2019. március 26., kedd

Gyorskeresés

Amikor pedig Zvolóval (röpirat)

Írta: | Kulcsszavak: Amikor pedig Zvolóval (röpirat)

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Amikor pedig Zvolóval (röpirat)

Nagyképűség nélkül kijelenthetem, hogy a négyesfogatból nekem a legnagyobb az arcom, s én vagyok a legmerészebb :DDD Egyenként megszólítottalak benneteket, így természetes, hogy én sem maradhatok ki a (név)sorból, így lesznek utolsókból elsők .
Oké, get rédi.

Önmagammal szemben bármit megtehetek, lehetek kíméletlenül őszinte, veletek szemben ezt nem tehetem meg, s nem is lenne értelme. Mindegyikőtökről tudok olyan dolgokat, amit saját magatoknak sem vallanátok be, mert volt egy kényszeredett bizalmi pillanat, amikor valakivel muszáj volt megosztani, hogy ne egyedül kelljen tovább hordozni a terhet. Én sokkal könnyebb helyzetben vagyok, mert az egész világgal megosztom, hisz ez a világháló. Többet is követel, ahhoz viszont többet kell elkövetni. Hát ebben nem volt hiba, már négyesfogat időnk alatt sittre kerültem :DDD

Hogy hullott szét a banda? Sőt, ami még ennél is fontosabb, hogy állt össze? A sztori úgy kezdődött Böce szerint, hogy én nagy festékes ruhában tekertem a dobozi úton, ránéztem, ott állt az út szélén és megkérdeztem tőle, hogy na mi van fattyom?
Ezen úgy kiakadt, hogy megjegyezte az arcomat, és elgondolta magában, hogy ha legközelebb meglát, alaposan megkeni a szájamat. Nem így lett :DDD
Előrebocsátom, hogy életre szóló barátsággá nőtte ki magát ez az általam be nem vallott beszólás, mert a mai napig hangoztatom, hogy nem ilyen ember vagyok, aki csak úgy leszól ismeretlen embereket. De az életben követtem el ennél sokkal súlyosabb dolgokat is, oda se neki, legyen Böcének igaza. Szerintem én nem mertem akkor beszólni neki, mert amúgy is olyan kis Udo Dirkschneider alkat volt, félelmetes kis zömök testével rémisztően várta a dobozi buszt és nagyon úgy nézett rám, mint aki előző este D.R.I-t hallgatott.

Szerinte ez történt, s ha ez nem lett volna elég, akkor Böce haverja volt a Csiga és a Robi. Csiga és Robi a Vörösmarty utcában laktak, egy ház választotta el őket egymástól, s nem az egyház. Sőt, ha az egyházon múlt volna, akkor azt mondta volna, hogy ásó, kapa, nagyharang, a perselyt a kijáratnál találják, utána fáradjanak a temetőbe. A Robi és Csiga akkori gondolkodása ezt a tézist simán lekísérte egy Kreator vagy Destruction bakelit lemezzel, s még csak azt sem tartotta magára nézve kötelező érvényűnek, hogy tisztában legyen azzal a fogalommal, hogy tézis, holott csiga leérettségizett. Böce egy utcával arrébb, a Bem Józsefben, sima kockaház és egy hülye körberohangászós, mindenkinek örülős tacskóval egy fedél alatt. Az udvaron a tacskó nyomott hagyott, ahogy örült. Talán a túlontúl őszinte mivoltomnak volt köszönhető, hogy ha náluk vendégeskedtem, akkor annak kettejük közül, egyedül a kutya örült. Böce is levihogta, ahogy mélyenszántó teljes kört leírt a tacskó, s közben csaholt, s miután bementünk a lakásba és gyorsan eldugott a szobájába, kintről behallattszott még néhány csahos kör.

Böce sztorija, amit szerintem ő is bevállal, hogy úgy lopódzott ki bulizni velünk, hogy az ajtókilincsre egy letépett papírdarabot rakott éjszaka. Az ablaka az utcára nyílott, ahogy a kocsma ajtó is teszi ezt. Sönné kocsmájába voltunk bejáratosak a Kerecsényi utcában.
Sör volt az alap, Kőbányai, azt hiszem 4 Ft. körül. Csiga kevertet, dió likőrt, császárkörtét tolt rá, valamiért bírta ezeket a ragacs körömlakkokat. Én vegyészmérnököt fogyasztottam és szerintem a Robi barackot, böce meg ugyanolyan durva és kemény rákkendroll arc volt már akkor, mint én, és szintén vegyigyümi. Biliárdasztal alá hányás szilveszterkor megvan?
Fogalmam sincs, hogy mit ettem előtte, de biztos, hogy nem virslit, mert még nem volt feleségem és kispolgári életem, de elég karcosra sikerült.

Amin meglepődtem, hogy a pincérnő, akinek akkora dudái voltak, mint a Gellérthegy a négyzeten, egyetlen szó nélkül feltakarította és mosolygott. Fene se érti, szerintem, ha ugyanezt 2012-ben csinálnám, a rendőrségi fogdán kötnék ki, mint terrorista.
Mit is akartam mondani? Valamit a csajról, vagy a csaj dudáiról. Hja, megvan, klubkártya, gyártottam négy személyre kedvezményre jogosító klubkártyát, erre nem biztos, hogy emlékeztek, de az volt a neve, hogy Pompous Marsh-hen. Volt, létezett olyan ital is. Korsóba kértem 3dcl vörösbort és 2dcl tonikot. Ez volt az én saját italom, ilyet azelőtt senki sem ivott, és utána sem. Én neveztem el Pompous Marsh-hen-nek, ami annyit tesz, nagyképű vízityúk, de nektek hármótoknak ezt a történetet nem kell külön elmesélnem, hogy Gyulavári tópart és a vízityúk hangja, meg amikor majdnem belefulladtunk a hínárba, meg a kutya ellopta a szaros gatyámat és mehettem haza egy szál pólóban, amit térdig lehúztam, hogy ne látszódjon ki a szégyenem.

Egri János mondta valamikor egy hangszóróért cserébe, hogy lehetek egy szinttel őszintébb? Kicsit elgugásítottam, megtehetem, vagyok akkora arc, mert felsorolni sem tudnám, hogy mennyi becenevem volt. A középső állomás a Zvoló volt, ti úgy ismertetek meg, egy csomó csaj is lezvolózott, már ha érted. Zvoló előtt voltam Nagybölény, Zsiráf, Culi, Létra, Hosszúpuska és hasonló állatságok. Valaki mindig kötelességének érezte, hogy valami nevet adjon nekem, bár ezt én sem mértem szűkkeblűen, mert mikoron elkezdtem nagyvilági életet élni, volt olyan csaj, akinek azt a nevet adtam, hogy A4, mert pontosan akkora lapos segge volt, de akadt akit elneveztem Kettisznek, és Kettisz azóta is Kettisz és sokkal időtállóbb, találóbb, személyesebb, kedvesebb, mint a Subicz Katalin. Nem az időről szól. Szóval kedves Katalin! Egy életre szól, s mi az, ha nem a házasság? Böce fogalmazta meg a zuglói vasútállomáson a legpontosabban, az most mellékes, hogy előtte már eltekertünk néhány dinamitot, az élet ilyen. Időtlen, Böce azt mondta, hogy mindig is ismertük egymást. Mindig is ismertelek, megengedhetem veled szemben azt a luxust, hogy semmibe sem veszlek, nem reagálok, vagy éppen elküldelek magamban morogva oda. A mi kapcsolatunk nem arról szól, hogy valaha megszakadt volna, volt benne 10 éves szünet, még is, amikor megjelentem kerékpáros futárként Subiczfalván, akkor nagyon megörültél nekem, s én is hasonlóan.
Pallerrel vagyok így, aki szerint az én nevem Barna. Egy időben versenyeztünk, hogy ki tud a kórusból több csajt megkefélni. Volt vendégkórus, és az egyik buszra ő jutott, a másikra én, mint mitfáren. Ő volt a gyorstüzelő, mert a liftben megrántott egy csajt, az én buszomon sem utazott kevesebb, de én nem jártam sikerrel, tovább kellett keresgélnem, pedig atommód bedobtam magam, mint egy páva, mint egy páva mitfáren.

Ez a játék, ami körülöttünk zajlik lélekben, nem kevesebb, mint a megfogantatás.

Ma éjjel azt álmodtam, hogy valami elsüllyedt, rajta voltam, nagyon mélyre süllyedtünk, önerőből lehetetlen lett volna felúszni. Az álom nem volt ilyen részletes, most a kedvetekért kiszínezem. Valaki megtalálta az ellenszert, voltak hatalmas műanyag zsákok. Belefújták a levegőt, kapaszkodni kellett bele erősen és a levegőt addig fújták, amíg el nem indult vele a zsák, mert ugye a testsúlya mindenkinek más. De előre közölték vele, hogy Dont panic.
Mert, ha menet közben rájön, akkor az életével fog fizetni. A feje mindenkinek a zsákon belül levegőben volt, mint ha egy csónakot borítanál magadra. Kettisszel vagy Pallossal volt ilyen élményem, amikor a tehenek lejöttek a partra és szerettünk volna előlük elbújni. Vagy Kettisz volt az, akivel odaértünk, sok bort ittunk és a tehenek megérkeztek, s jól elbeszélgettünk, majd, amikor a Pallos megjelent menekülni kellett a csónak alá? Erre már nem emlékszem, nem is kötelező az elfogyasztott bormennyiségek reményében. Pallossal egyetlen biztos élményem van, amikor Rita apukájánál jártunk Zalaszabarban borfejteni. Minden villanykarónál megálltunk inni, egy másik faluban ájultunk el, valami kocsma, a csempe színére és a biliárdra, hogy valakit nem vertünk meg, s én billegve néztem rá, amint közölte, hogy te fizetsz! Az élet szép, nem itt kell feladni, s ha az ember elég bölcs hozzá, akkor rájön, hogy ha megivott egy hordó bort, akkor nem ildomos elindulni egy liter borral a kezében, mint szűzkurva biliárdozni.

Nagyon elkeveredtem, a banda ott hullott széjjel, hogy én bevonultam katonának, mert, hogy a legidősebb én voltam. Először leléptem Budapestre, amire azt mondtátok, hogy 2 hét múlva hazamegyek, amikor mindegyikőtöket kihívtam a tanyánkra, hogy vigyétek a cuccaimat, mert soha a büdös kurva életben nem jövök haza, nagyon el voltam szánva és keseredve. Mivel ti mindannyian megfelelő szülői háttérrel rendelkeztetek, így elképzelni sem tudtátok, hogy milyen az, ha az nincs meg, s valaki ennek nyomán, hatására börtönbe kerül.
Ma már nem rovom fel nektek, hogy nem hittetek az elszántságomban, én sem hittem abban, hogy Csigának valaha nője lesz, s ráadásul a Sönné kocsmájában jönnek össze, s az óta van vagy 8 gyerekük (bevallottan). A többit titkolják. A többiek meg a titkolásukat lájkolják, s ez hatványozódik, hülye egy világ van.

Egy ideig az volt a kapcsolattartás lényege, hogy én a munkásszállón, a többiek otthon. Mentem Budapestre, és első nap találtam munkát és szállást. Munkásszállást, csak akkor még nem tudtam, hogy a tetvek sorrendjében a legalacsonyabb sorenndűt sikerült kifognom.
A festő megkívánt egy nőt. Csongrádi Katalin, basszus, micsoda név, senki sem ismeri. A munkásszállón a Poscher János utcában előtte, mármint a koncert előtt térdig álltunk a füstben, utána derékig. Felvettek a Középületépítőhöz, mint szobafestő, de alig dolgoztam, mint szobafestő. Először a Hungária-Thököly sarkán lévő dupla katonai szállón dolgoztunk. Amit akkoriban szolgálati lakásként kaptak, ma inkább szopóág a felvett biztos, hogy a Frank megnyugszik 150 Ft alatt című Soros György és mutatványai c. áldozati bárány és a mondatot nem tudom befejezni, mert olyan kacifántosra gondoltam, hogy az előbb még szerepelt benne egy azóta eltűnt árfolyam védelmi sáv is. De azóta csak az kattog az agyamban, hogy nektek sikerült, nektek sikerült, nektek sikerült, pedig nem is akartam zsidózni.

Nem is fogok többet soha zsidózni, mert a törvény hamarosan 3 évvel fogja honorálni maxima, ha valaki arra vetemedik, hogy negatív előjellel illesse őket. Van egy ismerősöm, aki egyáltalán nem szeret szerepelni (Szia Ervin!) hogy ne mondjuk azt, hogy zsidó, helyette legyen zsiráf. Zsiráfozzunk, de azt bátran. Egy másik ismerősöm, aki szintén nem olyan bátor, mint Sir Robin, azt mondta, hogy Zsoltizzunk. Most komolyan mondom, mitől féltek? Milyen kitérők és kerülő utak? Istennel akartok szembe menni, mert ha Isten mellettünk, akkor kicsoda ellenünk?

Vagy, ha úgy kérdezném, mint egy rinyáló buzi, akkor, ha Isten mellettünk, akkor kicsoda wellnessünk? Vagy Süddeutsche Zeitung?

Soha nem azzal van baj, ha valaki zsidózik, mert nem azért szidja valaki a cégért, mert alaptalan. Kell az egyensúly. Zsidózni nem alaptalanul szoktak, és nekem ne róják fel, semmi bajom a Holocaust-al. Hiába szaladtak törvényt hozni, nem azzal van bajom, sőt, nem kérdőjelezem meg. Nekem azzal van bajom, hogy az emberiség történelme folyamán volt már ennél nagyobb emberirtás, azzal sem értek egyet, de mi a különleges a Holocaustban, hogy törvény kellet rá? Ki szerint nem történt meg? Olyan sokan vannak, hogy tényező? Vagy még mielőtt tényező lenne? Mi után rakjak kérdőjelet? Egyáltalán, miből gondolták úgy, hogy a mai generációt érdekli a Holocaust, hogy úgy fürödtek a kamerák fényében, amikor sietve meghozták a törvényeket. Kit érdekel a Holocaust? Régen volt, senki sem kérdőjelezi meg, hogy bűn volt. De szerintem nagyobb bűn olyanok szemére vetni, akik akkor még nem is éltek. Ezen a csatlósoknak kéne elgondolkozni, akiket sikerült beszopatni ezzel a liberális dumával. Mi a fasz közöm van nekem a futva, szaladva, lihegve, bábként meghozott Holocaust törvényhez, aki 1967-ben született?
Meddig kell nekik évi 1700 milliárd kárpótlást fizetni, amikor már egyetlen túlélő sem lehet?
Kérdéseket lehet feltenni, vagy ez már nem része a liberalizmusnak?

Szóval megy a zsiráfkodás ezerrel, de nem is a zsiráfokról és az ő zsiráfkodásaikról szerettem volna beszélni, mert nem érdemesek a tetteik még arra sem, hogy időt pocsékoljak rájuk. Itt Bánkon van nyaralója néhány zsiráfnak. Én alapvetően azt a szemléletet vallom, hogy leszarom milyen náció, mindenki kap egy esélyt, mint ember, aztán a többi rajta múlik. Na a helyi zsiráfoknak köszönhető, hogy soha többet nálam semmi esélyük. Olyan keményen átbasztak és belém rúgtak, hogy nem szeretném többet átélni. Nem késő 40 év felett revidiálni és kijelenteni, hogy a műsorváltoztatás jogát fenntartom. Zsiráfoknak nem, semmit sem.
A zsiráfkodásnak mindig az a vége, hogy túl hosszú a nyakuk, s mindent lelegelnek. Eleinte voltam én olyan buzi liberális, hogy védtem őket, hogy nem szabad zsiráfozni, zsiráfok között is akad rendes, aki nem legel le előled mindent. Ilyen buzi liberális gondolatokat csak is addig tápláltam magamban, amíg az első utamba akadt zsiráf el nem szívta előlem az oxigént, a következő a gyepet legelte le, aztán sorolhatnám. Ma találkoztam egy jobbikossal, jól elbeszélgettünk és miután szépen bemutattam neki a fényképgyűjteményemet, azt mondta, hogy soha többet nem megy el szavazni, ezek átvertek. Na most, ha a jobbik zsiráf hódolat és vezetés mellett nemzetinek kiáltja ki magát, akik a magyarok érdekeit védik, s még is ugyanannál a falnál, ugyanabban a fejfedőben, akkor valami nem stimmel gyerekek.
Minden köztársasági elnökünk zsiráf, minden miniszterelnökünk zsiráf, minden főpolgármester zsiráf, minden pártvezető zsiráf, de ha nem az, akkor a zsiráfok ügyelnek rá.
Ha holnaptól hoznak egy törvényt, hogy betiltják a burkolt megfogalmazást és az összes zs betűvel kezdődő szót, akkor is van megoldás. Nem kell mindjárt az egekbe nyúlni, mint egy zsiráf, vannak a zsiráfnál sokkal kisebb állatok, például a tetvek és az té betű, nem zsé.
Kimegyünk a játszótérre, és hinta, palinta, régi Duna kiskatona.

Na de vissza, mert ez filozófia, és tőlem azt várják, hogy ha már belexartam a ventillátorba, akkor legalább kapcsoljam ki, ha már mindenki részesült a szeplőből. Ennyit a zsiráfokról.

Ez nem állatkert, emberek vagyunk, csak a zsiráfok hite szerint vagyunk haszonállatok.
Nem kell nekik hinni, és egyébként is. Kit érdekelnek? A zsiráfok Afrikában élnek, nem nálunk honosak, hiába tarolnak, mint a sáskák, nem maradnak ezen a zord tájékon életben, csak ha eltartod őket. Hát ne tedd!

Ez a játék, ami körülöttünk zajlik lélekben, nem kevesebb, mint a megfogantatás.

Mikoron édesapád örömszerzés céljából nekifogott, az neked nem volt egyszerű feladat. Valakinek célba kellett érnie, és nézz körül, hogy milyen emberek értek célba, s gondolj bele, ha nem ők értek volna célba, hanem a náluk silányabbak. Milyen világ lenne, ha a világ eleve ilyen silány és a Tajgetosz már nem üzemel? Te voltál az, aki célba ért! De ezzel nincs vége a történetnek, ez a küzdelem nem egyszintes, az élet is megtévesztés, nem csak a fogantatás. Amikor a hímivarsejt célba ért és másokat maga mögé utasítva átfúrta a női petesejt burkát, szerinted mit érzett? Semmi, ösztön, program, ami ha nem létezne, nem tenné meg. Ha a program nem létezne, senki sem viselkedne, nem lenne elfogadott társadalmi értékrend, a templomok falát a hívők kennék be szarral. De valamiért minden vasárnap hót kussban ülnek az unalmas, majd elalszom prédikáció alatt, a pap sem arra gondol, hogy Isten, hanem már előre érzi az orrában a finom ebéd illatát, mindenki a végét várja. Pénz bedobálják a perselybe, kereszteket hánynak, oszt jóccaka, ki a bánatot érdekel Isten meg az akarata, igazsága?

Nektek sikerül, nektek sikerül, nektek sikerül, kattog az agyamban, pedig nem zsiráfozni akartam. Hernádi Juditot akkor rühelltem meg végleg, eleve soha nem bírtam a nagy tehetségtelen, puhos dudaorrát, de egy hetihetesben benyögte nagy zsiráfságtól vezérelve, hogy tessék tudomásul venni, hogy a rendszerváltás megtörtént, aztán kihúzta a nyakát, éreztetve, hogy nektek már nem maradt legelő, kár próbálkozni.
Aztán pár hétre rá a másik dudaorrú zsiráf Bajor Imre, ellopták a kocsiját, valami sárga, és Wolksvagen, tulajdonképpen mi közünk is van hozzá, hogy dudaorr módjára a Sláger rádió is leközli? Az autó meglett, holott nem egy autót loptak el ebben a honban, ami nem lett meg, aztán rájöttem, hogy ahhoz, hogy az ellopott autó meglegyen, minimum dudaorr és zsiráfság szükségeltetik, a nép kisírja a szemét, persze, hogy meglesz. Minimum észak korea.

Szerintem Csiga már régóta vár rám. Szerintem Böce már régóta vár rám. Robi is örülne nekem, nem ígérhetek semmit. Van még néhány ember, aki vár rám, a tűzhányó én vagyok.
Bennem élet van, s nem halott lélek, én buzgok, tombolok, táncolok. Mágnes vagyok, élek, életben vagyok, Isten megelevenített.

  • Nem lehet hozzászólni
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.