Gyalázzuk együtt Istent!

Svédasztal. Az idős házaspár befizetett a horvát tengerpartra, ilyen lesz reggeli, meg vacsora alapon. Az ebédet úgy oldották meg, hogy dupláztak a svédasztalról, szendvicset csináltak belőle, és elrejtették a zsebükbe. A szomszéd még pajkosan rájuk is nevetett, hogy de nagy az étkük maguknak, utána kacsintott, hogy náluk is így megy. Az idős házaspár az elején megpróbálta előkelően végigpásztázni az asztalt, hogy milyen falat illik az ajkukra, s miután rájöttek, hogy a marhacsorda sáska módjára mindent azonnal lerabol, már nem pazarolták arra az idejüket, hogy a kést és a villát a tányérjuk fölé finoman emelgetve meresszék a szemüket. Senki sem hitte el róluk, hogy előkelő emberek, muszáj volt tömeggé válniuk, s együtt rá rohanni a koncra. Elmarták mások elől a legfinomabb falatokat, ugyanolyan állatot lettek, és még többet is vettek, hogy a parton el tudjanak majszolni drága ebéd helyett egy szendót.

Arra szeretném kérni maximális tisztellettel minden hasonlóan gondolkodó embert, mint én, aki tiszteletben tartja a törvényeket, családja van, dolgozik, nem segélyből él, nem a napot lopja. S, így jogot formálhat arra, hogy önálló véleménye legyen, szavazhasson, s szabad vallásgyakorlásban vehessen részt, hogy csatlakozzatok hozzám, mindenki, aki úgy gondolja, hogy egy nem létező dolgot, személyt, akármilyen csúfosan lehet gyalázni, természetesen tiszteletben tartva azt, hogy ezzel másokat ne sértsünk meg. Aki tudja hol a határ, az tegye le mellettünk a voksát és hirdesse, alapítsunk mi is egy új vallást, ami ugyanúgy a megfoghatatlanra épül, amibe mindent bele lehet magyarázni.

Szóval embertársaim! Aki hisz benne, hogy Isten nem létezik, s ezt ki tudja nyilvánítani úgy, hogy egy hívő azonnal levegőért kapkod, s törvény mégsem bünteti, az kapaszkodjon meg!
Nem vagy egyedül! Hidd el nagyon sokan vagyunk, többen, mint gondolnád, vagy mások gondolnák. A média mindegy, hogy mit ír, csak is azért írja, hogy kisebbnek tüntessen fel bennünket, mint amekkorák valójában vagyunk.
Hidd el én tudom, hogy Istenre semmi szükség, nem létezik, sohasem volt, az emberek csak azért hisznek benne, hogy megnyugodjanak, van aki megbocsássa neki a sok szemétséget, amit minden nap, minden percében elkövetnek. Nem Isten oldozza fel őket, hanem ők önmagukat.
Beülnek a templomba zsolozsmázni, utána a férfiak a kocsmába, az asszonyaik meg rakott szoknyában fújják egymás fülébe a sustorgásokat. Ha nem hajtaná haza őket az éhség, akkor napestig káromolnának egymás fülébe, mert az erkölcsöt azt szeretik, s szeretnek úgy kinézni, hogy valaki tartsa őket valamire, de minden apró hibájukat rejtekezik. Sőt, ha lehet erényt faragnak belőle, hangosan hirdetik, hogy ők nem olyanok, bezzeg mások, mint ha Isten, aki megbocsátó, ebben lelné örömét. Hiszen miért szeretne egy olyan embert, akinek nincs miért megbocsátania, aki magasztos, aki erkölcsös, hibátlan, s van mire büszkének lennie? Mi dolga az ilyennel Istennek?

Az ilyen embernek, aki büszke, nem mosolyog, a szája, mint a kés pengéje, s ritkán néz csak másra, annak nem Istenre van szüksége, hanem elismerésre.
Én szabadon vallom, hogy Isten csak kitaláció, ha Isten létezne, azonnal véget vetne a karácsonyi ünnepeknek, ahol mindenki csak azt nézi, hogy mit vegyek annak, akit soha nem is szerettek, s mennyibe kerüljön. De Isten, aki nem létezik, hagyja, miért ne hagyná, ha nem tud közbe avatkozni.
Hisz nem létezik. Szóval ne hidd, hogy egyedül vagy!
Ha Isten létezne, akkor minden hívő jól járna, s nem csak abban bízna, hogy a túlvilágon, ahonnan még senki sem jött vissza, ott majd jó lesz. Mi erre a bizonyíték? Ilyet én is mondhatok, hogy aki nem hisz Istenben, annak jobb dolga lesz a másvilágon, mert ehhez a csoporthoz tartozott. Bizonyíték nincs rá, úgyhogy marad a tudat, hogy közénk tartozott, ezt hitte el. Ha elhitte, senki sem fogja neki bebizonyítani az ellenkezőjét, mert ebben fog hinni.

