Délelőtt nem volt melóm, irány az erdő szemetet szedni. Laza 20 perces séta, útközben reggeliztem, 4db alma, egy fej fokhagyma és karfiol levelek. Megrázó élmény, senki se csinálja utánam, antiszociálissá válik az ember, ha kérdeznek, ne válaszolj, mert letaglózó lehet. Az erdőnek nem gond, hogy fokhagymát ettem. Találtam egy kályhát, csinos darab, komoly meló lehetet olyan mélyre becipelni az erdőbe, még nem tudom a nagyobbik fiammal hogyan visszük ki, de meglesz.
Valami furcsát tapasztaltam reggel. A menetrend az, hogy a gyerkőcöket a nejem viszi iskolába, kilépünk a teraszra, és a két macska azonnal lázadozni kezd, ételt követelnek, már megszokhatták volna, hogy addig nem kapnak enni, amíg mi nem reggeliztünk. Tanyán nőttem fel, a macskának eleve nem volt helye a lakásban, ha még is bemerészkedett, akkor farba lett billentve. Csak Hógolyó nyirvákolt a teraszon, Olajosnak nyoma sem volt. Hógolyó az anyja Olajosnak, akkor fogadtuk be őket, amikor ide költöztünk. Olajosnak azért lett ez a neve, mert kiskorában belemászott egy tartály fáradt olajba. Nem mi adtuk neki, hanem az előző gazdája mesélte el a történetet. Macskákkal itt úgy van, hogy kihozzák őket a pestiek magukkal, aztán mikor mennek vissza, cicc, cicc, de a macska sehol. Itt ragadnak, és kegyetlenül elszaporodnak. A sarkon lakik vagy 40db macska, nem gazdátlanul, de tény, hogy sokan vannak, a tulaj heti két alkalommal kijön és megeteti őket, ha tehetem én is viszek nekik. Szóval Olajosnak nyoma sincs, kanmacska, biztos szerelmes lett.
Kint az erdőn morfondíroztam magamban, hogy meddig maradjak. A táborra is rá kell nézni, hogy nincs e betörés, bár bevetettünk néhány trükköt, az ember soha nem lehet biztos. Az előző években kifosztották, elvitték az elektromos kábeleket, leszerelték a fémcsapokat, bojlert, mindent, ami mozdítható, és a méhtelepen adnak érte annyit, hogy fussa cigire, meg piára belőle, de lehet ez csak előítélet. 2012 októberében mi magunk szereltünk le mindent, csak az épületek maradtak, fából vannak, tüzelőnek jó csak, de egyelőre még ott állnak érintetlenül.
11h-kor zár a diszkont, fel kellett építenem egy stratégiát. 14h-kor nyit ki újra, de addigra már szeretnék fröccsözni itthon. Január 7. kedd van, ebben az évben még nem hívott senki, az ember unalmában is iszik. Beszereztem 3 liter bort és 6 liter szódát, ez már haladás, mert levettem a napi adagot a felére az egészséges életmód és a léböjtkúra jegyében. Nejem nemrég csajbuliba volt, és a barátnője megemlítette neki, hogy igyekszik betartani az esti 1-2dcl bort. A nejem elröhögte magát. Miután hazajöttem, nekiláttam a körfűrésszel fát aprítani, gondoltam menet közben begyújtok a bungiba is, hogy a hőségben jobban csússzon a finom fröccs. Olajos ott fekszik a helyemen, a fotelemben. Na mondom, szépen vagyunk, még szerencse, hogy nem rugdaltam le onnan. Sok figyelmet nem fordítottam rá, úgy is mindjárt itt az ebéd, ha szólok, akkor rohan, mint az őrült. Befűtöttem a kályhába, és rendbe raktam az udvart, ami már bosszantotta a szememet a helyére került.
