Boldogok a lelki szekrények

Isten = alien, annak is csak azon járt az esze, hogy belepetézzen, aztán a poronty kitépte a hasát, meg előtte arcba mászott. Szerintem, ha Isten létezik, akkor többet tud, mint egy alien. Alien vs Isten, egyenlőtlen lenne a küzdelem, mert az alien egy teremtmény, Isten meg teremtő. Mint én és a fiam, azt a határt nem lehet átlépni, de megépíteni sem. Hiába adok bele apait, anyait, folyton hülyének néz, és nem azt látja, hogy az ő érdekében teszem, de ez így van rendjén, önállósodik. Mit is akartam mondani?
Hja, lelki szekrények.
De előtte inkább a lelki szegényekről, hogy értsétek.
Mert, hogy van itt egy kis félreértés, sokan azt hiszik, hogy a bolondokról, és a lelkileg nyomorultakról van szó. Általában azok gondolják másokról, hogy lelkileg nyomorultak, akik valójában azok, de annyira félnek tőle, hogy nem akarnak róla tudomást venni. Azt hiszik valami bajuk lesz, holott eleve halottak, mármint lelkileg. Olyan sivár életük van, hogy ha kihúznád alóla a verdát, meg a befizetett last minutot, akkor csak pislogna, hogy valójában hol is van. Láttam már embert, akit megviselt a sok pénz és érzéketlen lett, nem kívánom magamnak. Szörnyű volt látni, ahogy szemében az emberiesség helyett felütötte magát valami dollárjel, akár a félkarú rabló. Nem volt szép, bárcsak látta volna magát kívülről.
Ki a lelki szegény? Akinek lélekben nincs semmije. Ki a szegény mi világunk szerint? Akinek nincs a zsebében semmi ugye? Koldul, meg ilyen megvetni való, a szegénység eleve üldözendő, kivéve, ha alig maradnak gazdag emberek, mert akkor megrohanja őket a sok szegény ember, és visszajön újra a kommunizmus, Lenint kiássák a mauzóleumból, felültetik, kérik, hogy mosolyogjon, minden álma valóra vált, az Auróra is elsütötte az ágyúját.
Utópia, a lelki szegény az, aki nem koldul, hanem könyörög az életéért. Egy koldus az át tudja verni a fejedet, azt mondja ételre kell, s közben elissza. Hülye vagy, ha ételre adsz neki, én mindig jó fej vagyok, ritkán adok, de akkor sokat, és mindig megkérem, hogy ebből alaposan basszon be, ahogy illik. Ne játssza meg az agyát, nem vagyok kíváncsi a kamu dumájára, úgy is azt a pillanatot várja, amikor legördül az első korty műanyag bor, utána jóccaka. Lefekszik, hortyog, világát sem tudja. Eszembe sem jutna, hogy tejre vagy kenyérre adjak neki. Mennyi az esélye? Előbb vesz cigarettát belőle, legalább magunkat ne hülyítsük.

