2019. június 20., csütörtök

Gyorskeresés

Bánki Folder 21. rész (vesél az erdő)

Írta: | Kulcsszavak: Bánki Folder 21. rész (vesél az erdő)

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Jer 17,10
Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
Rm 12,2
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

A rendőrhölgy megállított, épp az utcánkban, nyár volt, félmeztelen ültem a Yamaha Jog-on. Csak annyit mondott, hogy gratulálok, szép kezdés, szépen bemutatkozott. 30 küvecsre bírságolt meg ittas vezetésért, s jogosítvány nélküli vezetésért. Akkor költöztünk ide.
Aznap reggel Leventével korán keltünk, bezsuppoltunk némi szalonnát, kolbászt és pálinkát a katonai málhazsákba, s felmentünk a hegyre. Találtunk egy pici erdőt, mint egy sziget, rajta vadles. Tüzet raktunk, megsütöttünk mindent, én beszívtam a pálinkát, s reggel 8h-ra, mire a nejem és Bendzsó felébredt, még a bánki tóban is megfürödtünk.

Budapesten kerékpárral közlekedtem, de itt lehetetlen, a távolságok ugyanazok, csak sok a dimbdomb és a hegy. Kellett egy motor, amiben nem volt elég benzin. A földúton elporoszkáltam Rétságra a kútig, visszafelé meg az úton. Jött utánam a rendőrautó, levillogott, mert bukósisak nélkül, félmeztelen, és bepálinkázva, láthatóan letörölhetetlen vigyorral az arcomon húztam a gázt. Hála nekik, utána rögtön első dolgom volt jogsiért menni. Elsőre átmentem mindenből, volt olyan, aki velem kezdett, majd egy év múlva még mindig vizsgázni próbált. Azóta nem vezettem ittasan csak egyszer. Soha nem tenném, mert a jogsim többet ér. Bánki táborban hatalmas buli volt, a kisebbik fiam a fejébe vette, hogy ő is ott lenne, Levente volt a dj. De éjféltájban elkezdett nyüszíteni az anyja után, a kocsi nálam. Tanultam belőle. Nem történt semmi baj, de akkor már volt bőven a fejemben, a gyereket hazavittem, a nejem is megkönnyebbült, én meg vissza. Soha többet, nem volt nagy távolság, de a reflex az hosszabb.

Beszélgettünk apóssal arról, hogy ha idegen városban, vagy külföldön jár, nem mer elindulni, mert fél, hogy eltéved. A nejem meg rögtön mondta, hogy Zoltánnak (én) első feladata, hogy felfedezze a környéket, a nyakába veszi a várost gyalog, és emberekkel ismerkedik, beszélget, szereti tudni, hogy kik laknak helyben, s milyen a hangulat.
Lelkésszel voltunk kint Heidelbergben, összehoztak egy 40 fős csapatot városlátogatásra, közös ebéd valami étteremben. Megvártam, amíg mindenki kimegy a kapun, ők elmentek balra, én meg jobbra. Egyedül szeretem, még, ha éhen maradok is. Bejártam az egész várost, lementem a folyópartra, beszélgettem horgászokkal, csak takarodóra mentem vissza, de jóval többet tudtam a városról, mint a csapat, aki csak a műemlékeket vakuzta nagy áhítattal.

Bánkra költöztünk és nem volt melóm, hiába pezsgett a koponyám, a kutya sem volt kíváncsi rám, untam magam. Nyár volt, elindultam sétálni az utcába, s azon kaptam magam, hogy már 3 faluval arrébb járok, felmentem a hegyekbe csak úgy, első falu, megint egy hegy, megint falu. Mindig így járok, kicsit kimegyek levegőzni, és átlépem a határt, mert jólesik. A hegyek beszédesek. Főleg, ha nincs ott senki, leülsz patakpartra, jön egy őz inni, nem veszi az adást, hogy tőle nem messze mozdulatlanul ülsz. Nyugodtan végzi a dolgát, majd körbenéz, s akkor észrevesz. Hosszan nézzük egymást, nem fut el, mert nem lát veszélyforrást. Hátat fordít és elmegy, az ilyen pillanatokért megéri elkószálni messze a hegyekbe.

A fiamnak Leventének szokása, hogy szombat reggel bejelenti, hogy megy. Bepakol a katonai málhazsákba, csak annyit kérdezek tőle, hogy kb. merre? Mutatja az irányt, s aztán lelép. Hosszú órákig bolyong egyedül a hegyekben.

