„Aki valóra váltja az álmait, azt nem érdekli, mit gondolnak azok, akik álmodni sem mernek! Én e szerint élek” Váci Zsuzsa

Sok embernek okoz fejfájást az ajándékvásárlás szeretteinek.
Mit vegyünk neki?
Ha közeli hozzátartozó, akkor azért nehéz, ha barát, munkatárs, vagy egy közösség tagja, mindenképpen dilemma.
Mit lehet venni a szüleinknek, nagyszüleinknek, gyermekeinknek?
Mi az, ami nem kommersz, még is népszerű, szívesen emlékszik rá évek múlva is?
Vegyünk könyvet, dezodort, vagy csak simán egy ajándékkosarat?
Bonbont, mozijegyet, mobiltelefont, esetleg egy csillogó autót?
Kinek-kinek a pénztárcája diktálja a lehetőségeket, vagy nem.
Találkoztam egy házaspárral, akiknek nagyon megszaladt, szó szerint.

Mit szólnál hozzá, ha egy este a szüleid azzal állnának eléd, hogy: tessék lányom, vettünk neked egy Rio de Janeiro-i karnevált, tied az egész.
Vagy mondok jobbat, hazai: vettünk neked busójárást.
Nem, nem várj, van még jobb: szüreti bált vettünk neked!
Manapság valakinek űrutazást adni ajándékba, vagy venni egy egész szigetet nem nagy kunszt, tényleg csak a pénztárca a megmondhatója, hogy ki meddig mehet el.
De hallottál e már olyanról, hogy valaki születésnapjára egy futógálát kapott?

Bevallom őszintén, amikor először hallottam róla, s felkértek, hogy dokumentáljam a születésnapi ajándékot, akkor egy kicsit megrémültem. Eszembe jutott, hogy utoljára 10 évvel ezelőtt futottam, akkor is véletlenül. S lelki szemeim előtt megjelent, ahogy a kamerával próbálom utolérni az ünnepeltet, torkom kiszárad, levegőért kapkodok, az első száz méteren talán még meg is előzöm, de utána menthetetlenül mentőt kell hozzám hívni.

Megkérdeztem édesanyját (Dr. Takács Zita), hogy honnan az ötlet, s hogyan jutottak el a megvalósítás végső fázisába, hogy a meglepetés ereje megmaradjon?

A lányommal több kisebb-nagyobb futógálán elindultunk már. Én futottam 4-5 kilométert, ő lefutotta a távot végig, s terveztük, hogy elindulunk együtt, s teljesítünk egy félmaratont.
De sajnos lesérült a bal kezem, s nem tudtam vállalni, a lányom pedig a fejébe vette, hogy addig, amíg be nem tölti a 30. életévét, Ő mindenképpen elindul egy futógálán.
Mivel miattam csúszott le az utóbbiról, s közelgett a 30. születésnapja, kötelességemnek tartottam, hogy megszervezzek neki egy futógálát, még ha egyszemélyeset is.
Mondtam én neki előtte, hogy lesz itt Nógrád megyében valami futóverseny, arra benevezhetnél. Aztán egyre konkrétabban utaltam rá, hogy Bánkon, a tó körül, onnan indul.
De hiába kereste a nyomát az interneten, nem talált semmit.
Anya, te miről beszélsz?!
Muszáj volt neki elárulnom.
De ezzel nincs vége, ez tényleg az első volt, a második azonban már nyilvános lesz. Bárki benevezhet, megszervezzük, jövőre ugyanitt, a távolság is ugyanaz, pontosan 21 km.

