Hatalmas váltás elé nézek, nem internet, nem grillázs, se nem nugát, nincs telefon, nyílnak a kapuk, elérhetetlen leszek, a telefonszámomat és a tudásomat a nagyobbik fiam örökli, ne hívjatok, nem történik semmi, csak élek, végre, ahogy mindig is vágytam. Elköszönök tőletek.

Az utolsó szó jogán. 18 éves házassági évfordulónk alkalmából.

Amit soha nem tettem meg, de mindig is elvártad, te valószínűleg kimuzsikáltad magadból, én írni tudok és szeretlek, soha nem mondtam ki, de hatalmas mély tisztelet övez (könnyek jó?) ha valamivel megbántottalak, vagy rosszat mondtam rólad, akkor jó, és most muszáj röhögnöd, t is tudod.

A mai nap szépen indult, egészen addig, amíg fel nem ébredtünk. Koccintunk? Nem tudom mi volt az a körömlakk, amibe, de utána jött házipá és minden, amit találtunk.
Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!
A mai nap arról szól, hogy végre nagykorúak lettünk, 18 éves házasok. Bárkit elküldhetünk a picsába, ha a kedvünk úgy hozza. Az első a család védelme, s néha rosszul hangzik, hogy vidd már be őket autóval, hadd pihenjenek, erről szól, kivonni őket a rendszer alól, s magadat is. Néha jólesik későn kelni, megmondani az igazat, hogy mi élünk.

Tényleg úgy van, hogy elmegyünk egymás mellett, ez a menetrend. A mai nap kivétel, próbáltam, megpróbáltam, légyszi a könnycseppet. Már, ha érted. Sokszor kérted, hogy érintselek meg, vagy mondjam ki, nem ment, te zenélni tudsz, kimuzsikálod magadból, én meg leírom. Hatalmas vagy, sokkal többet tudok rólad, mert elárultad a gyenge pontjaidat.
Ha leírnám a gyenge pontjainkat, az emberek megbotránkoznának rajtunk, s nem is én lennék, ha nem tenném meg. Most durva rész következik, kérlek fordulj félre és mosolyogj az egészen. Szigetszentmárton, az első közös házunk, Levente sétány, tobozból csináltál az ablakra koszorút. Na most fordulj félre egy kicsit! Feldugtál a seggembe egy beöntést, alig ismertük egymást, feküdtem a konyha padlóján, mákos képernyő linóleum, amit a piacon vettünk. 9 papagály szabadon, és a víztartály felett egy ág, ahol aludtak. Zöld volt. Na most már visszafordulhatsz.

Már nem jellegem 20 oldalakat írni, senki sem ér rá a kommunista kiáltványt hallgatni.
Így én is igyekszem felzárkózni, alkalmazkodom, ahogy te is hozzám. Tetszik leírva?
Igen, „szeretelek” téged, te vagy a két gyermekem anyja, de milyen hülye két gyerek, s mi ketten mennyire hülyék vagyunk így együtt, hogy egymáshoz tartozunk?

Megint fordulj el, mert nem fog tetszeni!
Az egész világ bassza meg, csak mi számítunk, halottak, csak mi élünk, így a kapun belül.
És imádok veled kefélni

Ezzel a videóval szeretnék elköszönni tőletek, ilyen voltam, de még milyen a fiam, aki előttem jár

Köszönöm a figyelmet, amit rám szántatok valaha, nincs több mondanivalóm. S köszönet a PH-nak, hogy eddig elviselt. Úgy, ahogy vagyok.