Csatlakozzatok hozzám minél többen, mert szeretnék egyházat alapítani, szerintem nem reménytelen, biztos van egy csomó ember, aki keresi a hitét, de egyetlen Istenben hívő egyház sem felel meg neki, mert mindegyik álságos és átlátszó. Alázatnak, bibliai életmódnak nyoma sincs, mindegyik pap csak az egójára ügyel, hogy ő sérthetetlen, támadhatatlan, mert Isten embere, elöljáró. Anyád picsája!
Csak azért, mert eljártál egy iskolába, meg levizsgáztál Istenből?
Na, derék, ha az összes hibbant életképtelen, aki a való életben képtelen érvényesülni, és csak az jár az eszébe, hogy az emberek nyakán élősködjön, s sápítozzon, hogy kevés az egyháznak a pénz, mind papírt kapna róla, hogy Isten embere, hát szépen mondom, hogy hányadán vagyunk. Nem kéne inkább Istenhez fordulni, ha valami probléma van? Hja, hogy Isten nem hallgat meg benneteket, csak is az állam segíthet rajtatok, ti is az adófizetők pénzén élősködtök, meg néhány hittérített 1%-án. Hát ez lenne Isten, erről szól?

Na ezért alapítok én is egy szabadegyházat. A nap 24 órájában szeretném gyalázni azt az Istent, aki nem létezik, s nem is szorulsz sem a kegyelmére, sem a védelmére, hiszen a fizetést ugyanonnan kapod, ahonnan a rendőr, csak te nem állítasz ki csekket, hanem felállsz a gyertyagyújtott pulpitusra, és elmagyarázod, hogy adják oda neked szívből, mert Isten majd megbocsát. S aztán a sok gyalult agyú dobálja az offetóriumot, mint ha Isten is számlálná a csengést, hogy mennyit dobott. Sőt, nem is nagyon bíznak Istenben, hogy megszámolja, bemondatják veled a hangosbemondóba, hogy ez meg ez ennyit és ennyit adakozott. Isten most biztos tapsikol.

Nem akarok idézni a Bibliából pont én, aki fikarcnyit sem hisz Isten létében, de nem az van benne, hogy ne tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal? Ciki ez pont egy olyan ember szájából, aki páros lábbal tesz Istenre. Nekem nincs szükségem Istenre, nem én hívom segítségül, mert hazug életet élek. Én azt mondom, ami van, őszinte vagyok, nincs szükségem Istenre ahhoz, hogy vasárnaponként gyászba öltözzem és megbocsássa a vétkeimet. Én nem bántok senkit, teljesen ártalmatlan vagyok, senkinek sem akarok rosszat. Nem én súsárlok a négy falaim között falubelieket, hogy milyen alávaló emberek. Nincsenek olyan tetteim, amit a nem létező Istennek kéne bizonyítanom, hogy tulajdonképpen én erkölcsös ember vagyok, mert hozzám képest mások milyenek.
Én tiszta vagyok, nem bántok senkit, csak annyi a bűnöm, hogy nem hiszek abban az Istenben, aki szüntelenül megbocsátja a szemétségeidet.

De menjünk tovább, rájöttem, hogy nem is hülyeség, amit csinálsz, mert az emberek hitét a végtelenségig ki lehet használni, s ha már úgy is csak egyszer élünk, akkor ellopom a mintát, ala franchise, és én is használom, hisz Isten nem létezik, így nincs, aki megbüntessen. Én is elhitetem magamról, hogy lelkész vagyok, a lelkeken segítek, elég, ha egy hülye elhiszi, utána magától terjeszti, ez olyan, mint a ragály, egymásnak adják át, szájról szájra terjed, csak azt veszed észre, hogy szaporodik a nyáj. Neked semmi dolgod, piramis rendszer, egyre többen lesznek, hozzák be maguk alá, tök mindegy miről hablatyolsz, tisztelnek téged, mert valami Istenséget keresnek, s nálad kötöttek ki. Mindent elhisznek, vagy ha kétségeik is lennének, az erkölcseik nem engednék, hogy szóvá tegyék neked. Mert még megszólnák őtet, ezért inkább csöndben marad. Micsoda üzletág, s van mire építeni, egy csomó ember hisz abban, hogy Isten nem létezik, és szeretné korlátlanul káromolni, meggyalázni, csak nem merik kimondani mások előtt. Egyszerűen meg kell őket tanítani hogyan kell megtagadni úgy Istent, hogy másokban ne keltsen megütközést, csak is higgadt érvekkel, érzelmek nélkül, mert mindig az érzelmekkel van a baj.