A férjem gps készülékkel járta körbe a tavat, majd autóba ült, megtette a távot oda s vissza, hogy méterre pontos legyen. A szurkolótábort pedig én szerveztem, a segítségemre volt a felsőpetényi polgármesternő Papp Éva, aki az óvó nénikkel és az óvodásokkal egyetemben ott volt a startnál, majd Felsőpetényben is, ahol lakunk. Várták a lányomat az óvoda előtt, a kicsik hangosan buzdították, rázták a csörgőket, pomponokat, szaladtak utána az úton, nagyon hangulatosra sikeredett.
Felsőpetény és Nőtincs között van a vízmű telep, ott volt a forduló. Ha jövünk vissza Petény irányába, a jobb oldalon található több hektár Miskantus (miscanthus) ültetvény, amiről a gála kapta a nevét. A Miskantus a fűfélék családjába tartozó nád. Energia nád, fűtésre használják, erőműveket, háztartásokat egyaránt, jelenleg a kísérleti fázisban tartunk a termesztésével.

Ha már futógála, szó szerint futva érkeztem a nejemmel, mert indulás előtt otthon hagytam a kamera akkumulátorát, s a kazettát. A helyszínen már készültségben volt a stadionnyi óvodás, lengették a pomponokat, s izgatottan várták, hogy mi fog történni.
Az ünnepelt e pillanatban épp nem sietett, élvezte a félmaraton előtti felkészítő masszázst a Tó Wellness Hotelben.
Végre felbukkant a hotel teraszán [fotósok hada várta], taps, köszöntés, zenére bemelegítés az ovisokkal, folyadékbevitel, nagy levegő, s eldurrant a startjelző papírzacskó.
Hamar eltűnt a szemünk elől, nem győztük követni az autóval.
A tavat körbefutotta, s zengett a környék az óvodásoktól, rokonoktól, barátoktól: hogy hajrá Zsuzsó! Hajrá Zsuzsó! Percek alatt elhagyta a falut, mi meg ki-be ugráltunk az autóból, hol előtte, hol utána.

Menj a kanyar után, s ott húzódj félre! Ok, ez jó, közelíts rá. Felfutottam egy dombra, bokáig belesüllyedtem a sárba, nem volt időm előkészülni, már fel is bukkant. Visszatartottam a lélegzetemet, hogy ne hallatszódjon bele a filmbe a zihálásom. Langy szellő, madárcsicsergés, kellemes napsütés, én meg a kamera mögött felfújt képpel, felvétel vége, végre levegőhöz jutottam.
A férje is a kisfiával, és a szülei is követték autóval, s néhol az óvodások is kiszálltak a kisbuszból, hogy integessenek neki.
A feleségem félúton rám nézett, s megjegyezte: hogy nem semmi teljesítmény, én már most elfáradtam. Aztán mondtam neki, hogy taposson bele, mert lemaradunk a célszalagról.
Út közben lelassítottunk Zsuzsó mellett, s cinkosan megjegyeztem neki, hogy más meg ne hallja: ha akarod, elviszünk egy darabon…
Jót nevetett rajta, de folytatta az útját.

Azt is szerettük volna lencsevégre kapni, ahogy megérkezik Bánkra, s azt is, ahogy átszakítja a célszalagot. Ezért aztán nekünk is futnunk kellett egy kisebb távolságon.
A tüdőm helyén úttörősíp, kipirosodva ziháltam, s megirigyeltem azokat, akik sakkbajnokságról tudósítanak.
Az ünnepelt az utolsó száz méteren láthatatlan volt, eltakarta a tó körüli nád, majd hatalmas üdvrivalgás, ahogy megjelent az élénk narancssárga felsőben. Mosolyogva bontotta le a célszalagot, aztán a térdére támaszkodva kifújta magát, s fogadta a családtól a gratulációt.
S, ahogy ez egy rendes futógálán lenni szokott, a végén díjkiosztás.
Zsuzsó lett a befutó, a dobogós, az első helyezett.
A szüleitől átvette az aranyszínű serleget, a magasba emelte, 30 szál gyertya gyulladt, elfújta, még egy utolsó fotó, amin az egész család rajta.

Boldog születésnapot!
Köszönöm, hogy jelen lehettünk.

[kísérő képek]