Guga, hogy te mekkora paraszt vagy!

[prezentációs jutubos filmecske]

(intergugasztikus, gugálatos, csapongó, a szokásos )

1Móz 3,19
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

Gyulának a nagypapája azt mondta, hogy a szőlőművelés után, ha beesteledik, az ember nem kér mesét, könnyen elalszik. Igaza van, nem kellett altatni.
Mondjuk én a kökényesből vettem ki a részem, könyök vastagságú bokrokat irtottam ki a ribizlisből. A kökényesre meg azt mondta, hogy étet.
Egy ifányi bokrot kiirtottam, utána hiányzott a falat.

Gyula egyik este hívott mobilon, hogy guga gyere ki a szemben lévő hegyre, mutatok valamit.
Dehogy akaródzott mennem, akkor szálltam le a motorról, fürödni, enni, és egy pofa sörre vágytam. Tudta, hogy a nap vége felé járok, s megkérdezte, hogy vacsoráztál már?
Igen.
Persze nem.
Belezavarodtam, azt hittem vacsorázni hív, mozdulni sem akartam, medve be a barlangjába, be a fürdőkádba, aztán harapás, s egy pofa sör.
Mondtam inkább holnap, mert még nem vacsoráztam.
De azért elmondta, Berecz Zsuzsa néni, aki nemrég meghalt művelte a szőlőt, ha van kedvem, folytathatjuk, vegyük át a gondozását.
Másnap kimentem, és ugyan már [jártam kint] a szemben lévő hegyen, azonnal kedvet kaptam hozzá. A szőlő mivel gondozva volt szorgos kezek által, jó állapotban volt, a metszéssel sem késtünk el nagyon.

Bánk szőlővesszein nektárt csepegtettél

A kilátás pazar, Bánk eleve pazar (pozor!), a szemben lévő hegyet, ahol a szőlő van, lehet látni a szobánkból. A teraszról is, csak közben a fiamnak kiesik a tejfoga, és meg van rémülve.

Na ez így egy kicsit érthetetlen, ezért érdemes megnézni a filmet.
Ami viszont számomra érthetetlen, hogy egy-egy írásomat megnézi mondjuk x-x000 ember, ha ki van emelve, akkor több, de a filmet, ami prezentálná a hangulatot, arra alig páran lesnek rá. Tessenek megnézni miről szól az írás, úgy lesz kerek. A zenéért bocs, a legnehezebb zenét választani. Legyen magyar, me rugye sem Abba, sem AC/DC nem illik alá, sem Exploited, pedig rockos csávó vagyok, legszívesebben Pogues-t raktam volna alá, de az meg ír.
Vagy olvas.
A lényeg a hangulat, lehetett volna instrumentális, vagy Hobo Blues Band, vagy Kispál, vagy hagyjuk, ezernyi jó zene áll a rendelkezésemre, de egyik sem volt megfelelő. A magyar az mulatni szeret/szüret.

Gyula nagypapája még azt is mondta, hogy nem az szüretel, aki dolgozik.
Kicsit gondolkoztam rajta, hatásszünet. Aztán csak rákérdeztem, hogy ellopják?
Igen.
Az öreg azért hagyta abba a ribizlit is, meg mindent, mert ellopták neki a hagymát, krumplit, szőlőt, mindent. Megunta, pedig szívvel, lélekkel járt ki a földjére.
Kell e ecsetelnem, hogy a tettesek kik voltak (Erlauer???)? Az öreg mesélte, hogy látta őket, Tereskéről, Szátokról jöttek, ahogy megjelent az öreg eliszkoltak, szétdobáltak mindent, ami a kezük ügyében volt. Van hátul földút, azon menekültek, ahol nem látja, s nem keresi őket senki. (találó)

Aztán van még más károkozó is, a szarvas és a vaddisznó, meg a madarak.
Az öreg mondta is, hogy kár vesződnöm a ribizlivel, mert a vaddisznók lelegelik.
Tettem ki sörös dobozokat, hadd csörögjenek, lengedezzenek a szélben. Mondtam is a nejemnek, hogy mostanában sok sört kell, hogy igyak, kell az üres doboz vadriasztónak.
…
Na nem mondd!!?
Pedig végre egy értelmes indok, amiért érdemes inni.