Nahhh, mondom cica cicc, a fene a sündörgőtöket éhenkórászok, képesek úgy enni, mint ha soha nem kapnának. Erre hallom, hogy a bungiban egy nagy puffanás, a macska leesett a fotelről. Szép mutatvány volt, de elfelejtettem rajta nevetni, Olajos a földön maradt és csak nézett. Nem nagyon értettem, hogy mit csinál, ilyen még nem volt. Már rég vágytam rá, hogy tudjanak valami különleges mutatványt, mert a youtub tele van hülyébbnél hülyébb macskákkal, és milliós megtekintésekkel, ami után elég sok küvecs jár. Tudtam, hogy valami nem stimmel vele, el nem üthették, mert akkor nem jutott volna be a bungiba sem. Este még ott aludt a másik fotelben Hógolyóval együtt összebújva. Megmérgezték, mozdulni sem tud, totál ki van készülve. Felemeltem és odavittem a kajához, ahol Hógolyó már olyan csámcsogásban részesítette magát, mint ha a mini oroszlánoknak fejedelmi lakomát hirdettek volna. Olajos csak nézett ki a fejéből, nyávogni sem tudott. Sokszor megpróbálkozott a nagy hidegekben beosonni a lakásba, mert fázott a valaga. Sőt reggelente kifejezetten sértődöttek tudnak lenni, mert a bungiba, ha befűtök, akkor éjszakára ott maradnak, mikor elmegyek aludni, akkor kapnak még egy búcsúhasábot, hogy valameddig kitartson. De éjjel nem fogok kimenni a macskák miatt fűteni, így rendes mínoszokra ébrednek, mire pirkad. Van egy szabály, mínusz 20C alatt a macskák nem jöhetnek be a lakásba. Ha a hőmérséklet kritikussá válik, akkor hatalmas engedményt teszek számukra, bejöhetnek a saját káromra. Ugyanis éjjel kétszer ki kell őket engedni a vadászösztön végett. De nem ám egyszerre mennek ki, külön-külön időpontban. Ez minimum négy ajtókaparászás és ébredés + a magam felébredése, amikor slozira megyek és megrakodni a cserépkályhát.
Olajost bevittem a cserépkályha mellé és lefektettem. Felnézett, mert nem értette a helyzetet.
Nem ehhez van szokva, aztán vastag dorombolásba kezdett, abba sem hagyta. Megkínáltam vízzel, kettőt belenyelt. Aztán eléraktam a kaját, de nem bírt felkelni, csak nyalogatta. Ott is hagyta, aztán bealudt. Állatorvos szóba sem jöhet, én sem járok orvoshoz, még akkor sem ha kéne menni, megoldom magam. Amin a pálinka nem segít az nem betegség, hanem nyílt törés. Olajoson semmi külső sérülés, lelkileg meg nem omolhatott össze, mert ahhoz túl hülye. Soha nem szedek be semmilyen gyógyszert, jobban félek tőle, mint a magyar államcsődtől. Így a macskát sem teszem ki annak, hogy ne hozza helyre az elkövetett hibáját. A macskáknak 9 életük van, kettőt a szemem láttára használt el. Ostobája állandóan verekszik, na egyszer kapott, eltört a lába és tiszta vér volt, nem tudom, hogy csinálta, de az udvaron több négyzetméter macskaszőr volt. Behúzódott a bungiba, néha kisántikált enni, s aztán rendbejött.
Hógolyóban van egy légpuskatöltény, szoknyás, a szomszédom rakta bele. Bele a bőre alá, simánk kitapintható. A szomszédom jófajta bánki, tudod van az a népszerű pletyka, amit én magam terjesztek. Nem minden bánki, ami fénylik. Vadász volt, párszor ordenáré módon átkiabáltak, hogy ma nem lehet tüzelni, csütörtök van, de úgy, mint a cigányok. Fel lesznek jelentve az önkormányzatnál! Rohadék környezetszennyezők! A vendégeim a kertben ültek, éppen alágyújtottam a bográcsosnak, nem volt kedvem visszakiabálni, inkább nekiláttunk egy rekesz sörnek. 14:30-kor megérkezett a család, kimentem eléjük szólni, hogy a macskához ne nyúljanak, megmérgezték, beteg, meg sem tud mozdulni. A nagyobbik fiam rögtön a szomszád irányába mutatott, hogy az öreg? Nem lehet tudni, de a biztonság kedvéért körbenézek a környéken, és ha kijön a sarki ember, akinek sok macskája van, akkor rákérdezek, hogy nála van e probléma, mert, ha nincs, akkor lokális.
Nyáron egyszer alaposab besöröztem, nyársaltam, grilleztem, meg tárcsán sütöttem húsokat. A szomszéd öregasszony, aki nem túl szép látvány, elsőre egy boszorka villan be, ha ránézek. Elkezdett velem üvöltözni, hogy azonnal oltsam el a tüzet, mert az unokája kint játszik az udvaron és asztmás beteg, meg fog fulladni. Először a tűzre néztem, ami már javában csak parázs volt, aztán jó felbasztam az agyam és az egész pereputtyot leugattam, hogy elmentek ti a jó büdös kurva anyátokba. Ha még egyszer baszakodtok velem, elviszem a macskámat, kivetetem belőle a golyót, aztán leadom a rendőrségre. Katonaságnál fegyvermester mellett melóztam, van tapasztalatom, nem vagyok fegyverszakértő, de elég sokat lehúztam olyan mellett, aki az volt. Egy lőszerről 3 másodperc alatt megmondják, hogy melyik fegyverből lőtték ki. Huzagolás még a légpuskában is van. Vörös volt a fejem és eltorzult, nem kíméltem őket. Mondtam az öregnek, hogy jobban teszed, ha elásod a légpuskádat a gecibe, mert még egy húzás és a nyakad köré tekerem, állatkínzás miatt ma már simán sittelnek, az ilyesmi nem játék. Na az óta nem merik kinyitni a pofájukat, messzire elkerülnek. Olajosról egyelőre ennyit, remélem, felépül, sok hasznom nincs belőle, mert macska, csak döglik, meg zabál, és olyan vádlón tud nézni az emberre, ha éhes, hogy úgy érzed rögtönítélő bíróság. Viszont családtag, ebben a családban nem divat a betegség, sem az elesettség. Jó jel, hogy dorombol, ha túl nagy gáz lenne, akkor a szenvedései miatt vagy nyirvákolna, vagy meg sem mukkanna.
Rühellek macskákról írni.
Nem fogjátok elhinni, hogy kivel találkoztam ma. Senkivel. Az erdőben nem jár senki, csak én és a családom, de ma egyedül mentem ki szemetet szedni, mert suliban voltak, a nejem is tanított (tanár). Viszem magammal a telefonomat, de tökminek, a kutya sem kíváncsi rám.
Miután hazaértem, s méltatlankodtam, hogy lassan beindulhatna a szekér, hát mit ad Isten, többször is csörgött. Először egy ismeretlen hívott, gőzöm sincs, hogy ki, elvállalnám e az esküvői videózást? A polgárit, templomit, meg a lagzit. Nocsak, kezd híre menni? Aztán még befutott kettő, ami informatikával kapcsolatos, így délutánra lett meló. Mikor Bánkra költöztünk, kb. 6 hónapig azt sem tudták, hogy ki vagyok. Budapesten már nem kellett tennem semmit, egymásnak adták a kilincset, de itt egy 700 fős faluban, ahol az átlagéletkor 70 feletti, és nincs igény informatikusra, kemény menet. Az első hat hónapot azzal töltöttem el, hogy írtam egy regényt, a Beparipát, ha megjelenik, onnantól hivatalosan is író leszek, nem csak ilyen széllelbélelt. Hozzátenném azzal rendesen, ki vagyok bélelve, főleg ma, nem érdemes a közelembe jönni, feszül a bungi fala. Nejem megkérdezte, mit kérek ebédre?
Feketeretket salátának. Zőccségezünk, mert tudatos és egészséges micsodák vagyunk ezen a héten. Meglepett még a karfiol leveléből készített gyönyörűséggel, hozzá fokhagyma. Na most elég faszán nézek ki, mint egy léggömb, este be sem merek menni.
