Reggelre szeletelt fekete retket ettem, keveset, mert levet eresztett.

94kg vagyok, és 192cm magas, ahhoz képest, hogy 2011-ben még 135kg voltam, ez már kellemes. Akkoriban a 220/180 belépő szintű vérnyomásommal azt mondta a doki, hogy vagy mehetek az elfekvőbe, vagy lefogyok. Észre sem vettem, hogy magas a vérnyomásom, csak sokat köhögtem, s hiába adagoltam hagymát, fokhagymát, pálinkát, nem csillapodott.
Elmentem a tüdőgyógyra, ahol egy nagyon kedves és humoros bánki doktornő fogadott.
Ő sem értette, hiába vizsgálgatott, végül úgy döntött, hogy mérjük meg a vérnyomásomat. Nem tudták, mert a digitális kiakadt. Keresni kellett egy régit, azzal is csak harmadjára jött össze. A doktornő gratulált a kiemelkedő eredményhez és valami spray-t fújt a nyelvemre, ami azonnal leviszi, hogy ne kapjak agyvérzést. Akkor sebtében pár hónap alatt lefogytam, az étrendemen nem változtattam, elfelejtettem a vacsorát. Bőséges reggeli, mértékkel ebéd, s max. 1-2db gyümölcs vacsorára. Az akció sikerült, a vérnyomásom magától helyrejött.

2003-ban indult a cégem, eleinte én szállítottam ki a megrendelt alkatrészeket az ügyfeleknek kerékpárral. De később úgy elhatalmasodott a mennyiség, és a szervizelésre váró gépek, hogy nem győztem. Akkor jött Témi és Ücsüküé. Témi ex taxisofőrként jól bírta a fővárost, Ücsüküé meg a papírokkal, számlákkal bíbelődött. Én leültem a szerviz asztal mögé, 10h-kor nyitás, 18h-kor zárás. Fel sem álltam, már nem kerékpároztam. Akkor még jól tartottam magam. 18h után jöttek, s becsöngettek, hogy guga ne csináld már, holnapra kéne a gép, hozunk egy pár sört és légyszi már, neked ez gyerekjáték. Nem volt nehéz dolgom, mert a műhely közvetlenül a lakás mellett volt. 22h-ig vihogtunk, söröztünk, utána elzavartam őket és bepusziltam egy púpos tányér csirkepörköltet. Meg még sok sör és utána fogtam neki zenét hallgatni, írni. Hajnal 3-4 előtt nem mentem be, reggel meg kelés. Napi 3-4 óra alvás, utána egyhelyben ülés, reggelire 5 pár virsli és egy friss vekni, nem csoda, hogy elhíztam, mint a kisgömböc.

A munka terén sajnos az van most is, hogy ha mennem kell valahova, akkor ülök, ha megérkezek leülök, hazafelé ülök az autóban, a műhelyemben megint csak kotlok a fotelben és a legnagyobb mozgást az biztosítja, ha felveszem a telefont. Logmein, de mostanában inkább Teamviewer, távirányítással dolgozom, csak akkor mozdulok ki, ha új az ügyfél és még nem láttuk egymást, vagy ha pisilnem kell, de akkor is csak a sövényig.
2012-ben felhívtak, hogy hallottak rólam, elvállalnám e a bánki tábor gondnokságát, s a vendégek felügyeletét? Naná, még szép, az ilyen munkát kifejezetten nekem találták ki. Nem nyálaznám össze a képernyőt öndicsérettel, de voltak nálunk festőművészek táborozni egy hétig, s később olyan újságcikket rittyentettek a tökéletes kiszolgálás miatt, hogy nem győztem bevasalni. A tábor gondnoksága mozgással jár, testi mozgással és izzadással, hatalmas terület, füvet nyírni, a házakat kitakarítani mind olyan feladat, amit fotelből Logmein-el nem lehet elintézni.

11h-kor zár a diszkont, sprinteltem a léböjtkúrámért, 9 liter fröccs. 3 liter bor, 6 liter szóda.
A „még” megmaradt macskánk Hógolyó miatt csirkefarhátot ettem, de erről eszembe jut két dolog. Valami cefet áldatlan állapotok uralkodhatnak, mert alig lehet hozzájutni csirkefarháthoz, mindenki azt veszi. Az a legolcsóbb, így ahogy megérkezik kilószámra elkapkodják, észnél kell lenni. Ezért is tértünk át jobbára vega étrendre, mert egyrészt egészséges, másrészt minimális ára van a húshoz képest. Csak a a két macska miatt ettem mindig ebédre mi úgy hívjuk, hogy „fáráhát”. Bent voltunk a nejemmel a hentesnél, előttünk állt egy tankelhárító cigányasszony, ő került sorra. Oszt fáráhát van é? Akkor lesz nekem vagy 10 kiló. Meg akkor lesz nekem a virsliből is, tudja aranyom? A nejem rühelli, ha valaki nem kér, hanem azzal a holtbiztos szándékkal mondja ki, hogy ez az enyém lesz.

