Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát

Merész kijelentés, de szerintem az első blogoló Isten volt, Ő volt az, aki őszintén a vízbe dobta a palackpostáját, s bízott benne, hogy akárkihez fog eljutni, továbbadja. Nem hinném, hogy arcátlanság lenne kijelenteni, hogy Isten elgondolása sikeres volt. Képzeld, micsoda blama lenne, hogy Ő az Isten, s valami nem sikerül. Muhahhhaaa

Mózes I. könyve 3. rész

22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.

Nahhh, mindegy, nem is erről akartam beszélni, van elég önjelölt próféta, és fanatikus hívő a világban, aki azonnal letépi az arcodat, ha az érveid nem elfogadhatóak, miszerint Isten nélkül is gyönyörűen elvan ez a világ, meg mi is.
Én inkább arról szeretnék konzultálni veletek, hogy Ádám ismeré az ő feleségét Évát. Én eddig azt hittem keféltek, simán ilyen álszent szexuális mondat. Még azt sem meri leírni, hogy közösültek, vagy hogy megsimogatta, megcsókolta a nyakát, aztán úgy egymásra gerjedtek, hogy szexeltek, mint a hegyoldal. Aztán benépesítették a földet. Hja, standard kérdés, hogy ketten voltak, nekik születtek gyerekeik, aztán azok egymással ismerkedtek, jól megismerték egymást, s miután alaposan megismerkedtek, a végén nekiláttak ismerni. Szimpla vérfertőzés.
De milyen jó dolog lehetett, amióta az ember feltalálta a politikát, azóta a törvény bünteti. Úgyhogy nem szexelhetsz sem anyáddal, sem a húgoddal, sem nem semmi közeli, vér szerinti hozzátartozóddal. Pedig Istennek a testvérek közötti szexuális kapcsolattal nem volt semmi problémája (az elején).

Nekem például simán beleférne a képbe, hogy ha már teremtett ezernyi növényt és állatot, akkor a kisujjából kirázhatott volna egy vagonnyi deportálásra váró embert, akik kínjukban egymással hálnak, majd a kontinensek szétszaladnak, és lesz néger, meg japó, indián, és én a fehér ember.

Engem inkább az érdekel, hogy mit ért Isten az ismerés alatt. Ha csak magát a szót vesszük, hogy ismer, akkor nem arra gondol az ember, hogy Éva fenekét markolássza, s a csaj meg rászorítja magát a derekára. Ismerni valakit, annyit tesz, hogy…
Na, jó, önmagamat sem ismerem, nem hogy másik embert. Alapvetően béketűrő ember vagyok, de szerintem önvédelemből simán ölnék, a közösség védelmében pedig simán a börtönbe küldenék bárkit.

Mónikasóban szoktak egymásnak ugrani ezek a szétbagózott képű, fogatlan luvnyák, hogy: ha ismertelek volna, akkor nem szülök neked gyereket! Én párhuzamot vontam Isten szava, és a szétbagózott képű luvnya között. Végül is mindkettő az ismeretségre alapozott.
Ádám ismerte a bordáját Évát, s az szüle neki gyerkőcöt. Szétbagózott nem ismerte a férjét, és szüle neki szociális alapon annyi gyerkőcöt, hogy legyen miből a tejbe aprítani.
Apóc napestig vedelhet a kocsmában, aztán hitelért, majd állnak sorban a főtéren, s várják a postást. Az állam fizeti a naplopást, és a legális butíliomát. Kancsós kannás mindenség, és hadd fogyjanak az agysejtek. 4 évente megszólítják, ígérnek lehozott csillagokat. Örömében tapsikol, és még jobban felönt a garatra.

Az asszonya talán értelmesebb, fogja a pénzt, próbál gondoskodni, végül is ő szülte a gyerekeket. Az emberrel viszont nem tud mit kezdeni. Azt hajtja a vére. Ciginek minden nap lennie kell. Iszákos, hogy a fene egye ki a gyetráját, nehezen viseli a napokat, amikor nincs otthon pénz, csak besündörög a kocsmába hitelért. Nincsen pénze, és még is úgy támolyog haza, mint aki az eszét sem tudja, nikotintól barnák a fogai, bűzös a pólója. Lefekszik mellé ruhástól, s utána hortyog. Aludni nem tud tőle, csak mardossa a gondolat. Alkalmas pillanatban meg a fejéhez vágja. Ha tudtam volna, hogy ilyen vagy, sosem mentem volna hozzád. Szerintem nem alaptalan részemről a kijelentés, hogy amikor hozzá ment, s később gyereket szült neki, nem ismerte a férjét.