Nem járunk nyaralni, Bánkról minek, mindenki idejár. Egy napra megyünk el egy évben a Kemence patak partjára, van egy eldugott hely, ahová senki sem jár, nincs ott ember, mert nehéz megközelíteni. Nyársalunk, sátrazunk egy éjszakát, és le van tudva. Bennünk nincs ez a kényszeres, hogy nyaralni menni kell, mert mindenki csinálja, s mit fognak szólni hozzá az emberek, ha megtudják, hogy mi nem voltunk sehol. Nem a kedvükért megyünk el, azért, mert jó ott magunkban lenni és ökörködni. De majd a végén megmutatom a filmet, amit készítettem és az összes közül a legsikeresebb lett. Köszönhetően a napiszarnak és a puruttyának, maxi.thx nekik :Đ

Írtam egy posztot a logoutra, az volt a címe, hogy: ígérem megváltozom. A poszt és a film egymás nélkül érthetetlen. A napiszar és a puruttya kiemelte a filmet a cikk nélkül, persze, hogy mindenki nézett, hogy vattafakk?

Még Budapesten laktunk, s korán keltem, hajnali 5h-kor, mert a bioritmusom beállt a tanyára, ahol felnőttem. Volt egy rossz szokásom, kimentem az utcára seprűvel, lapáttal, és feltakarítottam a környéket. Jött a fűtő, aki egyben takarító is volt, s lebaszott, hogy ha így csinálom tovább, akkor kirakják a szűrét, nem lesz munkája, csodás tisztaságot gyártottam, csak úgy. Aztán leugrottunk a Semsibe a Bótizsótihoz sörözni, vodkázni, így indult a reggel, akkor még nem volt jogsim, csak a cég, de azt is lazán vettem.
Nálam a rend és a tisztaság, ami kényszeres, nem a nyaralás. Nyaralóövezetben lakunk, rajtunk kívül itt senki, vagy alig. Napi egy autó megy el a ház előtt, az is a mienk. A nyaralók májustól szeptemberig jönnek, s akkor is csak péntektől vasárnap. Hétfő reggel rengeteg a szemét az utcában. Mivel szeretem ezt az utcát, ahol rajtunk kívül senki sem lakik, így hajnalban kimegyek és összeszedem a szemetet, amit zsákokba kiraktak, de a kóbor kutyák, macskák megkóstoltak a benne rejlő fenséges illatok miatt. A kukások szarnak az ilyesmire, a szelektív mellett is ott hagynak mindent, ami már nem fért bele, én szedem össze, soha nem köszöni meg senki, nekem jó érzés, mert nem szeretem látni.

Teniszpályán volt valami rendezvény, a szelektív körül rengeteg szemét. Kurjongattak, örömtáncot jártak, csendben rendet raktam, észre sem vették, boldogan teniszeztek, eszükbe sem jutott volna, hogy a boldogságot egy kis rendrakással kezdjék. Azt sem tudják, hogy ki voltam, nem is lényeg, mindig rend van, mert odamegyek és megcsinálom. Bánkit még nem láttam, aki vette a bátorságot, mert fosnak tőle, hogy kibeszéli őket a falu.
Olyat viszont már láttam, hogy bánki a fürdőszoba-felújítás után kivitte a maradékot az erdőbe, filmre is vettem, mert éppen kóvályogtam kint a vadonban. Megvan a film, ha egyszer az utamba akad kirakom a netre, eddig kétszer szólt be, hogy suttyó kis köcsög vagyok, megvárom a harmadikat, mert türelmes alak vagyok.

