Mondvacsinált informatikusként, amikor megkérdezik tőlem, hogy melyik víruskereső a jó, vagy legjobb, azt szoktam válaszolni, hogy egyik sem. Az már az összeesküvői mellméretek kategóriájába tartozik, hogy maguk a víruskeresők gyártói állítják elő a vírusokat. Probléma, reakció, megoldás. Gyártok neked egy problémát, reagálok rá, s én magam kínálom a megoldást, ez jó biznisz, a politika is így működik.

Egy víruskereső önmagában nem ismeri fel a vírusokat, előbb be kell neki mutatni. Ahhoz, hogy azonosítani tudja, előbb látnia kell, onnantól már elboldogul vele. Ezért van szükség a frissítésre, mert, ha új vírus kerül a piacra, akkor mindenki boldog, végre egy kis probléma, amit meg kell oldani. Gyorsan rémüldözik mindenki egy jót, aztán megenyhül, hogy végre itt a megoldás. Amikor az üveges elküld néhány suhancot, hogy nesztek itt van pénz fagyira, verjetek be pár ablakot. De ki vagyok én a nyolc általánossal, amiből hat elsőt és két másodikat végeztem, hogy ilyen problémákra csípőből rávilágítsak? Várjuk ki a végét.

Bánkon járunk, nem rendszeresen, de a világ elől elmenekül ide egy író, csak azért vásárolt kérót magának, hogy írni tudjon. Ne zavarja a család, se a szomszédok ostoba gyerekei, akik egymást gyalázzák nyomdafestéket nem tűrő módon. Juteszembe, a kisebbik fiam 3. osztályos, amikor megyek érte és sokan vannak kint az udvaron, még én is meglepődök, hogy miket vágnak egymás fejéhez. Engedj már el te kurva geci, mert szétbaszom a szádat, és az arca elvicsorodva. Tiszteletem a szülőknek, remélem szép volt a karácsony, és jöttek az angyalkák. Fiukhoz mit szólnak? Vagy ezt otthonról hozta? Csak nyugodtan nézessék vele az akciófilmeket, meg a diznisenelt. Gyilkoló robotok, fegyverek, ölés, szenvedés, rémület, üvöltözés. Ez már rég nem mese.

Az író, akiről nem tudtam, hogy író, ülök a bungiban, éppen a napi léböjtkúrámat tartom, 3 liter bor, 6 liter szóda, rám csörgött. Jónapottal köszönt, feszesen és kimérten. Guga úr! Így kezdte a mondókáját, nem szeretem, ha valaki legugaurazik. Vagy gugázzon le, vagy nem is tudom. A rendes nevemen nem ismer senki. Pár hónapja egy férfi jött a faluba, engem keresett. Kérdezte a falubelieket, hogy nem tudják hol lakik a Zvolenszki Zoltán? Mindenki csak a vállát vonogatta. Zöld Suzukija van, egy fehér felirat az oldalán madárral. A Suzuki már nincs meg, és valószínűleg a madarat is lekaparták, innentől egy aranyszínű Hondát keressetek. Hja gugát keresi? Az fent lakik a hegyen, s aztán elmagyarázták. Guga nem úr, csak guga. Első karó leverve. Meg kell határoznom magam, hogy a tudatom biztonságban legyen, le kell fektetnem bizonyos értékrendeket, hogy mit lehet, s mit nem. Az általam levert karók biztosítják a horizontot, hogy meddig mehetek el.

Levert karókra mindenkinek szüksége van, de nem mindegy, hogy mennyit ver le, teljesen körbeveszi magát, akár egy kerítés, és a világra alig lát ki, azt sem tudja, mi folyik körülötte, vagy lazára veszi a figurát. Az ember megítéli önmagát, és más is megítéli.
Az eddigi tapasztalatom szerint, mások elmondása alapján néha túllövök a célon, nyilas vagyok, ez a dolgom, az én céljaim nem a levert karókon belül vannak.

Azt tudtátok, hogy a világ simán működne jogszabályok nélkül? Elég lenne belőle maximum 10db, ha azt mindenki betartaná, nem lenne szükség bíróságra, ügyvédekre, ügyészekre, jogászokra, börtönökre, és elfuserálódott életekre. Utópia, de ez van.