Valami 6 hónap múltán valakinek a fülébe jutott, hogy konyítok a számítógépekhez, feljött hozzám, akkor még nem volt meg a bungi. Megcsináltam a gépet sürge, és egy pár kolbásszal fizetett, majdnem elsírtam magam. Micsoda finomság volt, és végre munka. Eleinte egy tálca sütemény, kanna házibor, sonka, házi tojás, meg ilyenek voltak a fizetségek. Nem bántam, mert szájról szájra terjedt a hírem. Végre befutott az első cég, aztán onnantól nem volt megállás. Környékbeli önkormányzatok, vállalkozók, sima ügy. Már Budapesten gondolkodtam azon, hogy több lábra állok. De mibe fogjak bele én, aki elvégeztem az általánosból hat első osztályt és két másodikat? Megvan, filmezni fogok. Volt egy digitális fényképezőgépem, Olympus, jófajta masina. A falu rendezvényeivel kezdtem, 8777777777777777774.
Hopp, Hógolyó felugrott a billentyűzetre, amíg a gyerkőcök kiabáltak, hogy azonnal menjek be, mert Olajossal valami baj van. Beszaladtam, a pupillái kitágulva, befeszült, és rángatódzott, sikerült lenyugtatnom, s visszaraktam a kályha mellé, mert kicsit elkínlódta magát az előszobába. Hangot nem adott ki, de látszott, hogy nagyon szenved. Már nem dorombol, nem biztos, hogy túléli a mai napot, de én bízok benne, mert elég akaratos jószág.
Jövök vissza és Hógolyó a billentyűzetemen ül, így egy kicsit ő is hozzátett az íráshoz. Nem értek macskanyelven, így fogalmam sincs, hogy mit jelent a 8777777777777777774.
Lehet valami titkos kód, és így akart üzenni.
Nahhh, ott tartottunk, hogy filmezés. A bánki nyár rendezvényeiből csináltam rövidfilmeket, amatőrként, s megtoldottam írásokkal, így aztán elkerülhetetlen volt, hogy ne tudjanak róla. Baromira megörültem, amikor felhívtak, hogy elmennék e egy falunapra és csinálnám e ugyanazt, amit Bánkon? Meg sem kérdezték mennyibe kerül, elláttak minden földi jóval, az üstökben annyi finomság főtt, és a hangulat családias. Ez szerkezetileg nem volt jól felépített mondat. A lényeg, hogy egymásnak adták a kilincset. A történetnek ezzel még nem volt vége, mert kell egy harmadik láb. A nagyobbik fiam akkoriban kezdett el dj-ként debütálni, volt hozzá affinitása. Én csak háttérember voltam, összepakoltam a hangosítást és szétszedtem, meg felügyeltem, hogy aki nagyon ittas, nehogy ráborítsa a piát a pultra. Így jutottunk ki a Beertok fesztiválra, arról már írtam. 5 színpad, Chill, Goa, Techno, Dárenbézz, Breakbeat.
Ott jöttem bele, majd a végén megmutatom a filmet. Később egyre több motyóra lett szükségünk, fények, effektek, s minden, amit ez a vágány megkíván. Kisebb házibulikkal kezdtük, majd nyugdíjas nap, osztálytalálkozó, ahol csavard fel a szőnyeget.
Bocs, hol tartunk? Hja, 4. oldal, mert mondták, hogy ne posztoljak ki 10 oldalast, nem olvassák el. Úgy is mennem kell melózni, gyalog, mert már befröccsöztem, így könnyen ki lehet találni, hogy lokálisan kell megoldanom. Amúgy sincs itthon az autó, elromlott a mosógépünk, a helyzet meg sürge, a nejem átvitte a szennyest Érsekvadkertre a szüleihez.
Mára befejezem, Bánkot hallottátok gugáról. Drukkoljatok Olajosnak, erős a szervezete, nem tudom, mivel mérgezték meg, de elég szarul fest. Mini oroszlánba zárt ketrec.
A hozzászólásokkal meg kár lenne elvenni az élét egy ilyen fasza kis posztnak, hogy én ugyan nem tettem volna ezt meg ezt, vagy jobban csináltam volna, vagy guga menj a picsába. Már rég ott vagyok, ha akartok gyertek utánam, ehhez nem kell komment 
guga oldala
