.

Ahogy viselkedem a telken a szomszédokkal szemben néha fura de tolerálják.
Mások már reggel ötkor kapálnak és ha lépek ki az ajtón egy félkörös féllábasra már tolják át a kerítésen, hogy itt van szomszéd igyon, ne sajnálja magától ezt a kis szíverősítőt. Pálinkákkal nincs is baj, nagyon nem lehet elrontani de a bor az valami cefet. Hajnaltól késő mikulásig gürcölnek a szőlőben, befektetett idő és energia kijön literenként 2500 forintra és olyan mosogatólevet gyártanak belőle, hogy az embert kerülgeti a szapora.

Nejem egyik délelőtt feküdt mellettem a fűben és a lába az égben egy fa törzsének támasztva, ilyet a szomszédok sosem láttak és nem is értik. Az egyik kínjában mikor arra jött megkérdezte, hogy van munka bőven, mi??? S nézett a nejemre kérdőn.
Nem, nekünk nincs semmi, vágta oda a nejem keményen és még jobban elkényelmesedett a fűben. Én közben meg nem tudtam hova fordulni úgy vihogtam.
Nagyon nem kedvelnek bennünket, mert mi szeretünk élni és élvezzük a telkünket.
Dolgozunk mi is, de mellette lazítunk ahogy a csövön kifér s a lazításunk sokkal látványosabb, mint az elvégzett munkánk. Viszont nem nekik élünk, nem nekik dolgozunk és pihenünk s nem is tartozunk beszámolóval, hogy miért.
Csak fura, nem tudják értelmezni, mert Ők állandóan a kapa végén lógnak, mint ha valaki szünet nélkül vesszőzné Őket.

Ezt nem lenézésből írom, tény, tényleg nem tudnak kikapcsolódni, folyton aggódnak valami miatt. Valami mindig baj és mondják is, hogy az a baj, meg valami mindig drága. Megint felemelték az árát, aztán mondják az embereket, meg hogy ma ilyen a világ. Könnyen feldolgozható sztereotípiák.

A számításom bejött, a macskák kifigyelték a békákat is a csirkecsontok mellől és csönd lett. Kicsit furdalt a lelkiismeret, hogy a két békának annyi, hisz olyan kecsesek voltak és nagyok, meg a nevük is. De aztán elhessegettem az önvádló gondolatokat.

Tudod mire emlékeztet engem ez a sztori? A húsvétkor ne vegyél a gyerekednek kis állatot c. epizódra, akárhogy is visít.

1990-ben megláttam a helyi kis állat kereskedésben a kacsákat. Kicsik voltak és aranyosan sipogtak.
Vettem kettőt hirtelen felindulásból.
Eleinte babusgattam őket, hogy patyi-patyi-patyi. De később elég sok sört meg kellett inni, hogy tudjak tőlük aludni a szobakonyhás albérletben. Hajnalban meló, de előtte emel, céloz és blutty, csak nem a sörét, hanem a sörét s nem habosan.
Pár nap múlva rájuk untam és elvittem őket a Kosztolányira, a feneketlen tóhoz.
Hajnalban mentem, hogy senki se lásson és elengedtem a kis kacsákat a vízen.
Még el sem tudtam menni a partjától és mindkettő elpusztult, harcsa, harcsák ették meg. Megérezték, ahogy kapálódznak a víz tetején és sipákolnak. Fene tudta, hogy van benne harcsa.
Persze gyerekkoromban volt ismerősöm, aki kis kacsával fogott a kettős kőrösön harcsát. Rákötötte a lábára a hármas horgot és elengedte a folyón.
Egyszer csak eltűnt a kacsa, lenyelte egy hatalmas harcsa. Ültem a tűz mellett, forgatták a nyárson, locsolták olajjal és fűszerezték, nagy anekdotákat meséltek egymásnak és fogyott a bor, emel, céloz, bulutty.