1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

Nem véletlenül ez az első, mert ki milyen Istent szolgál, olyan a jutalma is. Van, aki a saját testét hedonizálja naponta. Pedikűr, manikűr, műmell, mert van pénze, aztán gyorsan végigszalad a plázákon csicsegve, hogy nincs egy rongy, amit felvehetne. A média kinyalja a seggét, címlapon hozzák, hogy új szerelme van a bódultszilvinek, kiszelbüntének új naptára jelent meg 3D-ben, ez a napi adag, és az emberek este a minimálbértől fáradtan már nem is kíváncsiak másra, felnéznek ezekre, az emberekre, meghívják őket falunapokra, s csak helyben derül ki, hogy akkora senkik, mint ide Jeruzsálem. Még, hogy álompár. Hülye vagy? Nem zavar, hogy mindig így hozzák le őket, de kéthavonta? Nagyapám, és nagyanyám volt az álompár, egymás mellett fekszenek a sírban, holtomiglan, holtodiglan, mert ez erről szól.
Másnak más Istene van, sport, gyűjtemény, az autója, a világ megmentése, zöld energia, állatok megmentése, amit éppen főzött sürgősen kiposztolja a fészbukra, és lófasz sem lájkolja. Ha egy alkotó helyett az alkotást isteníted, nem helyes, az univerzum van, létezik, végtelen. Ha fellapozod a szép házak magazint, s ujjongsz némelyik láttán, azt is építette valaki, talán őt kéne megdicsérni.

2. Isten nevét a szádra hiába ne vedd!

Őszintén bevallom, hogy nagyon sűrűn a számra veszem Isten nevét méltatlanul, nem káromolom őt, csak olyan szövegkörnyezetbe illesztem őt, mint ez is. De ez legyen a kettőnk dolga, majd az orromra koppint, ha nem tetszik neki. Téves gondolat, hogy Isten a tetteid alapján majd a végén fog megítélni. Szándékosan a billentyűzetemre veszem Isten nevét hiába. Mivel minden hiábavalóság. Karinthy így írtok ti módján, gugásítva, így beszéltek ti: bassza meg az Isten, a kurva Istenit, az Isten nem bassza telibe azt a jó büdös, felesleges ezt folytatni, még a csecsemő is hall ilyeneket, csak még nem tudja kimondani, de pár év és muhaha, már saját lábára áll, s kedvére káromkodik, ahogy a szüleitől látja.
Isten már megítélte a világot, ezért jött Jézus, aki a világ bűneit elvitte. Megváltó, megelevenítő szellem, a saját véráldozatával fizetett a mi bűneinkért, hú mennyi sablondumát tudnék reszelni. A lényeg, hogy Isten szemében már a bűn nem létezik, senki sem bűnös, mindenki szent és igaz. Na ez már nem klappol mi? Rakd már össze könyörgöm. Ha van egy város, minden lakója kifizethetetlen adóssággal rendelkezik a bank felé, s jön egy ember, aki mindenkiét törleszti, onnantól a banknak nem vagy adósa. Ha bemész a bankba, és adósnak vallod magad, s könyörögsz, hogy adjanak egy kis haladékot, páros lábbal kiröhögnek. Ember, már rég kifizették az adósságodat! Nem tudsz róla? Nincs semmilyen adósságod!
Jézus megvásárolta a betegségeinket és a bűneinket. Ha te beteg és bűnös ember vagy, akkor nem adtad oda neki azt, ami az ő tulajdona. A jogos birtokosa. Persze, hogy a végén büntetést fogsz kapni ezért. Isten szemében helyreállt a rend, egészségesek és bűntelenek vagyunk.
Jézus utolsó szava ez volt, elvégeztetett. Mit szeretnél még, haljon meg még egyszer a kereszten? Mert akkor már vennéd az adást? Ne inkább naponta feszítsük meg?
Nem vagyok vallásos ember, de van egy ilyen levert karóm, ami apránként cölöppé növekedik.