Egyik tavasszal, a két fiammal kimentünk a közeli erdőbe, minden így kezdődött, disznó és vér. Vaddisznótúrások, tele törött üveggel és tiszta vér. Nyársalni készültünk, jó idő volt, szemétszedés lett a vége. A Jázmin és a Dűlő utca között van egy erdő, nagyon hangulatos és csicsergős, de mivel üdülőövezet veszi körül, így soka szemét. 1970-ben kezdték el felparcellázni ezt a hegyet, előtte kukoricás volt. Pista bácsi érdeme volt, aki sokáig vezette a kistérségi többcélú társulást, s rendszergazda voltam nála, hogy kipattant a fejéből, hogy budapestiek OTP részletre vásárolhassanak telkeket, akkor még ki lehetett fizetni, mert kiszámítható volt. Ne hagyjuk figyelmen kívül Leveleki Esztert, aki idehozta a zsidógyerekeket nyaralni a Tarcsi házba. Ez a két tényező kombinálva teszi ki a jelenlegi bánki nyaralótulajdonosokat. Akik a 70-es években voltak középkorúak, azok vagy meghaltak, s kint van az eladó tábla, mert a rokonság inkább a pénzt szeretné látni, mint a nyaralót. Akik meg itt nevelkedtek nyaranta a Tarcsi házban, hát róluk is tudnék mesélni. Nem mondom meg a nevét, egyszer hív, hogy valami baj van a nettel. Rendbehoztam, beszélgettünk, s elkottyantottam neki, hogy mire készülök. Összegyűjtöttem Bánkról fényképeket, 1935-től napjainkig, Bánk történelme. Levéltári anyagok kinyomtatva, egy asztalossal legyártottam egy rézveretes díszes ládikát, arra számítottam, hogy önálló életre kel. Emberünk elkérte a fényképeket, hogy hadd nézze meg, mert kíváncsi rá. Mondtam, holnap hozza vissza. Még aznap este megszólalt a csengőnk, kimentem gatyába, megfenyegetett, hogy ha ezeket a fényképeket a nyilvánosságra hozom, akkor beperel, mert a szülei is rajta vannak, ahogy integetnek a vonatból, a bánki vasútállomáson.
Megköszöntem neki, hogy még időben figyelmeztetett. Felelősségre vont, hogy honnan vettem a fényképeket, biztos loptam, vagy…de elég dühös volt.
Na figyelj ember! Csak a te kedvedért most leírom! Bánkibékapötyögi megvan? Keress rá. Valami hasonszőrű, mint te, ő kreálta az oldalt milliónyi fényképpel feltöltve, bárki számára hozzáférhető, no para. De a kedvéért az összes képet kivettem, ami a zsidókról szólt.
Csörtézzenek egymással.

Na de ezzel nem volt vége, Leveleki Eszter forogna a sírjában, ha látná, hogy mit művelnek a tanítványai, akiket hatalmas szívvel és lélekkel idehozott. Eszternek nem jutott több mint egy fatábla a tóparton, emlékmű. Pedig olyan emberek kerültek ki a keze alól, mint nem jut eszembe Unokáink sem fogják látni... AVAGY: VÁROSVÉDŐ PALLASZ ATHÉNÉ KEZÉBŐL IDŐNKÉNT ELLOPJÁK A LÁNDZSÁT. Vagy a híres karmester, zongorista, meg a híres színész, meg mindenki, aki híres lett. Sokan vannak.
Még szerencse, hogy Leveleki Eszter már nem tud hozzászólni semmit. Én is visszafogom magam.

Elkezdtünk a két fiammal a nyaralók mögött, ahol Leveleki Eszter keze alól kirepültek, nyaralnak, szemetet szedni. Mesél az erdő, vagy vesél, mert a vese a tisztítás eszköze. Az tisztítja meg a salakanyagokat a vérből, kiválasztódás. Élveztük, napokig kijártunk, gyönyörű erdőt varázsoltunk abból, ami addig terítve volt szeméttel. Magunk miatt, mert tetszett, s örömmel csináltuk. Volt, hogy a polgival és pár emberrel mentünk ki takarítani, előtte szórólapokat dobtam be a nyaralók postaládájába, senki sem jött el. Szedtük a szemetet, megtisztítottunk egy területet, Kubi traktorját megpakoltuk. Egy hét múlva megyünk ki, és egy szatyor szaros pelenka virít. Gondoltam kiviszem Leveleki Eszter sírjához, hogy nézd! Ezt akartad? Biztos nem, de ezek ilyenek. Azóta is szedjük a szemetet utánuk, minden évben és évszakban. Nem vagyok közmunkás, a disznók miatt csináljuk. A vaddisznók bejárnak abba az erdőbe, és túrnak, a törött üvegeket is feltúrják az orrukkal, amit ezek nagy vidáman elfogyasztottak és utána átkúrtak a kerítésen, mert jól érezték magukat ebben a faluban.

A bánkiak, a képviselőtestület, a polgi, a jegyzőasszony ezt soha nem hozná nyilvánosságra, hogy az idejáró nyaralóknak van ilyen arculata is, mert adót fizetnek, így be kell kussolni. Én megtehetem, mert nem nekem fizetik az adót, csak takarítok utánuk, a szemetet.

