Isten óvja a kivájt nőt

1985 környéke, feljártam a padlásra, elhúztam egy cserepet, és lestem a szomszéd cigányokat. Kicsi vályogházban laktak vagy húszan. Az egyik lányba szerelmes voltam. Vegytiszta érzelmek. Sokat lődörögtem velük együtt. Az udvaron egy kádban fürdőztek a lányok meztelenül. Pubertáskorom meghatározó élménye volt. A közeli szalmakazalba jártunk ki virgonckodni, ott láttam először családon belüli szexet. Suli után megyek át, s kerestem a Kanalas Évát. A függöny mögül előbújt az anyja, színes szoknya volt rajta és melltartó, na de azok a mellek. Bődületesen hatalmasan leomló hegyoldalak. Mit akarsz? Böffentette oda.
Éva? Kaparáson van, aztán behúzta a függönyt, s eltűnt a vályogházban.

Akkor még nem értettem, csak gondolkodtam a dolgon. Mi az, hogy kaparáson van? A macska szokott kaparni, meg a torkom. Azt is mondták, hogy kaparásra orvoshoz ment. A tüzes karcolásra asszociáltam, mert abban meg nekem volt részem. Oltóanyagot a bőrön ejtett kis karcolásokkal juttatnak be a szervezetbe, az erősebb immunválaszt eredményez, mint a hagyományos injekció. Mint kiderült Kanalas Évának már volt egy gyereke, 15 éves volt, valamelyik testvére, biztos a szalmakazal volt az oka, ahová játszani jártunk. Nem akartak másikat. Évekbe tellett mire ezeket, a dolgokat megfejtettem, már nem is Gyulán laktam a tanyán.

1991, Kati szakított velem 4 éves kapcsolat után. Albérletben laktunk a Futó utca 40. szám alatt. (Budapest) körfolyosós tanácsi lakások, kinti vécé, házmester, aki 22h-kor bezárta a kaput. Báááhhh, de sokszor kellett részegen átmásznom a kőkerítésen, mert már nem volt pofám felcsöngetni a vén szipirtyót. Böce egyszer ott dekkolt, már nagyon kikészültünk a piától, az esti híradóba is bekerültünk. Lezárták a rakpartot árvíz miatt. Derékig ért a víz az úttesten, kezemben a frissen vásárolt Akai videomagnó bedobozolva. A másikban egy üveg rum. Begyalogoltunk a derékig érő vízbe, s rikoltoztunk. A videomagnót a fejem fölé tartottam, s integettünk a fejünk felett köröző helikopternek, hogy sziasztok, s ittunk az egészségükre. Éppen filmeztek.

Katival még a katonaság ideje alatt ismerkedtem meg. Oláh Zoli unokatestvére volt, a József körúton laktak. Oláh Zoli szintén gyulai volt, általánosban egy suliba jártunk. Jártam már náluk Budapesten korábban is, amikor a Monster of Rock volt, vagy Iron Maiden, vagy Saxon, Hellowien koncert. Ott találkoztunk, s együtt mentünk koncertre a gyulai haverokkal.
A seregben már Katival leveleztünk, nagyon ritkán engedtek ki, mert renitens voltam, haza nem is mehettem, mert nem várt senki. Leszereltem, s albérletbe költöztünk. Nagyon szép felhőtlen 4 év volt, szinte azonnal kirúgtak a munkahelyemről. Beszóltam egy volt munkásőrnek és a fiának. Ültünk a műhelyben, Középületépítő vállalat. Elpanaszolta pulykavörösen, hogy a szemét felesége vett magának 3 ezer Forintért egy aranygyűrűt. Én meg csak lestem, s megjegyeztem, hogy te naponta legalább ennyit megiszol. Fél liter vegyes pálinkával jött be reggel dolgozni, a legfinomabb szalámi és kolbász, szalonnák, egy vekni kenyér és sok sör. Csak így tudta elvégezni a munkáját. Ő és a fia nekem estek, levittek a földre. Hazamentem, s már akkor éreztem, hogy a világgal valami nem stimmel. Azóta sem mentem be a munkakönyvemért, a cégnél többet nem jártam, valószínűleg megszűnt a munkaviszonyom. Ha megérem a nyugdíjas kort, gondban leszek, mert nehéz lesz felkutatni, hogy 1991 után sehol sem voltam nyilvántartva egészen 2003-ig, amikor megcsináltam a céget.

