2019. június 19., szerda

Gyorskeresés

Bánki Folder 24. rész (az ok fokozata noszogat)

Írta: | Kulcsszavak: Bánki Folder 24. rész (az ok fokozata noszogat)

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Valamit tennem kell, de teljesen tehetetlenül mit tehetnék?
Előre, valaminek történnie kell, de ne legyen rossz, hanem mint a lábvíz. Hozzatok nekem lábvizet, legyen annál melegebb, mint amire gondolok, de ne túl meleg. Aztán jót röhögök, hogy nem történik semmi. A nihil arcon köpött, megérdemeltem, lemosom hideg vízzel, majd leiszom, hogy ne is tudjak róla. Ok nélkül semmit sem tesz az ember, a késztetés. Ha mást nem, dübörögtetem a zenét.

Járt nálam valaki, elsírta magát, leült a fotelbe, még a macskát is lezavartam a kedvéért. Elhagyta a családja, a ház eladó, addig albérlet. Nem szeretnék a helyében lenni. Mi az én sorsom? Mindenki életében vannak nehéz pillanatok. Még Budapesten a nejem kinyitja a hűtő ajtaját, ebben mustár nincs, ebben semmi sincs, ebben meg lekvár nincs. Felelőtlennek, s főlet teljes mértékben tehetetlennek éreztem magam. Kitekertünk kerékpárral egy tó partjára, még az is, hogy nem fogtunk semmit. Ami otthon volt, azt vittük magunkkal, akkor még csak Levente volt meg. Dió, és száraz kenyér, azt ettük meg. Ha én vagyok leülve a nejem nem, hagyja, hogy ne álljak lábra, s fordítva. Soha nem fordul elő, hogy mindketten lelkileg elesnénk, valaki mindig talpon van, és ugraszt, hogy ugyan, ez semmi. Bánkra költöztünk 2007 nyarán, senki sem ismert, nem volt munkám. Elsőként egy pár kolbászért, majd egy flaska borért, tálca süteményért melóztam. Egyszer elborult a nejem, és sírva vágta földhöz az üres pénztárcánkat, amiből csak egy van. Az asztalon csekkek. Nehéz időszak volt, túl vagyunk rajta.

Prédikátor könyve 4. rész

9. Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
10. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
11. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
12. Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
13. Jobb a szűkölködő, de bölcs gyermek a vén és bolond királynál, a ki nem szenvedi el az intést többé.

Még szerencse, hogy a nejem olyan, amilyen, én az összes levelet a kukába dobnám azonnal, nem érdekel kitől jött. Kiveszem a postaládából, s anélkül, hogy megnézném honnan jött, törvényen kívüli vagyok, nem jár át fegyver, leteszem az asztalára a laptop mellé.
A bungiban megtalál. Ő osztja be a pénzt, nincs nagy igényünk, nyaralni nem járunk, szép házra nem vágyunk, már van. A fizetése tanári, pont fedezi a csekkeket, az én jövedelmemből tengetjük a napjainkat. Nem egyszerre kapom, sok kis aprópénz, mert többfelé dolgozom. Cégek, vállalkozók, iskolák, önkormányzatok. A nejemnek van egy rossz szokása, ami a gondoskodásból fakad, nem rovom fel neki, de már gyalogoltam át Rétságra a hegyen benzinért. Ha van itthon egyben 20 ezres, nem nyúl hozzá, nem váltja fel, kell, vigyáz. Így nem is tankol hazafelé, az autó nem indul, a 20 ezres pedig egyben van.

Nincs kidobott étel, nem tudom, hogyan csináljuk, de alig vásárlunk a boltban élelmiszert. Nyáron könnyű dolgunk van, mert ott a bánki tábor. A hűtőt és a fagyasztót a távozó vendégek fullosan hagyják, de a tárcsás grillezős szeánsz után is tesznek rá. Ott marad minden az asztalon, nem vagyok egy kidobó ember, hazaviszem. Étel, van, aki ezen a földön éhezik, van, akinek nem kell. Nagyanyám cseléd volt, nagyapám megjárta az orosz frontot hadifogolyként, sokat éheztek. Ha összejött a család, s nagyanyám főzött, akkor az unokák maradékait összeöntötte egy tányérba, leült a sarokba és azt ette. Sokat mesélt az éhezésről. Megtanultam tőle, hogy semmit nem dobunk ki, bűn. Hugyecz Józsi kondérban szállítja a táborba az ételt, egyem a tengerszemét, megmarad a fele. Na olyankor sajnálom, hogy választanom kell. Újházi tyúkhúsleves, és marhapörkölt. A fagyasztónkba már alig fér, valamit ki kell dobni.

