Egy 1885-ös levéltári bejegyzés nyomán bepillantást nyerhetünk egy régmúlt bírósági per jegyzőkönyvébe. A nyelvezete kissé nehézkes, de hűen tükrözi a XIX. századi bánki emberek gondolkodását.
Kik mikoron meg mutatták volna az bék levelét neki,
és meg értötte volna, ez választ
tötte akkoron az mi két atyánkfiának: hogy én — úgymond —
nem nektök neveltem vala az erdőt sem az tereknek, hanem
enmagamnak, de hatalmas ellen nem állhatok ha mind le
vágjátok is. Azért tisztelendő nemes uraim, ha minket akko
ron ellenzött volna István uram, mi reá nem mentünk volna,
hanem mást gondoltunk volna rajta ; de nem ellenzött min
ket, ím azért tisztelendő nemes uraim, az feleledben
három ezer szál fát felel, az hivatalban penig másfél ezer
vagyon írván; azért ennek mi térvényét várjuk t i kegyelme
tektől, mert mi ezer szál fánál többet nem vittünk, de azt
is hatalmas vitette velünk, ki t mi nem tagadunk, mert az az
ö kegyelme faluja is Bánk, igaz ugyan hódolt faluja az te
reknek mint szinte mi, és szinte igaz ugyan, bír az törek az
ő kegyelme falujával is mint szinte mi velünk.
Erre Weöres András az felperes ismét így szóla : hal
lod-e bíró uram, pénzön vötted volna az fát ; de ha csak két
szál volna is, ugyan rajtatok az potentia. És akkoron ezzel
mené ki mi előlönk tanácsra.
Mikoron ismét be hittuk volna, az felperes Wereös
András ismét így szóla: hogy Darvas Ferencz az úr képe
tiltotta őket az erdőn mind az ura képében s mind penig ő
maga képében, hogy ne vákják, de ők ugyan nem
gondoltanak vele hanem le vákták.
Az alperes bíró uram erre így felele : hogy őket sem
István uram sem egyéb nem tiltotta, sem ellenzötte hogy
reá ne menjenek.
guga oldala
