2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Extravacancy

Írta: | Kulcsszavak: Extravacancy

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Hát ez jó, már rég furdalt a kíváncsiság, hogy mit jelent a vacancy, beírtam a fordítóba, s lásd: üresedés. Biztos megvan a helyes értelmezése is a nagyon angolosoknak, meg én is vágom, mivel motelek bejárójánál villog. Az extrát azt tudom. Az egész téma az extravagánsból indult, néztem egy filmet, s volt benne egy borzasztóan tompabuta, fárasztó nő, nagyjából a kapirgáló tyúk szintjén tendált, s állandóan használta ezt a szót, hogy extravagáns.
Vagy vagány?

Tegnap kérdezte tőlem a vodi, hogy, amikor egy srác rám nézett, s azon tűnődött, hogy vajon honnan ismerhet, s bánki vagyok e, miért válaszoltam neki azt, hogy nem vagyok bánki?
A sztori lényege, hogy a srác elég zavarbaejtően lamentált, mint egy szenilis öregember, aki lázasan keresi a semmit. Mikor rákérdezett, hogy bánki vagyok e, nyersen leráztam, nem.

Azért, mert már nem vagyok nyitott, nem szeretnék új kapcsolatokat, a tapasztalatom az, hogy a legkisebb formációja is az emberi kapcsolatoknak arra megy el, hogy elszívják az energiámat. Nekem van, dübörög, nem én szoktam másoktól kérni. Engem találnak meg.
Nagyon kevés embert engedek be a bűvkörömbe, 46 évesen már megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy előbb bizonyítson, tegyen le valamit az asztalra emberileg, mert már szívtam eleget. Minek pazarolnám a lendületemet ostoba, képmutató és hazug emberekre?
Akik élik az ál életüket, nem azt, amire vágynak, hanem egy látszatot, mint ha minden rendben lenne. Szerencsére erre nem kényszerülök rá, minden nap úgy élek, aki vagyok.
Az meg nagyon leharcolt sablon, hogy légy, aki vagy, az összes képmutató pojáca, értelmiséginek álcázott félmarha emögé bújik.

Mondok erre egy élő példát. Táborba jöttek egyetemről. Sok raklap sörrel, töménnyel és borral érkeztek. Az első percben rákérdeztek, hogy a csikket hova dobhatják?
Volt egy rendszeresített fém vödör tele vízzel, elébük raktam, de rögtön megjegyeztem, hogy tulajdonképpen mindegy, mert pár sör után már nem fog érdekelni, elpöckölöd oszt annyi.
Ez tapasztalat. Rengeteg intelligensnek álcázott barmot láttam már, akit a klasszika filológia szakról lejtettek. Magasröptű társalgások, első feles után még vigyorogva elsétál a férfi vécéig, miután leittasodott, a kerítésbe kapaszkodva, dülöngélve próbál meg pisálni, majd igyekszik elővenni egy cigit, amit meggyújtani sem bír, eltöri véletlenül, s keres egy felelőst.

Extra üresedés. Ha valaki úgy próbálja meg felhívni a figyelmemet a végzettségére, hogy mindenféle zűrös idegen szavakat zagyvál össze, majd tökön szúrja azzal, hogy milyen könyveket olvasott a milyen íróktól, s az összese megvan, s a legvégén, mint tripla leszúrt rittberger benyögi a zenéket is, amit hallgat, hát menekülőre fogom. Ez az életképtelen fajta, aki két diplomával telefonon felhív, hogy a melyik médiareferens szolvációs kiputtonyom cégtől van, s lehet e kérdése, jó időben hív? Vagy kinyomom, vagy egy tőmondattal küldöm el a fenébe, legalább emelkedik a tesztoszterin szintje.

Mire tanít bennünket ez a világ? Légy tökéletes, a hiányosságaidat (tudom, hogy van) leplezd el jól. Köznyelven: légy önmagad, azaz légy képmutató.

Az ember intelligencia szempontjából úgy van megalkotva, hogy szeret oda tartozni, abba a közösségbe, ahol értik őt, s megtalálja a közös hangot, veszi az adást arról, ami a téma. Ha valakivel életemben először találkozom, az első dolgom felmérni, hogy hova tartozik, a létra mely fokán áll agyilag. Mindkét végletet szoktam érzékelni, ha tufa, mint a kőzet, akkor egy laza mozdulattal a termésről, locsolásról, és időjárásról beszélgetek. Minek belevinnem keményebb témákba? Csak zavarba jönne, és kihátrálna egy, na nekem lassan mennem kell kezdetűvel. Ha valaki nálam okosabb, az is zavarba ejtő. A munkámból kifolyólag sok helyen megfordulok, ezerféle emberrel találkozom, s igen, nem szégyellem bevallani, amikor én kéredzkedek ki így, hogy: na nekem lassan mennem kell címszó alatt, aztán elhúzok.
Gondolom azt a létrafokot, ahol csak möhögnek, s az érzelmeiket, vagy a mondanivalójukat úgy fejezik ki nyomatékosabban, hogy közben a válladat bökdösik, hogy érted mi? Nem kell részleteznem.
A felettem lévő inkább szorul magyarázatra.
De a konkrét péklda jobb, hogy az élet miként működik. Router beállításra invitáltak, a fickó egy professzor, tudós, meg ilyenek. Látszott rajta, hogy első látásra nem voltam ínyére, topisan jelentem meg, papucsban, piros halásznadrágban, amit a nejem vett és egy anarchia polóban. Enyhe borosta, csillogó szemek, ami mögött ott ült a kérdés leplezetlenül, hogy: na mi a faszom van?
Dugig könyvekkel a lakás, mahagóni szettek, az összes bútor egy régi korszakba invitált, a rajtuk lévő modern eszközök eklektikus látványt nyújtottak. Nem szeretek idegen szavakat használni, de a magukat nagyon képzett embereknek vallóknak ez úgy hat, mint a lépesméz.
Ragadnak rá oszt annyi :DDD