A macskám viszont depressziós, sosem gondoltam volna, hogy ilyen is van, de visszajátszottam a történteket, mert nem hagyott nyugodni a dolog. Az állatorvos azt mondta, hogy Olajost fejbeverték, agyvérzése volt, esélye sem lett volna, hogy túlélje. De Hógolyó egészen addig a pillanatig teljesen rendben volt, nyirvákolt, meg szokása szerint kajáért lázadozott, amíg Olajos tetemét ki nem hoztam a cserépkályha mellől. A gödröt már kiástam a kedvenc helyén a tuja alatt, ahol mindig ült. Hógolyó meglátta Olajos élettelen testét, és azt, hogy Levente eltemeti. Sosem gondoltam volna, hogy állatoknál lehet ilyen, de szerintem Hógolyó, aki egyébként Olajos anyja volt, pontosan tudta, vagy megérezte, hogy mi történt.
Szó szerint összeomlott, onnantól nem tudta irányítani a mozgását, még most sem megy neki, nem eszik, nem iszik, amíg volt benne valami, addig hányt, és csak gubbaszt, ha megmozdul rossz nézni, mert meg van rémülve. Levente rákeresett, hogy van olyan, hogy macskadepresszió, és pontosan ezek a tünetei.

Nem tudom elképzelni, hogy mi járhat egy macska fejében, de ez letaglózott, hogy mennyire érzékeny. Azóta én is utána olvastam, hogy mit mondanak a macskapszichológusok. Megérzik a hangulatváltozásomat, azt is, ha stresszes vagyok. Dióztam rajta, hogy valaki őt is kupánvágta? De az állatorvos, amikor megnézte Olajost, azt mondta, hogy leálltak a funkciói, mozdulni sem tud, csak a tüdeje és a szíve jár, még a szemét sem tudta becsukni. Hógolyóval ilyen gond nincs, felemeli a fejét, valami elcseszett világvége hangulattal néz. Odateszem elé a kedvenc falatot a csirke farát, lassan megszagolja, de nem nyúl hozzá. Funkcionálisan működik, csak mozgáskoordinációs problémái vannak. Érzelmileg összeomlott, gyászol vagy a tököm tudja, de innentől komolyabb figyelmet fogok fordítani rá, főleg, hogy csak ő maradt a háznál. Egyelőre bent van a cserépkályha mellett, nemsokára kihozom a helyére, befűtöttem a bungiba, mindjárt piros a platni. Szeret itt lenni velem, ha vendég jön azonnal az ölébe ugrik és kikényszeríti a törődést. Komolyan mondom mindig is rühelltem azokat, akik órákig képesek voltak macskákról kokettálni, főleg a nők, hát bazzeg, csak egy macska. Ezúton esedezem bocsánatért, nem csak egy macska, ahogy a Biblia is írja:

Prédikátor könyve 3. rész

18. Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók.
19. Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.
20. Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.
21. Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?
22. Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része e világban: mert ki hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi lesz ő utána?

Ezt külön kiemelném, mert fontos: és ugyanazon egy lélek van mindenikben

Hogy működik az ember? Reggel felkel, este megérkezik, leül, majd lefekszik, alig várja, hogy vízszintesbe kerüljön. A test mindig a föld felé közeledik, ahonnan vétetett. Az ember lelke nem, ha gondja van, akkor segíts ég, mármint segítség. Nagyon szép a magyar nyelv, mert kódolva van benne Isten. Feles ég, feleség, közös teherviselés. Közös ég, egy adott közösség, mint pl. Bánk. Az ember és az állat lelke közt az a különbség, hogy amíg az emberé Istenhez megy vissza, addig az állaté lefelé megy a földbe. Egy macskának nincs bűntudata amiatt, mert ösztönében megevett egy madarat, nem fog érte vezekelni, nem tud hazudni. Az emberek ezért is rajonganak az állatokért, mert azok mindig őszinték, az emberek meg szünet nélkül hazudnak és képmutatóak. Kérdezz meg egy kutya vagy macskatulajdonost, aki egyedül él, és csak a házi kedvence van, szinte rögtön azzal kezdi, hogy az emberekben már annyit csalódott, de a házi kedvencre mindig lehet számítani, mert hűséges, főleg a kutyák. Sihedernyikoromban tanyán laktam, nagy becsülete volt a 2 kutyánknak, egy vizsla és egy tacskó. Felügyelték a házat, pontosan tudták mikor érkezek haza az iskolából, leszálltam a buszról, s ott vártak az úton, elém jöttek csóválva, meg vigyorogva. S, hogy az állatok lelke mennyire azonos az emberével, hát a tacskó jó bizonyíték erre. Már haldoklott, én suliban voltam, borzasztóan szenvedett. De megvárta, amíg hazamegyek, odaültem mellé, megsimogattam a fejét, s csak utána adta ki a lelkét, ő már idős volt, végelgyengülésben ment el.
Pár napig még biztos téma lesz nálunk Hógolyó, amíg össze nem rakja magát, mint a legó. Mondjuk mindig is porondon voltak, nélkülük soha nem készült film. Állandó főszereplői az ökörködéseinknek.

