Használatba vételi kérelem

Tisztelt képviselő testület! Kérem önöket, hogy hozzájárulásukkal támogassák induló családi vállalkozásunkat, mely eleinte kicsiben, később, ha már sikerült megtalálnunk, s megvásárolnunk az ideális területet, akkor már komolyabb méretű állattenyésztés lenne.
Kecske, birka, mangalica, részben ridegtartás.

Jelenleg a terület, amit megvásárolni szeretnénk, egyrészt nincs körülkerítve, másrészt haszonélvezeti, s egyéb családi bonyodalmak miatt nem lehetséges. Ezért gondoltam arra, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő szennyvíztelep + épület, a kezdésre alkalmas lenne. A kerítés jelenleg vadak által megrongált, a tartózkodó helység napi életvitelre, az állatok felügyeletére alkalmatlan. A terület tele van szórva szeméttel, ahogy az épület is.

Amennyiben a képviselőtestület pozitív elbírálásban részesít, vállalom a területet övező kerítés és a leamortizálódott épület felújítását, állagmegóvását, a felgyülemlett szemét eltávolítását. Természetesen tudomásom van róla, hogy tervben van a terület rekonstrukciója, így ebben a tudatban, ideiglenesen szeretném használatba venni.

Továbbá írásban kijelentem, hogy az általam elvégzett munkafolyamatokért, anyagi ráfordításért az önkormányzatot semmilyen felelősség nem terheli, követeléssel a jövőben nem állok elő. Azt csak is a saját magunk higiéniai, és az életminőséget javító céllal végzem el.

Tisztelettel: Zvolenszki Zoltán és családja.

Bővebben: (indoklás) de ez már csak az interneten.

A gyermekkoromat tanyán éltem háziállatokkal körbevéve, tyúkok, kacsák, libák, gyöngyös, kutya, macska, 25 tehén, 25 bika. Hajnal 4h-kor keltem, etetés, itatás, nem volt teher, szerettem csinálni, de iskolába mindig úgy jártam, hogy érződött rajtam a tanya illata, ami 1*1km-es volt. Egy kisebb erdő, kukoricás, lucernás, ebben éltem, ebben vagyok jó.
20 évesen Budapestre költöztem, hatalmas fordulat volt, erre szokták azt mondani, hogy szédülök a betonon, de hamar feltaláltam magam. Saját vállalkozásba fogtam, s egy kis idő elteltével már saját házam volt egy gyönyörűséges kis faluban, Szigetszentmárton. Parasztház, ahová hétvégenként a lányokat invitáltam.

A feleségem volt az első hölgy, aki korán kelt és kapát fogott a kezébe, mert hozzám hasonlóan Ő is vidéken született (Érsekvadkert). A szomszéd idős hölgy meg is jegyezte, hogy látom a jányka szeret kapirgálni, a feleségemmel itt indult a közös pályafutásunk. Majd munkaügyből kifolyólag ismét Budapestre költöztünk. Miután megszületett a második gyermekünk, már érett a téma, hogy menjünk vissza vidékre. Budapesten az égbolt nem kerek, csak a magas tűzfalak, vészmegoldásként vásároltunk egy nyaralót Kulcs községben, ami csak arra volt elegendő, hogy hétvégenként lássuk a napot. Zöldség és gyümölcstermesztés, de mindketten éreztük, hogy ez nem az igazi. Akkor jött a kőkemény elhatározás, hogy ténylegesen költözzünk vidékre. A választásunk Bánkra esett. A feleségem Érsekvadkerten született, s fontosnak tartottuk, hogy közel legyünk a családhoz, ráadásul Bánk a maga nemében különleges hely. Már a költözés előtt lázas gyűjtőmunkába fogtam az interneten, ez ma már sokak előtt ismert. A feleségem szorgalmazta, hogy ne tanyára menjünk lakni, emberek közt szeretne élni, egy településen belül, én a tanyát erőltettem. Végül közös nevezőre jutottunk. Amikor a házat kiválasztottuk, szimpatikus volt, hogy mindenki fürdőruhában, papucsban sétálgat, majd ha elmúlik a nyár, már nincsenek jelen. Eleve csak hétvégén vannak kint, szeptembertől májusig pedig senki. Majdnem tanya. Mivel nincsenek szomszédaink (néha). Amikor vannak, akkor is örömmel jönnek át hozzánk, hogy gyere guga egy sörre, meg bográcsozunk, s értékelik, hogy egész télen nem volt betörés a környéken, mert jelen vagyunk, s a jelenlétünk garancia.

A feleségem zenész, zenetanár, én meg már voltam minden, nehéz felsorolni, hogy miben próbáltam ki magam, de visszavágyom azt a korszakot, amikor nem jártunk henteshez. Apám, s anyám volt a hentes, a saját tanyánkon. A magunk által megtermelt zöldségeket, gyümölcsöket, s az általunk tartott háziállatokat fogyasztottuk. Sok munkával, s rengeteg örömmel jár. Látni a születésüket, fejlődésüket, s a gyarapodást.