Valamikor 90 környékén dolgoztam a zuglói önkormányzatnak, ilyen környezettanulmányos voltam. Baromi jó meló volt, pont nekem testre szabva. Kaptam egy listát, amit végig kellett járni. Olyan emberek lakására mentem ki, akik segélyt igényeltek. Döntést nem hozhattam, de javaslatot tehettem. Általában odaírtam, hogy részemről rendben, az indok jogos, a körülmények megalapozzák. Csak is szélsőséges esetben írtam azt, hogy: nem indokolt!
Egyszer egy nő megváratott. Bekopogtam, belenézett a kukucskába, s mondta, hogy arcpakolása van, most rakta fel éppen, legyek szíves várni. Aztán ki tudja, de biztos hátradőlt egy fotelben és nézte a híreket. Én meg elég nyughatatlan típus vagyok, elmentem ebédelni. Felültem a kerékpárra, eltekertem a Mexikói, Egressy sarkára a kifőzdébe, és rendeltem egy nagy tál pörköltet. Megkínáltam magam egy ásványvízzel, böfögtem egy embereset, majd visszamentem, és újra kopogtam.

Mit ad Isten, szépen, formásan, magát illegetve kinyitja, s látszik a szemén, hogy várja tőlem az elismerést, hogy ez igen, ez aztán a nő. Megfiatalodva, kiglancolva, szépen illatos köntös, s ha nekiállnék, még ki is lenne nyalva. Nem is tudom, szerintem ötven felé lehetett, ronda nem volt, csak viseltes. Nem voltam hajlandó tudomást venni az illegetéséről, nem azért jöttem, hogy bókoljak neki, majd utána megkínáljon valami hűsítővel, mert, hogy milyen meleg van, majd diszkréten széthúzza a köntösét, hogy láthassam a melleit.
Azért jöttem, hogy közte, és a polgármesteri hivatal között kameraként közvetítsek. Megnézem a lakás berendezését, a bútorokat, extrákat, rendet, hűtőben piát, asztalon csikket, befizetetlen csekkek, szauna bérlet, és színházjegy.

Ki kellett szűrnünk azokat az embereket, akik megszokták a jólétet, enyhén vesztettek az egzisztenciájukból, s megijedtek. Mint a hipochonder nyugdíjas, aki rohan az orvoshoz, ha a fenti lakó elköhhinti magát. Biztos valami járvány, fontoskodik, hogy doktor úr, ugye nem lesz semmi bajom? A doktor meg azt mondja, amit hallani akar, s utána szürke ál intelligens mosollyal rakja zsebre a borítékot. Miután a beteg elment, bele les, aztán hunyorog, nem túl sok. Hazafelé veszek belőle egy üveg csivaszregált, asszonnyal megkoccintjuk.

Hol is tartottam? Hja, ez a nő, akihez bekopogtam. Szépen illatos lakás, sehol egy fotel alá rejtett büdös zokni, látszott, hogy egyedül él. Patent, takaros lakás, ablakban virágok, sarokban zöld növény, italos pult szépen márkás piákkal. Ilyen tévéshopból rendelt cuccok, kondiszoba, szóval nem kenyérre kellett. Falon drága festmények, menő tévé, ház előtt a verda is menő, igazi benzintemető. Nem is tudom hirtelem mire nem tellett neki, lehet napozó krémre, szóval censored, nem is tartóztattam magam sokáig nála.
Egyszer belefutottam egy pofonba, rendesen elszégyelltem magam, előítélet befigyelt. Listában egy Francia úti körlakás, ilyen gangos megoldás, második emelet, ablakos ajtó, de az ablak helyén nejlon. Fickó kijön, mint akit akasztani visznek, egy szál véknya, ingje lóg, nadrágja szürke és gyűrött. Életunt ember volt, a kegyelemdöfést várta, én meg elkezdtem megjátszani az eszem előtte. Mutatóujjamat a levegőbe emeltem, mint aki valaki, hogy most benézek a szekrénybe, ha találok benne üres piás üveget, akkor nincs segély, ha nem, akkor odaadom az összes pénzt, ami nálam van, és beleírom, hogy sürgős megoldást igényel. S gyorsítva kapja meg a segélyt, lehet a postás már másnap kihozza.
Dehogy találtam üres üveget, pedig minden szekrényt kinyitottam, az ürességtől kongott az összes, nem az üvegek csörrentek meg. Ruhája sem volt, étele sem, még egy száraz kenyérhéj sem. Belenyúltam a zsebembe, és kiraktam neki az összes pénzem. Kétszer ad, aki gyorsan ad címén. Olyan megalázott ember volt, hogy meg sem köszönte, a halálos ítéletre várt.

