Értem, boldog
Értelme sincs, mert vagy értem boldog, engem szeret, vagy, persze, értem, boldog, de én nem vagyok az. Minek örülni bazdmeg? Szerintem mostanában olyan hülye világ van, hogy még a gazdag emberek is szitkozódnak. Basszus látom, két éve még akkora arca volt, hogy lekiabálta a hajamat. Akkora pofája volt, hogy remegve mentem haza, és két napig nem tudtam aludni miatta. Én hibáztam? Vagy Ő változott?
Mostanában kedves, kezet is fog, mosolyog, meg kérdez. Megdolgozta az élet, és ömlik belőle a panasz. Az autót elvitte a bank, nem a régi világ van, meg betörtek hozzá, mindenét elvitték. Sokat gondolkodott, és rájött, hogy sportolnia kéne, bele is fogott, de a felesége azt sem kérdezte tőle, hogy merre megy. Két hegyen át futott, félelmetes volt, amit eddig nem tapasztalt. Erdőben át, sok kilométerek, ahol bármikor rád törhet egy vadkan, csak abban bízol, hogy úgysem fog történni semmi, de ez már Isten kategória, amit mindig is tagadott, hogy létezik. Bevallom én is.
Szoktam vezetni 
Tudod, vizet, vagy vezet? Ön dönt! Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje,
melyek folynak a Libánusról. Annyira szép, hogy már gyönyörű, van, hogy az ember a gyönyörtől olyasmit tesz, amit mások előtt szégyell.
Én nem, ha nekem örömöm van, azt mindenkivel megosztom, hogy mások is örüljenek.
Kivéve, amikor maszturbálok, mert az self control 
Lukács Evangyélioma 7. rész
31. Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?
32. Hasonlók a piaczon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
Egyébként a Biblia ugyanolyan szemtelen és kegyetlen, mint én. Miért? Nem mennyországról és pokolról dönt? Én is tudok írni, nem olvastatok? Ha meg igen, akkor miért kételkedtek bennem? Nem vagyok megbízható? Nehéz eset, néha elvesztem a fonalat, totális radír, de aztán rájövök, hogy a boldogságról akartam írni, amit annyira útáltok, s a legjobban vágytok. S, akkor most ketté választom, ahogy bűn és igazság, vagy ahogy tetszik, de nekem fekszik az elmélet, teljesen szabad vagyok. Újjászülettem bármit mondhatok, akármit, lehetek őszinte, feltárhatom előttetek a teljes valómat, ahogy vagyok. Mint, ahogy Isten előtt meztelenek vagyunk, nekem nincs félnivalóm, Isten olyan szinten létezik, hogy nekem nem tudtok ártani. Kacag rajtatok, hogy azt várja nyíljatok meg. Ti meg beregisztráltok, nulla adat, vagy álnév nyugi, nincs abból gond, ha ismernek. A való életben is találkozol emberekkel, kérdeznek, s válaszolsz, néha a nevedet. Akkor is azt szoktad mondani, amit az interneten, vagy megalázod magad, s bevallod?
Na mi a neved?
Tőlem, rólam nem csak a nevemet tudhatod meg, azt is meg tudhatod, hogy ki vagyok. Láthatsz rólam fényképeket mások számára kényelmetlen pózban, vagy olyan ember. Filmeket tettem közzé, mind arról szólt, hogy csapkodtam a térdem, de nem csak én, az egész családom ilyen, mint akik a Bibliából magukévá tették, hogy: mindenkor örüljetek!
Ugyan jmi a francnak örülnek ezek, mikor az élet ilyen kiszámíthatatlan, és a benzin ára is?
Bennem van Isten, s mindent látok előre, nincs félnivalóm. Nincs mitől félnem.
Minden nap étkezünk, ha nem is étteremben, itthon, és finom az étkünk. A nejem néha elszürkülve lesi a pillantásaimat, én meg eljátszom neki az embert, hogy sűrűn nyitogatom a hűtő ajtaját. Nincs benne semmi. Csak tojás, karalábé, karfiol, paradicsom a kertből, hagyma, fokhagyma, krumpli, és zsír. Semmi fogamra való, hja meg a hülye lekvárjai. Napok óta főzi és büdös a lakás, már van vagy harminc üveggel neki. Gyerekek szeretik grízes tésztához, és jövő nyárig van mit enniük, franc se kíváncsi rá. Húst nézem, hogy van e. Csapkodom a hűtő ajtaját látványosan, hogy hallja. Ha nem hallota, akkor benézek hozzá a szobába. Semmi különös, csak úgy nézek szomorúan, hogy sajnáljon, meg legyen lelkiismeret furdalása.