A szakítás előtt közvetlenül a kelenföldi pályaudvaron árultam a Keravill előtt üres vhs szalagokat és hangalámondásos pornófilmeket a környékbeli munkásszállók legnagyobb örömére. Abból vettem az első házunkat Szigetszentmártonban, ahol a nejemmel a legszebb éveiket töltöttük. Most is szép, de az olyan különleges volt, s kedves emlék, hogy pótolhatatlan. Levente 1 éves korú volt, a nejem most biztos megcáfol, mert a dátumokhoz elég hülye vagyok, nem megy fejből, hogy ki mikor született. Azt tudom, hogy a nejem és a nagyobbik fiam Levente közel egymáshoz, November 9 vagy 11 vagy 13, s mindig összekeverem, hogy melyik mikor. Szarni a dátumokra, számomra ezeknek semmi jelentősége, meg sem tudom jegyezni őket. Másra figyelek.

Kati mellettem árult kartonból cigarettát a 7-es buszra váróknak. Akkoriban még nem voltak hatályos törvények, hogy kiből, s miként lehet vállalkozó, az adózás fogalma is eléggé zavaros volt. Bementünk a dohánygyárba, jelentkeztünk viszonteladónak. Volt Katinak egy főnöke, aki az egészet finanszírozta, s persze csak a hasznot zsebelte. Teherautó számra hordtuk a piacra a cigarettát. Árverseny volt, mivel bárki árulhatta, így jobbnak kellett lennünk. Kati vonzó és mosolygós volt, megspékeltem feliratokkal, hogy észveszejtő piros Symphonia, kihagyhatatlan Sophianae, kegyetlen Románc, mert akkor még ilyen cigi is volt. Szóval a legnagyobb sor nálunk volt. Közben nem vettem észre valamit. Én magammal törődtem főleg, és mindig az volt, amit én akartam, Katinak egy szava sem lehetett, de ehhez ő is kellett. S mint tudjuk az alamuszi nyuszi nagyot ugrik. Péter a főnöke meghívott magához a születésnapjára. Hatalmas fickó volt alkatilag, dupla macivá hízott volt sportoló, akit miután a neje elhagyott a gyerekkel, kerekre hízott, mint a víztározó gömbje. Nős volt, csak a felesége már rég nem volt rá kíváncsi. Egyszer részegen kijött tudakolódzni, hogy Petinek mennyi a haszna ebből az egészből? Nem mondtam neki semmit, kicsit még illegette magát előttem, meg bájolgott, azt hitte belemegyek. Elzavartam a picsába. Szóval Petinél landoltunk, nem sejtettem semmit előre. Azóta nem ittam olyan piát, görög Ouzo. Peti úgy tett, mint ha ivott volna, de csak én ittam és sokat. Elaludtam a franciaágyon, s arra ébredtem, hogy mellettem smárolnak. Kurva nagy cirkuszt csaptam, Katit kirángattam az utcára, nekinyomtam egy kerítésnek, és kapott egy pofont. Életemben először és utoljára ütöttem meg nőt, ha az nem számít, hogy a húgomat gyerkőcként néha eltángáltam.

Kati másnap eltűnt, Peti elrejtette előlem egy albérletbe. Hetekig nem jelentkezett, kiborultam. Peti egyszer hozott egy levelet tőle, a mai napig megvan. Kimentem egy közeli parkba, nem bírtam sírás nélkül. Végül találkoztunk, ős sem tudta, hogy mit akar, visszaköltözött hozzám, de állandóan kiment az utcai fülkébe Petivel telefonálni.
Elvittem Szilvásváradra nyaralni egy hétre, hogy felejtsük el az egészet. Sétáltunk a hegyekben, éttermekbe jártunk, meg lovagolni, este meg a fülkében kötött ki, és Petit hívta. Gondoltam véget vetek az egésznek, este romantikáztunk, és szándékosan beleélveztem, hogy magamhoz kössem. Előtte soha nem tettem ilyet, több módja is van a gumi és antibébitabletta nélküli szexnek. Gumit csak akkor használtam, amikor Kati után néha prostikkal volt dolgom, egyébként nem.