Oké, lelki szegény. Nézd, van lelke, az, ami neked nincs, csak a belső sóvárgás a valami után, ami megfogalmazhatatlan, de remekül le lehet vezetni másokon a hiányát. Például besározni, olyan dolgokat terjeszteni, ami nem igaz, s egyre erőltetni. Aztán csak vigyorogsz, hogy mindenki készpénznek veszi, az már nem is zavar, hogy a történeten csavarnak egyet. Megérdemli, mert neked akkora a sérelmed. Tehát te nem vagy lelki szegtény, örüjjél neki, aztán írjál lajstromot, hogy miért nem. Mert például ezed is van meg azod is, meg ott is jártál, abból már ettél kettőt is, s végül a tronf. Te normális ember vagy, nem ilyen buzi vallásos, és nem is érted, hogy lehet bízni a láthatatlanban, mind hülye.
Nahhh, helyben vagyunk. Egy lelkileg szegény ember tudod milyen? Úhhh nem is tudom, talán Genezaráti tó, de lehet hülyeséget mondok, most nem fogom kikeresni, a lényeg, hogy Jézus ment oda, és azzal a szándékkal, hogy valakit mindenképpen meg fog menteni. Az a hír járta, hogy ha a víz felszínét angyal érinti, és az apró hullámok a lábujja nyomán partot érnek, aki elsőnek a vízbe lép, az minden bajából meggyógyul. Na hiszen, például mit csinálna Jézus, ha én buzi lennék, és elsőnek érnék a vízbe? Félreugrana, ha a nyakába akarnék ugrani, hogy megcsókoljam örömömben?
Lelki szegény embernek nincsenek érvei, nem úgy mint neked. Neked vannak érveid, azt hiszed az okos gondolataid fognak megmenekíteni. Okos gondolatokkal, és büszke emberekkel Dunát lehet rekeszteni, attól még nem lakott jól senki.
Lelki szegény az, akinek nincs ott semmi, oda bármit lehet tenni, akár egy turista, aki betér egy szállóba és üresen találja a szekrényt. Fogja és bepakol. Szépen elrendezi a ruháit, akár egy kedvenc könyvet is. Na mi lehet az, csak nem a Biblia? Nem, mert jobb helyeken az ott van kikészítve az éjjeli szekrényre. De ennek sem tudjátok az okát. Volt egy amerikai ember, aki sokat utazott, s motelekben szállt meg. Az volt a célja, hogy bebizonyítsa, Isten nem létezik, s ehhez alaposan tanulmányozta a Bibliát, minden nap olvasta. Neki köszönhető, hogy az óta a Biblia a jobb motelekben ott van előre kikészítve, rátalált Istenre, pedig nem is kereste, üldözte. Mondhatni boldog lelki szekrény lett belőle.
Boldogok a lelki szegények is, mert kapnak. Kapni jó, hiába állítják, hogy adni jó. Kapni is nagyon jó. Én szoktam adni, de nem azzal foglalkozom. Az életemben volt egy lány, az ismerkedésünk első napján elmentünk egy nemzetiségi napra. Bajorok, kisebbség, volt valami köze hozzájuk. Kinézett magának egy kézzel kötött pulóvert, és nem volt rá pénze, meg ugye első nap, nem illik pénzt kérni a csávótól, mert mit fog magában gondolni? Én vágtam a helyzetet, meg sem kellett szólalnia, kitaláltam a pillantásából, hogy szeretné megvenni, de nincsen rá pénze. Felajánlottam neki, hogy megveszem, szeretnéd? Szabadkozott, hogy nem, nem, tulajdonképpen nem, mert nincs is hozzá nadrágja. De én vágtam, értettem, hogy kinézte magának. Leakasztottam, s az eladónak mondtam, hogy ezt kérem! A lány a nyakamba ugrott és össze-vissza csókolt. Szóval igen, adni jó. A lány meg is jegyezte, hogy ez lesz a kedvenc ruhája, mindig a legfelső polcon fogja tárolni, gondosan ügyelve a szekrényben. Egyszerűen csak boldog volt, de nekem ez nem volt megerőltető, teljesen természetes volt, hogy megveszem neki.

S, akkor most beszéljünk arról, hogy miért jobb kapni, brutálisan megalázó, de egyben totális extázis, mindjárt megértitek. Lesz benne kolbász, sonka, füstölt szalonna, és házi pálinka, meg néhány tálca falun, mások házában sült süteményről, és gyümölcsökről, ami más kertjében termett, meg tüzifa. Budapestről rég terveztünk leköltözni vidékre, én tanyán nőttem, nejem falun, van két gyerek, nehogy már ne tudják átélni azt, ami nekünk boldogságos gyermekkor. Addig költözzünk, amíg gyerekek. Megoldódott, sikerült Bánkra költöznünk, fel a hegy tetejére, egy gyönyörű szép házba, amit égig érő tuják öveznek, meg ezüst fenyő, és van almafa, kiskert, ahol terem hagyma, fokhagyma, paradicsom és paprika, meg cukkíni, amit szalonnával szoktunk grillezni.
Szóval most itt vagyunk Bánkon, ahol az első hat hónapban úgy megszívtam, hogy megátkoztam a napot, amikor ide költöztünk. Tudod, amikor a nejed sírva a földhöz vágja a pénztárcáját, s közben ömlenek a könnyei, hogy üres, érted, teljesen üres, nincs benne semmi! Mi lesz így velünk? Nem tudtam őt biztatni semmivel, kár volt minden szóért, mert már éppen eleget hivatkoztam Istenre, meg ilyen kamu dumákra, hogy hidd el, jobb lesz minden. A nejem reálisabb, mint én. Én nem hiszek a horoszkópokban, mert egyszer azt olvastam, hogy a nyilas és a skorpió nem illik össze, mert az megmarja, amikor az egekbe lövi magát. Hát kérem, pontosan erről van szó, aki kitalálta a horoszkópokat, az elmehet lassan nyugdíjba, mert nem jött be. Én pontosan az az ember vagyok, akinek minden nap szüksége van egy skorpió marására. Mert nekem minden könnyű, mint a tollpihe, vagy pillangó. A nehéz élethelyzeteket kedvelem, ami megvisel, hatással van rám. S tudod miért, mert már túl sokat láttam, s ez most nem panasznap, mert nagyon is örülök neki, minden a hasznomra vált, így tudok életben maradni olyan helyzetekben, amitől más padlót fog. Az egész élet erről szól, ki az erősebb, aztán mindenkit betemetnek göröngyös földdel, s örül a giliszta.