Nincs neki.
Azonnal a kedvemben szeretne járni.
Süssek neked cukkínit? Nem, azt nem köszönöm, mára már eleget ettem. Magamban meg azt gondoltam, hogy simán nekiállhatnál megsütni egy ökröt, ahogy a királyoknak szokták, és kancsóban bor. Percen belül felfalnám, az ujjaimról szopogatnám a zsírt, kissé hanyagul állna rajtam a korona, de a király én vagyok, én parancsolok!
Nem kérek semmit! Ő már ismer, van bennem az a kiirthatatlan dac, ami egyben a boldogság forrása. Meg tudom magam szüntetni, alárendelni.
Értékelem, átgondolom, s rájövök, hogy lényegtelen az evés, nem számít semmi csak Isten. Ha akkora nagy ász király vagyok, és enni akarok, akkor a feleségem elém hozza a legjobb, legfinomabb falatok. Van hova leadnom, az ember mindig valami különlegesre vágyik, s nem veszi észre, hogy ott van a szemei előtt. Azóta 40kg-ot fogytam. Mások ezért vagyonokat fizetnek, nekem nem került egy fillérembe sem, boldog ember vagyok. Már csak ezért is, de van még más.
Egyszer azt mondta szeretlek. Kérdeztem miért? Csak úgy, ami, aki vagy.
A legjobbkor jött a radír, meg sem tudtam szólalni.
Megígértem neki, hogy le fogom írni, az könnyebben megy. Szokta panaszolni, hogy sohasem mondom, mert egy nőnek erre szüksége van. Szerinted nem szeretlek? Én sem érzem magam biztonságban, s ennek nem te vagy az oka. Előtted mindenki megalázott és becsapott, hozzászoktam, nehéz elhinni, hogy végre van egy igaz ember mellettem, akinek nem kell kételkedni a szavaiban. Szép is vagy, csak a te arcod van előttem. Szoktam csinos nőket nézni, kár tagadnom, férfiból vagyok. Szeretem a kerekded seggeket, a kirakott melleket, s ha egy nő kihívóan viselkedik, mert a prédát látom benne azonnal, aki megkaparintható. Előtted már megszereztem néhány nőt, hja, bugyi kollekcióm az nem volt, de mindegyiket szerettem, s igyekeztem hűséges lenni hozzájuk. De tudod, elmeséltem szinte mindet, amit elhallgattam, arra nem emlékszem, mert vagy részeg voltam, vagy túl rövid volt. A legrövidebbre viszont emlékszem. 16 éves voltam, 80-as évek, diszkó, egy csaj az ölembe ült és rendelt egy kólát. Talán a Tarzan Boy szólt. Megyek ki vécére, és haverok, vigyorgunk sörtől, a pincér simán kiszolgált, azt sem kérdezték hány éves vagyok, akkor még nem ilyen világ volt.
Szóval megyek vissza, s látom, hogy a csaj egy másik srác ölében ül, smárolnak. Mondom mi a kurva anyád? Mi a faszt csinálsz, alig mentem ki 3 percre. Tudod, mint ha férj és feleség lennénk, és inflagranti. Aszongya nekem, hogy a srácon jobb farmer van, szebb, márkásabb.
Gondolod változott a világ? Tudom te is átélted ezt, mindent megbeszéltünk, csak most farmer helyett az autó a menő.
Boldog vagyok, hogy már nincs benne részem, nem szeretném soha többet megismételni az ismerkedési fázist. Nagyon sok buktató van benne. Én ismerlek téged, te ismersz engem, már nem arról beszélünk, amiről mások, sokkal mélyebb dolgokról. Nekem is megvannak a hibáim, zokni ledobva, felhajtott ülőke, otthagyott tányér, mosogatni se, ha söröztem, akkor horkolok. Én is tudnék sorolni dolgokat. Tudod miért nem teszem? Ugyanúgy szeretlek, ahogy te engem, mert ezeket a dolgokat nem hánytad a szememre soha. Megtettem én magam, viszont rólad soha nem mondanám el nyilvánosan. Te sem tennéd, sosem bántottál, te vagy az első ember, akiben nem csalódtam. Ezért szeretlek, aki vagy, önmagad. Melletted nem kell megjátszanom magam, de ezt is meg kellett tanulni mindkettőnknek. Előbb én buktam el, utána te. S közben nem történt velünk semmi, tényleg semmi, csak lelkileg kavart fel bennünket. Szép is volt, utána csönd, a vihar elmúlt, mindkettőnkben lezajlott.
Befizessünk egy last minut-ra szerinted?