Arra gondoltam, hogy mivel ez a jubileumi 21. rész, kiküldöm címlapra. Aki, az előző részekre is kíváncsi, megtalálja.

Korán keltünk ma, hajnalban. A nejem lehúzta a bugyiját, és mutatta a fenekét, hogy látsz valamit? Egy hatalmas seb, tegnap este tangában 50 felülés, mondtam neki, hogy hintőpor és kenőcs. Szép és formás feneke van, TRX edzésre jár, itthon fejleszti magát. Én csak léböjtkúrával tehénkedek, de így is leadtam pár nap alatt közel 8-10kg-ot. 90 felé közelítek, és 192cm magas vagyok, nem merek alá menni. A léböjtkúrám napi 3 liter bor és 6 liter szóda. Van reggeli, valami hervadt ebéd, és utána semmi, de már nem is hiányzik, hozzászoktam az éhezéshez. Szándékosan éheztetem magam, hogy amikor beüt a piros gomb, ne érjen meglepetés. Nem fog sokkhatásként érni, készülök rá. Nem fogok elindulni a tömeggel fosztogatni, s ha jön, kitérek az útjából. A nagyobbik fiammal kiépítettünk egy helyet, nem lehet megközelíteni, van patak, és járnak a vadak.

Előrebocsátom, hogy az előző részekben nem hiába tiltottam le a kommentelést, nincs szükség rá. Elég, ha elolvasod, ha van mit hozzáraknod, csak akkor szólj hozzá. Én meg csak akkor fogok válaszolni, ha látom, hogy tényleg előrevisz. Minek hátráltatnánk egymást?

Ha, életed során belefutsz olyan dolgokba, ami meghaladja a képességeidet, látod, hogy túl nagy falat, túlnőtt rajtad, akkor nem kell beleavatkozni. Meg kell várni azt az embert, aki lehozza a médiában, majd az elvégzi a dolgát. Nekem összejött. Bánk az egy falu, kicsiny tengerszem, 4 év kellett hozzá, hogy átlássam mi az, ami tiszta, és mi az, ami nagyon mocskos. Tiszta az, amit én kitakarítok utánuk, s felügyeljük puszta önérdekből, mert szeretjük a tisztaságot. Van tiszta lelkiismeretű ember, itt laknak, velük jó a kapcsolat. S, van az, ami igazán mocskos. Na azt majd megírják helyettem, ha eljön az ideje. De Bánk nem erről híres, én sokkal többet tudok mondani.

[Az előző részek tartalmából]

[Nyaralni ide járunk]

[Ígérem megváltozom]

[link]

A puruttya és a napiszar linkje már nincs meg, én még mindig vagyok, belőlük ennyi maradt:DDD

Utóirat:

Visszatérve a bánki jegyzőasszonyra, nem tudom, mit mondjak rá, szemrevaló, kérdés, hogy az a szem létezik e. Karácsony napja volt, a két fiammal szemetet szedtünk, s éppen a nyaralók által beöntött faleveleket, ágakat égettük. Jó hangulatban. A jegyzőasszony megjelent valami kutyával, s talán a fiával. Köszönni elfelejtett, s azt is, hogy karácsony van éppen. Arról is mélyen megfelejtkezett, hogy ahol pucoltuk a nyaralók után a szart, az éppen az ő telke, két táblával is hirdeti, hogy magánterület. Köszönetet éppen nem vártunk tőle. De megjelent, s köszönés helyett megfenyegetett bennünket, hogy ma nincs tűzgyújtási nap, feljelent, ha nem is ő, akkor valaki, de pénzbüntetéssel jár. Az baromira nem zavarta a joggal árt járt agyát, hogy éveken át hordták oda a csumát a Bánkon nyaralók, nem csípte a szemét soha. Viszont itt vagyok, én a guga a két fiammal, akik kitisztítjuk, halomba szedjük, csak Kubira vár, a maradékot, amit a természet adott, s a bánki nyaralók a jegyzőasszony telkére hordott, elégetjük. Bűnösök vagyunk, vád alatt. Gratulálok az ilyen bánkiaknak, de van egy titkom, már én is itt vagyok, muhaha :DDD nincs jó hírem, a kék színű lemez, amit havonta kézhez kap, jog, meg lexikon, kevés lesz, nem velem áll szemben.

  • Nem lehet hozzászólni
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.