Kati végül elhagyott, nem lett gyerek, összeköltözött Petive, s később neki szült egyet, aki anyai ágon értelmi fogyatékos lett. Akkor még nem sejtettem, hogy mindez Isten munkája, hogy Katitól nem lehetett gyerekem. Kati édesanyja érzelmileg labilis volt, néha a zárt osztályon kötött ki, sok gyógyszert szedett, az unokáját már nem láthatta, mert időközben elhunyt, de a kislány örökölte minden ő identitását. Ugyanaz volt csak még kicsi.

Ez az egész történet rólam szólt, magammal ismerkedtem, az összes nőhölgyet, akivel összekerültem, toleránsan kihasználtam, átléptem rajtuk, az én akaratom győzött mindig.
Volt Judit az orosz tanárnő, aki mellékállásban, egy bankban takarított. Renáta, aki elszökött az anyjához a volt pasija elől, aki rendszeresen verte. Már Ria néninél laktam albérletben a nyóckerben, Práter u. 55. Renáta velünk szemben, bimbós csaj volt, nem sok időbe telt, és összejöttünk. 1 év után visszament a volt pasijához, hazudozott összevissza, szült neki egy gyereket, meghízott, mint egy tankelhárító, aztán a gyerekkel lelépett a sráctól. Ha mellettem hízott volna meg így, akkor én hagyom el. Kerek a történet. Lelkileg kivájtam, kibányásztam, kihasználtam az összes hölgyet, aki velem kapcsolatba került. God shave te queen, sosem voltak királynők. Mármint számomra.

Viszont sikerült megismerni önmagam, hogy milyen vagyok, miféle hibákkal. Megismerkedtem a nejemmel, s a lehető legrosszabb arcommal mutatkoztam be, azon már nem lehetett szépíteni, nem akadt ki, csak néha. Nagy veszekedéseink nem is voltak, talán ilyen 5-10 percesekre emlékszem, amikor leüvöltöttük egymás haját, de hogy napokig ne szóljunk egymáshoz, olyan nem történt. Vele jó, mert tudja milyen vagyok, ismer, s kezeli a helyzeteket. Azonnal visszavág, ha sérelem éri, nem vár, nem temeti el, skorpió. Horószkópok a baszatlan hülye picsáknak való, nem olvasgatom, nyilas vagyok. Soha nem mélyedtem bele, hogy egy nyilas és egy skorpió miként illik össze. 1995-ben házasodtunk, a házassági évfordulónk csak napokkal később jut eszünkbe, vagy ha a nejem toppon van, akkor ő szól, hogy ma van. Puszi, puszi, nem csinálunk belőle nagy ribilliót, hogy ilyenkor kötelező virágot venni, meg étterembe menni. A nejem biztos vágyik ilyesmire, mert nőből van. Tudom ellensúlyozni mással a konok természetem. Együtt vagyunk, ennyi elég, mindig számíthat rám. Oda-vissza működik. Tegnap este eléggé becsiccsentettem a szokásos léböjtkúrám jegyében. A nejem hozzám bújt, nem várt szex, majd felültünk az ágyban, s legalább egy órát beszélgettünk úgy, mint talán még soha. Kinyitottuk a hetedik ajtót mindketten, hogy tessék gyere be. Szeretem az ilyen beszélgetéseket, mert felszínre kerülhetnek azok a dolgok, amiket nem a fürdőkádban szoktunk megbeszélni. A rejtett én, aki vagyok, de soha nem beszélek róla senkinek. Azok a gondolatok, amik mindig is foglalkoztatnak, de nem teregetném ki, mert mit szólnának hozzá. Hát kiteregettük a lapjainkat. Ő az én hercegnőm és lelkitársam, vagy királynőm. Az előző kapcsolataim borzasztó felszínesek voltak, voltak beszélgetések a sablonokról. Miteszünkmitiszunk és hol, vagy mit vegyünk.