Esett egy kis hó, ilyenkor nem kockáztatok, az összes melómat átcsoportosítottam péntekre, reggel 7-re Vácon kell lennem, nem szeretem az ilyen korai időpontokat, mert felborítja a napi rutint. Magamtól felébredek hatkor, addig félálomban szendergek, amíg a nejem lefőzi a kávét. Bekapcsolja a laptopot, fészbuk, mi más, manapság mindenki ott éli meg a nihilt. Utána küzdelem a fajanszért, siess már, jó, jó, mindjárt megyek. De mikor? Serceg a serpenyő, parlagfű tea, vagy komló, csalán, menta, egyedül a cickafark ízét nem bírom. Ma például gyümölcs tea volt, nem pikvikk, ne röhögtess már gugáéknál járunk, a nejem megmosta tegnap a narancsot, meghámozta, a gyerekek befalták, s a héjából teát főzött + fahéj + szegfűszeg. Meg is lepődtem, hogy ezmiez? Finom.

Napok óta ki sem mozdulok itthonról, ingerszegény környezet, ha a táborba legyalogolok körbenézni, havat lapátolni, akkor is a hegyen megyek, nem találkozok senkivel. A hegy végén van egy ösvény, ami egyenesen a táborhoz vezet, jó meredek, a vadak taposták ki. Egyedül a diszkontba megyek be, ma nem volt időm trécselni, siettem vissza, mert a nejemnek kellett az autó. A Dózsán egyből lekaszáltak, állj már meg guga, van egy kis időd? Gyere be, adok egy liter pálinkát! Hohó, újratervezés

Délelőttönként, ha nincs melóm, akkor az erdőbe megyek szemetet szedni, a hó miatt most nem lehet.
Egész estig a bungiban leszek. Mindjárt megjön a suliból a két gyerkőc, és egymásnak adják a kilincset, szóval még előtte be kell fejeznem az írást. Utána nem hagynak. Csak akkor, ha a lelkükre kötöm, hogy most egy ideig hagyjatok, írok. Ez varázsszó, a családban mindenki tudja, hogy ilyenkor apát nem szabad zavarni. Lábujjhegyen közlekednek az udvaron, egyedül a macskák nincsenek rám tekintettel. Hógolyónak szokása, hogy hangtalanul beoson a bungiba, megáll mögöttem, látja, hogy elfoglalt vagyok, s tüntetőleg felugrik a billentyűzetre. Most még a cserépkályha mellett fekszik, de amikor ez történik, akkor hjhhheterererereressssséééééééééééá. És én benne hagyom az írásban, s meg is jegyzem, hogy ez a macska volt, ezt szerette volna közölni veletek.
Már jó meleg van bent, megvárom a két gyereket, megmelegítem nekik az ebédet, utána kihozom a macskát, mert itt van a helye.

Egy faluban, ahol 700 fő a lélekszám és a demográfiai mutató erősen 70 felett leng, mindennek sokkal nagyobb a jelentősége, mint egy nagyvárosban. Sokkal nagyobb hangsúlyt kap, nem szeretem a szóismétléseket, de télen ingerszegény környezet. Egyedül a Tó Motel forgalmas, de az ottani vendégeknek nincs kapcsolata a faluval, leparkolnak, s élvezik a wellness szolgáltatást, majd visszaülnek az autóba, és huss. Alig látok embereket mozogni az utcán vagy az udvarokon, nincs kinek köszönni. Már én is észreveszem, ha a harangozó késve üti el a delet, persze 1-2 perc mit számít, ha meg félreveri, akkor ki halt meg? Asszimilálódtam. Hallom, hogy melyik utcában megy el az autó és kié. Tudom kinek a kakasa kukorékol, hangosan felröhögök, ha Bacsa szamara a szemben lévő hegyről átordít. Marika dadus libái, ha átkelnek az úton olyan gágogást rendeznek, hogy felborul a bioritmusom és azonnal lájkolom.

Megjött a két gyerkőc, már előre beharangozták, hogy ők is szeretnének kijönni írni. Előbb ebéd, utána lecke, muhaha

A hozzászólásokkal meg kár lenne elvenni az élét egy ilyen fasza kis posztnak, hogy én ugyan nem tettem volna ezt meg ezt, vagy jobban csináltam volna, vagy guga menj a picsába. Már rég ott vagyok, ha akartok gyertek utánam, ehhez nem kell komment

[Az első elég gyengén sikeredett céges reklámfilmünk, itt már rendesen ki voltam kerekedve a sok esti púpos tányéroktól, egy helyben üléstől és a sok "guga hozunk neked sört"-től.]