3. Az Úr napját szenteld meg!

Bocs, melyik az ő napja, s hogyan szenteljem meg? Egyéb utasítás hiányában az úr napjának megszentelését felfüggesztem, s egyben átütemezem minden egyes napra. Gőzöm sincs róla, hogy melyik az úr napja, nem vagyok ortodox zsidó, guga vagyok, elhagytam a kipám. De a fitymám még megvan, teljesen össze vagyok zavarodva. Hogyan szenteljem meg? Ugráljak énekelve kedden vagy mi? Szerdán borsózzon a hátam, hogy te magasságos Isten? Csütörtökön meditáljak egy tábla szalonna mellett, hogy étel, s ital mind ránk vár, te jó Isten együnk már! Pénteken rettegjek tőle félelmemben és keressek egy perselyt, s a papoknak kedves csilingelő hang, majd Istent is kiengeszteli? Szombatonként ne nyúljak magamhoz, mert semmilyen munkát nem lehet végezni? Ez nem kóser. Vasárnaponként járjak (TEMP LOM)-ba, Istentiszteletre? Láttál már olyan embert a templomban, aki Istent tiszteli? Azért járnak oda, mert önmaguk erejéből, a saját tetteik által akarnak jobb emberekké válni, magasról szarnak Jézusra, számukra csak egy hivatkozási alap. Nézzél be, ülnek bűnbánóan fekete fejkendőkbe, s kórusban harsogják, hogy adósok vagyunk, adósok vagyunk, adósok vagyunk. Én vétkem, én bűnöm, én igazán nagy vétkem, s aztán mindenki lesi hunyorú szemmel, hogy ki mennyit dob a perselybe. Templomon kívül aztán beindul a tyúkudvar. Te én olyan beteg vagyok, adtam is az orvosnak egy kis paraszolvenciát, el sem tudod milyen drága gyógyszert írt fel nekem, de kiváltottam. Naponta 8 félét kell szednem, azt mondták rendbe jövök. Nem mondoooooood? Aztán álmélkodnak egymás betegségein, sajnálkoznak, a szájukhoz kapnak megilletődötten. Na most ezeket Jézus elzavarja a végén a faszba.
Isten nem erről szól.

4. Atyádat és anyádat tiszteld!

Soha sem volt kíváncsi rám egyik sem, már óvodásként a tanyasi gyerekek kollégiumába adtak, a nevelők felügyeltek rám, esténként nem bújt hozzám senki, nem mondott mesét, soha nem volt egyetlen karácsonyunk sem, egyetlen névnap, sem születésnap, egy incifinci kis ajándékot sem kaptam. Általános iskolában végig a kollégiumban voltam, sokszor megszöktem. Rengeteg problémát okoztam a rólam tudomást sem vevő szüleimnek. Anyám szobafestőnek adott, tisztességgel elvégeztem, így lettem informatikus, sejthetitek, hogy mennyit hallgattam rá. Az eredeti szakmám tényleg szobafestő, mert erőltették, hogy fiam kell egy szakma a kezedbe. A szakmunkásvizsga után jöttek a bajok. Anyám elzavart otthonról, nem akart látni, behapsizott. Apám már rég elzavar, mert a harmadik feleségétől volt két gyerek, s a feleség replikázott miattam, hogy nem akar a háznál látni. Apám egy este félrehívott a tyúkól mellé, fiam te már nagy vagy, el kell menned innen, megállsz a saját lábadon! Később a felesége elhagyta, s amikor nekem már volt saját házam, feleségem, s gyerek, akkor a fater két gyerekét, akik féltestvéreim, Anita és Józsi, én vettem magamhoz Szigetszentmártonban. Kijöttek hatósági ellenőrzést tartani, hogy alkalmas vagyok e rá, meg egyáltalán a környezet. Milyen Isten az, aki lediktáktálja, hogy ilyen szülőket tisztelni kell? Még Gyulán börtönbe kerültem, csavarogtam, bandába verődtem, senki sem akart rólam tudni, akár a lufi, amit a levegőbe engednek, előbb utóbb kipukkan. 1 év börtön 2 évre felfüggesztve. Közel 30 vádlott, a java visszaeső és letöltendő, én meg csak lestem. Első bűntényes. Sem apám, sem apám nem látogatott meg előzetesben, miután kiengedtek, elmenekültem a szülővárosomból, mert pontosan tudtam, hogy akiket letöltendőre ítéltek, egyszer szabadulni fognak, s újra megkeresnek, a barátaim lesznek.
Hosszú évekbe tellett, amíg rendeződött apámmal, s anyámmal a viszony. Azóta külön-külön évente többször is meglátogatnak, már idősek, szóba sem merem hozni a történteket, nem emlékszenek semmire, kizárták az agyukból, mint ha meg sem történt volna. Nekem kellett megbocsátanom, nem is tudtam mást tenni. Én már bocsánatot nyertem. Természetesen már tisztelem őket, de „tisztességes” távolból. Tudom, hogy mit várhatok el tőlük, nem szabad kapargatni a felszínt.