2012 nyarán volt egy érdekes beszélgetésem, helyi vállalkozó, azt mondja a lábát ki nem tenné úgy, ha nincs 50 ezer Forint a zsebében, mert mi van, ha történik vele valami. Baleset, mittudomén, az orvos zsebébe pénzt kell rakni a különleges elbánásért. Nekünk van egy titkunk, nem várunk különleges elbánást, már megkaptuk, eddig velünk ilyen nem történt, annyira már ismerem Istent, hogy nem ezt a sorsot szánta nekünk. A pénznek azért nem tulajdonítok jelentőséget, mert vannak megfizethetetlen dolgok, amit nem pénzért árulnak, s nem is lehet pénzért megkapni. 46 éves vagyok, sok szarságon túl. Minden nap ettem, minden nap tudtam hol aludni, egészséges vagyok, van családom, szerető feleségem, aki bőven elnézi a hülyeségeimet, már nem tudok neki bemutatkozni. Két tűzrőlpattant gyerkőc, mindkettő fiú. Nem ismerem sem a szerelem, sem a boldogság fogalmát, szerintem nem nekünk találták ki, hanem unatkozó és baszatlan picsáknak, akik a horoszkópot bújják.

Ma délelőtt hideg, tükörjég, és latyak, ilyenkor a normális embernek a fürdőkádban a helye. Becsobbantunk a nejemmel, a végén megbeszéltük, hogy nem lesz szex, aztán még is lett. Megkérdezte az elején, hogy van vágyam, ami az életben nem teljesült? Ráztam a fejem, hogy egyelőre teljes a kép, az önálló ellátást, gazdálkodást már tudja. Kecskebirkalibatyúk és tavasszal jönnek a nyuszik, ez hiányzik még, aztán a kör bezárult. Nem elérhetetlen.

Ha, találkozom olyan emberekkel, vagy hívnak, vagy írnak, akik nálam ezerszer jobb anyagi helyzetben vannak, panaszkodnak. Arra jutottam, hogy mivel én eddig soha nem panaszkodtam, nem szeretnék az ő sorsukra jutni. Mindenem megvan, ha tavasszal a nyuszik is beköltöznek hozzánk macskapótlónak, akkor lesz csak igazán vigyor az arcomon. 2012-ben kinéztem egy 2 hektáros majort magunknak, 300nm pajtával, erdő, patak. Közbe jött a bánki tábor, s elvonta minden figyelmemet, s energiámat. Tyúkok is lesznek, tojják a tojást, már itthon fognak kárálni, s vasárnaponként nem azon agyalunk, hogy mit vegyünk a hentesnél, már be sem tesszük a lábunkat. Egyet nyakonbaszok, hogy csak kandikál ki a lába a fazékból. Öröm és bodottá :DDD

Ettől függetlenül nekem is van bakancslistám, a nejemmel a kádban erről is beszélgettünk, s közben elfogyott a melegvíz.

A nejem zenész, a nagyobbik fiam zenész. Sihedernyikoromban én is éreztem késztetést, sajnos a szüleim nem figyeltek fel időben rám, nem küldtek zeneiskolába. Mindig is szólógitáros, metálos punk zenész szerettem volna lenni. Gyulán volt egy bandánk, akárhányszor léptünk fel megdobáltak. Csiga az énekes nem tudott énekelni. Böce a dobos, soha nem volt dobszerkója, én építettem neki műanyag hordókból. Robi a basszusgitáros, még életében nem látott basszusgitárt. S én? Volt egy Jolana szólógitárom Daria cseh magnón betorzítva. A kiserdőben próbáltunk, kivezettem a kettőhuszat, sok sör és bográcsos. Majd a végén alágyújtottunk a karácsonyfatartónak, és beleraktunk egy Barbon borotvahabot. Hóesés :DDD

Szanazugban fellépett egy zenekar, az újkígyósi Kommandó zenekar, beálltak a színpadon, de előtte elmentek szívni hátra a sátorba. Amíg ők pöfékeltek, birtokba vettük a színpadot, na akkor dobáltak meg bennünket. Robi, aki még életében nem látott basszusgitárt, a nyakába vette. A kiserdőben egy fadarabbal imitálta. Csiga az énekes hörgött, hogy zanokvréjjj. Böcének volt ritmusérzéke, nem ő vallott szégyent. Én meg hiába zúztam a riffeket, belőlünk soha nem lehetett metal zenekar, mert bevonultam katonának. Szóval ez az első a bakancslistámon, bepörgetni a tömeget, állok a színpadon, és metal on metal. Azóta többször is volt gitárom. Pesten még szingliként vettem egy japán Simart, baszott drága volt, hozzá, ami kell, torzító, erölködő és sörnyitó. Időbe telt, mire rájöttem, hogy nem vagyok zenész. Később még bepróbálkoztam. Vettem egy meggypiros jó torkú zengetőst. Na azzal sokáig kínoztam a Gizella utcai lakótársakat. Volt néhány befizetetlen csekkünk elköltözés előtt, eladtam egy cigánynak, aki mulatós zenét játszott rajta, amikor kipróbálta. De legalább nem kapcsolták ki a villanyt.