Unokatestvérem apja, és anyja, a nagybátyám és a felesége. 25 évig éltek nagyon szép házasságban. Apám nem beszél a bátyjával hosszú évek óta. Nem haragszanak, csak nincs kommunikáció köztük. Ha az utcán találkoznak, elmennek egymás mellett úgy, hogy köszönnek. Biztos gondolnak egymásról valamit a hetedik ajtó mögött. De soha nem lesznek képesek egymás számára kinyitni. Ha tehetném, törölném a naptárból az összes képmutató rühes ünnepet. A húsvétot szerencsére már nem sokan ünneplik, miszerint Jézus tojt egy nyúlat, aki színes tojásokat büfög fel. Bevezetnék egyetlen napot, nem ilyen szeretet ünnepe, hülye vagy? Ki szereti egymást? Ha úgy is érzi, majd az idő eldönti. Valentin nap? Menj már a picsába. A hetedik ajtó ünnepnapja, amikor mindenki leülne egymással szemben. Házastársak, testvérek, s azt mondanák, amit valójában gondolnak a másikról, őszintén. Nincs semmi csavar, nem a pénzről szólna. Nem kell pók módjára rohangálni ajándékért, s hogy ki mennyit költ, ki vett drágább ajándékot. Csak azt mondd el, amit gondolsz. Ez egy igazi és értelmes ünnep lehetne, sürge-pörge főzicske nélkül, meg idegeskedés nélkül. Nem kell hozzá semmi, csak ülj le! Aztán beszélj!

A mi világunk hazugságokon alapszik, ahhoz hogy jól működjön, leplezni kell magunkat, erre épül. Nem szabad igazat mondani. A faluban, ahol élek Bánk, mivel kicsi, 700 fős, ez sokkal jobban szembetűnik. Én soha nem mondok senkinek semmit, ha még is kell beszélnem, akkor az időjárásról, mert akkorát csavarnak a kimondott szavakon, hogy mire hozzám visszajut, már egy irodalmi remekmű. A bungim alkalmas a lelki életre, s az igazság kimondására, sokan megfordultak már itt. Amiket elmondanak, másnak nem mondják el, s abban is biztosak lehetnek, hogy én a bungin kívül nem viszem, mert nem szeretnék magamnak bajt, tartom a pofám. De! Ha mindenki, csak ebben a faluban egy napon elkezdene igazat beszélni, felfordulna a világ. Akkora téboly és káosz törne ki a lakosságon, hogy Isten óvja a kijárt nőt.

Aki bújt, aki nem, Bánkot hallottátok gugáról. Tyúklépésben közeledik a tavasz, észreveszem, mert egyre korábban világosodik. Ha minden oké, márciusra délceg leszek. 90kg alá megyek, már nem erőlködöm, megy magától. Alig eszek, érzem, hogy éhes vagyok, de hangyafasznyi kajától jóllakok, s ebéd után már csak fröccs. Hja, elfogyott itthon a parlagfű, menta is csak egy csokorral lóg meg egy kevés csalán. Cickafark is van, de azt én meg nem iszom.

Ma reggel támadt egy hülye ötletem, 2012-ben rám bízták a bánki tábor gondnokságát, vezetését, lassan muszáj lesz róla írnom, hogy micsoda ütős hely, s milyen bulik mennek. Eszembe jutott, hogy átveszem az üzemeltetését, kibérlem a tulajtól. Rengeteg nyilasnak betudható elmebeteg, de mások számára mágnesként vonzó dolog van, amit szeretnék megvalósítani. Ez még nem biztos, vegyétek úgy, hogy diózom a dolgokon. Az biztos, hogy ha az én kezembe kerülne a teljes irányítás, garantált non-stop teltház és móka, s mindenki kacagva térne haza várva a pillanatot, hogy mikor jöhet vissza.

A hozzászólásokkal meg kár lenne elvenni az élét egy ilyen fasza kis posztnak, hogy én ugyan nem tettem volna ezt meg ezt, vagy jobban csináltam volna, vagy guga menj a picsába. Már rég ott vagyok, ha akartok gyertek utánam, ehhez nem kell komment
Tavasszal kezdünk újra filmezni. Az Élő kovácsműhely reklámjait, a gugadobozt, lehet lesz újra gugaponthu, de mivel minden posztot filmecskével zárok, így egyelőre magamat ismétlem: [A bánki vaddisznók nyomában (majdnem természetfilm).]