5. Ne ölj!

Húúú, ebben nagyon jó vagyok, soha nem öltem meg még senkit, végre egy parancsolat, amit be tudtam eddig tartani, biztos megugrott a bónuszom Istennél

6. Ne paráználkodj!

Francba, ezt jól elcsesztem

7. Ne lopj!

No ez már rendesen mínuszba ver. Általános iskolás koromban az összes boltot szétloptam. Melba kocka default, az csak járulékos volt. Trükkök bakker. Hentes pultnál kértem 10dkg párizsit, majd a polcok között megettem. Visszamentem, s kértem még fél kiló pick szalámit akkor még nem vonalkódoztak. Becsomagoltam a párizsi papírjába, a pénztárosnak eszébe sem jutott gyanakodni, látva egy ilyen ártatlan és tüneményes iskolás gyereket.
6. osztály után, mivel az első osztályt már hatodjára jártam, a béből átkúrtak a cébe. Szia Péé Céé Így jött össze két második. A tanárok úgy ítélték meg, hogy egy kicsit többet tudok a sallangnál, átraknak az elit osztályba. Én tanyán laktam, hajnal négykor tehenek, disznók, kecskék, libák, kacsák, tyúkok etetése, utána a két kutyám elkísért a buszmegállóba s elvigyorogtak tőlem. Az iskolában csak ők tartották bennem a lelket. Ki voltam közösítve, mindenki külön órákra járt. Zene, angol, tenisz, salakmotor, faszom. Engem csak a két kutya várt, tudták mikor jön a busz, elébem jöttek. Hiába loptam a srácoknak a boltban cigit, piát, soha nem vettek be a csapatba. Basszus, még az ellenőrzőket is én loptam el nekik a tanáriból, hogy javítsanak a jegyeken, semmi vér nem volt a pucájukban.

Persze az óta lecsillapod a punk, csak törvényesen, de már van Istenem, aki felügyeli a lépteim, nem szeretném vissza a hancúrpandúrt, börtönt, rendőröket. Hisz van feleségem, formás fenékkel vár haza, s finom főztökkel. Két gyerkőc, akiket soha nem szeretnék elzavarni, hogy nincs szükség rájuk. A világ teljesen megváltozott körülöttem, Isten kárpótolt mindenért bőségesen. Izé, Isten bocs, most jut eszembe, a Hondára kéne 4db új gumi. Menni fog? Na ne röhögtess neked ez a kisujjadban van, vedd úgy, hogy kértem, esedeztem, imádkoztam, ha akarod, leírom bővebben is egy doksiban, aztán feltöltöm egy szerverre *.zip formátumban.

8. Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!

Erre sosem került sor, legalább is remélem. Isten! Megtennéd, hogy a maluszomat bónuszba sorolod? Hallod?

9. Ne kívánd felebarátod házát, feleségét!

Ekkúrtam, nem kicsit, nagyon. A házakkal nincs gond, sőt ha valakinek van egy saját háza, csak az tudja, hogy mennyi gonddal jár, minek venném a másét a nyakamba? A feleség az más téma. Villanyszámlásodik koromban jártam Pestszentlőrinc utcáit, meg Kispesten. A két kezem kevés lenne, hogy megmutassam hány férjes asszony villanyóráját, olvastam le. Mindig úgy kezdődött, hogy csinosak voltak, illatosak, térültek, s fordultak, jöjjön csak be, s mosolyogtak kivirultan. Egyből felállt a faszom. Kér egy kávétra már a konyhában ültem, s amíg lefőtt leült velem szemben, s csillogtak a szemei. Unalmas férj, unalmas házasság, aki csak böfög és rosszkedvű, siet, mogorva, nem kíváncsi a feleségére, mert már rég megvan.
Az asszony meg még tüzes, ring a csípője, nem győzi bevasalni a bókokat, hosszú ideje vár arra, hogy valaki felfigyeljen rá, hogy ő valójában egy nő. Oda is adja magát azonnal.
A pornó részeket is tudnám ábrázolni, mindenkinek a fantáziájára bízom, nem véletlenül kérdezik, hogy neked nem postás az apukád? Úgyhogy Isten sorry, ez nem jött össze, de azért azt beszámíthatnád, hogy nem öltem embert eddig, és nem tanúskodtam hamisan senki ellen soha.

10. לֹא תַחְמֹד בֵּית רֵעֶךָ לֹא תַחְמֹד אֵ‏‏שֶׁת רֵעֶךָ!