Nejem mondja, hogy a papája büszke lenne ránk, az öreg mindig mondogatta: Fiam csak Isten és a bor soha el ne hagyjon. Igyekeztem hű maradni hozzá, és kapálás közben rá gondolni, sajnos már ő is meghalt, 83 éves volt, kórházban sosem járt, életvidám, mosolygós ember volt. Szerette a földet, az volt a mindene.
Fiatal korában árokásás közben talált egy üveget, a saját borát végig abból itta, a vendégeit, s engem is abból kínált. Megörököltem tőle, ősszel megtöltöm, s minden betérő vendéget abból fogok kínálni borral, mert már lesz saját. Veregetjük egymás vállát, hogy egészségedre.

Az öt éves terv

Terv oszt van bőviben, mert hogy Gyuláék (a nagyapja) földje a szőlő mellett van közvetlenül. Szinte a hegy, ami a házunkkal, szobánkkal szemben van, legmagasabb pontja. Kilátót rá.
Pályázati pénz, de akkor már ne csak kilátó, legyen csúzda, lesikló, mert hogy a földjük van olyan hosszú, mint a visegrádi bob pálya.
Aratunk Gyulám, vagy szüretelünk?
Építsünk inkább ilyen…
Ilyen mit?
…
Építsünk bungalót.
Állítom neked, hogy mindenki ide jönne.

Én inkább medve vagyok, ne jöjjön ide senki, hagyjanak békén, nem vagyok kíváncsi a sötétben akárhova hugyozós, reggel a saját igénytelenségére csodálkozós bulira.
Inkább.
- De nekem akkor sem kell, apám, Én inkább... - Inkább mit? - vágott
közbe atyja türelmetlenül.
- Én inkább folyton... - tárta ki karját az ablak felé a fiú... dalolnék!
- Zene állj.

Amíg nem volt jogosítványom, azt sem tudtam az autónkban hol van a motor, nem hogy olajcsere. Most, hogy földmívesek lettünk, s kapa került a kezembe, mondom, nézd már milyen életlen, horoló kapa, de alig viszi a gazt, az éle girbe-gurba, jó öreg szerszám. Gyorsan felszaladtam Józsi komámhoz, a díszmű kovácshoz (lovat is patkol, árkot ugrik, bokrot nyes), hogy komám élezd már meg. Aztán be is vallottam neki a bűnömet, hogy a nejem évek óta szenved ezzel a kapával, s csak most jut eszembe megélezni, hogy én is használatba vettem. A Suzukival is így voltam, [lett jogsim], és azonnal feltűnt, hogy milyen hiányosságok vannak.
Feljutni a hegyre ölég szuszogós, első alkalommal kapával a kézben, Gyulával mentem fel (nem kéz a kézben). Valami nagyon elfuserált látványt nyújthattunk, mert rögtön megkérdezték néhányan, elkerekedett szemekkel, hogy: hát ti meg hova készültök? Érted, szerszám volt a kezünkben. Idősebbek nincsenek hozzászokva, hogy a fitalok földet művelnek. Erre még visszatérek.
Szóval 30-40 évvel ezelőtt biztos mindennapos látvány lehetett egy kapával a hegyre sétáló férfi, a forgalom is sűrűbb lehetett arrafelé, csak elképzelni tudom, ahogy cipelték magukkal a boros flaskát, lerakták a szőlő tövébe. Intettek egymásnak egy lendületeset, kövér izzadtságcseppek a homlokukon. Összetalálkoztak, megbeszélték az élet dolgait, no húzza meg kend, ejjha, ez aztán finom bor, aztán veregették egymás vállát.
No, valami ilyesmire készülök én is a Gyulával.

Add már, Uram, az esőt!

Időjárás szempontjából rossz helyre születtem, én az ibizai hangulatot kedvelem, állandó 25-30°C, langy szellő, a tenger nyaldossa a…, na hagyjuk. A tél nagy ellenségem, elmedvésedem, be a barlangba, nem tudok magammal mit kezdeni, csak lesek ki az ablakon. A tavasz nagy kedvencem, a hirtelen kicsattanó zöld, a buja virágillatok, szoktam úgy viselkedni, mint egy 5 éves gyerek, s nem is kell nekiveselkednem. Simán kifekszek a fűbe bogarakat lesni.
Most, hogy fődmívesek lettünk, bár az esőt nem jelölném ismerősnek az iwiwen, de hirtelen elkezdtem aggódni, és szeretni az esőt.
A szőlő igényli a napsütést, de kell neki az eső is, a ribizlinek szintén.
Ahogy mogorván néztem ki eddig a csepergő esőre a lakásból, most úgy lesem az eget, meg az időjárás honlapját, hogy lesz e mennyei áldás?
A napjaimat úgy kell beosztani, hogy legyen időm kimenni, kisétálni a hegyre. Kell a mozgás a hegyen, mert ha valami elhagyatott, akkor arra szemet vetnek, akik sosem dolgoztak, de szüretelni szeretnének. Tavaly év végén beléptem a bánki polgárőrség soraiba. Itt élek, nekem fontos a környezetem, a házunk az üdülőövezetben van, ahol télen nincs senki, nyáron is csak hétvégén. Gyönyörű terület, péntektől-vasárnapig nyírják a füvet, ültetik a virágokat, kiülnek a teraszra a jó bográcsos után egy pohár finom borra. Idilli hangulat, zavartalan, nekem az is fontos, hogy ez így is maradjon, ezért nyitva tartom a szemem. Szerencsére ritkán téved fel idegen, lehet látni, hogy lassabban megy az átlagnál, ide-oda jártatja a fejét, bejár minden utcát a szakadt autójával. Néha többen ülnek benne, céltalanul kóvályognak, keresik az alkalmat, amelyik tolvajt szül. Nem vagyok rest utánuk eredni és kérdőre vonni őket.
Szerszám nincs az autóban, nem dolgozni jönnek, rokonuk nem lakik itt, mert akkor címre mennének. Nahhh, akkor húzás innen, különben hívom a zsandárokat. Ez általában hat, nagy gáz, csak úgy füstöl a gumi. Rendszám megjegyez a biztonság kedvéért, már ha egyáltalán van az autón, bár manapság már az sem számít, simán lopnak azt is. Egyébként nem vagyok paranoiás, ez sima tapasztalat. Nem azért bóklásznak a környéken, mert eladó házat keresnek.
Én, amikor betévedtem ide, s szintén céltalanul kóboroltam az utcákon a kiccsaláddal a Suzukiban, akkor megáltunk egy-egy ház előtt, s hívtuk a számot, vagy ha nem vették fel, akkor felírtam a számot.

Szóval igyekszem sűrűn kijárni a hegyre. Próbáltam gyalog, robogóval, Suzukival, Gyuláék telkes Trabanttal (filmen láccik) (tessenek megnézni a filmet is, a hangulatér).
Mivel az utat ritkán használják, s azt is inkább traktorral, így sem a robogó, sem a Suzuki nem megfelelő közlekedési eszköz. El is gondolkodtam rajta, hogy veszek valami terepjáró autót, csak kimászkálni a földekre. Berakni a kapát, gereblyét, vedret, madzagokat szőlőt kötözni, metsző ollót kacsolni, pipát, gyufát, egy üveg vizet, Sokol rádiót, elemózsiát, ha egész napra megyünk, esetleg a bográcsot.
Azt is elterveztük a nejemmel, hogy rendezünk egy nagy családi pikniket kint a hegyen. Levegő jó, tájék Pazar (pozor!), elférünk nem?
Főleg szüretkor, elkél a munkáskéz.
Nahhh, szóval a falubéli öregek mesélték, hogy azért a hegy 40-60 évvel ezelőtt másként festett. Művelve volt, nem verte fel a tövis, meg a gaz. Most jó, ha a 10%-át művelik.
Ivanics János bácsi mesélte, hogy neki volt kint a hegyen pincéje, ott tárolta hordókban a bort, ahogy mások is. Jöttek az oroszok tankokkal, megálltak a hegyen, feltörték a pincéket, berúgtak, kifolyatták a borokat a pincékbe, a hordókat meg görgették le a hegyről üresen. Úgy szóltak neki, hogy menjen már ki, legalább a hordókat mentse meg.
Az asszonyok a kapás növények mellett virággal borították be a hegyoldalt, szép látvány lehetett, most szinte csak kökény és csipkebokor van.
Panaszolják is a falubéli idősek, hogy a fiataloknak az lenne a dolga, hogy megműveljék a földet, mert ha nincs pénz, akkor hiába van a nagyáruház, meg az akciós zöldségek.
Ráadásul ki tudja, honnan származik, s mivel mérgezték.

Erről jut eszembe, trágyáznom kell.
Lesem, hogy ki tart lovat, tehenet, venni kell tőle trágyát, s megszórni a szőlő közét alaposan. Itthon is van egy cikkely veteményes, iwiwen bejelölve, anyósoméktól hozzuk rá a tyúkszart. Meg kiszórjuk rá a hamut, ami kijön a cserépkályhából, filmen az is láccik. Vetettünk salátát, retket, dughagymát, fokhagymát, babot, a fele sem jut eszembe, a nejem jobban tudja, bár nemrég ő is kihívásokkal küszködött, amikor rákérdeztem. Egy ideig gondolkodott, totális reset, igazi radír. Mondtam neki hagyd, annyira nem fontos, majd látjuk mi bújik ki a földből.
Hja, kettisz te is nézd meg a kis filmecskét, az a póló van rajtam, amit tőled kaptam ajándékba (höbblá-höwöff). Meg rajta van az a nem tudom mi a film végén, amit fel kell rakni valahová, és fújja a szél, hangot ad ki. Szél mi? Vajon?
Én meg egyszer voltam nálatok, és nem vittem semmit, csak magamat.
Nahh, mindegy, majd ha jössz, akkor adok neked valamit. Hja, és arra is emlékszem, amikor nálad buliztunk, betelefonáltunk a rádióba, hogy kérünk egy számot: Green Day: Basket case, te meg úgy táncoltál, hogy a Nők lapja címlapját tartottad az arcod elé. Gyere majd szüretelni, a polgármester még mindig ugyanolyan vidám.
Hja, és arra is emlékszem, amikor Árposznál hédereltünk hajnalban a kertben. Lehetett vagy 5h, arra ébredtem, hogy valaki beszél hangosan, hogy vízzel. Te rám néztél, s megkérdeztem, hogy hallottad? Valaki azt mondta, hogy vízzel. Te pedig azt válaszoltad, hogy: igen hallottam, de azt, hogy víz nélkül.
Muhaha
Nem akartunk felébreszteni senkit a vinnyogásunkkal, mert aludtak sokan Árposz nyaralójában is, meg a kertben is, ezért egy, vagy két üveg borral, de lehet vittünk többet is, lementünk a tópartra inni. Erre körbevett bennünket egy csomó tehén, ők is inni jöttek. Az egyiktől még kérdeztél is valamit.
Nahhh, mindegy, fel a fejjel, az élet rövid, ne szenteld a napjaidat a kedvetlenségnek, Nők lapja címlap elő, aztán…, de ez nem jó ötlet, mert álarc.
De tudod mit? Én dolgoztam egyszer, amikor még dolgoztam egy nagyon hülye emberrel. Nyomdában melóztunk, igazi faszfej, hangulatember volt. Én alapjában véve víg kedélyű ember vagyok, de olyan ember mellett, aki minden reggel úgy jön be dolgozni, mint ha szarba harapott volna, s próbálja rád erőszakolni a hangulatát, mellette nehéz. Slattyogott a hülye strandpapucsában, a vastag szemüvege mögött, s fagyott volt a hangulat egész nap. Pisszenés se, csak a nyomdagép. Elharapott félmondatokkal utasított, késhegynyire nyílott a szája is. Áhhh, hagyjuk, otromba helyzet volt. Aztán egyik haverommal be voltunk szívva, mint a (milyen jelző illik ide?).
Elmeséltem neki ezt a barmot, hogy minden napomat tönkre teszi, amikor mellé osztanak be, mert úgy járok a nyomdában, hogy fal mellett, lábujjhegyen, mint aki valamit elkövetett, lapulva. Nehogy megbántsam ezt az őrültet.
Nahhh, erre kimondta a haverom a frankót. Ahogy rád erőszakolja a saját rossz hangulatát, ugyanúgy erőszakold rá a saját jó hangulatodat.
Így is lett, megfogadtam. Vigyorogva mentem be, hangosan hallgattam a rádiót, nagyon harsányan röhögtem minden szar poénon, látványosan lapoztam az újságot, a legostobább cikken is folytak a könnyeim, és csapkodtam a térdeimet.
Sajnos nem vált be a trükk.
Nem lett jobb kedve, mint ahogy nekem néha szar kedvem lett tőle.
De legalább elintézte, hogy soha többet ne dolgozhassak vele.
Fú baszki, azt sem tudom hol tartok, meg hogy miről akartam írni, az elején valami szőlőről volt szó.
Nahhh, mindegy, a lényeg, hogy szüretkor gyere és dobunk egy hátast.
Iszunk első hányásig.
Hja, arra emlékszel, amikor kirándultunk a nógrádi várhoz, s út közben egy kerítés mögött káráltak a tyúkok, lassan s megfontoltan, ráérősen lépkedve, egy-egy valamit felcsipkedve?
Te pedig megálltál, köszöntél nekik illedelmesen, s mondtad, hogy köszönjük jól, igen Pestről. Mint, ha a tyúkok köszöntek volna, kérdezték volna, hogy hogy vagyunk, s honnan jöttünk. Akartam beléd lelket önteni, csak azért írtam ezeket le, amúgy nem érdekel mi van veled. Muhaha

Nahhh, vissza a bánki hegyekbe, a szőlőbe, kicsit elkanyarodtam a témától, mint egy jó szarás. Guga, hogy te mekkora paraszt vagy! Olyan, vagy, mint a gyémánt, ki lett szarva, aztán visszamászott a farba a szarba.
Hát igen, igyekszem hagyományőrző lenni, vissza a gyökerekhez, identitás cunami.

Másnaposság elleni talajlazító gyakorlatok

Vagy is dehogy, előtte elmesélek egy jó kis sztorit, mert különben kimegy a fejemből. Haverom megy Ifával, csurig megpakolva homokkal, a KPM félreállította, mert nagyon ült a hátulja, állítólag túlsúlyos. Mondták neki, hogy maradjon ott, amíg elmennek egy ilyen műszerért, amivel meg lehet mérni, hogy túlterhelt e. Haverom állt egy helyben, hallgatta a rádiót türelmesen, egyszer csak gondolt egyet és tolatott, majd leborította a rakomány felét az ott jelen lévő árokba. Innentől már mesélnem sem kéne a történetet, de arrébb ment vagy 100 métert, ami hirtelen kívülállónak fel sem tűnik. Jönnek vissza a KPM-esek ezzel a ráállós mérőssel, hogy guruljon már föl rá, ha volna olyan kedves, de már gurulás közben hunyorogtak, meg méregették a platót, hogy mint ha.
Szóvá is tették, hogy ez ennél jobban ült, mi lett a rakománnyal?
Haverom csak vonogatta a vállát, hogy fogalma sincs, miről beszélnek, ő egy helyben állt végig. Mit volt mit tenni, a KPM elengedte. Másnap hajnalban visszament a homokért, és fellapátolta a platóra, hogy ki ne rúgják a munkahelyéről.

Mit csinálsz éppen? Írd ide!
Olvastál egy érdekes cikket, oszd meg mindenkivel!
Ctrl-C, Ctrl-V
Mi újság?
Láttál egy jó videót? Másold be a címét és mutasd meg a barátaidnak!
Üzenj vagy ossz meg tartalmat egy webcím bemásolásával...
Oszd meg és uralkodj!
Üzenj az ismerőseidnek!

Nahhh, szóval rota kapa, és a szőlős bejelölve az iwiwen, kapcsolat címkéje még nincs visszaigazolva, az a szüretig várakoztat magára, mert szeretne az aratni, aki vetett. Addig is, ha tehetem, felmegyek a hegyre, ha már a hegy nem jön Mohamedhez.

Gyula másnaposan jött ki rotálni, én előtte másnaposan mentem ki vele fát kitermelni, szolidaritás.
Maradt egy sör a hűtőben, meghagyom a nejemnek. Elment Pestre a nagyvárosba zenekari próbára. Este ha hazajön, ízleni fog neki, aztán Barátok közt.
Ez már ki van számolva.