2013 tavaszán hoztam haza csibéket és nyulakat. Ez amolyan, veszünk egy kulcsi nyaralót félmegoldás volt. A terület alkalmatlan rá, nyaralóövezet, a nyulakkal még nem is lenne gond, de a kakas kukorékol, s nem kicsit, s nem keveset. Jelenleg van vagy 5kg és olyan hangja van, mint a légvédelmi szirénának. Kaptam ajándékba 8db japáncsibét, azokat is felneveltem, de azok nem tyúkok, kint alszanak a fenyőfán, és úgy viselkednek, mint a rigó, átrepülnek a negyedik szomszédba is, ha a kedvük úgy tartja. A japcsi kakas meg nem csak reggel kukorékol, hanem hajnal egykor, kettőkor, háromkor, amikor éppen rájön. Egyelőre nincs vész, mert éppen kifutottunk decemberből, de ha jön a tavasz, s megjönnek a nyaraló tulajdonosok, akkor vagy levesbe kerülnek, vagy találok nekik megfelelő élőhelyet.

Már régóta agyaltam rajta, hogy mit kezdjek magammal, meg a vágyaimmal. A 2013-as év bebizonyította, hogy el tudom végezni ezt a munkát, akik látták a tyúkjaimat, s a szabadon élő nyulaimat, irigykedtek, s dicsértek. Viszont folyamatosan éreztem a helyszűkét, s hogy ezt nagyban is tudnám csinálni. Természetesen van munkám, sokrétű, ami viszont egyre terhesebbé vált. Informatika, szerviz, hangosítás, filmezés, stb. Úgy alakult, hogy a nagyobbik fiam Levente, aki egy év múlva éppen hangtechnikus iskolába készül, apránként átvette a munkáimat. Észrevétlenül jutottunk el oda, hogy eleinte odaadtam neki a telefonomat, hogy hívják őt, beszéljék meg vele, intézze, s helytállt. Később úgy gondoltam, hogy jól van ez így, eleve erre a pályára készül, hangosítás, világítástechnika, filmezés, vágás. Miért ne adhatnám át neki folyamatában a munkáimat, s én miért ne válhatnék azzá, amivé mindig is szerettem volna lelkem mélyén?

Állattenyésztés, jóban vagyok velük, ha bemegyek a tyúkudvarba, a hátamra ugrálnak. Ha kinyitom a műhelyem ajtaját friss levegőért, akkor a japik besereglenek, s felülnek mögém a fotelre, onnan lesik, hogy mit gépelek. Átmeneti időszak van, a telefonom közel egy hónapja ki van kapcsolva, nem szeretném, ha bárki felhívna munkaügyben, hogy oldjam meg a problémáját. Jelenleg nekem van problémám, s ha sikerül megoldani, akkor többé telefonom sem lesz, nem tudnak elérni csak személyesen.

A tavalyi évem fele arra ment el, hogy házat eladni, tanyát venni, már a nejem is hajlott rá, mert átérezte a helyzet súlyosságát, hogy milyen harc megy bennem. Közben elment Vácra tanítani, több lehetőség, előrelépés. Elkezdtem lesni a Vác környéki tanyákat, volt is egy jó lehetőség, 2 hektáros terület, erdő, 3 szobás, vendégház, melléképület, eddig lovas iskolaként üzemelt. Az egyedüli akadály az időtényező volt. A saját házunkat eladni, költözés, macera. Szeretünk itt lakni, más megoldás kellett.
Találtam egy finom erdőterületet, hamar beleszerettem, de az élet olyan csodás, hogy beiktatta a bürokráciát. Egyelőre nem lehet, márpedig ott van tiszta vizű patak. Maradhat a házunk, én pedig elkezdem élni az álmomat. Ez a majd később nagyon felbosszantott, nehogy már. Most fogom elkezdeni, mert most van bennem annyi és olyan energia, ami erre kell, s elegendő.

A megoldásra véletlenül jöttem rá, már éppen feladtam az egészet, s eszembe jutott a bánki szennyvíztelep. Van rajta egy faház, ami jelenleg romos, valaki lakja láthatólag, tele van szeméttel, visszataszító. A terület hatalmas, pont elég a kezdéshez, körbe van kerítve, de a vadak sok helyen tönkretették, átjárnak, túrják a területet vadakhoz illően. Én megláttam benne a szépséget. Sok munka, kezdéshez pont jó, az egész nyarat ott szeretném tölteni kecskékkel és birkákkal. Aztán majd idővel továbblépek, de valahol kezdeni kell.

Tudom, hogy manapság a legegyszerűbb megoldás a közmunka.
Köszönöm, hogy bárki elolvasott.

Bánk voltam gugáról