Mi a faszom van

Az író sokára nyitott kaput, kínos volt a várakozás, már éppen feladtam, s indulni készültem, nem sok türelmem van a felesleges várakozásra, ha akar, majd újrahív. Végre nagy kegyelmesen kiméltóztatta a fejét a félig nyitott ajtón, nem akart kilátszódni, nagyon bebújt oda. Megkérdezte, hogy ki az? Még is ki az anyád lenne? Te hívtál fel az előbb telefonon, hogy jöjjek, azt mondtam, hogy pár perc és ott vagyok.
Amíg a kaputól a bejárati ajtóig értem, rengeteg figyelmeztetésben részesített, hogy hova lépjek, hova nézzek. Az ajtón alig fértem be tőle, mint a heringek, majdnem összepácolódtunk. A lelkész valamikor mondta, hogy egy ember lelke olyan, mint az ajtaja. Ha szélesre tárja előtted, akkor nyitva a lelke is előtted, de ha csak kikukucskál, akkor….blablabla, szokásos lelkészi sablonduma. A fickó utóbbi halmazba tartozott, pedig matekból gyenge voltam. Még szerencse, hogy előtte leápoltam magam fröccsel bőven.
A cipőjét oda tegye le!

Na itt most álljunk meg, nincs szükségem állatidomárra.
Naponta hívnak idegen helyekre, új ügyfél, családiház. Az első kérdésem mindig az, hogy meddig mehetek cipővel, hol vegyem le? Kabátot direkt nem viszek magammal, hogy ne azzal menjen az idő, hogy hova akasszák, ahol a kutya nem ráncigálja meg, mert idegen szag. Nem kérek sem kávét, sem üdítőt, sem pinát. Köszönöm, már reggel elintéztem mindent otthon. Térjünk a lényegre, amiért jöttem, mi a meló?
De nem író barátunk sorolja az ukázt, hogy a lépcsővel vigyázni, mert már nem mai gyerek és a hanyadik lépcsőfok a meredek, hagyjámál a picsába, kettesévvel veszem. De még mindig nem arról beszél, hogy mi a probléma. A szőnyeg kicsit macskaszőrös ne lépjen rá, nincs időm takarítani, állandóan ott henyélnek, ne hordja szét a szőrt.
Azt a fotelt használja, várjon, ne úgy, majd én segítek, és odahúzza a seggem alá. Ez nem macskaszőrös.
Nem zavarja, hogy a billentyűzet német nyelvű? Sokáig éltem kint, s német nyelven írok.
Anyáááááááááááááááááád! Azt nyögd már ki, hogy mi a problémád, miért hívtááááál?
Kér egy ásványvizet? Szénsavasat hozzak, vagy menteset, hűtve, vagy jó lesz simán.
Óhhh, köszönöm uram, de nem, nem fogyasztani jöttem, én ezeket otthon elintézem.
Mi a probléma?
Valami hatalmas kínok árán kinyögte, de akkor már az őrület határán jártam, hogy nincs internet. Oké, lecsekkoltam a modemet, hogy ez a Fatáv gondja lesz. Ide tudná adni a szerződést, MTU ügyfélazonosító, ügyféljelszó.
Persze, hogyne, s akkor az örökkévalóságig kereste. Már minden ő macskájával szemeztem, s valószínűleg az ábrázatom miatt halálra ítéltek. Betéve tudtam, hogy mely művészetek és festési ágazatok irányában vonzódik az úriember, sőt már meg is fogalmaztam egy éles kritikai elemzést magamban, az egyikről, s a lábam is viszketni kezdett, a húgyhólyagom meg feszes. Mire kinyögte, hogy nem találja.

Hát író az ilyen? Az, csak karókkal körülvéve, s bizony nagyon is népszerű, úgysem árulom el a nevét, mert, akik körbefalazták magukat, falják, mint kacsa a nokedlit.
Begyújtósnak kiváló a cserépkályhába.

A hozzászólásokkal meg kár lenne elvenni az élét egy ilyen fasza kis posztnak, hogy én ugyan nem tettem volna ezt meg ezt, vagy jobban csináltam volna, vagy guga menj a picsába. Már rég ott vagyok, ha akartok gyertek utánam, ehhez nem kell komment

Mint mindig, a végére filmecske, de ezt úgysem tudjátok végignézni

[guga a hegyen (bakiparádé)]