Szóval az ürge feszengett, mint a bálozó fiú, aki életében először kísért haza egy lányt, s még a kezét is alig meri megfogni, majd fülig pirulva tér meg a kunyhójába szapora szívveréssel spékelve, s reggelig nem tud aludni. Wáááhhh, ezt egy kicsit eltúloztam :DDD oda se neki.

Nekiállt kimagyarázni magát és a helyzetet, ugyan semmi ilyesmire nem vágytam, csak szerettem volna beállítani neki a routert, de feltartott a hülyeségével. Elkezdte magát magasztalni, hogy van műszaki diplomája is, mérnök, és odaült ő a számítógép elé, elővette a leírást, berakta a cd lemezt, s mindent előírás szerint csinált, de nem sikerült. Helyben vagyunk, az előírásokat csípőből sutba kell dobni, mert csak és kizárólag arra vannak, hogy semmi se sikerüljön, s ez az élet minden területére vonatkozik. Kivéve a közlekedési szabályok meg az, hogy az ablakon kihajolni veszélyes. S még ide sorolnám azt is, hogy a pultra könyökölni tilos, meg a fűre lépni is, tilos egyben minden olyan tiltott dolog, ami ugyan józan paraszti ésszel helyénvaló, de már hoztak rá törvényt. S a hülye, birka nép még bőszen támogatja is.

Szóval az ürge még mindig magyarázza a bizonyítványát, igazi technokrata, csöppnyi bürokráciával nyakon öntve, mert attól érzi magát biztonságban. Ő nálam sokkal képzettebb és okosabb ember volt, ő is elismerte, azért magyarázkodott kínosan, hogy neki ezt a problémát illett volna megoldania, de mivel nem tudta, és szüksége volt rá, így rám van utalva, ami egyáltalán nincs az ínyére, mert hogy nézek én ki? Ő kimért, szolid, visszafogott, ezzel szemben én a piros halásznadrágomban és a csillogó szememmel harsány, életvidám és mosolygós, hogy hol itt a probléma, nincs itt semmi probléma, s már álltam is fel, hogy kész.
Persze, hogy rohadtul kínban volt, én meg menekültem ettől a szürke, székletszagú, állagú és kispolgári élettérből. Ha én kihívok egy tévé szerelőt, vagy mosógép szerelőt, akkor hagyom dolgozni, s nem veretem az egómmal, hogy öregem ez nekem nagyon ciki. Tudom, hogy mulatós zenét hallgatsz, rá van írva az arcodra, meg az is, hogy csatak műmájer vagy, és lopod az áramot, de most ez a helyzet van, hogy te egy büdös paraszt vagy, én meg egy kifinomult és igen tág látótérrel rendelkező ember, s most leszel szíves mindezek tudatában kurvagyorsan megcsinálni a mosógépem! Na ez nekem így jött le, ahogy izzadva, szélesen gesztikulálva előadta magát a prof. Vagy megint túlspiráztam :F :DDD

Agy kiadó!
Nem ékezethibás angol nyelvű billentyűzet, hogy ágy :DDD
Azt nem nehéz felismerni, hogy valakinek üres a háza, eldönti, hogy kiadja, s már be is népesül, csak hirdetnie kell: Albérlet kiadó, így kezdődik. Az már nehezebb szitu, hogy valaki az agyáról ismerje fel, hogy üres, s helyt adjon olyan gondolatoknak, amik csak egy üres agyat keresnek. Az ego az, ami azt mondatja vele, hogy nagyon is a helyén van az eszed, magamban hiszek kezdetű szlogenek.
Ez intelligenciától és képzettségtől független. Láttam én már olyan orvost, aki 70 évesen még dolgozott, mert az ötödik feleségét kellett kifizetnie, s éppen az asszisztens keblére kacsintott. Szaladjatok, toljatok a zsebébe paraszolvenciát, hogy mielőtt távozik az árnyékvilágba, még időben kielégítse azt a pénzéhes asszonyt!

Van egy népszerű pletyka a tudásról, amit én magam terjesztek. Ha a tudást egy gömbhöz hasonlítjuk, ami az ismeretlennel érintkezik, akkor minél nagyobb az a tudás (gömb) annál nagyobb felületen érintkezik az ismeretlennel, s egyre több kérdés vetül fel.
Érdemes e tudni, tanulni, s lobogtatni? Szeretet nélkül valók.

7.
Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.

Itt a vége, ne fuss el messzire véle, mert még nem fejeztem be, a kommentekre meg kár pazarolni az energiát. Tudom, hogy „guga hülye vagy”.

  • Nem lehet hozzászólni
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.