Szerinted könnyű helyzet volt, amikor az édesapám a tyúkól mellé hívott, és azt mondta, hogy te már elég nagy vagy, menj el a háztól, éld a saját életed! A faszomat, végig bőgtem az utat a vonatig. 2000 Forinttal a zsebemben szálltam vonatra, s 4 év múlva saját házam volt, meg bérletem a HÉV-re, és lejártak hozzám a csajok. Az összes kukoricásban kúrtam, meg minden gyepen, és a fák között is, meg a házamban, de a kocsmában is, és egyszer a Duna parton, mindet nem merem bevallani. Én, aki eddig csak próbáltam adni, adtam magamat, tettem a fejemet, és tudtam milyen gyalázatos, mert nem az vagyok, aki valójában. S egyszer csak elkezdtem kapni, megtört a jég, s nem másért, hanem azért, aki vagyok, nem kell megjátszani magam. Hiába erőltették rám otthon, hogy milyennek kell lennem, én pontosan tudtam, hogy olyan sohasem lehetek, én csak önmagam vagyok. Micsoda kommersz, szar, és liberális duma, hogy légy önmagad! A vér azt diktálja, hogy áldozd föl magad, légy Magyar, a közösség előrébb van az egyéni érdekeknél. Na de nekem mi az érdekem? Ki dönti el, hogy közös érdeket képviselek, vagy csak magamra gondolok?
Kapok, egyre csak kapok, minden érdekel, eddig minden el volt fojtva, most meg ömlik. Nem szabad ezt, nem szabad azt, meg azt sem szabad, azt meg főképpen tilos. Most meg mindent szabad, egyedül vagyok, nincs, aki rám szóljon. Akár egy sört is megihatok, nincs, aki kikapja a kezemből, hogy gyerek neked ezt nem szabad! Mit képzelsz?
Szóval nyugodtan leülhetek, vonatok jönnek, s mennek, villamos csilingel, ezer ember körülöttem, azt sem tudják ki vagyok, bármit megtehetek, senki sem fog rám szólni, mert nem ismer. Azt csinálok, amit akarok, s ez nagyon jó, hihetetlen érzés. Itt akkora a tömeg, hogy, ha valaki rálép a lábadra, nem is kér bocsánatot, mert már mindenki megszokta.

Ki beszél?

Behúz mi? Van is ilyen hal a tengerben, nem jut eszembe a neve, van neki odúja, onnan néha kiharap az arra járókra, olyan teste van, mint egy kígyó, meg a búvárokat nagyon szereti, tök kedvesen odasimul hozzájuk, mint, aki mindjárt mosolyában elélvez. Megvan, Muréna bazmeg. Iszonyat jó halacska, tök édi, cuki pofa, csak kár, hogy mások meglakolnak érte.
Nahhh, mindegy nem is erről akartam beszélni, hanem a kapásról. Öcsém kapás van, figyelj már oda, ne bámuljál, mint borjú az új kapura! Ugorj már a bothoz, nem látod, hogy elmerült az úszód? A picsába tényleg, bocs, csak elgondolkodtam, s aztán a bothoz nyúlt. Berántott, egyből felcsillant a szeme, hogy valami lesz. Még kicsit húzott rajta, meg még egyet rántott. Aztán finoman húzogatta, nehogy leakadjon, szemei előtt már megjelent a sellő, akinek nagy dudái vannak, és szép kékeszöld pikkelyei. Rángatta, érezte, végre horogra akadt, elképzelte, ahogy kifogja a nagy halat. Úhhh, mekkora állat, kicsit megállt, érezni akarta, ahogy a hal elmozdul valamilyen irányban a botja végéről. A hal meg is tette, körbecsókolta a csalit, minden irányban menekült, próbálta bevinni a témát a nádasba. De nem volt menekvése.
A fickó már teljesen elengedte magát, izzadott, keményen csévélte a botját, erőlködött, rángatta a végét. S egyszer csak kifogta, megkönnyebbült, leengedett, ahogy a szákba merte, végre, végre, s egy nagyot sóhajtott.
Elmúltár már 18?
Akkor tovább olvashatod. Valójában egy pornó oldalt nézett, nem egy hallal szeretkezett, hanem igazi lánnyal.