A nejemnek nem kell bemutatkoznom, persze az elején megtettem. Voltak leígért csillagok, meg beültünk kocsmába és kikértem magamnak két deci rumot, és elmeséltem neki egy szűzmárjás viccet. Nem nevetett rajta, éppen valami gyülekezetbe járt, ilyen élő kövek.
16 éve vagyunk házasok, szerencsések vagyunk, mert nem voltak világrengető zűrök, normális család. Apa sörözik, anya gondoskodik, és két csapnivaló fiú gyermek, nálunk minden rendben van. Én már az elején a legrosszabb arcomat mutattam, abba habarodott belé. Nem kellett finomkodnom, vagy viselkednem, végig hoztam a hülye gyerek formámat.
Aztán szült nekem két gyereket, mert már ismert. Tudta, hogy milyen vagyok, nem csak úgy habókra. Így aztán sohasem vágta a fejemhez, hogy: ha tudtam volna, hogy ilyen vagy, akkor sohasem mentem volna hozzád. Pont hogy hozzám jött, nekem mondott igent, mert már ismert, tudta, hogy mi lakozik bennem.

Volt ilyen, hogy a macskát megtanították elit emberek macskaöltönyben, lakkcipőben közlekedni. A macska elég hülyén nézett ki a filmen. Gőzöm sincs róla, hogy sikerült nekik betanítani, persze cirkuszokban is használják a macskákat különböző mutatványokhoz.
Szóval ezek a kiglancolt macskák két lábra álltak, peckesen mentek abba az öltönybe, meg gondolom valami puha rongyból készült csillogó cipő. Látványos volt, sokan nevettek, s tapsoltak. Ügyes cicák. Vége a mutatványnak, kimennek a porondról, bejön egy törpe, a levegőbe dobál 4-5 dolgot és pörgeti, nem áll le. Teljesen tátva maradt a szája mindenkinek. A szájába vett egy kisebb fáklyát, meggyújtotta, aztán sorba még hármat, majd a tűzzel kezdett el dobálni, s közben fél lábon egyensúlyozva egy pöttyös labdával dekázott. A közönség el volt ragadtatva, tapsolták, s lesték a következő mutatványt. Egyszer csak oltári virnyákolás valahonnan messze. Az elegáns, elit környezetbe illő macskák összeugrottak. Tépték, marcangolták egymást, azonnal leesett mindenkinek, hogy mi az a hang és a macskák, meg milyen aranyosak voltak. S kiült az arcukra a csalódás, hogy ezek is csak közönséges macskák.

Szóval óvatosan az ígéretekkel. Óvatosan a retekkel. Az a kosz és mocsok, ami az ember lelkére tapadt, nem hajlandó elpárologni onnan, csak azért mert bajba kerültél, minden veszni látszik, s esküdözöl, hogy holnaptól minden más lesz, ígérem, megváltozom.
Ezt csak azért mondod, mert megijedtél. Természetes reakció egy berezelt embertől, hogy felelőtlen ígéreteket tesz. Napokig feszült, igyekszik, bebeszéli magának, hogy jó lesz ez így, de idegen neki minden. Nem is tudja sokáig húzni, csak napok, de amint csillapodnak körülötte a hullámok, kezd visszatérni a régi önmaga.
Az első hibát észre sem veszi, mert már annyira sokszor csinálta, hogy természetessé vált neki. A ruháit ledobálva hagyta, az alsóját is csak úgy rádobta a tetejére, és pont látszott, hogy viseltes. Aznap nem is fürdött, mosdatlanul feküdt le, örült, hogy végre van munkája, legalább aznapra van pénz tankolni, cigire, s vett néhány üveg sört is, hogy kicsit lenyugodjék. Este meg már úgy elálmosodott, és olyan fáradt, lusta volt, hogy a sötétben téblábolva megfeledkezett magáról. Arra ébredt, hogy az asszony kiabál vele. Hunyorgott, besütött a nap az ablakon. Ez mi? Vonta kérdőre. Megbeszéltük, hogy ha még egy ilyen, akkor repülsz innen. Én nem foglak itt etetni, meg pakolni utánad a bűzös gúnyádat. Vidd a fürdőszobába, ott a helye, ami meg koszos, azt dobd a szennyesbe! Különben repülni fogsz, mostanában úgy is alig van pénzed. Hány sört ittál tegnap mi? Gondolom vedeltél megint, ahogy szoktad. Na de nem baj, majd megszámolom az üres üvegeket!
Nincs már köztük semmi, az élettársa szabadulni akar tőle, csak a terhére van, de nincs hova mennie. Közönséges ember, hiába tanítják meg neki, hogyan kell szépen öltönyben járni. Olyat még egy macska is tud pár percig, de alig várja, hogy igazi állat legyen. Idegen szerepben tetszelegni, eljátszani, hogy dzsentri, csak jutalomfalatért.

