Gól s bál is

Szigetszentmártonban a Vasút soron volt egy aranyos kis parasztházunk. Vert falú, két szobás, konyhás, előszobás, teraszos. A kertben volt kinti budi extrákkal, olyanok mint újságos állvány, festmény a falán, gyertya és öngyújtó ha éjjel jön rád, szóval takaros volt. A ház fala körben 50cm vastag, télen fűt, nyáron hűt. Nem volt buta ember, aki megépítette. Mi már csak szépítettünk rajta ill. a vizet vezettük be fúrt kútról és nyomás alá helyeztük egy tartállyal. Fürödni még így is csak lavórból lehetett, de egy furfangos megoldással sikerült meleg vizet előállítani. A csap végén volt egy spirál, elektronyos spirál. Azonnal forró vizet készített. Akkoriban hatalmas léptekkel haladt az életünk. Nem voltunk nagyravágyóak. Nejemnek sikerült tanári állást szereznie a közelben, én hűtőt hoztam és meleg vizet csiholtam. Este meg vigyorogtunk egymásra a vajas kenyér mögül, hogy „a állás, a hűtő, a meleg víz”. Sikerorientált házasságnak hívják az ilyet. Nejemnek elkezdett dagadni a pocakja is Leventével és akkor rázendítettünk a babababababaaaaaaaaaa-ra. Na de ehhez a hangsúlyt kéne hallani, azzal egész.
Boldogok voltunk. Ha valamit kaptunk az élettől hálásak voltunk érte.
Erre még a szomszéd is rátett egy lapáttal. Reggel álmosan nézek végig a telken és valami nem stimmel, az alma fa alatt egy sor paradicsom palánta frissen öntözve. Szomszéd Sanyi bácsi korán kelt, dolgozott és maradt pár felesleges palántája. Átjött a telkünkre és beültette az általa legjobbnak vélt helyre. Kicsit napos, kicsit árnyékos.
Másik szomszéd Ilonka meg méhészkedett. Segítettem neki befogni néha kirajzott méheket és hozta szaporán a mézet és sokat beszélt a bogarakról. Egyedül élt és kicsit tényleg bogaras is volt, azóta meghalt. Váltig állította, hogy az öntözés az emberre káros dolog, mert az áramló víz a slagban kiveszi az erőt.

Túl hosszú, folytatás itt: [link]