Arra gondoltam, hogy lemegyek a faluba, és minden embert megkérdezek, hogy szerinted létezik Isten? Elsöprő nem, sőt már a sablonos érveiket is ismerem, hogy miért nem. Szerencsére pont ez a téma, ami senkit sem hagy hidegen. Nem kerülne sokba rábeszélni, hogy nincs Isten, mert sokkal könnyebb vele elhitetni, mint azt, hogy van. Ennyi, én is egy Isten leszek, a nem létező Istent fogom ezen a földön képviselni, ami nincs. Azt meg nem nehéz megindokolni, nem kell hozzá egy egész Biblia. Nincs és kész, az én vallásom egyetlen mondatra épül. Jöhetsz itt most a sok száz éven keresztül íródott Bibliáddal, hogy az Isten szava. Emberek írták és kész. Miért, szerinted az egész könyvet találták vagy mi?
Az embereknek meg sok a bűne, és a fantáziája, kitalálták, hogy az elkövetett bűneik az semmi, mert van egy mindenható, aki az összes mocsokságot egyetlen kattintással helyre rakta, sőt, a világ elejétől erre készült. Hippp, hippp, hoppp, barba trükk, s mindjárt keresztre feszítette a fiát, sőt még valami leplet is őriznek egy templomban, hogy jobban elhiggyed. Érted, tök mindegy milyen geci vagy, lényegtelen, hogy egész életedben a szomszédodat káromoltad, lejártál panaszra a polgármesterhez, feljelentetted az adóhatóságnál, ráhívtad a rendőröket, a híd alá szartál, pótossal kivitted az erdőbe a sittet, loptál, gyaláztál, másokon átgázoltál, a svédasztalról is hazavittél a gelebedben. Tök mindegy mekkora geci seggfej voltál, van Isten, aki mindezt megbocsátja. Vasárnap elmész, illárom haj, mondj egy miatyánkot, meg vessél két szűzmárját, oszt jóccaka, már is jobb ember vagy, az összes bűnödtől megszabadultál.

Hétfő reggel lehet megint előröl kezdeni, olyan menetrendszerű, mint az étkezés. Már hajnalban a boltban kezded, mikor az előtted levő csak két zsemlét és 10dkg párizsit kér. Te meg hangosan mondod, hogy az egész bolt hallja, kérek vagy 20dkg picket, ha nem túl száraz. Egyáltalán friss? Na adja, majd megkóstolom, aztán van e valami tarja? Mert a férjem azt szereti, aztán lesel körben a boltban, hogy hallotta e mindenki. Na, hát erre való Isten, nincs ezzel semmi gond, egész héten át ilyen buta becsődölt vagy, s utána vasárnap kiöltözöl, s elballagsz feloldozásért, majd megvitatod a templom előtt, amíg a férjed a kocsmádban aláírja a jelenlétit, hogy valaki, aki éppen nem fizette be a villanyszámlát, mert a postás mondta, hogy hozott neki egy felszólítást, hogy az tulajdonképpen milyen ember. Ítéletet alkotsz róla, hirdeted, s nem csak mondod, hanem besértődsz, ha mások nem bólogatnak rá. Te is annak a nem létező Istennek képzeled magad, akinek soha nem volnál hajlandó alárendelni magad. Miért is tennéd, ha nem létezik? Rájöttem.
Valójában te is abban hiszel, hogy Isten nem létezik, mivel nem félsz a büntetéstől.
Bemagyarázod magadnak, hogy vasárnaponként én vétkem, én bűnöm, szűzmária meg ilyenek, s mivel a nem létező Isten így soha sem büntet meg, elhiszed, hogy létezik.

Én pl. létezem, s ha ezért a sok elkövetett bűnödért hozzám könyörögnél, már rég pofán rúgtalak volna, és reggeltől estig éheztetnélek, hogy még egy kukába kidobott falatnak is örvendezz. S soha többet eszedbe ne jusson úgy illetgetni magad mások előtt, a szemedet is úriasan, nagyokat pillázva, hogy az eléd rakott asztal szolgál e olyannal, ami a te beledbe való. Ha Isten létezne, akkor ezt nem engedné, mert te nem alázatos vagy, hanem elvárod, hogy mindenki neked hajbókoljon. Isten te magad vagy, nincs szükséged rá, neked csak desktop.

[Húsvétojás, nagyon brutálisan vallásos, nagyon gugás, nagyon szubjektív, nagyon jutubos és nagyon prezentációs, szóval zsíratomkirály, rajűbercool ]