Volt itthon minden egy szívhez szóló sertéspörkölthöz kivéve gomba és vöröshagyma. Kiszaladtam a Gizella utcai zöldségeshez és csodálkoztam is, hogy még nyitva van szombaton késő délután.
Láttam, hogy szedelőzködik befelé, rakosgatja a zöldséges ládákat, egy piros Lada utánfutóval felparkolt a járdára, szorosan a bejárat elé, nyilván hogy ne kelljen nagy távolságokat cipelni. A nő egy narancsos ládát ragadott meg s megkérdeztem jónapot, nyitva vannak még?
Zárva vagyunk dörmögte az orra alá és befordult az üzlet ajtaján anélkül, hogy rám nézett volna.
Na mondom nem fogok itt értetlenkedni, elindultam a sarok felé, mert a túloldalon van egy kis abc és előtte egy zöldséges. Biztosan tudtam, hogy zárva vannak, de mivel csak pár lépés azért megnéztem. Kilestem a sarok mögül féllábra állva kissé oldalra hajolva, persze hogy zárva.
Aztán az eszembe jutott az Ilka utcában a kisbolt, egy zöldséges. Nyitva van estig és egy idősebb hölgy a kiszolgáló. Meg van egy Real kisbolt is, de oda nem szeretek bemenni. Személytelen és közönséges az egész, pénzért köszönnek s csak felületesen, mert az illem megkívánja. Persze ritkán megyek be. De akkor is érződik. Ott van a Semsey utcában a Zsolti, a semsis zsolti, csak úgy hívjuk, bolti zsolti, néha így is. Ott bezzeg nem sietek, félórákat is eltrécselek, megosztom vele a legféltettebb titkaimat is. Az a bolt része az életemnek. De előbb térjünk vissza az Ilka utcai kisboltba. Már előre elhatároztam, hogy ha nem lesz nyitva, akkor eltekerek a tesco-ba, mert sertéspörinek főnie kell, mindenek előtt.
Már nagyon fentem a nyelvem rá. De nyitva volt és láss csudát van hagyma. Vettem vöröset is lilát is meg gombát. A nő még traktált kis zöldség zöldjével is, hogy megmaradt ne száradjon itt el vigye csak el ingyen. Mondom neki szeretem az illatát és vinném is, de csak egy pörköltöt szeretnék főzni, ahhoz tényleg nem kell, mondta és hozzátette, hogy váljon egészségükre.
Nem tudom miből feltételezte, hogy többen lakunk otthon, biztos kinézte belőlem vagy amolyan családias fejem van. Érződik a kiegyensúlyozottság, az elégedettség vagy mi?
Na mindegy, meg kell hagyni szöges ellentétben volt a modora a Gizella utcai zöldségesével. Kedves, érdeklődő és udvarias volt, ha nem vagyok kellően szemfüles, akkor biztos kibeszélt volna a zsebemből még 500 forintot. Nem baj, majd legközelebb. Az ember szívesen viszi a pénzét ilyen helyre, ahol nem pénzért köszönnek.
Aztán ott van a bolti zsolti. Ma is lemegyek a fiammal és már előre megbeszéltük, hogy kifogjuk rabolni. Csak kéne találni valami álcát, hogy mivel takarjuk el az arcunkat.
A Levente beöltözött Zorro-nak, mert szereti a filmet, olyan hősies meg minden. Nekem is volt annak idején példaképem, az szerb indián Gojko Mitic. A rézbőrű, talán az NDK-ban is forgattak filmet.
Mondom a Zsoltnak, hogy mit tennél ha kirabolnánk és elvinnénk a napi bevételedet? Feljelentenél a rendőrségen?
Az biztos, hogy nem úsznád meg vágta rá teleszájjal, rizses húst evett gombásan.
Nem tudnál rajta átlépni csak úgy, megbocsájtani és előbb megtudni az okát, hogy miért? Mint egy szülő, aki előbb megóvja a gyerekét és inkább elintézi családon belül, mint sem értesíteni a rendőrséget.
Nem, mert nem kérted el, hanem elloptad, csak azért. Ha kérnéd más lenne.

Pont ez az mondom neki, lehet hogy akkora bajban lennék, hogy biztosan tudnám nem adnád oda azt a pénzt, kérném de te nem azt a megoldást választanád a probléma megoldására, hanem inkább valami mást keresnél.
Én meg pontosan tudnám, hogy nincs más választásom kell a pénz. S mivel kellően bugyuta vagyok egy bankrabláshoz, így inkább téged rabolnálak ki, mert bíznék benne, hogy nem fordulsz ellenem.

Közben az egyik vevő felkapott egy fél literes fantát és nekiállt kardozni a fiammal, aki zorro jelmezben ugrált a kisbolt közepén és még hagyta győzni is Őt, mert tudta hogy szüksége van a fiamnak sikerélményre.

Azt mondja a bolti Zsolt, hogy nem is tudja, lehet megbeszélné velem de tuti rám verne kettőt a bosszúság miatt. Na mondom ez a beszéd, ide pénzt és kussolj, közben röhögtem meg mindenki mögöttem.
Levente diadalittasan nyitotta ki az ajtót és még az utcán is pörgette a köpönyegét úgy feldobódott. Zsolt búcsúzóul még hozzám vágott egy kétforintost én meg behúztam fülemet s farkam.

Volt sokszor olyan, hogy nem volt itthon egyetlen forint sem. De estére tej kell, reggelre virsli, tojás, sajt és kenyér. A sörről nem is beszélve.
Bemész eldarálod és kegyelmet kérsz, de csak holnapig. Általában működik is, de egyszer előfordult, hogy 2-3 napig csak így tudtunk vásárolni és összejött 6000 Ft tartozás. Nem azért nem mentem felé, mert féltem elé állni, hogy nem tudom megadni a tartozást, inkább nem jött össze, kedvetlen és befordult voltam azokban a napokban. Szerencsétlen véletlen, de Ő hozta helyre azzal, hogy átjött s becsöngetett hozzánk. Megszokta, hogy minden este megyek, de már pár napja nem tettem. Csak annyit mondott, hogy nagyon reméli nem azért nem megyek felé, mert tartozom neki.

Megnyugtattam, hogy nem csak mostanában megakadt a fogaskerék és nincsen lendület. Nem szégyellem, nem rajtam múlik és ez nem csak engem érint. Mindenkit kirúgnak.
Az ismerőseim zömének megszűnik a munkahelye, az egyik pont ma számolgatta, hogy lassan 10 éve ott dolgozik. 10 év sok idő, manapság az embernek nem terveznek ennyit. Apám 40 éve dolgozik ugyanazon a helyen, már nyugdíjas és még mindig bejár, azt hiszem Ő tartja a lelket a gyárban, Ő az utolsó bástyája.

Zsolti mondta este feltétlen menjek át és egy sör mellett elbeszélgetünk.
Aztán a sors megkegyelmezett, kinyitott egy csapot és aznap este pénzhez jutottunk. Vittem át hozzá felszabadultan, jól esik az embernek megadnia a tartozását és letudni egy terhet, amit lélekben cipel napokig, hetekig, hónapokig, évekig és a végén rádolbálnak földet. Ő meg szótlanul tűri.

Rm 13,8
Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.

Lk 6,31
És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.

Mert a színész nevessen,
a zenész zenéljen.
A bohóc sírjon és kacagjon, csapkodja a térdét.
A parodista bújjon más bőrébe,
ha drámai a helyzet, akkor a végén halljon meg.
Mindenki tegye a dolgát, még Isten is álljon be a sorba.
Ha úgy tartja kedvem, akkor tegyen velem csodát,
mindenki szolgáljon engem, tegyetek kedvemre.
Most éppen sírni akarok, mert megindult a lelkem.
Mikor ilyenkor? Egy finom üveg bor és egy szál gyertya, pulóver a hátamra, hogy ne fázzak és közönség, aki olvassa, akinek kisírhatom a lelkem, végtelenül üres.
Megvan mindenem. Takaros feleség, rántott húst is süt.
Van két szép gyerek, nőnek mint a gombák és szerencsére égetni való mindkettő, van bennük élet.
Este ha lefekszem a hasam is tele minden nap és fűtött a lakás, a takaróm lábig ér, nem szenvedek hiányt.
Vannak barátaim is, akik minden nap keresnek, meghallgatnak, adnak a szavamra, megbíznak bennem.
Vannak dolgaim, amiknek élhetek. Egy gitárom, amit naponta egy órát nyúzhatok, félelmetes micsoda magányos extázis, mikor egyedül maradok abban a helységben és csontig hatolnak a hangok, beleborzongok, jó dolog ha valaki kitudja magát fejezni, hogy mit érez éppen csupán hangokkal, húrokkal. Semmi előre begyakorolt elem, csupa improvizáció.
Van egy kerékpárom, amire felülhetek és átszelhetem a várost. Imádok gurulni, tekerni s abból veszem észre, hogy öregszem, hogy már beöltözöm, kesztyűt veszek óvatosan tekerek, a walkmant is otthon hagyom, ahol lehet járdán megyek.
Bezzeg 10 éve, mikor még 30 voltam. A kamionok között negyvennel, bent a Hungária körúton. Büszkén és lihegve a szmogtól néztem a kilóméterórára és tekertem, dübörgött a fülembe a walkman, még táncoltam is a felső testemmel.

Van egy telkünk is, ahova kiszabadulhatunk. Ha megérkezünk első dolgom hátra menni a szőlőbe a nagy mandulafa alá. Szédületes, komolyan mondom hogy van egy saját mandulafánk. Meg rengeteg mogyoró, körte, alma és szilvafa. Fantasztikus érzés csak levenni az ágról egy gyümölcsöt. Őszibarack, hatalmasra nőttek és zamatosak voltak.
Az orgona bokor, illatozó, méterekről beleszagolok a levegőbe ha leszáll a hűvös este és kiállunk az udvarra nézni a csillagokat, ahogy elszállnak a felhők.
Meddig lesz ez így?
Feleségem nagypapája elesett az udvaron, tiszta vér lett az arca. 82 éves elmúlt, de azért még megy, bacog vagy hogy mondják arra, öregesen. Rendkívüli ember, nagyon kedves és vendégszerető, odaadná Ő a szívét, traktál szünet nélkül, Zolikám vegyél még, hisz nem is ittál még bort? Az udvarra öntsem ki? Há ne bolondítsál már meg vénségemre, fogjad azt a poharat.



Egyik éjjel meg agyvérzést kapott, nem bírt lábra állni, az arca egyik felét nem tudta mozgatni. Reggel kijött az orvos, az rögtön mentőt hívott Balassagyarmatról. Délután 3-ra ért oda és utána a Papával még átmentek egy másik faluba egy idős néniért.
Igen, igen, igen, megcsináltátok.
Doki mondta, hogy sorvad az agya, egy darabig bent kell maradnia, amíg felépül és már tudja használni a bal oldalát.
A Papa éjjel kiakart menni wc-re, mert nagyon kellett pisilnie. Előtte már bepelenkázták, de abba nem tudott. Férfi ember létére sosem csinált ilyet. Veszekedett a nővérrel, hogy vigye ki, kísérje ki. Az meg nekiállt visítozni, hogy mit képzel, ha meg elesik én leszek a felelős. Aztán kikötötte az ágyhoz az öreget és egy rácsot is elé tett. A Papa reggelre már könnyezett, annyira kellett neki.
Szerencsére jött a Mama és a szoba wc-re ültette Papát. Az egy szék, amiben van egy bili. Abba nagy nehezen sikerült, hatalmas teher gördült le a válláról.
Jól van amúgy, nap közben vidám, meg alkudozik az orvossal, hogy na ha hazamegyek iszok egy kis bort, naponta egy literke nem olyan sok az.
Feri bácsi! Maga ha hazamegy megmetszi a szőlőt meg leszüreteli, de a termést inkább adja másnak, magának az már életveszélyes.
Na csak egy pohárkával, fogta könyörgőre az öreg, az igazán nem árt meg, főleg ebben a korban.

Film: megtölt, lenéz 50mb avi.

[link]

Meddig lesz ez így?

Engem lesz akkor ki gondozzon? Lesz, aki bejön majd hozzám és megfogja a kezem? Ül majd valaki a halálos ágyamon és utoljára még megnézhetem, hallhatom a hangját? Vagy csak egy bácsika leszek, aki már mindenkinek teher, kikötnek egy ágyhoz és magam alá vizelhetek.
Reggelre kihűlve találnak rám és a nővérke már mondja is rutinosan, hogy a heteske felszabadult, jöhet a következő.

Újrahúzzák az ágyneműt, fertőtlenítő szagú. Bedobozolják a holmijaimat, kitolnak letakarva, felmosnak hipóssal és mint ha nem is történt volna semmi, másnap már senki sem emlékszik rám.

Nézem a fiatal srácokat, vagányok, teli élettel, az egyik nyomában tízzel lép ki a kapun és a falhoz vág egy almát. Nyilván ebédre kapta és most megmutatta, hogy ki is Ő. Nézem és arra gondolok biztos soha nem jut eszébe egyszer Ő is megöregedik, s nem tud majd lábra állni.
Ma voltam a fiammal a Széchenyi fürdőben szaunázni és áztatni magunkat a gyógyvízben. Láttam egy bácsikát, a lábán már nem volt hús csak csont és bőr. Aprókat lépegetett merev háttal és nem lépett az ajtóhoz, amíg az be nem csukódott, megvárta amíg megáll a lendülete és megfogta, lassan kihajtotta és becsoszogott.
Nyomában egy csapat suhanc hangoskodott, lóbálták a szatyraikat, visszhangzott tőlük a kupola.
Aztán belegondoltam, hogy ha majd alig bírok járni, akkor is eljövök?
Kicsit elkanyarodtam a boltos témától de a lényeg úgy is azon van, hogy ne legyél alpári, tahó, bunkó ha már egyszer a kereskedelemben dolgozol.
A nejem sem szeret a Gizella utcai zöldségeshez járni, mert amikor Bendzsó még kicsi volt és ment a babakocsival vásárolni, akkor a nő ráförmedt, hogy a babakocsit hagyja kint, de járdán meg nem fért el, tele volt pakolva ládákkal.
Azóta nem megy be csak ha kényszerítik.
Egy volt főnököm, akit a mai napig tisztelek mondta mindig, hogy kedvesnek és udvariasnak lenni nem kerül pénzbe, de sokat lehet vele keresni.
Mennyire igaza volt.

Ezért járok a semsibe a Zsolthoz, ha nem is veszek tőle semmit, akkor is bemegyek hozzá köszönni, Ő sem a pénzért teszi.


Rm 12,15
Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.

Carmaged! Ezt az utolsó Bibliai idézetet neked ajánlom, remélem így már nincs előítéleted, főleg ha érted miről beszélek.

Film: megtölt, lenéz 25mb MP4.

[link]