A bakancslistán 10 van, nekem sajnos nincs annyi kívánságom, mielőtt feldobom a pacskert.
Talán leülni a testvéreimmel egy asztalhoz, s kötetlenül elbeszélgetni, helyrerakni a fejekben a dolgokat. Van Szpöcsi, az öcsém, elvileg édestestvérem, István, van vagy 210cm magas és akkora fasza, mint egy járóbot, egyszer együtt pisáltunk és véletlenül odatévedt a szemem. Évek óta nem beszéltünk, nincs köztünk semmi kapcsolat, sem harag. Hozzá jobban ragaszkodom, mert a többi féltestvér. Van Kati, sokat hordtam őt óvodába a kemping kerékpár kormányán, s mindig megettem hazafelé az uzsonnáját. Vele sincs kapcsolat. Még a fészbukon sem. Aztán jön Józsi és Anita. Amikor apám elzavart a tanyáról, hogy fiam te már nagy gyerek vagy, ők már megvoltak. A mostohaanyám, apám akkori felesége üzengetett cetlikkel a könyveimben. Szakmunkástanuló voltam, olyan üzenetek vártak, hogy takaródj el a háztól, csak teher vagy. Majdnem megöngyilkolta magát színleg patkányméreggel. Naponta ástam ki a félliteres rumosüvegeket a kertből, ahová elrejtette. Egyszer részegen ki is kezdett velem, meg akarta fogni a micsodámat. Elmentem a háztól, anyámnál kötöttem ki, akinek szintén terhére voltam, végül a sitten. Miután rájöttem, hogy sehol sincs helyem, Budapestre költöztem, oda menekültem. Apám és az üzenetek küldője elvált. Később Józsi és Anita állami gondozásba került, mert az anyjuk magasról tett rájuk, s piált. Nálam kötöttek ki, akkor már volt saját házunk Szigetszentmártonban, nejem, s Levente. Kijöttek a gyámhatóságtól megnézni, hogy alkalmasak vagyunk e a két gyerek felügyeletére.
Ilyesmiket szeretnék velük megbeszélni.

Nem biztos, hogy tízig eljutok, de a noszogat nem csak ösztökél, hanem fosztogat is, van, amire nem szívesen emlékszem. Még, ha okozott is valamit.

Böce, Csiga, Robi, velük is szeretnék leülni egy asztalhoz. A négyesfogat, mindent láttak, végignézték, ahogy tipródtam. Böce Budapesten él, házas, egy gyerkőc, Bendegúz, már rég nem láttam őket, de szerintem ugyanolyan hülye, mint volt, legalább is remélem. Csiga, na az túl kerek nekem, nyolc gyereke született. Egyszer lementem hozzá Békéscsabára, mindig is postás volt. Láttam a kerékpárját egy ház előtt, megvártam. Jön ki, rám néz, hogy te már megint itt vagy? 10 éve nem láttuk egymást, mindent értettem, hatalmas bebaszás lett a vége. Robi, na az kemény téma. Egyedül van, utolsó információm róla, hogy az anyja mellett, az anyja nyugdíjából, vagy segélyéből. Sajnálom, hogy neki nem jött össze. Visszavonult, és bezárkózott életet él.

S vagyok a végére én, Bánkot hallottátok gugáról, hagyjatok békén, őszülök, sokat iszom, és zavar a tél. Ne szóljatok hozzám, mert olyan vagyok, mint a medve, téli álmot alszom, arról írok, amit álmodom. Ennyi volt a gugás bakancslista. De fel a fejjel, mindjárt itt a május elseje, a majálist harmadik éve az önkormányzattal közösen én és a nejem szervezzülk. Arra feltétlenül gyertek el, sört ne hagyjátok otthon, ha még is, itt is lehet kapni.

A hozzászólásokkal meg kár lenne elvenni az élét egy ilyen fasza kis posztnak, hogy én ugyan nem tettem volna ezt meg ezt, vagy jobban csináltam volna, vagy guga menj a picsába. Már rég ott vagyok, ha akartok gyertek utánam, ehhez nem kell komment :DDD

Tavasszal kezdünk újra filmezni. Az Élő kovácsműhely reklámjait, a gugadobozt, lehet lesz újra gugaponthu, de mivel minden posztot filmecskével zárok, így egyelőre magamat ismétlem: [guga a hegyen (Lókos patak) ]

  • Nem lehet hozzászólni
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.