Az én kedves feleségem csak egyszer akadt ki rajtam igazán. Kint voltunk a nyaralóban, rekkenő hőség, szomszédnál bepálinkáztam. Aztán végig kóstoltatta velem a borait, s még a végén a különböző párlatokat. Mikor már alig álltam a lábamon, s csak támolyogtam, kitaláltam, hogy menjünk el a kocsmába inni egy sört. Úgy is lett, koccintottunk, amíg lement a nap, jókat vihogtunk, s utána megpróbáltam haza menni. Nagyon nehezen tudtam lépni, csavarodott ki alólam a lábam. Teszteltem magam, próbáltam kimondani a vezetéknevemet. Másnak józanul sem megy, állandóan visszakérdez, hogy zulönszki? Nem, Zvolenszki.
A nejem mikor meglátott, haragos nem volt, inkább kétségbeesett. Azt mondta, hogy nem szeretne még egyszer ilyen állapotban látni. Lehet, hogy megígértem neki, de nem kellett betartani, mert én sem éreztem jól magam. Azóta is sörözgetek, de csak lazán, és nem keverem a piákat.

Jer 1,5
Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
Na ez milyen?

16 éve vagyok házas, komolyabb zűrök nélkül, egy éve volt egy necces helyzet, de átvészeltük, utólag belegondolva olyanok voltunk, mint az óvodások. Pár hónapja meg vele történt meg ugyanaz. Kicsit prüszköltünk tőle, aztán most minden oké. Válás soha nem jött szóba, esélytelen, mi már összecsiszolódtunk. Én még az elején bemutatkoztam neki, hogy valójában milyen vagyok. Mindketten túl voltunk sok rumlis kapcsolaton, egymást kerestük, ugyanarra vártunk. Én nősülni szerettem volna, tartós kapcsolatot kerestem. Volt négy éves, egy éves, meg pár rövidebb kapcsolatom, ami állt kirándulásból, éttermekből, és sok szexből.
Túl voltam már azon az időszakon, hogy trófeákat gyűjtsek, meg már nem is volt kinek villogni vele. 18 éves koromban még menő dolog volt, ha minden nap más csajjal látnak, de 25 évesen elegem lett az egészből. Villanyszámlás voltam, 10 emeletes lépcsőházakat másztam meg, emeletenként 3-4 lakó. Jöttek ki anyukák bosszankodva, hogy miért ennyi, mikor alig vagyunk itthon? Közben a tenyerét a kötényébe törli, rántott csirkecomb, érezni az illatát, meg hallom, ahogy a konyhában sistereg. Mosógép morajlik, illatos öblítő, párás a levegő, az előszobában üres sörös üvegek. A férje a szobában a tévé előtt, csak a lábát látom, ahogy felrakta a dohányzó asztalra.
Ilyesmire vágytam, meg szimpatikus volt a gyerekzsivaj is, el sem tudtam képzelni, hogy nekem valaha gyerekem lesz. De úgy sóvárogtam valami ilyen élet után, hogy egyszer csak találkoztam a nejemmel. Ő is azt kérdezte magától, hogy vajon ő az? És én is.
Na azóta nem győzöm levakarni magamról a két gyereket, alig van egy szabad percem tőlük, mindig nyaggatnak valami baromsággal. Nejemmel megbeszéltük, hogy ha a kisebbik fiunk betölti a 18. évét, akkor veszünk egy choppert, pánkok leszünk, és tisztára összemotorozzuk az országot, motelokban alszunk és nagyokat szexelünk.

Az én családmodellem, kialakult szülői képem arra épült, hogy volt vagy 8 apám, és néhány anyám. Apám háromszor nősült, és volt élettársa is. Anyámhoz akárhányszor mentem mindig új pasit mutatott be. De voltak neki hosszabb kapcsolatai is, már kezdtem megszokni őket, de mindig lecserélte. Már megöregedett, utoljára volt neki egy hosszabb kapcsolata, szakítottak, de mégse. Külön költöztek, anyám ment a tanyájára, az öreg meg naponta kijár hozzá disznót etetni, felügyelni. Már csak a koruk miatt is kötődnek egymáshoz.
Azt szokták mondani, hogy az ember, amit otthon látott, azt viszi tovább. Én kivétel vagyok, mindig is azt éreztem, hogy a családom viselkedése idegen tőlem, én nem ilyen ember vagyok.

S, hogy milyen vagyok valójában? A nejemet kellene erről kérdezni, ő reálisabban látja a helyzetemet, fürdőkádban szoktunk beszélgetni, nem szokta sajnálni tőlem a kritikát.
Annyi bizonyos, hogy én sohasem lehetnék egy Valentin napi reklámarc.

Ismer, mint a rossz pénzt.[jutalom falat]