Istent, mint nem létező fogalom nevét kisbetűvel leírni helytelen, hisz annak ellenére, hogy nem létezik, arra találták ki hogy uralkodjon rajtad.
Jogosan gondolod magadban, hogy ha nem létezik Isten, akkor úgy írod, ahogy akarod és nem szolgálsz neki, te vagy az úr.
Megveted azokat az embereket, akik térdre hullanak egy nem létező Isten előtt? Mit gondolsz egy olyan emberről, aki nem lévén segítség úgy fohászkodik magában, hogy Istenem segíts. Annak az a név csupa nagybetű, nem csak az I. Le sem merné írni, szájára is csak félelemből veszi, mert az az utolsó reménysége, már mindent megpróbált, sok pénzbe került.

10 éves koromban szerelmes voltam a Rimba Ildibe. Bearanyozta a napomat ha együtt utazhattunk a dobozi buszon, ott álltam végig mellette, a többi tanyasi srác vele együtt vihogott és csapkodták a térdüket, de rám még csak nem is nézett. Aztán beköszöntött a tél és előkerültek a szánkók. Mindenki átment a Lukucz Pistáékhoz szánkózni, mert az ő szenes dombjuk volt a legnagyobb. Nekem nem volt szánkóm. Egy szalmakazalról letépett nylon darabbal csúsztam le 4 méter magasból. A fagyos brikettben egy hajtű kanyat és az alján még ott a melorációs árok jégbe fagyva. Visítoztunk, ahogy leértünk az aljába, onnan a gödörbe és át a jegen a túlsó partra. A Rimba Ildi is ott volt, de én nylon darabbal nem keltettem fel a figyelmét, voltak ott méretes szánkók.

Aztán látomásom volt, láttam a jövőt, ahogy 2007-ben ülök a gép előtt és írom ezt, hogy ma sincs másképp. Mercedes, bőrülés, vastag buxa és megnyílnak a női szívek, rabul ejtik őket.

A Rimba Ildiből hamar kiszerettem, csak csalódni tudtam benne. De sebeimet nyalogatni nem volt idő, mert színre lépett az egyik szomszéd nő és feledtette a fájdalmakat. Vittem neki csokit is a dobozi buszhoz, aztán megjött. Felszálltunk és hozzám is szólt, beszélt hozzám, mosolygott és belopta magát a szívembe, egyszer otthon is hagytam a táskát és szaladtam vissza. Mindig vágyódó szívvel néztem utána, ahogy leszállt a varrodánál és bement dolgozni.
De Ő is belémtaposott a galád. Egyszer hazafelé a buszon ültem és már messziről láttam, ahogy Ő és egy férfi várták a buszt, megölelték egymást és puszi is volt. Nem tudtam róluk levenni a szemem, belém égett a látvány, mint a billog és elhatároztam többet nem szólok hozzá. Erről Ő valószínűleg a mai napig nem tud, ha csak el nem mondjátok neki vagy ha olvassa. Na innen írom, hogy szia. Megoldódott a szerelmi válság, túléltelek, mert jött a Tóth Hajni.
Iskolában volt ünnepség és kaptunk csokit, szólt a zene és felkért lassúzni.
Érted, Ő engem. A karjaiba omlottam és szorongattam. Végre egy nő az életemben, beérett a bizonyítási vágyam. Próbáltam felhívni magunkra a figyelmet, hogy mindenki lássa. Látjátok egy nő van a kezeim között, lassúzunk, átölelem a derekát és egyre lejjebb. Forogtunk és szédültünk, meleg, mit meleg, langyos és örökkön tartó hőmérsékletek, éreztem a bőrét, a zenét. Akkor még Halász Judit is csak lány volt és zúzta a gitárt.
Akkor este életemben először boldog voltam, még a macis sajtot is nekiadtam, meg próbáltam elkérni mástól, hogy a kedvében járjak de nem adták.
Igen kollégisták voltunk, tudom hogy nem kérdezted. Mivel én tanyasi gyerek voltam s a szüleim nem értek rá foglalkozni velem, beadtak egy kollégiumba, csak hétvégén mehettem haza. Közben Ők elváltak, én meg nem tudtam hová legyek. Mentem Anyámhoz, de az uszított Apám ellen, Apám meg közben elköltözött valami nőhöz a Hajós utcába. Másik hétvégén megtaláltam és utána mentem. Örültek nekem, Apám is és az új anyám, délután elvittek fagyizni.
Este véletlenül összetörtem egy asztali lámpát, játszottam és levertem.
Aztán hallottam a nőt perelni Apámmal, hogy nekem ide ilyen gyerek nem kell.
Apám még aznap éjjel otthagyta a nőt és az utcán nevettünk már késő este, és közben fogta a kezem, hogy dögöljön meg az ilyen és nevettünk. Akkoriban nem volt neki más csak én. Hosszú időre ketten maradtunk. Elvitt kirándulni motorral. Megálltunk, mert darázs ment a sisakom alá és megcsípett. Apám sietve kapkodott. Lecsatolta a sisakot, megnyálazta az ujját és dörzsölte a sebet, aztán egy nagyot köpött az ujjára és erősen rányomta. De rendbe jött.
Éreztem, hogy törődik velem, még ha le is köpött, jólesett.

Apa? Nem létező fogalom, pedig térdre hullnék előtte.
Mindig siet, mindig dolga van, mindig dolgozni kell. A telefont is úgy veszi fel, fiam most dolgozok. Ő az a fajta ember, aki felemeli a két kezét, hogy amíg ezeket látom és meglengeti...én ebben bízok. A végén egy nagy betű, de az Elején is, mégis csak az Apám, Zvolenszki István, még ha ritkán is látom. Istent ki látta, előtte térdre ki állna, vagy arra vár, hogy darázs menjen a vaskalap alá? Aztán jön Isten és megnyálazza a sebet, dörzsöli.
A napokban beszélgettem a fiammal pont, hogy mennyire utálja, mikor koszos az arca és a nyálammal próbálom eltüntetni róla, én is rányomom a z ujjam és dörzsölöm, ő meg kapja el a fejét.
A kutya mindig nyalja a sebét és a kicsinyét, mindent azzal gyógyít, kutyaharapást is, vagy szőrével? Mi a szösz? Vagy nagy betű?

Köpök rá.

Ez 22,7
Apát és anyát megútáltak te benned, a jövevényen nyomorgatást cselekedtek te közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned.