Az embernek minden dicsősége

A férfi a gyalogátkelőhelynél állt, zöld lámpára várt, nem ment sehova, a vele szembe jövő tömegnek, a nyakába akasztott tálcáról, arcán gyermeki mosollyal fűszálakat osztott, amit egy közeli réten szedegetett.

Tessék csak venni belőle bátran!
Elmebetegnek nézték, lesajnálták, kinevették, jobbára munkából jövő, sietős emberek özönlöttek az aluljáróból, futva, vagy róla tudomást sem véve. Mindennapos dolog, megszokott, hogy valaki szórólapot osztogat, senki sem veszi észre, nem kér belőle, van reklám elég a tévében elég töményen.

Pontosan tudta, hogy csak azok fognak megállni, és megkérdezni tőle értetlenkedve, akikben van valami, ami elválasztja őket a többi embertől, mert mások, még emberek. De azok is két részre tagolódnak, a meghallgatott válaszra várnak, s legyintve tovább mennek, vagy leragadnak, s vevők, fogják az adást. Budapest hatalmas város, direkt választotta a Blaha Lujza teret, ott mindenféle ember megfordul, még olyan is, mint Ő maga.

Vele szemben a gyorsétterem, magában hangosan felröhögött, ahogy látta a sort feltorlódva, s várták a megváltást. Egy nagy adag pikáns nyombélfekélyt kérek! Adhatok hozzá classic hasmenést extra feltéttel? Igen kérek, és egy kis junior fejfájást, a barátnőmnek meg izületi bántalmakat és koncentrációs nehézségeket desszertnek. Köszönöm.

Reggel óta osztogatta a fűszálakat, eddig még senkinek sem kellett, senki sem fogadta el, szaladtak tovább. Hasztalan próbálkozásnak tűnt, de nem adta fel, hiába fonnyadtak meg a napon, lassan aszott és pöndörödött, ahogy a nap verőfényesen sütött. Kitartóan próbálkozott, tudta, hogy jönni fog valaki, és nem úgy kérdez rá, hogy röhögve megy tovább, hogy maga hülye. Nem az első próbálkozása, sokadik, az utolsót a Váci utcában követte el, egy ablaktáblából kitörött üvegdarabot tartott a magasba némán, mint, ha pénztárcát talált volna, s hogy kié? Mire valaki megállt, és komolyan vette, már úgy érezte magát, mint akit szoborrá avattak, de lelkesen mesélte a feltett kérdésre, miszerint mi ez az üveg, amit a levegőbe tart? Lenin átnézett rajta, de aztán később az ablak kitört, de annak az ablaknak minden egyes darabkája nagyon híres és fontos ereklye, mert maga Lenin nézett át rajta. Ilyet meg, hogy lehet kitalálni? Maga teljesen hülye, elment az esze, és szakadt a röhögéstől, úgy ment tovább. A külföldiek természetesen kíváncsiabbak és nyitottabbak voltak, csak nem tudta nekik elmondani, mivel nem értette a nyelvüket, ők meg jót mosolyogtak olaszul, angolul, hollandul, vagy éppen németül.

Volt a férfinak egy nagyon kedves emléke, a felvonulási téren, ahol május elsején trappolt a hadsereg, meg a Tungsram, és a szövőgyár, majd falták a virslit sörrel, volt egy trübün, vagy tribün, lelátó, az a lényeg, ahol Kádár és a fejesek posztoltak, s lelkesen integettek a gulyáskommunizmus éltetőinek. Ezt a trübünt, tribünt, lelátót lebontották, s neki sikerült megszereznie belőle egy betondarabkát. Vásárolt mellé egy üres konzerves dobozt, amire rá volt írva, hogy a kommunizmus utolsó lehelete. Becsomagolta a betondarabkával együtt és elküldte az apjának postán. Az apja azóta féltve őrzi, és órákig képes mesélni arról, hogy milyen jó volt a kommunizmusban, s milyen rossz most, s milyen ostoba és mocskos kormánya van az országnak. Az apja átlátott a szitán, de csak egy darabig, tudott róla, hogy nem volt rendszerváltás, csak megrendezett móka az egész, de nem látta a végkifejletet. Sokat papolt neki arról, hogy teljesen mindegy melyik pártra szavazol, az gyakorlatilag ugyanaz, csak az emberek hiszik azt, hogy van választásuk, mert elhitették velük, de az egész egy disznóól. Jól tartja őket a gazda, hizlalja, de egyszer csak levágja, jön a böllér és nyakon szúrja. Hagyjál már fater! Ne fárasszál már ezzel a dumával, senki sem hiszi el neked, tudok róla, ennél jóval többről van szó, de azt meg te nem fogod fel! Ezzel összevesztek, nagyokat sóhajtoztak, megittak néhány sört és elköszöntek. Abban maradtak, hogy a világ nem kerek, de legalább végtelen, így nem is lehet a végére járni. Ezért osztogatta a férfi a naptól erősen hanyatlásnak esett fűszálakat a Blahán.

Egy fiatal lány állt meg mellette nevetve, bohókásnak tűnt, s nevetve kérdezte a férfitól, hogy: hát ez meg mííí, s visított egyet, mert nagyon szórakoztatónak találta. A férfi nem engedett a dolog komolyságából, de végre talált valakit, akiben meglátta az embert, s azonnal belefogott a mondandójába. Fogod a fűszálat, a két tenyered közé veszed, így ni, aztán belefújsz, és sípol. A lány utána csinálta, ahogy a férfi mutatta, elsőre nem ment, nem szólalt meg, a férfi türelmesen újra megmutatta, hogy a fűszálnak hogy kell elhelyezkednie, a tenyérnek milyen szögben, s honnan kell belefújni. Ez nagyjából annyi, mint a trilla használata (szia Zathureczky György ). Hamar el lehet sajátítani. A lány a sokadik próbálkozás után egyszer csak megszólaltatta, s nem győzött vele betelni, önmagáról megfeledkezve, ott abban az embertelen tömegben sípolt azzal a fűszállal, hogy ez mennyire jó.

A férfi azt is elmondta neki, hogy ez nem csak erre jó, ha a réten hanyatt fekszel, két kezedet a tarkód alá támasztod, s a fűszálat a szádba veszed, akkor nem azok a dolgok jutnak eszedbe, mint általában, egyetlen fűszál képes olyan messze eljuttatni, amilyenre egyetlen drága autó sem. A lány ezen nagyon jót nevetett, s mondta, hogy nagyon szimpatikus neki, amit a férfi csinál, hogy így kiáll a tömegbe az egyszerűséget hirdetni, ilyet már nem lehet látni, nagyon egyedi és becsülendő. A férfi megköszönte és bemutatkozott neki a keresztnevén. Hozzátette, hogy 33 éves, s nem tudja, hogy mit kezdjen azzal a sok információval, ami a birtokában van, ezért próbálja valahogy felhívni magára a figyelmet. A tévébe soha nem kerülhetne be, mert ott nem tolerálják, ha valaki szemeket nyitogat, ez maradt neki, s nagyon örül a lány társaságának, mert kora reggel óta Ő az egyetlen ember, akinek igazi, emberi mosolyt sikerült csalni az arcára.

A lány is bemutatkozott, kezet nyújtott kecsesen, nőiesen, Eszter vagyok, 25 éves, és én sem tudom, hogy mihez kezdjek, minden olyan reménytelen, de soha nem adom fel, beérem szerényen, vannak álmaim, voltam természetvédő aktivista és szónok, vezetője ilyen csoportoknak, de rájöttem, hogy átvertek. Kiléptem mindenből, nem vagyok része a mátrixnak, már, ha egyáltalán érted.

A férfi fölényesen, de magabiztosan válaszolt, tudok a mátrixról, és arról is, hogy sok olyan ember van, mint te, aki azt hiszi magáról, hogy nem része, de hamisan, nagyon is a része vagy. De tudod mit? Mondj egy konkrétumot!
Oké! Tudsz arról, hogy felülről permeteznek minket?
A Chemtrails-ra gondolsz?
Igen, igen, s a lány hirtelen felbuzdult, s kitörő örömben részesítette a férfit, hogy végre valaki, aki tud róla, és nem elveti, s nem az ellenkezőjét bizonygatja.
A lány rákérdezett a haarp-ra is, meg a georgiai kövekre, meg az egydollárosra, az agymosásra. S szinte felsorolta az összes népszerű összeesküvés elméletet, amik az embereket foglalkoztatják, meg hogy az emberekbe chipet fognak ültetni, s mindenkit megfigyelnek, a 9/11 meg belső munka volt, hogy utána a médián keresztül a tömegeket maguk mellé állítsák, s utána a hadsereggel le tudják rohanni a kiszemelt országokat a kőolajért és egyéb nyersanyagokért. A lány lendületesen gesztikulált, hogy értsd meg, ezek globalisták, létezik egy háttérkormány, ami minden kormány felett áll, s az összeset irányítja. Ha nem hiszed, akkor nézz meg egy videót David Icke-tól, vagy Alex Jones-tól, vagy vannak magyarok is, mint Bogár László, Drábik János, Posta Imre, nagy harcosok, kimondják az igazat, s nem félnek semmitől, nem riadnak vissza.

A férfi türelmesen megvárta a végét, amíg a lány lecsitul, amikor már mindent felsorolt, s finoman megkérdezte tőle, hogy te ezek alapján, amit eddig megtudtál, azt mondod, hogy nem vagy rabja a mátrixnak? A lány nagyot nézett, miért, szerinted, ki tud ezekről, a dolgokról? Vagy ki hiszi el? A saját rokonaim is azt mondják rólam, hogy menjek pszichológushoz, én meg azt gondolom, hogy foggal, s körömmel védik a mátrixot, amire beprogramozták őket.
Ezek gonosz, végtelenül gonosz emberek, meg kell őket állítani, az egész világgal elhitették, hogy a globális felmelegedést az ember okozza, hogy elolvadnak a jégsapkák, s az a szegény jegesmedve el fog pusztulni egy darab jégtáblán úszva, holott a föld lehűlése és felmelegedése egy természetes, és ciklikusan ismétlődő folyamat, semmi köze hozzá az erdőirtásnak, vagy kipufogógáznak. Viszont cserébe az egész világot megadóztatják ezen a címen, fizessen széndioxid kvótát, vagy a műanyag termékek után adót, amit utána bezsebelnek, és ki tudja mire költenek, de a zöld programok, meg hangzatos EU pályázatok mind átverés, személyesen vettem részt egy projektben, amikor több milliót húztak le szelektív hulladékgyűjtésre, meg a lakosság oktatására, hogy ne közlekedjen egy ember egy autóval, hanem vigye el a szomszédját is.

A szelektív hulladékgyűjtés annyiból állt a végén, hogy mindent szelektíven gyűjtöttünk, aztán jött egy teherautó, az összest felpakoltuk rá, majd elvitte egy szeméttelepre, és az egészet leborította. A lakosság meg az óta is ugyanúgy közlekedik, mert utálja a szomszédját.
A pályázati pénzek értelmetlenek, és irányítottak, akárki pályázhat, de akárki nem nyerhet, vedd már észre, ez az egész megrendezett! Roma integrációra mérhetetlen mennyiségű pénzt fordítanak, de az is ablakon kidobált pénz, és nem is oda kerül, ahova szánták, hanem a roma vezetők zsebét gazdagítja, senki sem tudja ellenőrizni, az emberek csak güriznek, fizetik az adót, meg vannak félemlítve, fogalmuk sincs, hogy a befizetett adót mire költi az állam. A romákat még soha egyetlen országban sem tudták integrálni, mert természetüknél fogva vándor nép, s bennünket büntetnek adókkal, s megbélyegeznek, hogy rasszisták vagyunk.
A férfi még mindig türelmesen várta, hogy lecsituljon a második hullám, s belevágott a közepébe. Vegyünk egy egyszerű példát, s ne is elemezzük, mert nincs mit, ott a chemtrails, mit tudsz ellene tenni? Azt, hogy elmondod embereknek, hogy nehézfémekkel permetezik őket, s befolyásolják az időjárást, vagy, hogy a hosszan tartó aszály nem a véletlen műve? Szerinted bárki elhiszi ezt az ostobaságot, vagy egyáltalán felnéz valaha az égre, s észreveszi, hogy amit lát azok nem felhők? Sőt, továbbmegyek, mondjuk elhiszi, és ez hány ember? Szerintem, mi magyarok már rég nem vagyunk 10 millióan, hiába a népszámlálás, amit a statisztikai hivatal lenyom, az hazugság, de gondolom ezt nem kell elmagyarázni, a lényeg, hogy a 10 millióból, ami már rég nem magyar, mennyien képesek 100 százalékban felfogni, hogy mi a chemtrails? 5-10.000 ember?
Nem kevés, de a történet van tovább, a mátrix rabságából kiszabadulni ennyi nem elég, mert, ahogy mondtad van a haarp, háttérkormány, ezek mind gonosz emberek, én tudom, nekem felesleges elmagyaráznod. De mondjuk az az 5-10.000 ember, aki tud a chemtrails-ról, már nem biztos, hogy politikailag nem elfogult, mert el fog menni szavazni valamelyik pártra, már is csak a feléről beszélünk. De, ha össze is tartanának, mit tudnának tenni a vegyipermetezés ellen? Az magasan van, ők meg lent, és senki sem hisz nekik, mi a megoldás?

Eszter zavarba jött, s életében először olyan kérdést kapott, ami komolyan elgondolkoztatta. A férfi segített neki, a média az ő kezükben van, nem járható út egyetlen napilap, vagy rádió, tévé sem. Ha még is bevállalják, akkor azzal a célzattal, hogy lejárassák, zsákutca.
Vagy arra gondolsz, hogy meditáljunk, szeretettel rezegjünk, ne gondoljuk a negatív dolgokra, mert bevonzzuk azt, s ezzel az ő energiamezőjüket erősítjük? Ha így volna, akkor, ahogy minden horoszkóp hamis, úgy bármelyik elmélet csak félrevezetés, igazság csak egy van, s azt nem kitalálni kell, hanem a hazugságot eldobni, s az igazságot, úgy ahogy van elfogadni. Mindegy milyen formában tálalják, nem a stílustól válik igazzá, hanem attól, hogy nem hazugság. Mondok egy egyszerű példát, ott volt a japán cunami, biztos ott is nyomják a horoszkópokat, hogy ma a te napod van, barátkozz, ismerkedj, mert a bolygók állása neked kedvez, s tuti szerelem lesz a vége, meg sírig tartó házasság, unokák, és akkora nyalomfalom, amire gondolni sem mertél volna, az egész életed egy arcra ragasztott vigyor lesz, le sem tudod törölni. Vagy hogy ma ne fektess be, mert a bolygók ma azt súgják, hogy inkább ne ma, erre lecsúszol a legnagyobb haszonról, amit helyetted mást vasalt be, mert bekajáltad, és ültél a lóvén. De egyszer csak mindenkit elmos a cunami, tök mindegy milyen bolygó, vagy milyen jegyben született, még a hulláikat is ott hagyják rothadni, mert olyan magas a sugárzás, hogy az minden állatövi jegyben születettre érvényes, csak elfelejtették megírni, hogy cseréptörés, és nem ér a nevem. Na ezt vasald ki!

Eszter zokogásban tört ki, záporoztak a könnyei, hogy ehhez én túl gyenge vagyok, nem tudom megérteni, miről beszélsz. A férfi letett a tálcát, amin a füvet osztogatta, s a lányt magához ölelte, az meg csak szipogott, és nagyokat rázkódott. A férfi kímélte, nem beszélt tovább, csak átfogta, és biztonságot nyújtott neki. A lány törölgette a könnyeit, s elmondta, hogy őt még soha az életben nem ölelte át senki, csak néhány képmutató barátnője, akik a háta mögött kiröhögték, s hogy nagyon jólesett, mert érzi, hogy a férfi nem azért ölelte át, nem is akart szabadulni abból az ölelésből. Elmondta, hogy állami gondozásban nőtt fel, a szülei eldobták miután megszületett, mert mindketten fiút szerettek volna, s mélyen csalódtak, utána már nem született gyermekük, és nagyon későn ismerte meg őket, akkor már túl késő volt.

A füves tálcát hátrahagyva, mivel már emberére lelt, a férfi azt javasolta, hogy inkább sétáljanak egyet a tömeg szeme elől. A közelben nem volt park, 10 perces sétával azonban elérhető a Teleki László tér, és egy nagy kopár gyep, elhasznált, hajléktalanoktól övezett terület, ahová jóhiszemű állampolgár soha nem téved. Eszter vette elő újra a témát, hogy szerinte lehet változtatni ezen az egészen, csak összefogásra van szükség, s az emberek valójában jók, és arra törekednek, hinni kell benne, mert, ha feladjuk, akkor tényleg annyi az egésznek és a háttérkormány akarata fog érvényesülni. A férfi nem szólt semmit, nem akarta a lányt újra felzaklatni, az meg kis szünetekkel, de újra csak belefogott, hogy most még nem tudja mi a megoldás, de rajta lesz az ügyön, kell, hogy legyen olyan alternatíva, ami képes rengeteg embert felébreszteni.

A férfi elővett egy régi beszélgetést, s szóról szóra előadta, ahogyan az elhangzott. Magyarságról volt szó, s hogy Brüsszelben le kellett adni egy könyvben minden EU tag országnak a történelmét, a szlovákoké dupla annyi volt, mint a magyaroké, s úgy kezdődött, hogy 896-ban honfoglalás. Oké, de akkor miért könyörgött a római pápa Attilának a hunok fejedelmének 452-ben, hogy ne rohanja le Rómát? A beszélgetőpartnere ragaszkodott a megtanultakhoz, amit az iskolában oktattak, egyetemet végzett, s jelesen. A férfi csak azt mondta, hogy mindezt azért mondod, mert ezt oktatták, ezt sulykolták beléd, s ezeket a válaszokat várták, ebből lettél jeles. De akkor honnan tudjam, hogy mi az igaz, kérdezte a beszélgetőpartnere. Érveket soroltak fel, hogy a hunok soha nem hozhatták el a kultúrát Európába, és soha nem uralták egész Kínát. Vagy, hogy de, mert még is, de valamiért ezt akarják nekünk megtanítani, hogy egy semmire sem való nép vagyunk, Akik csak arra méltóak, hogy 70 küvecsért robizzon a multinak. Rettegjen, mivel 10 ember áll sorban a munkájáért, s ha nem viselkedik jól, s nem alázza meg magát, nem tűr el mindent, akkor az utcára penderítik, s nem tudja majd fizetni a megnövekedett devizahitelét, ami ki tudja milyen pénzügyi manipulációnak köszönhetően nőtt meg. A lényeg, hogy, amikor aláírta még szó volt valami árfolyamvédelmi gátról, aminek az óta hűlt helye. A férfi rápirított a beszélgetőpartnerére, hogy István király az az ember volt, aki betiltotta a rovásírást. Valami hatalmas bűn volt az, hogy be kellett tiltani? Ráadásul Őt is kötötte a vérszerződés, de elárulta a saját népét, s idegen hadsereggel harcolt ellene, most meg az egyház nagy hőse, meg augusztus 20 ünnepeltje, valami rohadt nagy jót tehetett nekik, ha még most is körbehordozzák a levágott és mumifikálódott kezét. Nem véletlen, hisz a jelenlegi egyházat nem Isten tartja el, hanem lehúzzák a névleg keresztényeket, és vastag állami támogatásban részesülnek. Ha bármi közük lenne Istenhez, akkor vegyük pl. mit mondott Jézus?

Máté Evangyélioma 10. rész

9. Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,
10. Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára.

Jártál már az esztergomi bazilikában? Eszter nógatta a fejét, hogy nem.
Annyi arany van ott felhalmozva, s kiállítva, hirdetve az egyház megingathatatlan nagyságát, hogy bőségesen elég lenne arra, hogy abból kifizessék az összes eladósodott család tartozását a bankoknak, de valamiért nem teszik meg ezek a szeretetteljes emberek, hanem belépőt szednek, szónokolnak, majd elvárják, hogy azok az emberek, akiknek már tényleg csak Isten lenne a menedékük, adakozzanak, s eltartsák őket. Cserébe szép autókkal járnak, és megközelíthetetlenek, próbálj meg szóba állni akár egyetlen magas rangú pappal. Nem azokról a hiszékeny csatlósaikról beszélek, akik beiratkoztak egy papneveldébe, teológiát tanultak, majd kizavarták őket, hogy mától hét falura te ügyelsz, mert azok végtelenül buták. Istent nem lehet oktatni, vagy vizsgázni belőle, mert ez olyan, ha egy 15 éves gyereknek vizsgáznia kéne a szüleiből.

Eszter csak a száját elhúzva fanyalgott, hogy ez nekem túl sok így egyszerre, nem tudok vele mit kezdeni. A férfi meg adta alá a lovat, hogy szép, eddig meg te győzködtél engem az összeesküvés-elméleteiddel, hogy higgyem el. Nekem egyetlen olyan információval sem tudsz előhozakodni, ami új lenne számomra, azon a ponton már rég túl vagyok. Többször megőrültem, sokszor az alkoholba menekültem, s nem akartam tudni a világról semmit, hónapokig éltem nyugtatókon, amíg a szervezetem elkezdte tolerálni, s kevés lett. Utána különböző szerekhez nyúltam, s egyre vadabban, már nem számított senki és semmi, még én sem. De Isten megkegyelmezett nekem, végig tudtam, hogy mindez nem véletlenül történik meg velem.

Eszter megrökönyödött. Te beszéltél Istennel? Nahát, még nálam is furább fazon vagy, s aztán elnevette magát, de nem bántóan, mert végre talált egy férfit, s nem akarta elveszteni a bizalmát. A férfi is érezte, hogy Eszter csak csipkelődik vele, viszont nem szerette volna, ha a téma átmegy komolytalan vihorászásba, és súlytalanná válik.
Isten nem beszél senkivel, mert király. Eszter véletlenül tényleg elröhögte magát, hogy király? Tényleg? De király, s a térdeit csapkodta magáról megfeledkezve. A férfi türelmesen megvárta, amíg lecsillapodik. Eszter, tudod te, hogy a háttérkormányt, amiről az emberek nem is tudnak, s te hirdeted, hogy álljunk ellene, mert gonoszak, azt ki irányítja?

Eszter lavinaszerűen belefogott, hogy a piramis csúcsán 13 család van, ezek a globalisták, akik a kezükben tartják az egész világot, és…
A férfi beléfojtotta a szót, lépjünk egy szinttel feljebb, mi az az egy szem a piramis tetején?
Hát, az a hórusz szeme, valami egyiptomi mitológia, abba nem lovaltam bele magam.
Pedig érdemes lett volna, mert az nem véletlenül csücsül ott, a kamerát, a kontrollt szimbolizálja időtlen idők óta, a politikusok nem véletlenül csápolnak úgy, mint a rokkerek nagy nyilvánosság előtt, mutatják a hűségüket az istenüknek, ördögvilláznak. Őket a Sátán irányítja, a Biblia megírta.

Nahhh, a Bibliával hagyjál, azt emberek írták, Eszter kifakadt és nyomatékot adott a nemtetszésének, hogy eleve egy hamísított irat, ezerszer átírták, kihagytak belőle, és tévesen fordították, abban nem lehet hinni.
A férfi nem támadt vissza, csak kérdezett. Szerinted létezik Isten? Eszter megvonta a vállát, de nem tágított a férfi mellől, élvezte a társaságát, s csak arra várt, hogy leüljenek egy padra, s újra megölelje. Leültek, s a férfi szembe fordult vele, s a lány érezte, hogy most nem térhet ki előle azzal, hogy a vállát vonogatja, ez már a ring, itt küzdeni kell.
Lehet, hogy van Isten, nem tudom, de ha van, akkor hogy hagyhatja, hogy ennyi szörnyűség történjen a világban?

Attól függ, hogy kivel, válaszolta a férfi, mindenki Isten teremtménye, de nem mindenki Isten gyermeke. Isten teremtménye az oroszlán, aki felfal más állatokat, majd nyugodtan heverészik tovább a napon, s nincs lelkiismeret furdalása. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke, ezért láthatod azt, hogy asszonyok fejkendőben buzgón templomba járnak, majd a templomból kijövet első dolguk összesúgni, rágalmazni, mocskolódni, és panaszkodni. Ugyanezt csinálják a férfiak, csak a kocsmában, tehát ezek nem Istenhez tartoznak. A lelked mélyén te is érzed, hogy valami nem stimmel a világgal, mert ahogy működik az emberellenes. De minden arról szól, hogy fejlesztjük az oktatást, megakadályozzuk, hogy az orvosok és a fiatalok külföldre menjenek, mégsem ezt teszik, csak beszélnek róla. Holott ha átnézel a szomszédba, ott is van az országnak kormánya, s nem tehetetlen, hanem igen is működik, jólét van. Pedig nálunk már volt néhány kormányváltás, mégsem történt semmi.
Eszter bólogatott, hogy igen, ezt ismerem, egyetlen ember irányítja az össze magyarországi pártot, mindet Ő hozta létre.

Akkor már érted, hogy ezek kivel szövetkeztek? S ki irányítja őket? Eleve úgy van kitalálva a rendszer, hogy a háttérkormány nem létezik, nemhogy a Sátán, mert, ha az emberek rájönnének, hogy az összes ostoba, és semmire sem használható demokráciát és diktatúrát a Sátán alkotta, s az összes világvallást, hogy az embereket elterelje a nekik tetszőleges irányba, akkor rájönnének, hogy Isten is létezik. Ez az egész olyan, mint egy cd lemezen lévő adat. Hiába jön rá, hogy egy cd lemezen lévő adat, kicsi az esélye, hogy arra is rájöjjön, hogy azon nem tud változtatni. Ez vagy te Eszter, rájöttél, de arra még nem, hogy ezen nem tudsz változtatni semmit, minden erődet összeszedve küzdesz ellene, hogy minden adatnak tudnia kell róla a cd lemezen, mert hinni kell benne, hogy ezen lehet változtatni.
Ez a predesztináció elve, azon a lemezen nem lehet változtatni, de adatokat ki lehet róla menteni.

Gondolj erről, amit akarsz! Ez a téma ül, felesleges hozzászólni, ezért ezt az opciót most kihagyjuk, szűk ez a város kettőnknek

Tréfás nép játék a XX. századból /Harapj rá a köszörűre!/

Jaj, de széles jó kedvem van, nem férek a bőrömbe.
Szűk ez a város kettőnknek. Nyihaha, nyihaha.
Jaj, de széles jó kedvem van, azt hiszik, hogy viccelek.
Mikor mennek ezek haza? Nyihaha, nyihaha.

Jaj, de szilaj jó kedvem van, gondold azt, hogy viccelek.
De ki nevet a végén? Nyihaha, nyihaha.
Jaj, de szilaj jó kedvem van, sírás lesz a vége.
Gondolj erről, amit akarsz. Nyihaha, nyihaha.

Ha a kritikusnak nincs jobb dolga, tolja le a Bikinit.
Ha letolta, ha nem tolta. Nyihaha, nyihaha.
Jaj, de szilaj jó kedvem van, sírás lesz a vége.
De ki nevet a végén? Nyihaha, nyihaha.

1Pt 1,24
Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: