Apa: Különleges alkalom, a két fiam is beszáll a ringbe, Levente született 1996 november 9-én, Benjámin született 2003 július 15-én. Itt ülnek mögöttem, s magassági sorrendben adjuk egymásnak a billentyűzetet. Az első ütés/leütés az enyém. Feszült a hangulat, már alig várják, hogy odacsapjanak a nagyközönségnek. Az apjuk már bizonyított, hogy hatással van, ez csak egy játék, de komolyan vesszük. A téma nincs előírva, Benjámin előre jelezte, hogy hosszú idő lesz, amíg ő legépeli, Levente megkérdezte, hogy miről fogunk írni? Egyelőre ennyi. Staféta.

Levente: Sajnos eléggé lehangolt napunk volt a macskánk miatt, kb. kétnapi szenvedés után elpusztult. Érdekes módon mikor az egyiket temettük el, ott volt a másik is és abban a pillanatban elkezdett szédelegni, nem tudta hova nézzen. Mi is eléggé ki vagyunk borulva, pedig ez csak egy macska volt. Ahhoz képest eléggé megszállta az agyunkat, mind ki vagyunk borulva, pedig túl sok okunk nincs rá. De hogy az időt elüssük valamivel úgy döntöttünk hogy ezzel próbáljuk a gondolatainkat másfelé terelni.

Benjámin: Lehangolt napunk teljesen tényleg rossz volt, mert ugye egy macska halála nekem elég szomorú. Mert ha már ez a macska meghalt, akkor nagyon szomorú vagyok. De ha már a másik is, akkor biztos hogy fogok kérni karácsonyra akár vagy szülinapomra egy állatot. Állat nélkül nekem az élet nem élet. Bármi állat, de mindig legyen állat.

Apa: Állatnak itt vagyok én, apám tanyáján, miután elvált, együtt éltünk. Nyár volt, a tanya oldalában a folyó, a nap hevesen sütött, nyár volt, apám épített egy hidat a túlpartra, mert a szomszéd évek óta nem jelentkezett, viszont különleges diófájuk volt, pirosbélű, a leszüretelés miatt építette a hidat. Kihívott egy meccsre, hogy ugorjunk a vízbe, s lássuk, hogy ki fog győzni. Természetesen a fiatalos lendületemnek köszönhetően legyőztem rövidtávon. Hosszútávon lehet ő, győzne. Itt a lehetőség a két fiamnak, most én kértem meg őket, hogy ugorjunk a mélyvízbe. Lehet kanalazni, s hogy önmagamhoz hű legyek, rendesen szétoffolom, mert csapongó vagyok. Az igaz, hogy eléggé kiborultunk Olajos halála miatt, és nagyon úgy fest, hogy Hógolyónak is baja van, szédeleg, nem a normál reflexekkel bír, nézni is nehéz, depressziós, szerintem tudja mi történt, meghalt a fia.

Sir Lancelot a lakodalomban
– Megölte a nénikémet.
– Csendet, csendet! Nem siratóünnep ez, hanem vidám lakodalom.
– Kár lenne pörlekedni, áskálódni azon, hogy ki ölt meg kit.

Levente: na akkor most ugrik a majom a vízbe, ill. a guga. Mivel Apa is kihívott minket egy ilyen ’meccsre’ mi is ki fogjuk. Nekem is van miben kihívnom és öcsémnek is. Rá lesz kényszerítve, hogy benne legyen egy Dubstep mix lekeverésében, ez az én specialitásom . Az öcsém pedig nagy Minecraft-os, itt majd egy Minecraft házat kell neki megépíteni minden segítség nélkül, amit filmre is fogunk venni. Apának pedig üzenem, hogy nincs reklamáció! Megcsinálja és kész!

Benjámin: Hát igen, apa egyszer úgyis megcsinálja a ’ Minecraft házat ’ amit én már egy kb. 1 perc alatt összeépítek egy kis jó kinézetű házat. Egyébként, meg amikor leültünk írni, akkor azt se tudtam hogy tudok –e majd írni, nem tudtam hogy ilyen nagy vicces történet lesz. Hát jó, igaz nem vicces Olajos halála miatt. De hát nekem ez már végül is jó érzés, ha most írhatok. Egyfojtába, ha nem én írok, akkor csak a szomorú macskánkat nézem, akiről látszik, hogy a fia miatt nem fog tudni aludni. Nagyon megrémültem, amikor láttam, hogy a Hógolyó elkezd szédelegni, de nem tudtam, hogy szédeleg, csak azt hittem hogy csak ’ Háromlábazik ’ de nem, nem háromlábazott, hanem szédelgett, de amikor azt mondta apukám hogy lehet hogy ezzel is ez lesz, akkor nem tudtam egyszerűen hogy mit kezdjek magammal. Macska nélkül? Az lehetetlen. Nem, ilyen nincs.

Apa: Benjámin el, holnap suli van, Levente maradt, ő nagyobb, jobban viseli a koránkelést, még mindig macska, tényleg gond van Hógolyóval is, de próbálunk róla nem tudomást venni, mert jobb állapotban van, mint Olajos, akinek az állapota rohamosan romlott. Vicces nem vicces, macska, nem macska, volt már olyan macskám, aminek a halálát végignéztem. Nagyfenék 9. Elütötte egy autó, általános iskolás voltam. Annak is megsérült a kisagya, és onnantól nem tudott egyensúlyozni, úgy járt, mint a részeg. Napokig ápoltam, bebújt a szalmakazalba, vittem neki az uzsonnámat, a tehenészetből, ahol mostohaapám melózott, frissen fejt tejet, gondoztam. Életben maradt, az aktivitás ugyanaz, de tök részegen, nem tudott kormányozni, egér után is csak kóvályogva, s elvétve tudta elkapni. Senki sem rótta fel neki, végül még egyszer elütötte egy autó, ott marad az úton. Úgy látszik hiába próbáltam meg leoffolni a témát, Olajos halála mindenkire hatással van, családtag volt, hiába macska. Már nem kísérlem meg vidámabb vizekre evezni, Leventének már jeleztem, hogy eléggé szarul vagyok, kikészültem, pedig csak egy macska. A szenvedése, és a halála, hogy már többet nem mozdul, eszembe juttatta, hogy akár én is lehetnék, vagy a nejem, vagy Levente, vagy Benjámin. Ha Olajos visszajönne, soha többet nem zavarnám le az autó motorház tetejéről, mindig ott melegedett a rusnyája, ostoba macskája, tiszta lábnyom volt. Téma lezárva, több lábnyom már nem lesz. De nem szeretnék ilyen szomcsi hangulatú befejezést.
A két fiamnak megígértem, hogy innentől, ha tehetjük, akkor hármasban írunk. Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. Próbálom erőltetni, hogy a történet valami humoros fordulatot vegyen, amin lehet nevetni, lételemem, nekem most nem megy, átadom a stafétát.

Levente: Tényleg nehéz letérni a macska témáról. Aki nem ír és várakozik egyfolytában lesi a macskát, hogy nincs-e baja. Én nem féltem már annyira, mint a másikat. Szerintem nem lesz baja. A Nagyfenékről jut eszembe: még mikor Budapesten laktunk és megvolt a légópincénk, ott volt apa műhelye. Volt ott egy kis helység, fogalmam nincs hogy minek lett építve. Se pince, se budi, nem is ostya, nem is karamell. De ott sikerült elsütnöm egy jó képet. Abban a kis helységben apám keresett valamit, nálam meg fényképezőgép volt, és a földön keresgélt, én meg mögötte voltam. Sikerült lefotóznom azt a hatalmas hátsóját, melegítőben, rajta egy nagy folttal.
Aztán ez a kép nem tudom, hogy hova került. Ennyit a Nagyfenékről.

Apa: Azóta ledobtam 40 kilót, a nejem rendszeresen odavan a fenekemért, de ez felnőtt téma, 21:28-van, Leventét most beküldöm, s így bátran leírhatom, hogy a nejem feneke is csodálatos. De most se nem felnőtt téma, se nem macska, záróra. Még annyit, hogy Levente kezdi felvenni a fonalat. „Se pince, se budi, nem is ostya, nem is karamell.” Ez már én vagyok, rám ismertek? De inkább mutatok egy filmet:

[Waterbomb]