Nahhh, akkor ki is a szegény lelki szekrény?
Mindenkinek szüksége van Istenre, s tudod miért? Mert se eleje, se vége, neked meg véged van! Akár a botnak. Oké, most képtelen vagy arra gondolni, hogy egyszer csak meghalsz, az ember alapjában úgy éli az életét, hogy nem a halálra gondol, hanem arra, hogy örökké élni fog, legalább is bízik benne. Ki az a hülye, aki minden nap úgy kel fel, hogy ma biztos meghalok? Na ugye, ilyen hülye ember nincs, vagy csak elmebeteg. Soha sem halunk meg és kész. De mennyire ám. Csak mi azt hisszük, Isten meg pontosan tudja, hogy Ő nem, ő soha sem fog meghalni, és csak ő adhat neked örök életet, ez különbözteti meg Istent tőled.
Te csak eljátszod, minden nap úgy viselkedsz, mint egy gyerek, aki az apjától leste el, de amúgy senkit sem érdekel, és ebbe teljesen belebetegedtél. Sok gyógyszert is szedsz rá, meg az orvoshoz is mennyit kell járnod, és különben is a fodrászod tud mindenről, annyi információval rendelkezik, hogy minden pénzt megér. Még, ha nincs is semmi dolgod, akkor is bejelentkezel, s vigyorogva távozol. Mi van rendben? És még ferdítesz is rajta.
Ez neked adás? Azért mentél oda, hogy pletykálkodjál, hogy a nyelved eljárjon, és bizalmas információkat szivárogtassál, ki, amiről csak te vagy olyan jól értesült. Aztán bízol benne, hogy a fodrászod jól továbbadja. Na most akkor adni, vagy kapni? Melyik a fontosabb?

Én megmondom, kapni. Kapni sokkal jobb, mint adni, ez egy olyan közismert tény, amit én terjesztek, és illik magadévá tenni. Micsoda beteges öntudat.
Nagyon szeretem, ha karácsonykor megáll egy autó a házunk előtt, s csak dudál, én meg megyek ki szemeket meresztve, hogy ez meg mit akar?
Nem akar semmi különöset, csak hozott egy liter pálinkát, s kinyújtotta az ablakon, hogy fogyaszd egészséggel guga! Aztán másik autó jön, hogy semmi különös, csak kóstoló, amit nem esztek meg, azt fagyasszátok le, és csorog a kolbászzsír a szánk szélén, a gyerekeim mosolyognak, nem mint ha nem tudnám megvenni, csak ezt kaptuk, hozták csak úgy, amiért vagyunk, nekünk. Érted, törődnek velünk és figyelnek ránk, s most sorolhatnám a sok tálca süteményt, meg halat, amit a szomszédok hoztak át. Nem másnak, nekünk hozták. S tudod miután? Budapesten alagsori lakásban laktunk, mindenki megvetet bennünket, hogy pincelakók, s úgy is kezeltek bennüket. Gyereket kitoltam az udvarra a babakocsiban, egyszer csak látom, hogy egy csikk landol rajta, és nagy elégedetten, jámboran, mert, hogy ez volt a neve, behajol. Meg kifújja a füstöt, és becsukja az ablakot. Faszomért vittem fel arra az emeletre csikktartót? A buzikám nem hogy nem abba dobja, de még meg is gyaláz. Mielőtt kitéptem volna a torkát, elköltöztünk vidékre. Éppen időben, mert minden lakó ilyen hülye volt. Kivittem az udvarra a vendégeinket, a szüleim. Tök csendben voltunk, beszélgettünk, sztorik régebbről, s egyszer csak kavicsok landolnak a kajában. Amit kiraktam az asztalra, s mindenki szedett belőle, meg evett még volna, s egyébként én főztem. Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg, hát kösz de nem. Pont ezért költöztem vidékre, Budapesten problémásak az emberek, itt meg minden olyan egyszerű. Csak vagyunk, egymásra utalva, s értékelik. Egész évben hívnak, mert valami gond van a számítógéppel. Én meg pont kéznél vagyok, ez az, amit szeretek csinálni. Nem túl csöpögős a sztori? Oké.

Szóval Bánkon élni Budapest után 24 órás magömlés, mert itt szóba állnak velem, tudják, hogy ki vagyok, ismernek, nem kell megfelelnem senkinek, ha valakinek mégis felszalad a szemöldöke, annak csak annyit szoktam mondani, hogy guga vagyok. Itt végre guga lehetek, és díjazzák, mert szeretnek, s én is szeretem a falubéli embereket.
S végezetül, Bánkot hallottátok gugáról, Isten veletek.

Ha meg nem hiszed, akkor járjál utána, mint ahogy a népmesék mondják és meg fogsz lepődni! Ismerd fel, hogy milyen világban élsz!